7 térkép az angol nyelvről
– dupla bonus track-kel
Térképeken követhető az angol nyelv útja attól kezdve, hogy a germánok megvetették lábukat Britanniában, egészen addig, amíg az angol világnyelvvé nem vált. Eloszlatunk néhány tévhitet.
25 térképet gyűjtött össze az angol nyelvről a Vox. Ezek közül több szereplet már korábban a nyesten, közöttük az indoeurópai és uráli családfát, az indoeurópai nyelvek mai elterjedtségét mutató térképet, az angoltudás mértékét az Európai Unióban, a cheapside-i templom híres harangjátékának hallótávjának térképét, és a you all használatáról is mutattunk egy hasonló térképet – ugyanabból a sorozatból viszont mutattunk más térképeket.
A 25 térkép közül nem mindegyik szól valójában az angolról. Például az Ausztrália európaiak által való meghódítását, az India őshonos nyelveit vagy a Tristan de Cunha sigetcsoportot bemutató térkép nem sokat mond az angol nyelvről. Számos esetben nem is térképről, hanem valamilyen más ábráról van szó, melyek legfeljebb metaforikusan nevezhetőek térképnek. Az alábbiakban kizárólag olyan térképeket mutatunk be, melyek az angol nyelvről mondanak valamit.
1. Germán betelepülés Britanniába
Az első térkép azt mutatja be, hogyan települtek át a germánok az 5. században a mai Nagy-Britannia, elsősorban a mai NyugatKelet-Anglia területére. A germánokat megelőzően a területet kelták lakták. A szigeteken a germánok három törzse telepedett meg. A szászok (Saxons) a mai Hamburg környékéről érkeztek, az angolok (Angles) északabbról, a ma Dániához tartozó Jylland (Jütföld) déli feléről, a jütök (Jutes) pedig a félsziget északi feléről. A három csoportból a jütök voltak a legkevésbé kjelentősek, az angolok és a szászok nagyjából egyforma arányban érkeztek, hasonló mennyiségű területet foglaltak el.
(Forrás: Vox)
2. A dán invázió
A 9. századig nem volt jelentős kapcsolat Britannia és Jylland között, akkor azonban újabb betelepülési hullám indult meg Dánia felől. A századok során a két területen kialakult nyelvváltozatokat különböző néven nevezzük: a Britanniában kialakult változatot óangolnak, a Jyllandon (és máshol Skandináviában) használt változatot óészakinak hívjuk. (A Dániában beszélt, illetve az onnan Britanniába került változatot ódánnak is nevezzük.) A két változat bár feltűnően különbözött, kölcsönösen érthető volt.
Az óészaki betelepülők a sziget nyugati keleti partvidékén telepedtek meg, az óangol nyelvterület pedig kettészakadt. Egyfelől a mai KeletNyugat-Anglia területén, másfelől Northumberlandban, a mai angol-skót határ keleti szakaszától délre.
Bár az óangol fokozatosan kiszorította az óészakit, eközben jelentős számú szót vett át belőle. Közöttük vannak jogi terminusok, mint a law ’törvény’ vagy a murder ’gyilkosság’, de olyan hétköznapi kifejezések is, mint a leg ’láb(szár)’ – az arm ’kar’ viszont angolszász eredetű. A közeli rokonság tette lehetővé, hogy az óangol még a többes szám harmadik személyű személyes névmást (they, their, them) is az óészakiból kölcsönözhette.
3. A normann (francia) hódítás
1066-ban, nyár és ősz fordulóján az angoloknak egyszerre két irányból érkező támadással kellett szembenéznük. Északról III. (Keménykezű) Harald norvég csapatai támadtak. Ezt a támadást azonban II. Harold angol király a Stamford Bridge-i csatában visszaverte. Ezután azonnal délre kellett vonulnia, hogy visszaverje Vilmos normandiai herceg a La Manche-csatornán átkelő seregeit. A hastingsi csatát azonban nem sikerült megnyernie, így I. Vilmos néven az angol trónra lépett. Vilmost rajongói Hódítóként, ellenfelei Fattyúként emlegetik. Az angolok Mohácsának tekinthető Hastings neve pedig Aghata Christie regényeiben a francia belga Hercule Poirot angol segédjének a neve.
