A legyek urától a szégyen emberéig

A bibliai személynevek gyakran jelentenek valamit, de vajon mit? Bemutatjuk a leggyakoribb héber névfajtákat, és kiderül, hogy a szomszédos, vagy akár távolabbi népek is gyakran hasonló módszerrel adnak nevet gyermekeiknek. Van, aki Báál embere, van, aki pedig Krisna formájú!

A bibliai héber személynevek meglepően sokatmondóak, habár erről a magyar nyelvű bibliákat forgató olvasó nem feltétlenül szerez tudomást. Cikkünkben áttekintjük, milyen névadási szokásai voltak az ókori zsidóknak, és sok furcsaságról is szót ejtünk. Miért nevették ki a zsidó nép ősanyját? Ki ellen pöröl egy filiszteus isten, és kinek a nevét cenzúrázták?

Máig érthető

A bibliai héber nevek általában beszélő nevek, sőt jelentésük a mai héber nyelvet ismerő olvasó számára is érthető. A szöveg sok esetben meg is magyarázza a névadás eredetét – például ezt olvashatjuk Izsák (héberül Jicchák, magyaros héber kiejtéssel Jicchok) születésével kapcsolatban:

És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak. […] És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam. És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.

(1Móz 21:3, 6-7 – Dr. Bernstein Béla ford.)

A jicchák szó jelentése valóban ’nevetni fog’, ez a szó szerepel a magyarázatban is, amit dőlt betűkkel ki is emeltük. A bibliai történet szerint az idős szülőknek ugyan megígérte Isten, hogy fiuk fog születni, de maguk is meglepődtek azon, amikor az ígéret beteljesült.

A Biblia szövegében annyira gyakoriak az érthető megnevezések, hogy néha nem is teljesen világos, személynévről vagy tisztségről van-e szó. Sálém királya, Málki-cedek neve például egyszerűen annyit jelent: ’az igazság királya’ vagy ’királyom az igazságosság’. A sálém szó egyébként szintén hordoz jelentést: ’teljes, egész’. (Ugyanebből a héber s-l-m gyökből ered a sálom, ’béke’ szó is.) Ezek a részletek viszont a magyar fordításban elsikkadnak, hacsak külön nem ismertetik őket. Esetünkben a katolikus Szent István Társulat bibliafordítása lábjegyzetben mindkét név jelentését említi, habár a Sálémot a kevésbé pontos ’békesség’-nek fordítja.

Isten nyomában

A Binjámin név jelentése ’a jobb [oldal, kéz] fia’. Bibi Netánjáhu valóban jobboldali politikus, habár ez valószínűleg csak véletlenül adódott így... Tipikus bibliai névvégződések az -él, a -já és a -jáhu, ezek mind Istenre utalnak; csakúgy, mint a jeho- és a jo- előtagok. Lássunk néhány példát! Dániél: ’Isten a bírám’, Micháél: ’Ki olyan, mint Isten?’, Jonátán: ’Isten adta’, Zechárjá: ’Isten emlékezik’ (ez utóbbi a magyar Zakariás héber eredetije). Habár nem bibliai név, de a jelenlegi izraeli miniszterelnök vezetékneve is ilyen jellegű: a Netánjáhu név szintén arra utal, hogy viselőjét ’Isten adta’. Hogy a névadási szokások évezredek alatt sem sokat változtak, azt jól mutatja, hogy idén tavasszal a régészek egy több, mint 2700 éves „Mátánjáhu” (’Isten ajándéka’) személynevet viselő pecsétnyomót találtak egy jeruzsálemi ásatáson.

Az Isten különböző neveit tartalmazó neveket görögös szakkifejezéssel teoforikus neveknek szokás hívni. Teoforikus nevek nemcsak a Bibliában szerepelnek, hanem számos más kultúrában is gyakoriak. Elterjedt dél-indiai név például a Krisnamurti, ami annyit tesz, ’Krisna formájú’ (Krisna Visnu hindu főisten megtestesülése). A Közel-Keleten már az ókorban is rendkívül népszerűek voltak a teoforikus nevek – például Nabukodonozor, azaz Nabu-kudurri-uszur babiloni uralkodó neve fohász Nabu istenhez, védje meg az elsőszülött fiút; tudniillik a név viselőjét.

