Óvodás kérdés

A nyelvben léteznek és vizsgálhatók a nyelvhasználati szokások, szabályszerűségek, de mivel ezek nem a KRESZ-hez hasonlóan lefektetett szabályok, hanem a nyelvhasználatból bontakoznak ki, miközben folytonosan változnak is, nem teszik lehetővé, hogy egyes kifejezéseket csak úgy „helyesnek” vagy „helytelennek” mondhassunk.

Sok-sok alkalommal magyaráztam már olvasóinknak, hogy a nyelvi „helyesség” milyen pontatlan és elkerülendő kifejezés. Sokszor túl „engedékenynek” is neveznek azért, mert nem vagyok hajlandó „helytelennek” bélyegezni azokat a kifejezéseket, amiket magyar anyanyelvű beszélők (nem nyelvbotlásként) használnak. Ugyanakkor van értelme annak a kérdésnek, hogy az anyanyelvi beszélők milyen célra milyen kifejezéseket használnak (persze nem egységesen, hiszen különböző csoportok vagy akár egyének nyelvhasználata is eltérhet egymástól). Azt sohasem tagadtam, hogy léteznek és vizsgálhatók a nyelvhasználati szokások, szabályszerűségek, de mivel ezek nem a KRESZ-hez hasonlóan lefektetett szabályok, hanem a nyelvhasználatból bontakoznak ki, miközben folytonosan változnak is, nem teszik lehetővé, hogy egyes kifejezéseket csak úgy „helyesnek” vagy „helytelennek” mondhassunk.

Így arra a kérdésre is lehet választ találni, amit Margit nevű olvasónk tett fel, bár ő két változat „helyessége” iránt érdeklődik. Csak át kell fogalmazni: melyik változatot kik és mire használják?

Az alábbi kéréssel kapcsolatban fordulok Önökhöz, hogy Budapest 11. kerület Önkormányzata óvoda összevonásokat határozott el, amely során az óvodák új elnevezéseket kaptak. A kérdésem, hogy az Albertfalva városrészben működő óvodák közös új elnevezése Albertfalvai Óvoda, nekem helyesebbnek tűnik az Albertfalvi Óvoda elnevezés, Önök szerint melyi a helyes és miért?

Mint említettem, nincsenek tételesen lefektetett „szabályai” annak, hogy hogyan kell -i toldalékos melléknevet alkotni azoknak a településeknek a nevéből, amelyek formailag birtokos szerkezetek, ezért -(j)a/-(j)e toldalékra végződnek. A választ én is csak úgy tudom megkísérelni, hogy az interneten rákerestem sok ilyen alak gyakoriságára, használatára.

A birtokos szerkezetekből, ha nem rögzültek egyetlen szóként valamilyen település, tájegység stb. neveként, nem lehet melléknévi alakot képezni, sem -i toldalékkal, sem mással. Abból a szerkezetből, hogy Ági boltja, nem tudunk olyan melléknevet képezni, ami azt jelentené, hogy ’Ági boltjából származó vagy oda tartozó’ és abból, hogy Józsi festéke, nem tudunk olyat, ami azt jelentené, hogy ’Józsi festékével befestett vagy beszennyezett’, bár magából a bolt szóból megalkotható a bolti, a festék szóból pedig a festékes. De rengeteg helységnév végén van ugyanilyen birtokosra utaló toldalék, és ezeknek a neveknek, mint minden településnévnek és hasonlónak, van -i toldalékos alakjuk.

Csakhogy ez az i toldalékos alak általában két változatban létezik: ahogy olvasónk is írja: albertfalvai és albertfalvi, és így tovább, nyíregyházai és nyíregyházi, hollóházai és hollóházi, bánrévei és bánrévi. Mi a különbség a két alak között? Amennyire meg tudom állapítani, a rövidebb alak, amelyikben az -i közvetlenül a tő után áll (és a birtokosra utaló toldalék hiányzik), a településsel szorosabb kapcsolatot jelöl: ’odavalósi, ott levő, ott működő stb.’. Így az albertfalvaiak vagy a nyíregyházaiak szinte sosem fordul elő, hiszen ezek a többes számú alakok általában az ott lakókra utal. Ezzel szemben a hosszabb alakot szokták használni, ha a településhez lazábban kapcsolódó dologra utalnak. Például a nyíregyházai járás vagy a nyíregyházai kistérség sokszor előfordul, mert ezek a területek nem magán Nyíregyházán belül vannak, hanem körülötte, a környékén.

Ennek fényében Margithoz hasonlóan én is az Albertfalvi Óvoda elnevezést tartom szerencsésebbnek, a szokásos gyakorlathoz talán jobban alkalmazkodónak. Ugyanakkor az Albertfalvai Óvoda sem mondható „helytelennek”, mivel az a használatbeli különbség, amelyikről itt feljebb szóltam, nem is annyira élesen körülhatárolható, és nem is érvényesül kivétel nélkül, inkább csak tendenciaszerű, mint a nyelvi szabályszerűségek általában.

Csak mellékesen említem meg, hogy a -falva végű helységneveknél még egy harmadikféle képzett melléknév is előfordul, a -falusi végű, hiszen a falu szónak a falusi a melléknévi alakja. De településnevek esetében ilyen melléknévképzésre mai példát nem találtam, ezek csak családnevekben fordulnak elő, pl. Újfalusi, Tótfalusi.

Kapcsolódó tartalmak:

• A miénk vagy a mienk?
• Borzasztó szavakat képzők
• Duplázzam? Ne duplázzam?
• Hány bébe mész?
• Három szópár, három különböző viszony

Hasonló tartalmak:

• A magyar -ny végződések kalandos története
• A restnök, a szaladár és a tevepárduc
• Az évszázad párbaja
• Az igekötők „jelentése”
• Egyáltalán nem fáradság!

Hozzászólások (5):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)