A normann származású királlyal és katonáival normann uralkodói osztály került Angliába. A normannok ófranciául beszéltek, nyelvük azonban Angliában másképp fejlődött, mint Normandiában, elsősorban az erős angol hatásnak köszönhetően: ezt a változatot anglonormannak hívják. Ugyanakkor az ófrancia is erősen hatott az óangolra, mivel ez volt a hivatalos nyelv. Ennek köszönhetően a jogi és (keresztény) vallási terminusok többsége az angolban ma is francia eredetű. A mai napig jellemző, hogy ugyanarra a fogalomra van egy hétköznapi, angolszász eredetű szó, és van egy hivatalosabb, választékosabb francia eredetű (pl. ’izzad’ jelentésben a sweat, illetve a perspire). A normann hatás nyomán létrejött nyelvváltozat a középangol. A normandiai uralkodóház csaknem száz évig ült Anglia trónján, bukása után az angol fokozatosan erősödött, visszavette szerepét a hivatalos nyelvhasználatban, az anglonormann pedig kihalt.
Dupla bonus track
Bár azt ígértük, csak térképeket válogatunk, nem álljuk meg, hogy két más jellegű ábrát be ne szúrjunk. Elsősorban azért, mert ugyan a francia hatás az angolra igen erős volt, de ezt a hatást sokan hajlamosak túlbecsülni, és olyanokat mondani, hogy „az angol már szinte újlatin nyelv” vagy hogy „minden második szó francia”. A statisztikák azonban nem ezt mutatják, és ezt két ábra is igazolja.
Az első ábrán azt látjuk, hogy egy amerikai szépirodalmi szövegben (Mark Twain írásaiban), illetve orvosi szakcikkekben milyen arányban jelennek meg különböző eredetű szavak. Látható, hogy a szépirodalmi szövegben nagyjából minden kilencedik szó francia, tíz szóból viszont 7 már megvolt az óangolban is. Az összes többi szó aránya elenyésző. Orvosi szakszövegben a francia szavak aránya hasonló, viszont minden hatodik szó latin eredetű. Az óangolban is meglevő szavak aránya azonban még ilyen szövegekben is több mint 50%, messze a legmagasabb.
A második ábra nem azt mutatja, milyen a különböző eredetű jövevényszavak aránya a nyelv pillanatnyi állapotában, hanem azt, hogy egy-egy században az angolban megjelenő új szavak honnan származnak. Látható, hogy az angol története folyamán az új szavaknak legalább a fele belső keletkezésű (azaz szóképzéssel, szóösszetétellel stb.) jött létre. A 12. században az óészakiból való átvételek az újonnan felbukkanó szavak 10%-át sem érik el, ellenben a 13. században az új szavak harmada ófrancia eredetű. A francia jövevényszavak száma a 16. századra jelentősen visszaesik, de a 20. századig számottevő. A 14. századtól egyre nagyobb a latin jövevényszavak aránya, a 17. században meghaladja a 20%-ot. A 16. századtól számottevő a görög jövevényszavak aránya, bár egyszer sem haladja meg az 5%-ot. A 18. századtól a német eredetű szavak is elérik a 2-3%-os arányt.
4. Az angol Amerikában
Ha valakit megkérdezünk, hogy miért az angol az Egyesült Államok – ha nem is hivatalos, de – fő nyelve, akkor jó eséllyel magabiztosan rávágja, hogy azért, mert a terület angol gyarmat volt. Csakhogy ez nem igaz. Mindössze a keleti partvidék államai voltak angol gyarmatok, a Mexikói-öböl és Kanada között húzódó sáv nagy része francia, a déli területek jelentős része spanyol gyarmat volt.