Égi riválisok

Nemcsak Izrael Istenére hivatkozó teoforikus nevek szerepelnek a Bibliában, hanem találhatunk a kor más isteneire utaló személyneveket is. A báál szó jelentése ’úr’ (sőt a magyar úrhoz hasonlóan ’férj’!) – a Bibliában így hívják a különböző kánaáni istenségeket, olykor többes számban (báálim). Igazából a bibliai Istent is lehetett volna így szólítani, de ez a megnevezés már foglalt volt, a környező népek használták, úgyhogy a zsidók kerülték. Talán a legismertebb báált tartalmazó név a Belzebub, azaz héberül Báál-zevuv, ’a legyek ura’ – ezt azonban nem személy viselte, mint a következő idézetből kiderül:

És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?

(2Kir 1:2, Károli Biblia)

Itt még egyértelműen egy rivális istenről van szó, Ekron filiszteus város védelmezőjéről. A keresztény evangéliumokban azonban Beelzebul [sic!] már egyenesen a démonok fejedelmeként szerepel:

Egy alkalommal [Jézus] kiűzött egy néma gonosz lelket. Amikor a gonosz lélek kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott. De néhányan így vélekedtek: „Beelzebullal, a gonosz lelkek fejedelmével űzi ki a gonosz lelkeket.”

(Lk 11:14-15, Szent István Társulati Biblia)

Talán azért változtatta meg az evangélista a szó végét, hogy a zevel, azaz ’trágya’ szóra utaljon.  Már jóval korábban, a zsidó Biblia idejében is szokás volt más istenségek nevét eltorzítva leírni, hogy a szerzők ezzel is kifejezzék, mennyire elítélik őket. A báál szót például gyakran helyettesítette a bóset, ’szégyen’ szó, akár személynevekben is. Izrael második királya a Krónikák könyvében Isbáál, ’Báál embere’ vagy ’uralkodó ember’ néven szerepel, Sámuel könyve viszont Isbósetnek, ’a szégyen emberé’-nek nevezi!

Ki perel értük?

Van olyan bibliai alak is, aki ragadványnévként kapta a bálványimádásra utaló megnevezést. Gideon lerombolta Báál oltárát, és a dühödt helybeliek követelték Jóástól, Gideon apjától, hogy adja ki fiát:

Mondta Jóás mind a mellette állóknak: Hát ti pöröltök-e a Báalért, avagy ti véditek-e őt? A ki pöröl érette, ölessék meg reggelig! Ha isten ő, pöröljön magáért, hogy lerontotta oltárát. És nevezték őt [Gideont] azon a napon Jerubbáalnak, mondván: Pöröljön ellene Báal, hogy lerontotta oltárát.

(Bír 6:31-32, Dr. Bernstein Béla ford.)

Félreértésre adhat okot, hogy a báál szó ’úr’ jelentésben néha köznévként is megjelenik. A nem vallásos családba született, a zsidó valláshoz később visszatalált embereket napjainkban báál tsuvá-nak (magyarosan bálcsüvének) nevezik, ez annyit tesz: ’a visszatérés ura’. Vallási művek szerzőire pedig olykor a Báál há- előtaggal és legfontosabb művük nevével utalnak: például a lubavicsi mozgalom alapítója, a Ljadiba való Snéur Zálmán rabbi a Báál háTánjá – ’a Tánjá ura’ –, főműve, a Tánjá után. Ezek ne vezessenek félre bennünket, ilyenkor nem a bibliai Báálról van szó!

További érdekes olvasnivaló, felhasznált irodalom

Héber és arab teoforikus nevek gyűjteménye az angol Wikipédián
Az emlegetett pecsétnyomó (képpel, angolul)

Belzebub a Zsidó Enciklopédiában (angolul)

Kapcsolódó tartalmak:

• Az angyalok mágikus nyelve –
  egyenesen a Bibliából?
• Cenzúrázták Mózes prófétát?
• Ki írta a Tórát és miért?
• Misztikus szöveg vagy nyelvészeti tankönyv?
• A héber tetoválás új divatja

Hasonló tartalmak:

• Fórumozás az internet előtt
• Mikor halt meg Jézus?
• A Bibliától a boogie-woogie klubig
• A Holt-tengeri tekercsek darabkái megvásárolhatók
• Árják és ufók – a titokzatos kapcsolat

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)