Az angyalok mágikus nyelve –
egyenesen a Bibliából?
Énokh, az ókori szuperhős a fáma szerint felment a mennybe, beszélt az angyalokkal és megtanulta a nyelvüket. Két tizenhatodik századi angol mágus megpróbálta rekonstruálni Énokh tudását, de a végeredmény gyanúsan emlékeztetett a korabeli angolra... Az igazság odaát van?
John Dee és Edward Kelley angyali, vagy más néven énokhi nyelve az egyik legismertebb európai mágikus nyelv. De vajon valóban igaz-e Dee állítása, miszerint a látnok Kelleyn keresztül az angyalok szóltak hozzá? Mit mond az énokhiról a nyelvészet?
(Forrás: Wikimedia Commons)
Hírszerző és angyalkommunikátor
John Dee a tizenhatodik század Angliájának egyik legsokoldalúbb és legszokatlanabb személyisége volt. I. Erzsébet királynő tanácsadójaként a birodalomépítéstől az asztrológiáig minden témában véleményt nyilvánított. Jól induló matematikusi karriert hagyott félbe azért, hogy a királyi udvarban tölthessen be pozíciót. Nem csak tanácsokat osztogatott, hanem hírszerzői tevékenységet is végzett – habár az az elterjedt állítás, hogy jelentéseit 007-ként írta alá, valószínűleg hamis.
A mélyen vallásos Deet az okkultizmus is érdekelte. Kapcsolatot akart teremteni az angyalokkal, de szembesülni kényszerült azzal, hogy semmi érzéke a médiumsághoz; így együtt kellett működnie másokkal. Leghíresebb társa Edward Kelley volt. Kelley kristálygömbbe vagy csiszolt obszidián tükörbe nézve transzba esett, és így diktálta az angyalok állítólagos válaszait Deenek.
A párosnak először nem állt szándékában leírni magát az angyali nyelvet. Az első általuk megalkotott okkult rendszer célja ugyan már az angyalok megidézése volt, de a megjelenő lényekkel ekkor még saját anyanyelvükön, angolul beszéltek. Mindehhez Dee feljegyzései szerint különböző mágikus tárgyakra, rejtélyes jeleket és feliratokat tartalmazó ábrákra és táblázatokra is szükség volt. (A feliratokat ekkor még latin betűkkel készítették.) A felszerelést javarészt a Biblia ihlette, például a mágusnak viselnie kellett többek között egy, a zsidó főpap melldíszére hasonlító lemezt.
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas F. Borchert / CC BY-SA 3.0)
Nem volt kedvük megtanulni
Az angyalok egy idő után azonban lediktálták a párosnak saját ábécéjüket, és közölték, hogy a tárgyakon és mágikus diagramokon az eddigi latin betűs feliratokat írják át vele. Az ábécé huszonegy betűt tartalmazott, mássalhangzókat és magánhangzókat egyaránt, és jobbról balra kellett írni. Az utasítás szerint a betűket meg kellett tanulniuk kívülről – Dee feljegyzései szerint hangosan tiltakozott, hogy ő erre nem ér rá! Végül beadta a derekát (saját hite szerint mégiscsak egy angyallal beszélt), és az ábécé után hamarosan következtek az angyali mondatok.
Sajnos kevés szöveg maradt fenn Dee és Kelley angyali nyelvén, és ezek is töredékesek. Az első énochi korpusz a Liber Loagaeth, ez az angyalok instrukcióinak megfelelően négyzetrácsokba rendezett betűket tartalmaz. Összesen kilencvenöt 49x49-es táblázat szerepel a kéziratban, ezeket az interneten is megtekinthetjük. Fordításuk nem áll rendelkezésre. A második korpuszt egy évvel az első után jegyezte le Dee, ez főleg mágikus utasításokat, „angyali hívásokat” (angelic calls) tartalmaz. Ezeknek a mondatoknak Dee rögzítette az angol fordítását is.
