Hétköznapi olümposzunk

Gyilkosság, szerelemféltés, vérfertőző viszony, civódások és gonosz bosszú. Nem, nem egy bulvárlap címei között tallózunk, hanem a görög mitológiában. A főszereplők Zeusz és Héra, Pán és Ékhó, Uranosz és Gaia és még sokan mások. Tőlük megtudjuk, mit nevezünk pániknak, miből lettek a jácintok, honnan kapták nevüket a krónikák vagy a káosz. Eközben pedig zajlik az istenek mindennapi élete – szatírok és nimfák üldözik egymást szerelmükkel.

 

A számtalan, házasságtörésre erősen hajlamos görög isten családfája meglehetősen bonyolult és egy-egy isten vagy hős születéséről több különböző változat is fennmaradt. Az alábbiakban forrásként főként erre a két műre támaszkodtunk: Kerényi Károly: Görög mitológia és Malcolm Day: A klasszikus mitológia 100 alakja. Az istenek magyar nevét az Osiris helyesírási szótára alapján adjuk meg. Az angol szavak kiejtését magyaros átírásban, a Longman Pronunciation Dictionary-re támaszkodva közöljük, a főhangsúly helyét ’ jelzi: ez a hangsúlyos szótag előtt áll.

Közeledik a nyár, lassan mindenki tervezgeti a nyaralást. Az egyik kedvelt utazási célpont Görögország, ami az európai kultúra bölcsője – halljuk sokszor. Itt nem csak a tengerpartokat és az éttermeket látogatják a turisták, hanem az ókorból fennmaradt romokat is megmásszák, és felpillantanak vagy felmásznak az ország legmagasabb csúcsára, az Olümposz hegységben található, majdnem 3000 méter magas Mütikasz csúcsra. Bár a hegység állat- és növényvilága is figyelemre méltó, elsősorban nem a természeti környezet, hanem a hely szelleme csalogatja ide a látogatókat: a hegység a görög mitológia szerint az istenek lakóhelye. Milyen hatással vannak az elsősorban a görög drámákból, Homérosz Íliászából és Odüsszeiájából és Hésziodosz Theogonia című költeményéből ismert, nagyon is emberi, civakodó életet élő görög istenek a mai világra? Azt nem tudjuk, hogy Zeusz haragja okozza-e a mostani zivataros időjárást, de azt bizton állíthatjuk, hogy az istenek neve beszivárgott az európai nyelvekbe. Így ma a görög istenek nevéből származó közneveket vizsgáljuk meg – az angolban és a magyarban.

Meg kell jegyeznünk, hogy már az ógörögben is megegyezett számos isten neve egy köznévvel – például a férfi szerelemisten, Erósz neve köznévként ’testi szerelem’ jelentéssel bírt. Azt, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz az ógörögben az isten neve vagy a köznév, most nem feszegetjük. Tehát amikor azt írjuk, hogy Erósz neve jelenik meg az erotica szóban, ez azt is jelentheti, hogy Erósz neve és az erotica szó is ugyanabból az ógörög köznévből, az erószból keletkezett.

A semmiből a nagy istenekig

A görög mitológia több teremtéstörténetet is ismer. Az egyik szerint minden az ősfolyamból, a kimeríthetetlen nemzőerejű Ókeanoszból eredt, akinek ma is nevét viseli minden óceán (angolul ocean [’ousön]). Ókeanosz más történetek szerint egyike volt az alább tárgyalandó titánoknak, azaz Uranosz és Gaia gyermekeként született.

