Mindent kétszer mond,
kétszer mond?
Nehéz dolga van a nyelvésznek, ha el kell magyaráznia, hogy miért ne szóljunk rá a törpefejűre, ha látszólag kétszer mond valamit. A dolgoknak gyakran akkor is van értelmük, ha első pillantásra nem is jövünk rá, mi az.
Elterjedt tévhit, hogy idegen szavakat azért veszünk át, mert a saját nyelvünkben nincs meg a megfelelő kifejezés. Sőt vannak, akik azt állítják, hogy helyes dolog idegen szavakat átvenni, ha nincs megfelelő kifejezés, ám helytelen, ha találunk ilyet. (És az ilyen idegen szavak használata egyszerűen jellemhiba.) A kérdés ennél persze jóval bonyolultabb, és erre egy sajátos szerkezettípus is felhívja a figyelmet.
A termesztett csiperkét például szokás sampinyongombának is hívni. Az összetétel előtagja, a sampinyon francia jövevényszó (a franciában champignonnak írják), és a jelentése ’gomba’. Ha tehát az előtagot magyarítani szeretnénk, akkor a *gombagomba összetételt kapjuk. Az összetételi előtag egyik tipikus szerepe, hogy megszorítsa, pontosítsa az utótag jelöltjeinek körét: a jégcsapretek olyan retek, mely jégcsapra hasonlít, az íróasztal olyan asztal, melynél írni szoktunk (de legalábbis ilyen célra szánták gyártói), a melegház olyan építmény, mely folyamatosan biztosítja a külsőnél magasabb hőmérsékletet. Ha úgy vesszük, az ilyen szerkezetek értelmetlenek, hiszen az azonos jelentésű előtag nem képes módosítani az utótag jelentését.
Ezek szerint a sampinyongombának nincs létjogosultsága, netán helytelen lenne? Ilyesmiről szó sincs! Felületességre utalna, ha elhinnénk, hogy a magyar sampinyon jelentése ugyanaz, mint a francia champignoné! A magyarban ugyanis a sampinyon szót is csak a termesztett csiperkére (pontosan annak egy válfajára, az Agaricus bisporusra) használjuk, ehhez képest a gomba utótag csak egy tágabb kategóriára utaló utótag, hasonlóan az olyan szerkezetekhez, mint a sasmadár. Az utótag tehát valóban redundánsnak, feleslegesnek tűnik, de azért megvan – de legalábbis megvolt – a funkciója: azoknak segíti értelmezni a szót, akik az előtagot nem ismerik.
De hogyan kapta az általános francia champignon ezt a jóval szűkebb jelentést? Nos, elárulhatjuk, nem a magyarban. A szó bekerült az angolba, a németbe és az oroszba is, és ott is ’csiperke’ jelentésben használatos – a magyarba alighanem a németből kerülhetett (a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint 1854-ből származik használatára a legkorábbi adat). A franciában egyébként a gombafaj neve champignon de Paris (azaz ’párizsi gomba’) vagy champignon de couche (azaz ’ágyásgomba’, amely a gomba termesztett mivoltára utal). Az erdőben gyűjtött gombának sosem alakult ki nagy volumenű kereskedelme, ám a gombatermesztés technológiájával és a nyomában elterjedt a francia név, melyben a champignon volt a központi elem – a szóval más nyelvek besszélői már a vele érkező gombafajt, és nem a ’gomba’ szélesebb fogalmát azonosították.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A magyarban persze a történet további érdekes fordulatokat vett. A sampinyon szónál jóval ismertebbé vált a champion [sampion] ’bajnok’. Így aztán a sampinyongomba mellett népetimológiának (azaz az „úgy legalább van értelme” gondolkodásmódnak) köszönhetően megjelent a sampiongomba is. Ez az alak persze hivatalosan „nem helyes”, de azt, hogy nem szorította ki teljesen a sampinyongombát, valószínűleg csak a nyelvvédők tevékenységének köszönhetjük. A neten mindenesetre bőséggel terem, sőt, ha minden igaz, még cégnévben is előfordul. Mi több, vannak, akik szerint a sampion szó is ’gombá’-t jelent eredetileg...
