0:05
Főoldal | Rénhírek
Na Ba Ca +

A mi latinunk

Nátrium, kálium, bárium, de nem kálcium, hanem kalcium – legalábbis a helyesírás szerint. Olvasónk csodálkozik, házi szakértőnk pedig megmagyarázza az eltérést, melynek természetesen kultúrális okai vannak.

Kálmán László | 2014. július 21.

Az az olvasónk, aki a „kalamajka1” becenévvel azonosítja magát, a latin szavak magyar átvételére vonatkozó kérdést küldött nekünk:

A munkahelyemen merült fel bennem a következő probléma: A kémiai elemek magyar elnevezése. Na: nátrium, K: kálium, Ba: bárium. Ezek után joggal vontam le a következtetést, hogy Ca: kálcium. De több szótárban utánanézve végül is meggyőződtem arról, hogy a helyes megoldás: KALCIUM.

Tudom, hogy az elemek nevei többnyire latin eredetűek. Akkor viszont a latinban „a”-val jelölt hang magyarosítva „á”-nak hangzik. Miért nem érvényes ez szegény kalciumra?

Először is előrebocsátom, hogy én magam (nyilván a többi elem kiejtésének analógiás hatására) [á] hanggal ejtem a kalciumnak írt szót (és ha nem várják el tőlem az akadémiai helyesírás követését, akkor így is írom: kálcium). Ugyanakkor érthető, hogy a rendszeresség kedvéért a szabályalkotók a rövid a-s írásmódot választották.

Nem kálcium! Kalcium!
Nem kálcium! Kalcium!
(Forrás: Wikimedia Commons)

Rendszerességet említettem, de vajon mi a rendszer mindebben? A natrium, kalium, barium és calcium latin szavakban mind rövid a szerepel – persze ezek nem a klasszikus latinból származnak, hanem későbbi alkotások, de mégiscsak latin szavak, és az eredetükből megállapítható, hogy rövid bennük az a. Akkor hogy kerül ezek magyar megfelelőjébe az á?

Először egy fontos megkülönböztetést kell tennem aközött, hogy hogyan ejtették hagyományosan Magyarországon a latint (főleg az iskolában és a templomban), és aközött, hogy milyen alakban vette át a magyar nyelv a latin szavakat. A kettőnek persze sok köze van egymáshoz, az átvétel alapját legtöbbször az „eredeti” (értsd: Magyarországon használatos) latin kiejtés képezte, de voltak különbségek.

A latin szövegek magyarországi kiejtése mind a templomokban, mind az iskolákban az úgynevezett Erasmus-féle hagyományt követte. Ennek az egyik legfeltűnőbb sajátossága az, hogy a c betűnek a kiejtésben [k] felel meg, ha hátulképzett magánhangzó követi (például a calcium első c-je), és [c]-nek ejtik, ha elölképzett (például a calcium második c-je). Két ettől eltérő hagyomány létezik, az egyik az úgynevezett olaszos hagyomány, amit az egyházi kiejtésben néhány kivétellel minden ország követ (Magyarország és Németország is a kivételek között van). Ebben az elölképzett magánhangzók előtti c-t [cs]-nek, és ugyanilyen helyzetben a g-t [dzs]-nek ejtik, az olasz helyesírásnak megfelelően. Végül létezik az úgynevezett restituált hagyomány, amely a korábbi, kikövetkeztetett latin kiejtést követve minden c betűvel jelölt hangot [k]-nak (és persze minden g-vel jelöltet [g]-nek) ejt. Más, apróbb eltérések is vannak ezek között a hagyományok között, de itt most nem ez a témánk.

Nos, az, ahogyan egyes latin szavakat kezdtek magyar szövegekben használni, általában ebből az Erasmus-féle hagyományon alapuló latin kiejtésből indultak ki (kivéve persze azt, amikor más nyelv közvetítésével került a magyarba egy-egy latin eredetű szó). De az átvétel során sok szempontból el is tértek az iskolai és templomi kiejtéstől, például az s betűvel jelölt hangot, amit az iskolában és a templomban [sz]-nek ejtettek, az átvételkor régen még [s]-ként vették át (például: chorus > kórus; rosa > rósa > rózsa). Sőt, két magánhangzó között az s betűt később [z]-nek is ejtették, így olyan párok is létrejöttek, mint bazsalikom (16. század, < (ocimum) basilicum), de bazilika (19. század, < basilica).