A francia terület nagy része a 19. század első felében, a spanyol területek a század közepétől kerültek az Egyesült Államok fennhatósága alá. A bevándorló nem angol anyanyelvűek száma jelentősen meghaladja az angol anyanyelvűekét, ám a folyamatos asszimiláció miatt mindig az angol volt a legjelentősebb nyelv.
5. Az angol a világban
Az angol egyértelműen a Föld legjelentősebb nyelve, 59 országban hivatalos nyelv. Ebbe az 59-be azonban nem számít bele Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Ausztrália: ezeknek az országoknak de facto az angol a fő nyelve, de jogilag hivatalos státusza nincs. Az alábbi térkép azt mutatja, hol hivatalos vagy fő nyelv az angol – a kék világosabb árnyalata azokat az országokat jelöli, amelyekben más nyelvek mellett hivatalos.
6. Ahol az angol Wikipédiát olvassák
Hol olvassák a legtöbbet az angol Wikipédiát? Az dominánsan angol nyelvű országokon kívül ott, ahol viszonylag magas szintű az angoltudás, illetve gyengébb minőségű a nemzeti nyelvű Wikipédia. Ennek a furcsaságnak köszönhető, hogy az angol Wikipédia ott is a legnépszerűbb változat tud lenni, ahol az angolul tudók aránya nem különösebben magas.
7. Nyelvvizsga-eredmények
Aki nem angol anyanyelvű, de amerikai egyetemen szeretne tanulni, annak le kell tennie a TEOFL-vizsgát (Test of English as a Foreign Language – kb. ’angol mint idegen nyelv teszt’). Az alábbi térkép azt mutatja, hogy mely országokból érkezők milyen teljesítményt szoktak nyújtani a teszteken (csak a nem angol anyanyelvűek eredményei számítanak bele!).
A térkép persze nem mond sokat az adott országok angoltudás-szintjéről, hiszen eleve csak azok eredményei szerepelnek, akik tudnak angolul, ráadásul közülük is leginkább azok, akik diplomájukat is angol nyelvű intézményben szeretnék megszerezni.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (31):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Én abból indulok ki, hogy a finn / magyar/ héber tő- és rövid alapszavak mássalhangzó vázai a különböző magánhangzókat vagy mind felveszik, vagy elég sokat. S az így képzett szavak értelmi kapcsolatban vannak. A 3 nyelvben egymással is és egy nyelven belül "egymás között" is. Már többször említettem a KR (kar, kár, ker-, kér, kör), az NyL (nyal, nyál, nyel, nyél, nyíl, nyúl), SR (sár, sír, sor, sör, sűrű) példáját, de van még kb. 1oo ilyen.
Ha Európa legészakibb - központi - és legdélibb nyelvei egymással összefüggő gyöknyelvek, akkor ezek közös ősnyelv leszármazottai. Ezen nincs mit vitatkozni, ezt csak következetes erőszakkal letagadni lehet.
A hébereknek és finneknek dumálhatsz. Se ellatinosodni nem voltak hajlandók, se belepofázni nem engednek a nyelvükbe. A héberek még olyan vallási szabályt is kitaláltak, hogy a szigorúan tilos megváltoztatni. Mesélhetsz azoknak, hogy "a nyelvek folyton változnak". Eszükbe se jutna az angol, a jött-ment és a különböző szakszavakat hébernek tekinteni - de attól még használhatják. A rigófüttyöt és a vonat zakatolást is lehet utánozni, mégse magyar, se nem héber.
A közös gyökrendszer és azok hatalmas szóbokrai jellemzők az ősi gyöknyelvekre. De a keverék (pidgin, kreol) és mesterséges (LATIN) nyelvekre nem. Ez annyira feltűnő különbség, hogy csak szándékosan lehet eltekinteni tőle. A "kiközösítés" oka gyarmatosító-kultúrgyarmatosító szándék volt - és maradt. A gyöknyelvek (és hordozó népeik) lealázása tehát politikai aktus.
