Diplomatikus (vagy diplomata?) válasz
Nagyítóval is vizsgálhatjuk egy szó eredetét és szerkezeti felépítését, abban, hogy melyik szó helyes, úgyis csak az dönt, hogy a nyelvhasználók melyiket használják.
András nevű olvasónk kérdése ismét az ún. tudós szavak világába kalauzol minket. Így nevezik azokat a jövevényszavakat, amelyeket nem szokásos érintkezés útján kölcsönöz a nyelv egy vele kapcsolatban álló másik nyelvből. A forrásnyelv és a célnyelv beszélői tehát nincsenek kapcsolatban egymással, sőt a forrásnyelv esetleg már ki is halt – így az európai nyelvekben a klasszikus görög és latin a leggyakoribb forrásnyelvek –, a kölcsönzés olyanoknak az alkotása, akik az illető, általában nagy tekintélynek örvendő nyelveket tanulmányozták. Ezeken a hasábokon is többször volt már szó róluk, például arról, hogy a latin szavak a magyarban tudós szavakként milyen szabályszerűségeket mutatnak. András kérdése is ilyen szavakról, közelebbről két „tudós képzőről” szól.
Azt szeretném kérdezni, hogy melyik a helyes változat, numizmatikus vagy numizmata, vagy netán mindkettő?
(Forrás: Wikimedia Commons / Eugène Fichel (1826–1895))
A két képző, amiről szó van, természetesen az -ikus és az -a, mindkettő a latinból származik. Az ezeket a képzőket megelőző -t- a tőhöz tartozik: Ebben az esetben a latin tő numismat- ’érmével kapcsolatos’ lenne, ha a latinban használatos lett volna, de valójában először francia anyanyelvűek alkották meg latin elemekből, tehát ez is tudós szó. Ugyanakkor a második képző, a ’valamivel foglalkozó’ jelentésű -a az európai nyelvek tudós szavaiban csak ilyen -t végű tövekhez járulhat.
A magyarban elég kevés szóban találjuk meg ezt az -a végződést: asztronauta, kozmonauta, aeronauta (ezek persze mind a -nauta ’hajós’ utótagot tartalmazzák), akrobata, diplomata, próféta, poéta, atléta
valamint a kb. ’hatalmú’ jelentésű -krata utótagúak (demokrata, autokrata, arisztokrata stb.). Érdekes, hogy ezek a szavak általában későbbi keletűek, mint az -ikus végű változataik (nemcsak a magyarban, hanem az átadó európai nyelvekben is). Így például az ’űrhajós’ értelmű szót (a fantasztikus irodalomban) franciául először austronautique (és angolul austronautic) formában alkották meg, és csak később terjedtek el a ma is használt francia austronaute, angol austronaut (és magyar ausztronauta) alakok.
A fentiekből már az is világos lehet, mit gondolok András kérdéséről: mivel az -a végződés a magyarban sokkal ritkább, nekem természetesebbnek hangzik a numizmatikus a numizmatánál. Bakos Ferenc művében, az Idegen szavak és kifejezések szótárában is ez szerepel.Persze lehet, hogy tévedek: mivel szakszóval állunk szemben, a végső szót csak a kérdés szakemberei, a numizmatikusok (vagy numizmaták?) mondhatják ki, őket kell megkérdezni.
Talán a matematikus, fizikus, optikus stb. analógiájára használjuk gyakrabban a numizmatikus változatot.