Duplázzam? Ne duplázzam?
Olvasónk csak Nagykovácsi nevével kapcsolatban érdeklődik, ám házi szakértőnk nem áll meg Budapest határában. Egészen az angol nyelvterületig megy, hogy rámutasson: a magyar viselkedése nem példátlan.
Végre egy egyszerű kérdés! Imre nevű olvasónk kérdezi:
Mi a helyes változat melléknévként: nagykovácsi vagy nacskovácsi-i, az az ebből a faluból származó? A helyesírás ellenőrző a második változatot helyteleníti. Miért?
Nekem az a tapasztalatom, hogy senki sem mondja az ilyen alakokat két i-vel: Ott volt a nagykovácsi (nem pedig: nagykovácsii) polgármester a kutyájával. Tehát nem helyesírási kérdésről van szó, ebben az esetben a szavakat éppen úgy írjuk le, ahogy halljuk őket, egy i-vel.
Persze van nyelvészeti oldala is ennek a kérdésnek. Vajon miért nem mondjuk két i-vel? Vajon más nyelvekben is van-e hasonló? Általános tendencia-e az ismétlés elkerülése? Nehéz lenne a világ sok-sok nyelvében leellenőrizni, hogy hasonló esetekben mi történik. Ha ez lenne a szakterületem, akkor talán tudnám, így nem a szakértelmemre, csak a korábbi olvasmányaim alapján a tapasztalataimra tudok alapozni.
Először is persze a magyarban az ii (két egymás utáni i) elég ritka, de előfordul. Például összetett szavakban a két tag határán, mert ott minden előfordul (pl. partiiskolának vagy buliiskolának nevezhetnénk az olyan iskolát, ahol sokat buliznak), illetve az -ig toldalék előtt (A buliig már nincs időnk enni). Ezért kimondhatjuk, hogy hangtani tilalom alá nem esne a nagykovácsii alak.
(Forrás: Wikimedia Commons / www.lancashire.gov.uk / CC BY 2.0)
A nyelvek általában nem állnak ellent az ismétlésnek, ha az ismétlésben minden elemnek jól kivehető funkciója van. Például a magyarban előfordul két egymás utáni -é „birtokjel” (ha sután hangzik is): Ez a kocsi nem az én nagymamámé, hanem a Pistáéé. A nagykovácsii azonban nem ilyen jellegű alak lenne, hiszen a Nagykovácsi végén az -i nem kivehető funkcióval rendelkező toldalék (legfeljebb történetileg az). Ilyen esetekben más nyelvekben is van példa a duplázás elkerülésére, bár a nagykovácsi esetének teljesen megfelelőt nem talátam. Az olvasók talán majd segítenek.
Az angolban például nagyon produktív (termékeny, általánosan használható) toldalék a melléknévi tőhöz illesztett, határozót képző -ly. De ha a melléknév töve -ly végű, akkor egyáltalán nem lehet belőle határozót képezni: ugly ’csúnya’ (de nincs *uglyly ’csúnyán’), orderly ’rendezett’ (de nincs *orderlyly ’rendezetten’). Két esetet találtam, amikor a -ly végű melléknév változtatás nélkül határozóként is használható (likely ’valószínű; valószínűleg’ és kindly ’kedves; kedvesen’). De az más, nem -ly végű angol melléknevekkel is előfordul, hogy határozóként is használhatók (pl. bad ’rossz; szörnyen’, hard ’kemény; keményen’ – a hardly ma már csak azt jelentheti, hogy ’alig’).
(Forrás: Wikimedia Commons / Mark Collins, Tbmurray)
A magyar nagykovácsi esete más: akkor lenne hasonló, ha ezt a hangsort egyáltalán nem használhatnánk melléknévként (hanem körül kellene írnunk, pl. Nagykovácsiba valósi), ahogy ezt az angolban is tesszük: in an orderly manner ’rendezetten’. Viszont az angol -ly toldalék az ismétlés elkerülésének egy másik érdekességére is példa: a -ble végű melléknevekhez nem fűzhető hozzá (probable ’valószínű’, de nincs *probablely), viszont az angolban nagyon szokatlan módon ilyenkor a tő és a toldalék egyfajta egybeolvadása révén -bly végű a megfelelő határozószó: probably ’valószínűleg’.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (20):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
De a legjobb úgy feloldani ezt, hogy pl. "Helsinkiből származó", "Nagykovácsiból való" stb. és akkor nincs szükség a melléknév használatára.
