Hogy kerül a cimbalom Korinthoszba?
Pál az 1. században írta levelét a korinthosziakhoz, viszont a cimbalom, ez a húrokkal ellátott, trapézformájú hangszer, csak a 14. században jelent meg először Európában – hívja fel figyelmünket olvasónk.
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.” Pál apostol első korintusiakhoz írt levelében ezzel kezdődik a Szeretet himnuszának nevezett fejezet, és e mondatból „a zengő érc vagy pengő cimbalom” az egyik leggyakrabban idézett szállóigévé vált. Gyönyörűen hangzik, így szerepel már az első magyar bibliafordításban, s bár a Vizsolyi Bibliának a szövegét azóta többször is megújították, a „pengő cimbalom” megmaradt valamennyi magyar változatban.
Néhány héttel ezelőtt egy francia művészettörténeti tanulmány magyar fordítása közben döbbentem rá, hogy a pengő cimbalom minden szépsége ellenére zavart kelt ebben a mondatban. Pál az 1. században írta ezt a levelet, viszont a cimbalom, ez a húrokkal ellátott, trapézformájú hangszer, csak a 14. században jelent meg először Európában – tehát az apostol nem ismerhette.
Az eredeti szövegben κύμβαλον (kümbalon) szerepel, aminek a magyar fordítása a cintányér, és ezt a teológusok nyilván tudják, hiszen az Újszövetségi görög-magyar szótárban is ’páros fémtányér, cintányér’ áll ebben a szócikkben. A kümbalon a latinban cymbalum, s az ennek megfelelő szó jelenik meg a korintusiaknak szóló levél különböző idegen nyelvű fordításaiban: francia cymbale, angol cymbal, orosz кимвал [kimval], csakhogy mindegyik cintányért jelent. Bizonyára Károli Gáspár is ebben az eredeti értelmében használta a cimbalom szót az 1590 előtt befejezett fordításban, ugyanis a cimbalom húros hangszerként csak a 17. században bukkan fel Magyarországon, a 18. században terjed el a cigányzenészek között és a 19. században válik nagyon népszerűvé – és ez a cimbalom már távolról sem hasonlít a cintányért jelentő cymbalumhoz. Herencsár Viktória írja Cimbalmos ősök nyomában című könyvében, hogy a kümbalon és a cimbalom között „semmi rokonság nincs, a névátvitel valószínűleg az ütésmód azonossága miatt történt.” Nem férhet kétség hozzá, hogy legkésőbb a 19. századtól kezdve a magyar nyelvben a cimbalom szó egyértelműen az asztalszerű húros ütőhangszert jelenti.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A cimbalom szó használatával az első korintusi levél magyar szövegében nem is az a legnagyobb baj, hogy anakronisztikus, hanem az, hogy ellentmondásban van Pál mondanivalójával. Az apostol itt (1Kor 13,1) azt fejtegeti, hogy szeretet nélkül a legékesebben szóló beszéd is csak értelmetlen zaj, zörej, mint amilyet a fémtárgyra, például cintányérra mért ütés kelt. Mit keres a gyönyörűen szóló „pengő cimbalom” negatív szereplőként e sokat idézett bibliai passzusban?