Hasonló szószerkezetből nincs sok, de úgy tűnik, a gasztronómia témakörében a szokottnál gyakoribbak: példaként említhetjük a karottarépát és a baconszalonnát. A karotta minden bizonnyal szintén német eredetű, de a németben általános ’sárgarépa’ jelentésű – a németbe a franciából kerülhetett. Az angol carrot (kb. [keröt]) szintén ’sárgarépa’ jelentésű. A magyarban azonban a karotta(répa) a sárgarépa apró változatát jelenti: ezt hívják bébirépának is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Sanjay ach / GNU-FDL 1.2)
Az angol bacon (magyarosan [békön]) szintén általános ’szalonna’ jelentésű, ám az angolszászok számára a tipikus szalonna nem olyan, mint számunkra. Nem véletlenül hívják angolszalonnának is. A hasonló szalonnákat nevezik császárszalonnának vagy kolozsvári szalonnának is: hagyjuk meg a szakmabelieknek azt a vitát, hogy ezek különböznek-e valamiben, és ha igen, miben – az egyszerű nyelvhasználó számára csak az az érdekes, hogy mindegyik esetben húsos szalonnáról van szó. A baconszalonnának azonban megfigyelésünk szerint kizárólag az előre csomagolt, vékonyra szeletelt termékeket szokás nevezni.
A hasonló szavak közül említést érdemel a neccháló: ez nagy szemű, erős hálót jelent, melyet általában csomagolásra használnak. Ha a boltban előre csomagolt paprikát, paradicsomot, hagymát veszünk, általában ilyen hálóval vannak körbevéve. Korábban divatban voltak rugalmas hálóból készült bevásárlószatyrok (cekkerek), ezeket, illetve anyagukat szintén nevezték necchálónak. A szó előtagja, a necc a német Netzből ered, melynek jelentése ’háló’. A necc 1792 óta adatolt a magyarban: jelentett női kézimunkát is. Manapság inkább csak a neccharisnya összetételben, illetve sportterminusként használatos: teniszben és hasonló játékban azt a helyzetet jelenti, amikor a labda érinti a hálót, de nem akad el benne.
(Forrás: Wikimedia Commons / Dellex)
Vannak, akik azt hiszik, hogy ide tartozik a slusszkulcs is: ez azonban nem igaz. A ’kulcs’ németül Schlüssel [slüszöl], amely a Schloss [slosz] ’zár (főnév)’, illetve schließen ’zár (ige)’ szavakkal függ össze. Éppen ezért az is kérdéses, hogy jövevényszóról van-e szó. Mindenesetre a slussz már 1900-tól adatolt ’(kereskedelmi) zárlat’ és néhány más jelentésben: ezek közül számunkra a mondatszói jellegű ’vége, nincs tovább’ jelentés lehet érdekes (német Schluss ’vég’ – eredetét tekintve szintén azonos a zárással kapcsolatos felsorolt szavakkal). Elképzelhető, hogy eredetileg a kulcs elsődleges funkciója a motor leállítása volt: amíg ugyanis nem voltak indítómotorok, a járműveket kurblival indították.
A magyarban azonban ha nem is gyakori, de előfordul egy olyan szerkezet, amikor nem csak hasonló vagy azonos jelentésű szót ismétlünk, hanem pontosan ugyanazt a szót. Például ha az egyik vendég narancslevet kér, a másik almát, akkor a házigazda visszakérdezhet: Mármint almalevet vagy almaalmát? Az ilyen kettőzések jelentését úgy fordíthatjuk le, hogy ’igazi, valódi X’ – nem csupán a fenti metanyelvi értelemben használhatjuk: eddig is volt bringám, de amit most vettem, az tényleg bringabringa. Ha valaki azt mondja, hogy Klári Lajos barátnője, akkor visszakérdezhetünk, hogy barátnőbarátnője, vagy csak jóban vannak? Az ilyen használat persze meglehetősen alkalmi jellegű, az ilyen szavakat nem szükséges szótárazni. Tulajdonképpen az is vitatható, hogy ezek szóösszetételek-e vagy jelzős szerkezetek – az ilyen vitákat azonban hagyjuk meg olyanoknak, akik örömüket lelik bennük.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (20):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@szigetva: Köszönöm! Sejtettem én, hogy itt valami sántít, és nem csak a disznók a fárasztó úttól amíg a Bakonyból elértek Angliába.
@Fejes László (nyest.hu):
A magyarországi cigányok magyar nyelvhasználatára jellemző formák:
- nyelv hátrahúzásával képzett hangok és torokhangok (ezt szokták legtöbbet parodizálni, ha vki cigányosan akar beszélni)
- sok nazális hangzó
- megkülönböztethetetlen néha az ajakkerekítés hiánya miatt, hogy a beszélő a, o, e, é, i magánhangzókat akar használni vagy sem
- erős tonalitás, "éneklő" beszédmód
- a mondat elején szinte kiabálás szintig felvitt hangsúlyozás
- még kijelentő mondatoknál is a mondat végére tapasztott kérdőszó (he)
- sajátos lovári és beás szavak belekeverése a magyar beszédbe (pl. "dik")
@bloggerman77: Emlékezetem szerint nem először hozod elő ezt a cigányos akcentust, nagyon rá lehetsz akadva. Jó lenne, ha egyszer kifejtenéd, pontosan mik azok a kiejtésbeli jelenségek, amik általában, lakóhelyüktől függetlenül jellemzik a cigányokat, és nem találhatóak meg a nem cigányok által beszélt magyar nyelvváltozatokban.