@kalman: Hát kinek a pap, kinek a papné, nekem pl. állati hülyén hangzik a "helsinkii" is, pedig nem vagyok biztos abban, hogy képzőként azonosítanám, de legalábbis eszembe nem jutna "helsinkii"-t mondani.
@kalman: Van még a Nyíregyháza~nyíregyházi vs Nagykanizsa~nagykanizsai minta is.
@Dani11: Nekem az a gyanúm (és erre célzok is a cikkben), hogy itt nem hangtani összeolvadás (ii > i) történik, hanem mintha a kettőzést próbálnánk elkerülni. Vagyis a "Nagykovácsi", "Jászapáti" stb. szavakat eleve -i képzősnek tekintenénk, és nem akarjuk megkettőzni a képzőt. Ennek fényében érthető, hogy a "helsinkii" sokkal jobban hangzik, a "Helsinki" -i-jével kapcsolatban nem merül fel, hogy képző lenne.
@El Mexicano: A példáid hangtani jellegűek. A "nagykovácsii" helyett "nagykovácsi" szerintem nem hangtani jellegű, erre a cikkben is utalok.
@El Vaquero: bár az is igaz, hogy a második videó alatt többen is szóvá teszik az angol anyanyelvűek közül, hogy az nem pell mell, hanem pall mall (esetleg lehetne paul maul). Ez egy régi kiejtés, ezek szerint a modernebb beszélőnek nevetséges lehet, ennek ellenére e-s az eredeti kiejtés.
@Loddi: pedig a [pel(l) mel(l)] kiejtés jó! Eredetileg Amerikában is így ejtették a kitalálói /ˌpel ˈmel/, persze létezik még /ˌpæl ˈmæl/ és /ˌpɑl ˈmɑl/ és /ˌpɔːlˈmɔːl/ kiejtése is (briteknél még /ˌpɒl ˈmɒl/ is) /, sőt, keresztben is, mikor a két szótagban vegyítik a variációkat, persze az e-s variációk csak e-s, az o/a-s variációk pedig csak o/a-s variációval vegyülnek.
Régi, amerikai Pall Mall reklámok:
www.youtube.com/watch?v=Hr4duBBcCpA
www.youtube.com/watch?v=2B3g80Q03t8
Amúgy a vúzs kiejtés melyik szóhoz kötődik? vogue?
@szigetva: Speciel nem érdektelen, mert ha nincs z hangjuk, akkor mi ugyan minek erőszakoljuk rájuk? Ez nem az az eset, amikor Thackeray nevének kezdőhangját a magyar nyelv nem ismeri. Itt szimplán azzal a jelenséggel van is dolgunk, mint amikor nagy tudálékosan [pell mell]-t, [rúzvelt]-et meg [vúzs]-t mondunk, mert mi azt jobban tudjuk. És engedtessék meg, finnül tudóként zavarjon, ha z-vel ejtik a főváros nevét. Ugyanakkor -- mint a 9. hozzászólásomban már írtam -- nem szoktam megszólni azt, aki mégis z-vel mondja.
@Loddi: „a finnben ugyanis egyetlen szibiláns van” Az érdektelen, itt most a magyar kiejtésről beszélünk.
@Loddi: „Írni viszont akkor is egy i-vel kell.” Az írásról nincs vita, az nem is izgalmas, egyszerűen meg kell nézni egy szótárt. A kiejtés az, ahol több változat van.
Nekem a [helzinki] német kiejtésnek tűnik.
@szigetva: Bár én se hallottam még így, nyugodtan lehet így mondani, csak legyen felismerhető, miről van szó. Írni viszont akkor is egy i-vel kell.
A [helzinki] ejtésre meg össze szoktam ugyan rezzenni (a finnben ugyanis egyetlen szibiláns van, ami magyar füllel kissé pösze fsz]-nek tűnik), de soha nem szólom meg azt, aki így tesz.
@El Vaquero: Én meg igen, azért írtam.
@szigetva: én még senkitől nem hallottam így, ami persze önmagában semmit nem jelent, de akkor is furcsa.
@Loddi: A _helsinki_-nek írt szót sokan [helzinkiji]-nek vagy [helszinkiji]-nek ejtik.