Kinek szentebb a Bibliája?
Egyes Újszövetség-fordítások akár egész mondatokban is eltérhetnek egymástól. Melyik változat a pontosabb? Egy konkrét példán keresztül vizsgáljuk meg a kérdést. Az olykor megdöbbentően heves vita kapcsán szó lesz magyar, angol, latin, görög Bibliákról is, és kiderül, ki az igazi férfi!
Különböző Biblia-fordítások különböző tartalmúak lehetnek: már írtunk néhány szórakoztató példáról, amikor a Közel-Keleten előforduló állatok mitikus szörnyekké váltak, vagy éppen maga Mózes növesztett szarvakat. Most azonban arra fogunk kitérni, hogyan lehetséges az, hogy bizonyos szövegrészek egyes fordításokban megtalálhatóak, másokban nem. Kinek van igaza? Rosszindulatú hamisításokról van-e szó, gondatlanságról, vagy valami másról? Lehet-e egyik változat jobb, mint a másik – és ha igen, melyik lenne az?
(Forrás: Wikimedia commons)
Mi az a ruckmanizmus?
Számos vallási irányzat képviselői vitatkoznak évszázadok óta az efféle alapkérdéseken, úgyhogy ebből fakadóan csak felületesen tárgyalhatjuk a problémát. Azt gondolnánk, abban mindenki egyetért, hogy minél régebbi a szöveg, annál autentikusabb. Az idő múlásával hibák kerülhetnek a másolásba, a fordítók félreérthetnek valamit, és ezek a hibák továbbgyűrűzhetnek, ha más az ő szövegüket veszi alapul.
Ma már általában mindenhol igyekeznek az eredeti nyelvből fordítani, a zsidó Biblia (Tanach, Ószövetség) esetében javarészt héberből, a keresztény Újszövetség esetében pedig koiné görögből. De ez nem mindig volt így: például nagyon sok keresztény Biblia alapul Szent Jeromos latin fordításán, amelyet éppen azért is neveztek Vulgatának, mert ez volt a gyakori, közhasználatú változat (a versio vulgata pontosan ezt jelenti). Mindenesetre ami visszanyúl az eredeti szövegekhez, az valószínűleg pontosabb, már csak azért is, mert kevesebb a hibalehetőség.
A King James Biblia kiadójáról, az angol János Jakab királyról kapta a nevét. Angol nyelvterületen mai napig népszerű ez a Biblia-fordítás, több modernizált változata létezik. Nagy-Britanniában a szerzői jogai jelenleg is a királyi nyomdász kezében vannak, más klasszikus szövegekkel szemben nem nyomtathatja ki csak úgy akárki; ha mégis megteszi, számolnia kell a jogi következményekkel.
De van, aki nem így véli! Angol nyelvterületen egész népmozgalom létezik, amely a King James Biblia elsőbbségét hirdeti, ez a King James Only (“Csak a King James”). Közöttük vannak olyanok, akik egyszerűen csak ezt a változatot szeretik személyes okokból, vagy azért kedvelik jobban, mert nem latinból, hanem héberből és görögből fordították. (Habár ma már léteznek más olyan protestáns fordítások, amelyek még korábbi szövegváltozatokon alapulnak.) De ide tartoznak sokkal radikálisabb nézetek képviselői is.
Vannak, akik szerint ez a Biblia annyira jól sikerült, hogy tulajdonképpen saját kinyilatkoztatást tartalmaz. Peter Sturges Ruckman amerikai baptista lelkipásztor, a ruckmanizmus névadója pedig egyenesen azt hirdeti, hogy a King James szentebb, mint az eredeti szövegek, amelyek alapján készült! A szentségen nehéz vitatkozni, mindenesetre Ruckman álláspontját nagyon kevesen fogadják el.
Egészen szokatlan prédikációkat is lehet találni az interneten, például Steven Anderson baptista lelkipásztor és King James Onlysta arról beszél, hogy az újabb fordítások szerzői minden bizonnyal ülve vizelnek, szemben az igazi férfiakkal, akik állva:
Csak a mi kiadásunkban!
Miért érdekesek nekünk ezek az angolszász protestáns mozgalmak? Már csak azért is, mert a King James Only pártolói gyakran azzal érvelnek, hogy más Bibliákból hiányoznak bizonyos részek. Ez valóban így van és gyors szemrevételezéssel ellenőrizhető. Mi most magyar példát fogunk hozni, mert habár a mai Magyarországon nem igazán dúlnak heves és politikai színezetű viták a fordításokról, itt is fennállnak ugyanezek a különbségek, és a forrásuk is pontosan ugyanaz – mindjárt kiderül, hogy valószínűleg micsoda, de előbb lássunk egy konkrét példát!
János apostol első levelének a vége felé (5:6-8) a következőt olvashatjuk:
6. Ez az, a ki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság.
7. Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.
8. És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három is egy.
Ugyanez egy másik fordításban:
6. Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság.
7. Tehát hárman tanúskodnak:
8. a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.
Vastag betűkkel szedtük azt a szakaszt, ami csak az egyikben olvasható. Ugyanez a szövegrész megtalálható a King James Bibliában, de nem szerepel például a népszerű modern NIV Bibliában. Ha megnézzük a hivatkozásokat, láthatjuk, hogy ahol hiányzik, ott általában lábjegyzetben említik.