Azt nem veszik észre a magyarok, hogy jelenleg MÁR CSAK ŐK A CÉLPONT: központi helyzetük, nagy, egybefüggő területük kiváló földrajzi adottságai miatt. Az kellene a "kultúrált" Európának. Az északi finnek területe nem vonzó, a hébereké apró és sivatagos, meg azokat úgyse lehet többé becsapni.
Mondjuk ha én csak a kémiai szakszavakat ismerném, az kb. ötezer. De nem, mert a fizika, matematika, biológia, orvosi, filozófia, megsatöbbi szakszavait is ismerem. Mennyi lehet az? Ötvenezer biztosan megvan. Ezek az én magyar szavaim? Hogy volnának? Hiszen a magyar anyanyelvűeknek csak 1%-á ismerheti mindazt, amit én - mások viszont másik ötvenezret ismernek. Sőt a szak- és a divatszavak nagy része egyetlen emberöltő alatt is elavulhat és akkor nincs többé. SEMMI KÖZÜK tehát a magyar nyelvhez.
@Krizsa:
Türk Attila és a ( @zegernyei cikke szerint ) a többi régésznek is az a véleménye, hogy a Káma – Ural – Volga vidékéről, az ott lakók, szinte néhány év – tízév – alatt vonultak a KM – be. Tehát, ha igaz, hogy a ma „magyaroknak” nevezettek egy része (feltehetően azon része, amelyiknek nyelve az uráli alapnyelvből) származik, akkor ez a „rész” akár évezredekig is élhetett ezen a viszonylag félreeső a népvándorlások által kevéssé érintett helyen. Ez a nyelv megmaradásának is lehet magyarázata, még akkor is, ha ide a KM – ből érkeztek volna, mint ahogyan a te véleményed szerint ez esetleg elképzelhető.
@Krizsa:
Amint látod, én anélkül, hogy állítanék bármit, egyszerűen a saját cikkeikben szereplő ellentmondásokra hívom fel a figyelmüket. Én magam, a nyelvészeti megállapításaikat, nem támadom, csak és kizárólag azokat a kultúrtörténeti következtetéseiket, amelyeket, a nyelvi kutatások eredményeiből kívánnak levezetni. Ezen következtetések tudománytalan voltára még a saját tudományuk egyik legelismertebb szakembere is felhívja a figyelmet.
Nekem, azzal a kijelentéssel, nem lehet vitám, hogy az „exotikus – NY” – miatt nem lehet a kenyér szavunk „uráli alapnyelvből örökölt szó” – mert a nyelvészethez nem értek. Az azonban egyértelmű hazugság, ha valaki arra hivatkozik, hogy azért „udmurt jövevény” mert a permiek előbb tértek át a növénytermesztésre, mint a magyarok, mert erre semmien tudományosnak nevezhető bizonyíték sincs. Ráadásul ebben a cikkben egyértelműen kijelentik ( @Bloggerman77 – nek adott válaszban ) miszerint a nyelvi átvétel egyáltalán nem jelent egyben kulturális hatást is, így azt sem jelentheti, hogy a magyarok nem sütöttek addig kenyeret, lehet hogy sütöttek csak másként hívták. Hogy miért arról halovány elképzelésünk sincs, sőt Honti szerint, összehasonlító nyelvészeti alapon, nem is lehet.A régészeti bizonyítékok pedig éppen az ellenkező irányba mutatnak – Türk Attila szerint, legalább is.
Ez a dolga, mi mást tehet?
@Fejes László (nyest.hu):
1. „Nem hiszem, hogy sosem hallottál arról, hogy a nyelvek nem csak azért vesznek át szavakat, mert az adott jelentésben nincs szavuk.”
2. "Az imént arról írtam, hogy általában, elméletben semmi nem indokolja, hogy a kulturális hatás jövevényszavak átvételével járjon. A másik esetben viszont egy konkrét kapcsolatról van szó, amely jövevényszavak átvételével járt"
Ezzel csak egyetlen egy probléma van, hogy erre a világon semmien bizonyíték nincs, se neked, se másnak. Mivel a kérdéses hatás csak is és kizárólag „nyelvészeti” bizonyításokon alapul, ami meg ugye még Honti szerint is egyszerűen badarság, és tudománytalan állítás.