Egy másik teremtéstörténet szerint először az éjszaka istennője, Nüx létezett. Ő a Széllel egyesült és egy tojást tojt, melyből Erósz, a szerelem istene lépett elő. Ebben a változatban az aranyszárnyú Erósz kétnemű és négy feje van. Más változatok szerint Erósz csak később született Aphrodité szerelemistennő és Árész hadisten fiaként. Akárhogy is keletkezett Erósz, neve a mai napig fennmaradt az erogén, erotika, erotikus, erotomán szavakban. Az angolban az ezeknek megfelelő erogenous [i’rodzsönösz], erotica [i’rotikö], erotic [i’rotik], erotomaniac [irotou’méjniök] szavak mellett még fellelhető a név például az eroticize [i’rotiszájz] ’erotikussá tesz’ igében és az erotogenic [iroto’dzsenik] ’erogén, kéjérzést okozó’ melléknévben is.

 

A tojásos történetnek is van egy másik verziója. Eszerint a tojást az idő ura, Khronosz hozta létre – egyesek szerint Anankéval, a végzet istennőjével való nászából született a világtojás, míg mások szerint Khronosz maga teremtett egy ezüsttojást, mely önmaga körül keringett. Érószhoz hasonlóan Khronosz neve is fennmaradt: az idő urának nevét találjuk a kronológia (chronology [krö’nolödzsi]), kronométer (chronometer [krö’nomitö]) és krónika (chronicle [’kronikl]), krónikus (chronic [’kronik]) szavakban is.

A görög istenekről elnevezett kémiai elemek az angolban latinos –um végződést kaptak: uranium [ju’réjniöm] ’urán’, titanium [táj’téjniöm] ’titán’, s a holdistennőról, Szelénéről elnevezet selenium [szö’líniöm] ’szelén’. A magyarban is –um-ra végződik a napistenről, Helioszról elnevezett hélium vagy az Írisz nevét viselő irídium neve.

A harmadik teremtésmítosz szerint először a nagy semmi, az alak nélküli űr létezett, a Khaosz. Az ő neve él tovább a káosz ’zűrzavar’ (angolul chaos [’kéjosz]) és a kaotikus ’zűrzavaros’ (angolul chaotic [ké’jotik]) szavakban. Khaosz leszármazottai Gaia, a földanya, Nüx, az éjszaka istennője és Erebosz, az alvilág sötétje. Gaia két fiúnak adott apa nélkül életet: Pontosznak, a tengernek és Uranosznak, az égnek. Ez utóbbi fiúról nevezték el az 1781-ben felfedezett Uránusz bolygót. A 8 évvel később felfedezett, az azóta is áldott és átkozott urán pedig erről a bolygóról kapta a nevét.

Uranosz anyjával, Gaiával igen termékeny párost alkotott. Vérfertőző nászukból rengeteg halhatatlan származott: az egyszemű küklópszok, a százkezű hekatonkheirek, a nagy erejű titánok. Az igen erős és óriási méretű titánokról kapta a nevét az 1795-ben felfedezett és ma a repülőgépgyártásban széles körben használt fém, a titán, melynek sóit titanátoknak nevezzük. A legfehérebb, legjobb fényvisszaverő tulajdonságú festék pedig, a titánfehér (angolul titanium-white) titán-dioxidból készül.

Uranosznak nem csak hagyományos úton lettek gyermekei. Miután az ellene fellázadó utódait a Tartarosz szakadékába vetette – más verziók szerint anyjuk méhébe zárta őket – felesége és anyja, azaz Gaia fellázadt Uranosz ellen. A legifjabb titánt, Kronoszt bízta meg a bosszúállással. A fiú egy sarlóval levágta apja hímvesszőjét, és azt a tengerbe hajította. A kicseppenő vérből keletkeztek a bosszúállás istennői, az Erünniszek – akiknek neve Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című verséből lehet ismerős az olvasónak. A vércseppekből keletkeztek a kőrisnimfák, azaz a meilák, és a gigászok is. Az óriási gigászok nevét fedezhetjük fel a gigantikus szóban, és ha valakinek gigászi erő adatott, azon nem könnyű felülkerekedni. Sőt, a giga- előtagban is a gigászok bukkannak fel. Ennek jelentése az informatikában 2³⁰ (például gigabyte), míg az SI-mértékrendszerben 10⁹, azaz ’milliárd’ (például GV = gigavolt). Az angolban maga az ’óriás’ jelentésű giant [’dzsájönt] szó is végső soron az óriás istenek nevéből származik – a latinon és az ófrancián keresztül került a középangolba.

