Márkás kérdés
Mi köze a menetelésnek a fegyverszüneti határvonalhoz, az áruvédjegynek a füzetlap széléhez, az őrgrófságnak a postabélyeghez? Egy jel mindent megmagyaráz!
Nyilván mindenkinek időnként szöget üt a fejébe valami olyasmi, hogy két hasonló vagy azonos hangzású, de eltérő jelentésű szónak van-e köze egymáshoz. Egy ilyen kérdéssel kereset meg minket Lénárd nevű olvasónk is.
A márka két jelentésének (márka mint pénznem és mint egy vállalat cégére) van-e nyelvtörténetileg köze egymáshoz (pl.: márkás ruha)?
(Forrás: Wikimedia Commons / Suomen Pankki)
A válasz természetesen az, hogy van. Erre nem is olyan nehéz rájönni, elég, ha arra gondolunk, hogy a német Marke, angol mark stb. jelentése egyben ’bélyeg’ is – eredetileg pedig a bélyeg sem más, mint ’jel’. A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára (TESz.) szerint maga a márka szó a magyarban a 19. század közepétől adatolható ’emlékeztető jel’, illetve ’(levél)bélyeg’ jelentésben, az ’árujegy, védjegy’ jelentése csak az első világháború után jelenik meg. Pénznem elnevezéseként viszont már a 16. század első felében felbukkan: ebben a jelentésében vándorszó, és a germán eredetű középkori latin marca ’súly- és pénzegység’ terjedt el Európa nyelveiben. Ennek az elnevezésnek az alapja, hogy a mértékegységet hatósági jellel ellátott rúddal határozták meg, és erről a jelről kapta nevét a mértékegység.
(Forrás: Wikimedia Commons / Magyar Posta)
A márkával rokon eredetű a markáns is, mely a francia marquer ’megjelöl’ folyamatos melléknévi igenevéből fejlődött: marquant ’megjelölő’ > ’feltűnő’ – ez került be a németen át a magyarba, alakját azonban „visszalatinosították”, így lett a t-ből s. De a németek átvették a franciából magát a marquer igét is: markieren, ebből lett a magyar markíroz ’kiemel, hangsúlyoz, jelez, érzékeltet, jelöl, jellemez’. Ide tartozik a demarkációs ’ellenséges felek között ideiglenesen kijelölt’ (vonal ’határ’); ez a spanyol demarcar ’területet felmér, határt megállapít’ igekötős igéből terjedt el (a magyarban a belőle képzett főnév „latinosított”, majd melléknévképzővel ellátott alakját használjuk).
Talán némiképp meglepő, de a szóval összefüggésben áll a margó szó is: az azonos indoeurópai eredetű latin margo jelentése ’szél, határ’ volt: ez a jelentés korábban egyes germán nyelvekben is megvolt, a ’jel’ jelentés talán az egykori határjelölő jeleknek köszönhetően fejlődött ki. A ’szél, perem’ jelentésből számos európai nyelvben kialakult a ’lapszél’ jelentés, ma főként ebben használatos. A magyarban korábban használták a morkoláb ’őrgróf’ szót is: ez a német Markgraf átvétele, előtagja a ’határtartomány’ jelentésű Mark, melynek jelentése persze a ’határ’ jelentésből fejlődött.
(Forrás: Wikimedia Commons / Tanner (Capt), War Office official photographer)
Még meglepőbb lehet, hogy a szócsaládba tartozik a mars ’menet, induló’ főnév, illetve az ’indulj, lódulj, takarodj’ jelentésű indulatszó is. Ez az ófrank [markón] ejtésű, ’jelöl, nyomot hagy’ jelentésű szóból fejlődött a francia marcher [marsé] ’megy, lép, menetel’ ige, illetve az ebből származó marche [mars] ’menés, járás menetelés’ szavakon át. Nyilván ide tartozik a masíroz is, melynek korábban marsíroz alakja is volt – mindkét forma a németből került a magyarba.
Talán inkább "határtalan, széles" a "margo" jelentése az
" indoeurópai eredetű latin margo"-nak, gondoljunk csak Villon határtalanul kövér Margójára.. A "markos" legénynek pedig, aki latinul "Márkusz" névre hallgatott, bizonyára széles volt a marka.. :)
mi a helyzet a márkázott vajjal?
egyáltalán mi az hogy márkázás?
@mederi: Mostanában nem teszel a szösszeneteid végére szmájlit, így még valaki komolyan veheti.
Szerintem a magyarban az ember marka, amivel belemarkolt pl. a gabonába, hasonlóan a hüvelyk, vagy láb hosszmértékekhez, jelenthetett egyfajta súlymértéket a csere kereskedelemben.
Egy ember ha nagy volt a "marka" a cserék során könnyen jól járhatott, esetleg segítségül is hívhatták hitelesíteni az adás-vételt. (Pl. egy pár csirke ára tíz marok/ marék vagy "marka" só.)
Tájékoztatásul: [KÉRETLEN REKLÁM MIATT MODERÁLVA - A szerk.] idevágó szócikkei a következők:
márka1 [közgazdasági szakszó]
jelentései:
1. némely állam (német, finn) pénzneme (2002 előtt)
2. [kihalt jelentés] arany vagy ezüst súlyegysége, fél font
eredete: német Mark régi súlyegység, majd ’pénznem’ <-- középfelnémet marca ’súly- és pénzegység (hitelesítő jelzéssel ellátott ezüstrudak alapján)’ <-- ófelnémet marc ’határ, határ jelzése, jel’
Lásd még: MARKÁNS, MARKÍROZ
márka2 [kereskedelmi szakszó]
jelentései:
1. cégjelzés, árujegy, címke, áruvédjegy
2. ezzel szavatolt származású és jó minőségű gyártmány
3. (áru)fajta, gyártmány
eredete: német Marke ’jel, jegy, védjegy’ <-- ófelnémet marc ’határ, határ jelzése, jel’
markáns
jelentései:
1. határozott, éles, élesen metszett
2. erőteljes, kifejező
3. jellegzetes, szembeszökő
eredete: német markant ’feltűnő, élesen kirajzolódó’ <-- francia marquant ’szembetűnő’ <-- francia marquer ’megjelöl, jellemez’ <-- normann-francia merquier <-- skandináv merki ’ugyanazzal a jelentéssel’
demarkáció [diplomáciai szakszó]
jelentései:
1. államhatárok megvonása megkötött egyezmény alapján
2. [orvosi szakszó] elhatárolás
eredete: francia démarcation ’ua.’ <-- spanyol demarcar ’határt kijelöl’ | de- ’el’ | marca ’határvidék’ <-- ófelnémet marc ’határ’
demarkációs vonal [katonai szakszó]
jelentése:
fegyverszünet kötésekor kijelölt ideiglenes határ a hadviselő felek között
eredete: lásd DEMARKÁCIÓ
margó
jelentései:
1. lapszél, szél, szegély
2. írógép lapszélbeállítója
eredete: latin margo, marginis ’szél, szegély, határ’