Akkor most már rátérhetünk a magánhangzóknak, és speciálisan a kalcium a-jának a problémájára. Magyarországon az iskolai és egyházi latin kiejtéstől abban is eltértek az átvételkor, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták a magánhangzók hosszúságát. (Lehet, hogy az iskolában és a templomban is elhanyagolták, de nem biztos, hogy ez az oka.) A magyarosított változatban minden magánhangzót röviden ejtettek, kivéve a hangsúlyos, nyílt szótagbeli magánhangzókat, mert azokat viszont hosszan. (Plusz a szóvégi -t, mert az a magyarban szabály szerint hosszú.) Így például a lēx ’törvény’ vagy a lāpsus ’elesés, botlás’ magánhangzóit röviden ejtették (lex és lapszus), mert hangsúlyosak ugyan, de nem nyílt szótagban állnak. (És az, hogy a latinban hosszúak, mint említettem, nem számít.) A forum, chorus szavakat, bár eredetileg rövid [o] van bennük, hosszú [ó]-val vettük át (fórum, kórus), mert hangsúlyosak és nyílt szótagban vannak. Ezt a szabályt azonban csak az utolsó két szótagra eső hangsúly esetében alkalmazták következetesen, az ennél távolabbra eső hangsúlyos magánhangzót általában röviden ejtették, ezért ma patetikust mondunk, nem pedig patétikust (bár régen az utóbbi változat is létezett). A kalcium alak viszont szabályos: a benne levő a hangsúlyos volt ugyan a latinban, de zárt szótagban áll, ezért a magyarban rövid [a] felel meg neki.

Bizonyos váltakozásokat is megmagyaráz ez a szabály. Például a latin focus ’tűzhely, parázstartó’ (rövid o-val!) a magyarba kerülve fókusz lett (azért [sz]-szel, mert újabb átvétel), de képzett alakjában rövid o-t mondunk: (bi)fokális, mert a latinban az ilyen képzéseknél az a-ra esett a hangsúly. Ezért van az is, hogy az akadémiai helyesírás szerint a kulturális szót két rövid u-val kell írni, mert ez a hagyományos kiejtése, akkor is, ha ma már sokan kult[ú]rális-nak mondják.

Arra azonban ügyeljünk, hogy a latinban nem számít zárt szótagnak az, amelyben a magánhangzót zárhang és r vagy l kapcsolata követi, vagyis a tr, cl stb. mássalhangzó-kapcsolatok szótagkezdőnek minősülnek. Ezért van az, hogy a latin patria (rövid magánhangzókkal, szótagolva: pa-tria) magyar átvétele pátria, és a natrium (szótagolva: na-trium) magyaros ejtése nátrium, hosszú [á]-kkal.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (21):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
3 éve 2015. január 31. 06:01
21 rofia

"A mi latinunk

Nátrium, kálium, bárium, de nem kálcium, hanem kalcium – legalábbis a helyesírás szerint. Olvasónk csodálkozik, házi szakértőnk pedig megmagyarázza az eltérést, melynek természetesen kultúrális okai vannak."

Kálmán László|2014. július 21"

KULTÚRÁLIS?

4 éve 2014. július 21. 19:26
20 szigetva

@Sultanus Constantinus: De ezek nem fonológiai szavak, hanem proklitikumok, önállóan nem fordulhatnak elő. Meg akkor már román példát is hozhatsz: francia l’, d’, s’, de ezek is mind proklitikumok.

4 éve 2014. július 21. 18:55
19 Sultanus Constantinus

@szigetva: Ez sem igaz: egyes szláv nyelvekben ott vannak pl. a [s] és [v] elöljárószók, amelyek egy-egy mássalhangzóból állnak.