S mi lett a sorsa a Kronosz által levágott testrésznek? A tengerben hányódva körötte fehér tajték keletkezett, s ebből született meg a szerelem istennője, Aphrodité. Az ő nevét találjuk meg a szerelmi ajzószerek, azaz afrodiziákumok (angolul aphrodisiac [efrö’diziek]) nevében.

A bátor titánfi, Kronosz – aki nem azonos Khronosszal, az idő urával – semmivel sem volt kedvesebb családtagjaival apjánál. Testvéreit a föld alá száműzte, saját gyermekeit pedig – a későbbi olümposzi isteneket – felfalta. Csak a legkisebb fiú, Zeusz menekült meg anyja segítségével, s végül ő döntötte meg a titánok uralmát.

Istenek kavalkádja

Kronosz hatalmának végeztével leszármazottai, az istenek uralkodtak a világon. A megszámlálhatatlan isten vezetését a 12 főből álló olümposzi tanács látta el, melynek vezetője Zeusz volt. Az isteni tanácstagok közül tizenegy Kronosz gyermeke vagy unokája volt. Egyedül a már említett Aphrodité volt távolabbi rokon.

Az istenek egyetlen hatalmas családot alkottak, s igen gyakran emberekkel is „szerelembe vegyültek”, ahogy Homérosz fogalmaz. E vegyes házasságokból félistenek születtek, akik vagy maguk is hősökké, héroszokká váltak, vagy leszármazottaik lettek azzá. A hősök általában heroikus küzdelmek során győztek le szörnyeket. A római mitológiában Héraklész alakja Hercules isten alakjában formálódott újra. Mivel a görög hős és a római isten alakja szorosan összefonódott, és a Herkules nevet is mindkettőre használják, nem választható el világosan, hogy az itt felsorolt köznevek a görög vagy a római hagyományhoz kapcsolódnak-e inkább. Az egyik legismertebb hős Héraklész egyenesen Zeusz gyermeke volt, anyja pedig egy földi királynő volt. Héraklész neve latinosan Herkules – róla kapta a nevét a herkulesbogár (Dynastes hercules), ami nem herkulesi erejével, hanem méretével érdemelte ki ezt a nevet. Az angolban a nagyon nehéz feladatokat herculean tasknak [hőkju’líön tászk], azaz ’herkulesi feladat’-nak nevezik.

A főistenek neve viszonylag ritkán köznevesült, bár például a palládium kémiai elem a Pallasz nevű kisbolygóról kapta a nevét, amit Pallasz Athénéről, a tudás görög istennőjéről neveztek el (bár rövid ideig más nevet is viselt). Ha valamit légmentesen, azaz hermetikusan lezárunk, akkor felbukkan egy másik főisten, Hermész neve. Ám a szó feltehetőleg nem a görög istenek szárnyas cipőben suhanó hírnökének nevéből ered. Más Hermészeket is ismertek, illetve több különböző isten olvadt össze eggyé a mitológiai kavarodásban. Legtöbben azt valószínűsítik, hogy ez a szó Hermész Triszmegisztoszhoz kötődik. A ’háromszor legnagyobb Hermész’ meglehetősen titokzatos mitikus alak. Az ezoterikus irodalomban leggyakrabban az egyiptomi Thot istennel, az írás feltalálójával és az istenek írnokával azonosítják, bár egyidejűleg a görög Hermészhez is kötik. Hermész Trimegisztoszt tartották a mágikus, feltörhetetlen pecsét feltalálójának – s ezért nevezzük hermetikusan lezártnak a tökéletesen záró dolgokat.