Itt sajnos arról van szó, hogy még a saját logikáddal is ellentmondásba kerültél. Ebben az állításodban most semmi szakmai tényszerűség nincs, egyszerűen, a logikád vetett, egy kicsiny bukfencet. Ugyan azt a tényt a két különböző cikketekben, az érdekeiteknek megfelelően másféleképpen értelmeztétek. Az egyikben kimondtátok, hogy szóátvételek kulturális hatások eredményei míg, a másikban pedig felhívod a figyelmet (egyébként helyesen) arra, hogy nagyon sok jel mutat arra, miszerint, ez egyáltalán nem valószínű.
Az én kérdésem, csak az, hogy amennyiben az egyiknél (uráli nyelvek) ezt a hatást egyértelműsíted, akkor a másiknál (angol ) ez miért kérdőjelezed meg, amit az előzőnél ugye nem tettél.
@szigetva: nem, tényleg. higyjél inkább egy neves "valakinek", hiszen akkor nem kell gondolkoznod.
pont mint hitler és az ő kutyái.
@szigetva: Mi a jelentősége annak, hogy valaki odaírja neked a kül. nyelvek SZÓTÁRI adatait? Mit számít a névtelensége (aki biztosan nem is névtelen:)). Neked is van hozzáférésed a szótárakhoz. Ha nem találod (és van hozzá kedved) megkérdezheted tőle, hogy honnan vette? Az etimológiai szótáraknak meg végképp nincs közük valós nyelvi adatokhoz, mert ha valósak, akkor semmi szükség nincs a nyelvészek feldolgozására.
@szentTürelem: Tehát adatok nélkül (hiszen ha lennének adatok, akkor az etimológiai szótárak hoznák), bemondásra fogadjuk el neked, a névtelen kommentelőnek, hogy ezeket a szavak nem a középangol korban kerültek az angolba, hanem korábban. Ugye?
@szigetva: az, h mikor volt leírva és mikortól volt létező szó, az két különböző dolog.
vagy szerinted előbb eljutott a szó Litvániáig, (és az összes szláv nyelvbe) és aztán az angolba is...
csak hogy lásd mennyire alapszó és h a pal = lap
palánk : ném. planke ang. balk késő-lat. palanca gör. phalanx (phalange)
pallos : oszm.tör. paljos olasz paloscio ném. pallasch (+ lengy. pałasz svéd. palasch cseh. palaš)
palléroz : (?) lat.polire ném. polieren baj.palliren franc. polir. ang. polish
pallérozott : lat. politus ang. polite, polished
pálca : szl. palica
palacsinta
lapát : olasz pala
palla : fedőlap
www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=p&qsearch=&qdetail=8314
és a többi:
placc, plakát, platform, plató,
polc : szl.polica
.
kb. így alakulhatott a hangtani sorrend, mivel ugyanazt jelenti mind: pal- pol- plan- plon- plank- plak- ploch- ploszk- plasz- plat-
.
még egy megjegyzés: kicsit furcsa, nem, h a magyarban a palánk és a 2500 éves makedón-görög phalange 1. ugyanazt jelenti 2. hangról hangra ugyanaz (miközben a késő-latinban megjelenő (a latin íráslelet kicsit bővebb, mint az ó-angol) palanca-n kívül mind a németben, mind az angolban torzítva jelenik meg, a szlávban meg ha nem tévedek, nem létező)
@Mackósajt:
"Ráadásul a konkrét esetben te sem _tudsz_ ilyenről, csak hasra-ütésből feltételezed, hogy át kellett venniük az egyházi latinból is, mert csak, mert úgy kerek a világ. "
**
Mond, ma a nyelvtörténettel foglalkozókon kívül ki tudja, hogy a helynévként is létező Mártély azt jelentette a középkorban, hogy mártír? A 16. század eleji kolostori fordításirodalomban még használt szó mártír értelemben, a reformációtól viszont a martyr/mártír alak van helyette.