4 éve 2014. július 21. 17:10
18 Fejes László (nyest.hu)

@bloggerman77: „Nálunk a matematika-kémia szakos tanár a bunkóság szinonímájaként tartotta számon azt, ha valaki a kalciumot kalcium-nak és nem kálciumnak mondta” Na, ez az igazi bunkóság! Meg még lásd a bónusztrekket itt: www.nyest.hu/hirek/napjaink-tiz-legnagyobb-nyelvirtasa

4 éve 2014. július 21. 16:36
17 bloggerman77

Nálunk a matematika-kémia szakos tanár a bunkóság szinonímájaként tartotta számon azt, ha valaki a kalciumot kalcium-nak és nem kálciumnak mondta, vagy ha matematikai egyetlen megoldásánál az a ismeretlent a-nak mondta, és nem á-nak.

Ezt az alábbi rendőrviccel illusztrálta:

Felvételi a rendőriskolában..

- Olvassa ki ezt: A!

- Á

- Alkalmatlan! Következő!

- Olvassa ki ezt: A!

- A-a-aa

- Alkalmas, felvéve!

4 éve 2014. július 21. 16:19
16 szigetva

@Sultanus Constantinus: „de én már ugyanezt nem mondanám az [l], [n], [m] hangokra” Az lehet, hogy te nem mondanád, de az akusztikus fonetikusoknak jobban hiszek.

„Ugyanakkor az nem teljesen igaz, hogy ezek nem tudnak önmagukban szótagot alkotni” Nem azt mondtam, hogy önmagukban szótagot nem tudnak alkotni, hanem azt, hogy szót.

4 éve 2014. július 21. 15:48
15 Sultanus Constantinus

@szigetva: Elfogadom, ha ez hagyományosan így van, bár azért szerintem ez kicsit szubjektív is. Az oké, hogy a sima réshangokat, mint az [f], [s] stb., fel lehet ismerni magánhangzó nélkül is, sőt, még az [r]-t is, de én már ugyanezt nem mondanám az [l], [n], [m] hangokra, legalábbis nagyon határeset. Ugyanakkor az nem teljesen igaz, hogy ezek nem tudnak önmagukban szótagot alkotni, a szláv nyelvekben az [l], [r] pl. lehet szótagalkotó, sőt, az indoeurópai alapnyelvre az [m], [n] hangokról is feltételeznek ilyet. Ebből a szempontból pedig tényleg a magánhangzókhoz állnak közelebb, mint a mássalhangzókhoz.

Egyébként hagyományosan ezeket félmagánhangzóknak is nevezték: lema.rae.es/drae/?val=semivocal (2.).

4 éve 2014. július 21. 15:17
14 szigetva

@Sultanus Constantinus: „ még nem igazán tudták pontosan, hogy mi az a zárhang meg a réshang, lehet, hogy ezért kerülhetett közé az [f], nem?” Hogyne tudták volna. A zárhangok azért muták, némák, mert önmagukban nem hallatszanak, csak úgy tudjuk őket azonosítani, ha előttük vagy utánuk van valami. A magyar „mássalhangzó” megtévesztő megnevezés (ahogy a latin consonans is az), hiszen csak a zárhangokra igaz, hogy csak mással együtt hangzanak, az [f]-t, [m]-t, [l]-t önmagában is lehet ejteni. Viszont önmagukban nem tudnak szót alkotni, ezt csak magánhangzó tud.

4 éve 2014. július 21. 14:26
13 Sultanus Constantinus

@szigetva: Akkor ezt rosszul tudtam. Mindenesetre, szerintem amikor ez a fogalom megszületett, még nem igazán tudták pontosan, hogy mi az a zárhang meg a réshang, lehet, hogy ezért kerülhetett közé az [f], nem?

"Az angolban egyébként [tl] és [dl] előtt sem szokott hosszú mgh állni: atlas, medlar"

A [tl] és a [dl] a spanyolban is elvileg külön szótagokhoz tartoznak, kivétel a [tl] a Mexikóban használt azték jövevényszavakban, mivel az aztékban eredetileg egy hangot jelöl (zöngétlen laterális affrikáta), de spanyolul persze sima [tl] szekvenciának ejtik.