A görög mitológiában több Pán nevű istenség is felbukkan. A név egyes vélemények szerint ’etető, pásztor’ jelentésű, mások ’minden’ jelentést tulajdonítanak neki.

A kisebb, jelentéktelenebb istenek neve sokkal gyakrabban jelenik meg ma köznévként. Vajon hányszor jut eszünkbe egy iskolai atlaszt lapozgatva Atlasz, a titánsereg vezetője, aki vállán tartja az egész égboltot? S amikor pánikba esünk, akkor meg sem fordul fejünkben Pán, a kecskelábú szarvas isten, aki a nyájak és csordák őrzője volt. Pedig az ő nevéből ered a páni félelem kifejezés is – ugyanis azt gondolták, hogy a megmagyarázhatatlan félelmet Pán kelti az emberekben. Az angolban a panic [’penik] ’pánik’ szó ugyancsak Pán nevéből ered, de a ’serpenyő’ jelentésű pannek nincs köze hozzá: ez egy nyugati germán szóból ered. Ám az emberhez legközelebb álló főemlősök rendszertani neme a szőrös istenről kapta a nevét: a Pan nembe tartozik a közönséges csimpánz és a bonobóként ismert törpecsimpánz is. A magyar Wikipédián a név eredetéről azt írják, hogy a chimPANzee szóból vágták ki az isten nevével szerencsésen egybecsengő szótagot a latin elnevezéshez, de ezt az elképzelést más forrásokban nem találtuk meg.

Pán, és a hozzá hasonló szőrös szatírok nagy kedvelői voltak a nimfáknak, azaz a termékenység és természet csodás istennőinek. A köznyelvben ’mutogatós bácsi’-nak nevezett férfiakat manapság is szokták szatírnak nevezni. Annak a pszichológiai tünetegyüttesnek, mely a felfokozott nemi vágyból fakadó gyakori partnercseréket eredményezi, a neve a nőknél a nimfák nevéből nimfománia (angolul nymphomania [nimfou’méniö]), míg ugyanezt a férfiaknál az angol pszichológiai szaknyelvben satyriasisnak [szetö’rájöszisz] hívják. A magyarban a férfiak esetében inkább a donjuanizmus szó terjedt el, a nagy spanyol nőcsábász, Don Juan nevéből.

Pán szerelmével üldözte Ékhót is, az egyik nimfát. A nimfa elkeseredetten menekült a kecskelábú isten elől, s végül visszhanggá változott. A történet másik változata szerint Ékhót engedetlenségéért Pán megátkozta: a nimfa megnémult, s csak mások szavait tudta visszhangozni. Egy harmadik történet szerint Ékhót a főisten, Zeusz felesége, Héra sújtotta ezzel az átokkal, mert állandó fecsegésével elvonta Héra figyelmét Zeuszról, aki eközben szabadon töltötte kedvét más nimfákkal. Ékhó neve a latinon keresztül számos európai nyelvbe, így az angolba (echo [’ekou]) és a magyarba is bekerült ’visszhang’ jelentésben. A magyarban már kiszorította a szót a visszhang, de Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz című verséből minden gimnazista megismeri. Mások szavainak gépies ismétlését pedig echoláliának nevezi a szakirodalom.

A görög nárkisszosz szó talán a narkē ’dermedség, bénultság’ tőből ered, akárcsak a narkotikum ’kábítószer’ szó. A nárcisz nevéhez annyi köze lehet ennek, hogy a virág hagymája gyengén mérgező.