Ez a rész – az úgynevezett Comma Johanneum – azért is fontos, mert a hosszabb változat egyértelműen a Szentháromságot említi, amelyet több keresztény irányzat nem fogad el. Az Újszövetségben máshol is szerepel az Atya, Fiú, Szentlélek felsorolás, olyan helyeken, amelyeket nem vitat senki, de ott nincsen kimondva róluk, hogy három egyenlő részről van szó és mind a mennyben találhatóak. Néhány példa:
Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! (2Kor 13:14)
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.
(Mt 28:19-20, mindkettő a Szent István Társulat Bibliából)
Másoljuk, másoljuk...
Hogyan került bele János levelébe a két vitatott mondat? Esetleg fordítva: hogyan került ki belőle? Ehhez azt kell megnézni, mit tartalmaznak a legkorábbi kéziratok. Bizony, ezekben nincsen benne a Comma Johanneum. A negyedik századi Codex Sinaiticus sem tartalmazza:
(Forrás: Wikimedia commons)
Ma sokan úgy gondolják, hogy itt nem feltétlenül ideológiai alapú betoldásról lehetett szó, hanem valószínűleg arról, hogy valaki odaírt egy magyarázatot a margóra, a kódexmásoló figyelme pedig ellankadt és azt is bemásolta a szövegbe. Ez már csak azért is valószínű, mert tényleg szokás volt írni a margókra, sőt egyes másolók akár anyázták is a másikat, mint az a szintén negyedik századi Codex Vaticanusban is megfigyelhető:
Már a harmadik században is panaszkodtak a keresztény egyházatyák a rossz minőségű másolatokra, sőt volt, aki egyenesen elátkozta azokat, akik pontatlanul adták tovább az általa írt szövegeket.
Rotterdami Erasmus volt az első, aki kivette a fentebb említett szakaszt 1516-os Biblia-kiadásából – ez volt az első nyomtatásban megjelent görög nyelvű Újszövetség. Nagyon élesen bírálták a döntése miatt, ő pedig azzal válaszolt, visszateszi a passzust, ha mutatnak neki egy olyan görög és nem latin kéziratot, amiben benne van. Ez valóban meg is történt: külön az ő számára hamisítottak egyet! Ennek Erasmus is tudatában volt, de valóban nem kötötte ki, hogy eredeti kéziratot szeretne látni... így a Comma Johanneum visszakerült a Bibliákba, csak hogy aztán a huszadik században ismét kikerüljön onnan. A katolikus egyház például 1927-ben foglalt állást a mondatok “vitatott” voltáról, és a modernebb Vulgata-kiadásokból is kivették: a Vatikán honlapján találhatóban sem szerepel.
Források
Ehrman, B. D. (2005): Misquoting Jesus. The Story Behind Who Changed the Bible and Why. San Francisco: HarperCollins. (78-83. oldalon Erasmus)
A fényképen látható Codex Vaticanus-lap, ha jól látom a Zsidó levél kezdőoldalát tartalmazza, határozottan látszik, hogy a margón van v.mi szöveg, de hiába kerestem rá a codex facsimile kiadásában, a szöveg nem látszik. El tudnád küldeni esetleg magát a kérdéses mondatot? Még jobb lenne, ha tudnál egy olyan címet, ahol meg lehet lesni egy jó minőségű facsimile kiadást. Kösz.
Akkor megint egy érdekes gondolat :)
Makkay János Werbőczy bizonyos prédikációiban olyan magyar nyelvű bibliai idézetet talált, ami szerinte nem a latin, hanem a görög bibliából származott (csak onnan származhatott), és ez a körülmény (Makkay szerint, és alaposan megindokolva) azt bizonyitja, hogy a magyaroknak valószínűleg már a honfoglalás előtti időkben volt magyar nyelvű bibliájuk; amikor is Bizánc hangsúlyt helyezett a tőle keletre élő népeket ellátni saját nyelvű Bibliával (pl. grúz, örmény, stb.) Ezt a magyar nyelvű Bibliát azután a római katolikus egyház ahol tudta üldözte, ezért el is tűnt, de bizonyos műveltségbeli elemei, tehát idézetek, stb., egészen Werbőczy idejéig fennmaradtak.
Hogy az a bizonyos magyar biblia milyen betűkkel lehetett írva arra Makkay nem tér ki :)
Nagyon jó a cikk és tárgyilagos ' Gratulálok.Várom a folytatást '
@kergezerge: Igaza lehet, nekem is erősebbnek tűnik az elátkoz.
Megátkozni kisebb átokkal is meg lehet valakit, de ha elátkozzuk, az már valami durva, nem csak a nője vagy a háza vész el, hanem átváltozik vagy elkárhozik vagy hasonlóan durva következményei lesznek. Szerintem.
@Kőrös László: Feltehetően igaza van, különbség csak ott van. Ez azonban aligha olvasottság kérdése, talán inkább a nyelvjárási háttérrel lehet összefüggésben. És akkor még ott van az átkozott is. :)
Egy igazán olvasott ember megmondhatná, mi a pontos különbség az *elátkoz* és *megátkoz* közt. Tétova érzésem azt súgja, hogy a differencia igazából a bef. mell. igenévnél jön elő: aki elátkozott, azon már bizonyosan fogott az átok (és jelenleg pl. béka), aki viszont csak meg-, az attól egész jól ellehet.
@pocak: Való igaz, köszönjük, javítottam.
Jakab király, nem János.