Viszont az atlas, atleta stb. szavakon kívül nem is nagyon fordul elő máshol [tl] és [dl], az utóbbi legfeljebb szóhatáron, pl. adlátere, kb. 'valakinek a seggnyalója', decidle 'mondjátok meg neki'.

4 éve 2014. július 21. 13:54
12 Fejes László (nyest.hu)

@El Vaquero: „Ezt a kalciumos problémát már nem egy hozzászólásban felvetettem, de arra szartak” Sokszor jeleztük már, hogy a kommenteket nem tudjuk mindig követni. Kérdést fel lehet tenni e-mailben, Facebookon, az oldalon keresztül. Ha valakit komolyan érdekel valami, tegye fel a kérdését a megfelelő helyen.

Egyébként olvasóink igen nagy százalékban köszönik meg a választ, vagy ha lemaradnak róla, újra érdeklődnek.

4 éve 2014. július 21. 13:51
11 szigetva

@Sultanus Constantinus: „a "muta" a. m. 'néma hang', azaz "mássalhangzó"”. Nem, a muta zárhangot jelöl (p, t, k, b, d, g), az [f] ezért nem muta. Az angolban egyébként [tl] és [dl] előtt sem szokott hosszú mgh állni: atlas, medlar; csak a [təl], [dəl] előtt, amiben a [ə] sokszor nem jelöli az írás. És pont [tl], [dl] nincs is szó elején sem.

4 éve 2014. július 21. 13:20
10 Sultanus Constantinus

@El Vaquero: Ennek az a filozófiája, hogy latinul a "muta" a. m. 'néma hang', azaz "mássalhangzó", mert önmagában nem tudod ejteni (ezért 'néma'), és ebben nyilván benne van az [f] is. Más mássalhangzó viszont valóban nem fordul elő a latinban likvidával, az [s]C szókezdetnél meg az [s] egy (írásban) nem létező szótag végén van.

Jó néhány évvel ezelőtt, amikor megkérdeztem a Wikipédián egy spanyol nyelvészt arról, hogy miért tesznek be a spanyolban egy e-t az eredetileg [s]C kezdetű szavak elé (persze akkor még nem tudtam sok mindent erről), azzal egyszerű költői kérdéssel válaszolt, hogy "hát létezik szerinted egyetlen [s]-ből álló szótag?". :)

4 éve 2014. július 21. 12:54
9 szigetva

@El Vaquero: Az angolban nem az van, hogy a nyílt szótag mgh-ja mindig hosszú, hanem az, hogy a zártté inkább rövid, mint hosszú, de igazából még ez sem áll.

4 éve 2014. július 21. 12:46
8 kalman

@Sultanus Constantinus: "Lehet, hogy ez valamilyen olaszos hagyomány lehet, mert az olaszban pontosan ez a szabály: a nyílt szótagi hangsúlyos magánhangzó hosszú (kivétel a szó végén), a zárt szótagi pedig rövid." Nem tudom, mindenesetre kár olasz hatást vizionálni addig, amíg nincs az embernek bizonyítéka rá, hiszen a nyílt szótag – hosszú mgh. és zárt szótag – rövid mgh. baromira univerzális tendencia, szinte úgy kell elfojtani, ha az ember nyelvébe nincs ilyen. (A moraszám megőrzése miatt nagyon csábító.) Nem hiába mondják, hogy az olasz nem más, mint az U[niverzális]G[rammatika]. :)

4 éve 2014. július 21. 12:25
7 El Vaquero

Egyébként meg az a magyarázat, miszerint ezek a hang/fonémakapcsolatok azért szétválaszthatatlanok, mert szókezdetben előfordulhatnak, mindig is gyanús volt. A /kw/ is állhat szó elején az angolban, a liquid viszont mégse */laɪ.kwᵻd/ (magyarázható persze az idegen latin eredettel), viszont a sequence esetében meg nyílt az első szótag. Nem azt mondom, hogy nem tűnne logikusnak, de elég sok a kivétel alóla.