(Forrás: Wikimedia Commons / geni / CC BY-SA 3.0)
Énokh, a rejtélyes ősapa
Kik használták az angyali nyelvet? Dee szerint Ádám, az első ember eleinte angyali nyelven beszélt, de a paradicsomból való kiűzetése után nagyrészt elfelejtette tudását. A földi emberek közül egyedül a bibliai Énokh ismerte az angyali nyelvet. A mai angolszász okkultisták épp ezért nevezik Enochian, azaz énokhi nyelvnek a Dee és Kelley által leírt nyelvet. (Az „angyali nyelv” elnevezést számos hasonló okkult konstrukció is viseli, így az énokhi megnevezés egyértelműbbé teszi, miről van szó.)
Énokh, avagy az eredeti héber ejtéssel Chánóch a zsidó Bibliában az
ősatyák között szerepel: a Teremtés könyve felsorolja Noé felmenőit,
eszerint a lista szerint Énokh Noé dédapja. Az olvasó nagyon keveset tud meg róla, de az annál furcsább: „járt Chánóch Istennel és nem volt többé, mert magához vette őt Isten”. (1Móz 5:24, Bernstein Béla ford.) Az Újszövetségben Énokh Jézus egyik felmenője, illetve a Zsidókhoz írott levélben esik szó róla: „Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.” (Zsid 11:5, Károli Gáspár ford.)
Énokh könyvét Hamvas Béla fordította magyarra, Henoch Apokalypsise címen. A magyar wikipédia Énokh nevének hat formáját sorolja föl.
Énokhból az ókori misztika igazi szuperhőst faragott. Az Énokh könyve címet viselő apokrif szövegből megtudjuk, hogy amikor Énokh felment a mennybe, az angyalok mindent végigmutogattak neki, így olyasmiket látott, amiket sem előtte, sem utána senki más. Érdekes, hogy az Újszövetségben, Júdás levelében található egy Énokhnak tulajdonított hosszabb idézet (Júd 1:14-15), ami valóban Énokh könyvéből származik. Ezt az apokrif könyvet Európában sokáig elveszettnek hitték, és csak Dee halála után került újra elő Etiópiából. Dee szerette volna Énokh általa nem ismert könyvét és a benne található titkos tudást rekonstruálni az angyalok segítségével. De mire jutott?
(Forrás: Wikimedia Commons)
Mit mond a nyelvészet?
Donald Laycock ausztrál nyelvész foglalkozott először tudományosan Dee és Kelley angyali nyelvével. Laycock szerint a Liber Loagaeth és a későbbi hívások annyira eltérnek egymástól, hogy semmiképpen sem íródhattak ugyanazon a nyelven. Laycock szerint a Liber Loagaeth létrejötte a glosszolália, avagy nyelveken szólás számos kultúrában előforduló – és lapunk hasábjain is bemutatott – jelenségével magyarázható. Dee egyszerűen Kelley nyelveken szólását jegyezte le. Erre mutat, hogy a Liber Loagaeth szövege a nyelveken szólásra jellemző fonológiai tulajdonságokkal bír, ráadásul a nyelveken szólás rendszerint transzállapotban következik be. A glosszoláliával előállított hangsorok, habár emlékeztetnek a természetes nyelvekre, valójában struktúrájuk jóval egyszerűbb, jelentésük pedig nincsen. Tehát ez a szöveg nem valódi nyelven íródott. De hogyan állunk a hívások nyelvével?
A hívások szövege nehezebben kiejthető, a természetes nyelvekben nem előforduló kombinációk szerepelnek a szavakban; ez nem jellemző a glosszoláliára, inkább a véletlenszerűség benyomását kelti. Mivel a mondatok fordítása ismert, a nyelvtant ki lehet következtetni. A hívások nyelvének valóban van nyelvtana, viszont az szinte teljesen megegyezik a korabeli angol nyelvtanával. Dee azt állította, hogy a bibliai héber az angyali nyelv egy eltorzult változata; ez alapján azt várnánk, hogy a hívásokban héberszerű szerkezeteket találunk, erről pedig szó sincs. Ráadásul mindkét angyali nyelv a Dee korabeli angol hangkészletéből építkezik, ami a hébertől jelentősen eltér.