Ékhó történetének van olyan változata is, melyben egy gyönyörű ifjú, Narkisszosz szerepel. A fiú lebecsülte Erószt, aki ezért bosszút forralt. Egyik nyilát Ékhó szívébe lőtte, aki első látásra beleszeretett az erdőben éjjel bolyongó Narkisszoszba. Ám a Héra által megátkozott nimfa csak Narkisszosz mondatainak végét tudta visszhangozni. A fiú a hangot üldözve végül is egy tóhoz tévedt, s mivel Erósz az ő szívét is megsebezte, a saját képmásába szeretett bele. Ékhó elkeseredésében puszta visszhanggá sorvadt. A gyönyörű fiú is elenyészett a hiábavaló vágyakozástól, s virággá változott – ezt a virágot ismerjük ma nárcisznak. Azt az embert pedig, aki saját szépségében gyönyörködik, narcisztikus hajlamúnak nevezik.

Pán szerelmének másik tárgya Szürinx nimfa, egy folyóisten leánya volt. A szép lány a folyóba menekült az őt üldöző isten elől és apja náddá változtatta. Ebből a nádból készítette Pán hangszerét, a pánsípot, melynek angol neve panpipe [’penpájp] vagy a múzsa neve, syrinx [’szirinksz]. Az injekciós fecskendő neve, a syringe [’szirindzs] is ebből a tőből származik az angolban, ahová a latinon keresztül jutott ebben a jelentésben.

 

A muzsika, muzikális szavak mögött már a görög múzsák rejlenek – Zeusz és Mnémoszüné titánnő kilenc leánya, a művészetek istennői. Természetesen az angol music [’mjúzik] ’zene’ és a musical [’mjúziköl] ’zenei; musical’ szavak hátterében is ők állnak. A budapesti Uránia Csillagvizsgáló a csillagászat, a Thália Színház pedig a színjátszás múzsájának nevét viseli. Az angolban Terpszikhorének, a tánc múzsájának neve köznévvé vált: a terpsichorean [tőpszikö’ríön] szó melléknévként és főnévként is használatos ’táncos’ jelentésben.

Íriszről, a szivárvány istennőjéről még csak érintőlegesen szóltunk az irídium kapcsán. Az ő neve a szem szivárványhártyájának másik nevében, az íriszben, vagy a májusban nyíló virág nevében köszön vissza. Az ugyancsak tavasszal nyíló jácint neve (angolul hyancinth [’hájöszinsz]) Hüakinthosz (latinosan Hyacinthus) görög ifjú nevéből ered. A csodás szépségű királyt az iránta szerelemre gerjedő Apolló véletlenül megölte egy diszkosszal, s véréből sarjadtak a jácintok.

A sort még sokáig folytathatnánk. Nem említettük még Morpheuszt, Nemesziszt, Meduszát vagy a Hydrát sem. Ám itt az ideje, hogy a görög mitológián keresztül vezető odisszeánkat, azaz Odüsszeusz bolyongásához hasonló utazásunkat befejezzük. Ha olvasóink kedvet éreznek a görög mitológia kusza világában való további nyomozáshoz, jó segítséget kaphatnak az olvasmánylistában felsorolt művekben.

Források és olvasmányok

Roots of English Words in Greek Mythology

English words from Greek gods.

Mythological Dictionary.

Behind the Name. The Etymology and History of First Names.

Kémiai elemek nevének etimológiája a Wikipédián (angolul)

Wells: Longman Pronunciation Dictionary.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.

Malcolm Day: A klasszikus mitológia 100 alakja.

Kerényi Károly: Görög mitológia.

Trencsényi-Waldapfel Imre: Görög regék.

Edith Hamilton: Görög és római mitológia.

Rick Riordan: Percy Jackson és az olümposziak 1–5. (ifjúsági regénysorozat)

Köszönet Szigetvári Péternek a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségéért.



Kapcsolódó tartalmak:

• Ki gondolta volna?
• Tömjén funky
• Etikett és stigma
• Miért mondunk csütörtököt?
• A paraszolvencia hungarikum

Hasonló tartalmak:

• Honnan ered a szóda?
• Ismét a keresztről
  és a kereszténységről
• Miért katolikus?
• Számos tusák és próbák
• 5 meghökkentő angol beszólás

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)