Hasraütés, mi? :)
@szentTürelem: „én? dehogy. a német vette át (valószínűleg az avarból), aztán onnan került az ó-angolba.” Ezt milyen adatok alapján feltételezed?
„etymonline.com/index.php?search=plane” Ha megnézed, a legkorábbi plane (v.1) „early 14c”, az óangol kor pedig a 11. századig tartott.
@szigetva: én? dehogy. a német vette át (valószínűleg az avarból), aztán onnan került az ó-angolba.
.
"se a rave, se a plain, plane, plan nem óangol."
1. akkor mi az ó-angolul? (a plan az németül van, az)
2. nem létezett volna ó-angolul, ha latinul planum, planus, litvánul plonas, ó-franciául planer, plane, plaine... stb
etymonline.com/index.php?search=plane
.
te viszont erőltesd meg magadat. a válasszal.
@GéKI: Döbbenetes ez az értetlenkedés.
Az imént arról írtam, hogy általában, elméletben semmi nem indokolja, hogy a kulturális hatás jövevényszavak átvételével járjon. A másik esetben viszont egy konkrét kapcsolatról van szó, amely jövevényszavak átvételével járt.
Siralmas, ahogyan ki akarod forgatni mások szavait annak érdekében, hogy a rögeszméddel előhozakodj.
@Fejes László (nyest.hu):
Érdeklődve olvasom az alábbi kijelentéseit:
1. „Nem hiszem, hogy sosem hallottál arról, hogy a nyelvek nem csak azért vesznek át szavakat, mert az adott jelentésben nincs szavuk.”
2. Azt viszont tudom, hogy nincs az a kulturális hatás, ami feltétlenül jövevényszavak átvételével jár – ez simán kiküszöbölhető pl. tükörfordításokkal.
Ezeknek a mondatoknak az értelmezése után, kijelenthetjük, hogy az összehasonlító nyelvészet szabályai szerint is abszolút tudománytalanok a következő kijelentések:
„Az erdőövezetben lakó finnugor nyelvű közösségekhez minden kulturális újítás: a fémművesség, a földművelés, az állattenyésztés tudománya délről érkezett. A finnugor nyelvű népekhez az új dolgok idegen megnevezésükkel együtt érkeztek”
Mert ugye a fenti két pont szerint minden alapja megvan annak a kijelentésnek is, hogy mindössze valamilyen eddig ismeretlen ok miatt egyszerűen „szócsere” történt.
Ezek alapján, az összes „jövevényszavunkra” ( iráni – indoeurópai – török ) alapozott kultúrtörténeti kijelentések súlyos, tudomány-módszertanilag elfogadhatatlan kategóriahibáról tanúskodnak.
@bloggerman77: „Ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy a kora középkori egyetemes latinság a normann hódításig, tehát bő 450 évig nem került be az angol nyelvbe?”
Hát én eleve el nem tudom képzelni, mi az az „egyetemes latinság”, ami bekerülhet bármilyen nyelvbe. Azt viszont tudom, hogy nincs az a kulturális hatás, ami feltétlenül jövevényszavak átvételével jár – ez simán kiküszöbölhető pl. tükörfordításokkal.
„Az ófrancia hatás az lehetett, hogy a franciás kiejtéssel kezdték használni a latin terminus technicusokat.” Hát én ennek nem megyek utána, de az biztos, h a miraculum latinul franciás kiejtéssel is -um-ra végződik... De biztos a szakirodalom téved, és neked, aki rá sem nézel a nyelvi adatokra, igazad van.
„azt írtad: francia területek a 19. sz elején kerültek amcsi uralom alá”
Azt írtam, hogy a térképen franciának jelölt területek nagy része a 19. század első felében került az Egyesült Államokhoz, és ez így is van. Csűrheted-csavarhatod, hogy mi minden történt még eközben, a lényegen ez nem változtat.
@nudniq: Lehet, hogy ez igaz.