Az angyalok sokszor rendkívül nyakatekert módon diktálták le az információt: hátulról előre betűzve, különböző táblázatokba foglalva, és így tovább. Ez Dee szemében a hitelességet erősítette. De Kelley mielőtt Dee látnokává vált volna, hamisítóként működött – ebbéli minőségében pellengérre is állították. Mivel Kelley valószínűleg tudta, hogy Dee vonzódik a titkosírásokhoz, így ezeknek a rejtélyes módszereknek a használatával még meggyőzőbbnek tudta feltüntetni művét. Más elméletek szerint Dee és Kelley közösen találták ki az egészet, habár ennek ellentmondani látszik, hogy Dee saját feljegyzései tanúsága szerint komolyan vette az angyali nyelvet. Egy harmadik lehetőség is elképzelhető: a modern hipnóziskutatásokból tudjuk, hogy a hipnotikus transz állapotában sokan meglehetősen komplex fantáziákkal képesek előállni, ezeken olykor a transz megszűntével maguk is megdöbbennek. Tehát az, hogy valószínűsíthetően Kelley alkotása volt a nyelv, még nem jelenti azt, hogy mindenképpen tudatos csalás eredményeként jött létre.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A mágikus célokra készített mesterséges nyelvek koncepciója mindenesetre Dee előtt is létezett, jelenleg pedig virágzik: több modern nyugati okkultista is azt javasolja, hogy mindenki maga állítson elő saját használatra mágikus nyelvet. Peter Carrollt egyenesen az énokhi nyelv inspirálta arra, hogy előálljon az „ourániai barbár” nyelvvel, ami állítása szerint ugyanolyan jól használható mágikus célokra, mint az énokhi. Ez vajon azt jelenti, hogy mindkettő nagyon jól működik, vagy pedig azt, hogy egyik sem jó semmire? A kérdés eldöntését az olvasóra bízzuk...
További érdekes olvasnivaló, felhasznált irodalom (angolul):
Angyali ábécé és letölthető betűtípusok
„Enochian” language: A proof of the existence of angels?
DuQuette, L. M.: Enochian Vision Magick. An Introduction and Practical Guide to the Magick of Dr. John Dee and Edward Kelley.
Peter Carroll "mágiaelmélete" teljesen lecsupaszítva arról szól, hogy a mágikus cselekvés lényegében nagyon egyszerű dolgokból áll - a teremtő akarat irányításáról, érzelmi támogatásáról, és a kritikus elme figyelmének eltereléséről.
Az akarat irányítása pusztán a cél megfogalmazása, illetve az arra való koncentrálás. Pl. "a szomszédasszony összes libája dögöljön meg, mert folyton gágognak és nem tudok aludni".
Az érzelmi támogatáshoz a vallási, szimbólikus erőket megidéző rituálék adnak segítséget. Ezek nem azért "működnek" Carroll szerint, mert ténylegesen angyalokat, isteneket, ördögöket szólítanak meg, hanem mert bennünk ezek a képek erős érzelmi hatásokat keltenek, és segítik az akarat célbajuttatását.
A kritikus elme figyelmének elterelése szintén a rituálék, tárgyak, "hókuszpókusz", illetve transzállapot, a tudatos figyelem jelentés nélküli szimbólumokra irányítása, stb. által történik.
Na most hogy ez mennyire (nem) működik, az már filozófiai és teológiai kérdés, de ugyanezen a kaptafán működik az összes varázslás amit manapság nyugaton ismerünk, közte pl. a Silva-féle agykontroll is. A különbség csak az, hogy ki mennyire "veszi komolyan" a saját hókuszpókuszát.