Másfelől ha a nem cigányok tényleg átvesznek cigányosnak nevezhető elemeket, annak az lesz az eredménye, hogy ezek már nem lesznek a cigányságra jellemzőek, tehát megszűnnek cigányosnak lenni. Azaz nem az lesz az eredménye, hogy mindenki cigányosan beszél, hanem hogy a cigányok sem beszélnek cigányosan.
@szigetva: Hát ha az „akcentus” [sic!] a kritérium, akkor a palóc tájszólásban és az amúgy tarjáni születésű Győzike idiolektusában könnyű hasonló elemeket felfedezni (persze a jövevény sukár, dikk má', more stb. elemek inkább csak az utóbbiban vannak).
@bloggerman77: Én nem vettem észre a tizenéves gyerekek nyelvhasználatában a cigánysághoz kötött nyelvi jellemzőket. De ha valóban úgy beszélnének, az miért is lenne baj?
@honestesiologist:
Most tapsoljunk annak, hogy a tizenéves generáció úgy beszél, mint a cigányok? Nem, nem csak a "szleng" szintjén, hanem már a magyar beszédük is azt a jellegzetes cigányos akcentust veszi fel?
@honestesiologist: www.nyest.hu/hirek/ici-pici-marhasag
@Fejes László (nyest.hu): Igaz vagy csak legenda, hogy az angol bacon szó a Bakony-hg. nevéből ered, így tulajdonképpen az angolok szava a szalonnára magyar eredetű?
Valahogy úgy szól a sztori, hogy ehhez a földrajzi térséghez kötik az ilyen módon feldolgozott húst, és ebből ered az elnevezés.
@Martha:
" A köznyelvet elöntik az idegen szavak, a szleng és csak egy bizonyos réteg számára lesz érthetö amit mondasz."
A nyelv változik, aki lemarad, kimarad. Annyi értelme van ezen bosszankodni, mint az időjáráson. A szlengesedésről még annyit, hogy van is egy ilyen hajlama a beszélőknek: igyekeznek olyan módon kommunikálni, hogy csak azok értsék őket, akiknek szánják az üzenetüket.
Tapasztalatom szerint a gombákat tájegységenként másként hívják, legkevésbé a hivatalos nevükön.
Van itt még egy gyöngyszem: cethal. Kettős csavar van benne, mert korábban azt hitték, hogy a cetek is halak.
Èrdekes módon azért azt is meg lehet érteni, ha sampinyon helyett termesztett gombát (csiperkét), karotta helyett törpe répát (bébirépát), Bacon helyett húsos szalonnát mond valaki!!! S ezt én azért helyesebbnek is tartom.´
Másképp úgy járunk mint a finnek. A köznyelvet elöntik az idegen szavak, a szleng és csak egy bizonyos réteg számára lesz érthetö amit mondasz.
"... a sampinyon francia jövevényszó (a franciában champignonnak írják), és a jelentése ’gomba’. Ha tehát az előtagot magyarítani szeretnénk, akkor a *gombagomba összetételt kapjuk."
- Ha ismertük volna a szó eredetét és jelentését, franciagombának fordítottuk volna. (mint ahogy van: görögdinnye, törökbúza) Úgy látszik a nyelvvédők keveset jártak piacra.
A csiperke elnevezés is tévedésen alapul, valaha az azonos termőhelyű szegfűgombát jelentette. Emez feltételezett mezeigomba nevét a növénytan nyilván túl általánosnak találta.
A latin-amerikai tehénpásztornak köszönöm a megnyugtatást! Igazám jólesett!
@Grant kapitány: igen. Az Országh-szótárban van pár hiba, illetve kiejtések közül olyan, ami már az íráskor elavult volt. Mégis a legjobb, általános kétnyelvű magyar-angol-magyar szótár a mai napig. A legnagyobb baj vele, hogy régi és elavult. Aki tényleg komolyan veszi az angoltudást, az középfoktól elkezd szépen modern, egynyelvű, angol szótárat használni. Abból is lehetőleg gyorsan frissülő neteset.
@Pistabátyám: lehet úgy is írni, hogy egy vesszőt tettél volna oda, aztán kisbetűvel folytatod. Az AkH. megengedi. Nem hinném, hogy egy ilyen apró elíráson itt bárki is lovagolna, úgyhogy megnyugodhatsz.