A Bibliától a boogie-woogie klubig
A szó szerinti fordítást általában hibának tartjuk. Vannak azonban esetek, amikor ezeknek köszönhetjük nyelvünk ízes fordulatait.
A Biblia egyes szövegrészeinek értelmezésével több tudományág is foglalkozik, ha csak a nyelvészethez ért az ember, filológiai, teológiai, történelmi vértezettség nélkül kockázatos hozzászólni az ilyen kérdésekhez. De Máté nevű olvasónk kedvéért felületesen kénytelen leszek mégis ezzel próbálkozni.
A minap eszembe jutott a „gyermekeim az Úrban” kifejezés, még régebben hallottam. Kerestem, de nem találtam cikket, ami érdemben foglalkozna a kifejezés eredetével és jelentésével. Csak a kíváncsiságból érdeklődöm iránta, de szívesen olvasnék róla.
Kedves Olvasó, emlékszel a híres Omega-számra, aminek utolsó sorai így hangzanak: Barátaim az Úrban, a boogie-woogie klubban volna jó? (Presser Gábor – Adamis Anna: 1958-as boogie-woogie klubban, 10000 lépés, MHV Qualiton, 1969.) Na, erről a fajta kifejezésről van szó. Vajon honnan ered? Kézenfekvő a válasz, hogy a Bibliából származik ez a fordulat. De oda hogyan került?
A rövid válasz a következő: az Újszövetségben sok helyen előfordulnak olyan kifejezések, mint az Úrban. Például: „mindent megismertet veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban” (Ef. 6,21.). De én ezt Máté helyében még nem érezném teljes magyarázatnak. Bizonyára kíváncsi lennék még arra is, hogy mit jelentett a Bibliában, és miért?
Hosszú történetről van szó, amit nagyon le fogok egyszerűsíteni. A történet ott kezdődik, hogy ugyanilyen szerkezetű héber kifejezések már az Ószövetségben is voltak. A magyar Úrban szó végén szereplő -ban/-ben toldalék az ószövetségi héber b- (ב) prefixum fordítása, például ebben: „A király pedig örvendezni fog Istenben” (Zsolt. 63,12). Azért ilyen furcsa ez a mondat, mert a héber b- prefixumnak voltak (és ma is vannak) más használatai is, mint a hely- és időhatározói, vagyis a magyar -ban/-benéhez hasonló. A leggyakoribb másik használata az eszközhatározói szerep, vagy, mint ebben a példában, a magyar által, révén névutókkal kifejezett szerep. Ezek valamelyikével is lehetett volna fordítani, de Károli a „szó szerinti” fordítást, a -ban/-bent választotta (ha egyáltalán figyelembe vette a héber eredetit). Más helyeken másképp járt el, például: „Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket” (Zsolt. 60,14.) a héber eredetiben itt is a b- prefixum áll Isten neve előtt.
Az ószövetségi Istenben, az Úrban sokféle használata (például ’Isten révén’) közvetlenül is abba az irányba hathatott, hogy ezeket a magyar kifejezéseket is szokatlan módokon kezdték használni. De hatottak az ószövetségi használatok az Újszövetség görög nyelvére is. A legelterjedtebb álláspont szerint az Újszövetség eredeti szövegeit mind görög nyelven írták. Közelebbről a görög nyelv koiné nevű változatáról van szó, arról, amit a hellenisztikus korban (kb. i. e. 300–i. sz. 300) a Római Birodalom keleti részén beszéltek. Az Újszövetség szerzői természetesen ismerték az Ószövetséget, tudtak héberül, de a vele közeli rokon arámi nyelven mindenképpen. Így a héber b- prefixum használatai is hathattak arra, ahogy ők a neki megfelelő görög elöljárószót, az ent (ἐν) használták.
Magának a görög en elöljárószónak a használata jelentősen eltér a héber b- használatától. Szinte csak abban közösek, amiben a magyar -ban/-bennel is, vagyis a hely- és időhatározói szerepükben, valamint a „közvetett alanynak” nevezett szerep jelölésében (amit a magyarban az által, révén névutók fejeznek ki). Ezen kívül jelenthet olyanokat is, mint ’vele együtt’, ’hozzá közel’, és még sok mást. Ha valaki részletesebben látni szeretné, hogy az Újszövetségben hányféle szerepben fordul elő a görög en, javaslom, hogy nézze meg például a híres Thrayer-féle lexikonban, és az interneten számos ún. konkordanciaszótár is található, amelyekben egy-egy szó összes előfordulását megtalálhatjuk a környezetükkel együtt, esetleg különböző nyelvű fordításokkal. Én a Bible Hub nevű adatbázist szoktam használni erre a célra.
Az Újszövetségben rengetegszer és rengeteg értelemben fordul elő olyan kifejezés, amit „szó szerint” úgy fordíthatnánk magyarra, hogy az Istenben, az Úrban. Például Pál szövegeiben igen gyakoriak a Krisztusban (ἐν Χριστῷ), Jézus Krisztusban (ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ), az Úrban (ἐν κυρίῳ), abban az értelemben, hogy ’Krisztussal/az Úrral összhangban, egységben’, esetleg ’az ő segítségével’ („kapu nyittatott nékem az Úrban”, 2Kor. 2,12.), illetve ’hitben’ (a ’testben’ jelentéssel szembeállítva): „mind testben, mind az Úrban”, Filem. 1,16.
(Forrás: Wikimedia Commons / Johann Michael Rottmayr, Wolfgang Sauber / GNU-FDL 1.2)
És így jutunk el ahhoz a használathoz, amelyre Máté kérdése vonatkozik. Amikor személyekre utaló kifejezés után áll az Úrban, az Istenben, Krisztusban stb. kifejezés, az körülbelül azt fejezi ki, hogy az illető személyek hisznek Istenben, a beszélő hitsorsosai, ahogy az egyik fenti idézetben írta a szerző Tikhikusról: „hív szolga az Úrban”. Vagy ahogy a Thessalonikabeliekhez írott levelek „címzésében” találjuk: „a Thessalonikabeliek gyülekezetének, amely van az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban” (1Thesss. 1,1.). Ez a közvetlen eredete a magyar gyermekeim, barátaim stb. az Úrban kifejezéseknek.