5 meghökkentő angol beszólás
Ha valakinek azt mondjuk, hogy „tökfej” vagy „hámozott giliszta”, az talán nem annyira sértő, mintha a „hülye” vagy „girnyó” szavakat használnánk. Az angolban pedig „hámozott fokhagymának” nevezhetünk valakit. De kit?
Néha bizony felmegy bennünk a pumpa, és akkor jól esik egyet káromkodni, vagy legalább egy csúnya szót mondani. Ha nem akarjuk nagyon megbántani a többieket, akkor az egy lehetséges megoldás, hogy idegen nyelven szitkozódunk, vagy valamilyen enyhébb, szépítő kifejezéssel álcázzuk dühünket. A Merriam-Webster most régies angol becsmérlő kifejezéseket gyűjtött csokorba, melyek pont elavultságuk miatt érdekesek. Ezek közül válogatunk.
1. Loblolly
A loblolly [lobloli] szót, durva, faragatlan, hangos emberekre mondták. Talán a magyar bunkó adja vissza legjobban a jelentését. A loblolly eredendően ’sűrű árpakása’ jelentésű főnév volt a britben. Feltehetően összetett szó: a bugyogás-fortyogás hangját utánzó lob és egy elavult devonshire-i nyelvjárási szó, a lolly ’húsleves, főtt étel’ összetételéből keltkezett a 16. században. Később az amerikai angolban jelentése kibővült, mindenféle undorító masszára használták. Nem csoda, hiszen az egyébként nagyon finom és egészséges gabonakásák sokak számára nem vonzóak, legalábbis ami a látványt illeti.
Az, hogy ebből hogyan fejlődött a ’bunkó (ember)’ jelentés, nem egészen világos. Talán hasonló folyamat mehetett végbe, mint a thick ’vastag’ és a dense ’sűrű’ esetében: manapság mindkettőt használják ’hülye’ jelentéssel is.
A kása sokaknak nem szép látvány
(Forrás: Wikimedia Commons / BrokenSphere / GNU-FDL 1.2)
(Forrás: Wikimedia Commons / BrokenSphere / GNU-FDL 1.2)
2. Succubus
A magyar Idegen szavak és kifejezések szótára megadja a succuba szót, de a férfi démon nevét, az incubust nem találjuk benne.
Az boszorkányok, lidércek, szellemek világából való a latin eredetű succubus [szakjubösz] szó, amit ma olyan nőkre használnak, akik nagyon rövid pórázon tartják partnerüket. Ez a szó a késői latin succuba [szukkuba] ’szajha, olyan nő/démon, aki a férfiakat álmukban közösülésre kényszeríti’ szó módosulata. Az eredendően nőnemű latin szóhoz hímnemű végződést ragasztottak. No nem azért, mert hímneműnek gondolták volna az álmokban megjelenő csábító nőalakot. Sokkal inkább azért, mert az néphagyományban és a legendákban a succuba férfi párja az incubus [inkubusz] volt: egy démon, aki férfi alakjában kísértette meg a nőket.
A latin incubus – succuba párból lett az angolban incubus [inkjubösz] – succubus, talán a rím kedvéért. Mindkét szóban a latin cubare ’feküdni’ tövet fedezhetjük fel. A sub- előtag jelentése ’alá’, az in-é ’bele, rá’. Az incubus neve az inkubátor szóból is ismerős lehet olvasóinknak. Ebben is az in- és a cubare latin tövek ismerhetők fel, csakúgy mint az inkubál, inkubáció szavakban.
(Forrás: Wikimedia Commons / Andrew Dunn / CC BY-SA 2.0)
A magyar néphagyományban nem csak képzelt alakok, hanem valódi boszorkányok és rontóasszonyok is kifáraszthatták éjjel a férfiakat.
Zsigárd rontóasszonyát Jacsa Márinak hívták. Sokat járt másoknál, mert bába volt, s ha nem adtak neki elegendő élelmet és pénzt, megrontotta a gazda tehenét. [...] Sokszor pedig fáradtan ébredtek fel az emberek és arról panaszkodtak, hogy Jacsa Mári éjjel rajtuk ült.
(Varga Imre (1998) Szitakéreg, rostakéreg. Palatinus. 122. o.)
3. Poltroon
A hitvány, felháborítóan gyáva, semmirekellő emberekre a poltroon [poltrún] szót lehet használni. A szó a francián keresztül az olaszból került az angolba. Az olasz alak valószínűleg poltrone ’lusta, gyáva alak’ volt. Ez a Merriam-Webster szótár szerint a latin pullus ’állatkölyök’ szóból származik. Más források szerint viszont a feltételezhető tő a poltro ’ágy’ szó.
(Forrás: Wikimedia Commons / Wellcome Images / CC 4.0)
4. Cacafuego
Az olyan emberre, aki sokat, dicsekvően beszél, néha azt mondják, cacafuego [keköfjugöu]. Na mi jut eszünkbe erről a szóról? Nem tévedés, valóban a kaka szónál kell keresgélnünk. De a szó története sokkal kalandosabb, mint gondolnánk.
A 16. századig kell visszamennünk az időben, egészen pontosan 1578-ig. Ekkor történt ugyanis, hogy Sir Francis Drake, az angolok rettegett kalózkapitánya a Magellán-szoroson keresztül kihajózott Csendes-óceánra, anélkül, hogy ezt a spanyolok észrevették volna. Drake kereskedelmi hajónak álcázta Golden Hind nevű hajóját, és a spanyolok ezüsttel és ékszerekkel megrakott hajója, a Nuestra Señora de la Concepción nyomába szegődött. 1579. március 1-jén Drake bevárta a napszálltát, és tüzet nyitott a kereskedelmi hajóra.
A hajó személyzete nem számított a támadásra, így rövid ellenállás után megadták magukat. Drake átpakolta a zsákmányt, megajándékozta az angol tengerészeket, menlevelet adott nekik – majd nyugat felé távozott, és a földet körülhajózva 1580 szeptemberében kötött ki Angliában. Mi köze a kalózkalandnak a cacafuego szóhoz?
(Forrás: Wkimedia Commons / The Kraus Collection of Sir Francis Drake / PD)
A spanyolban nagyon gyakoriak az olyan típusú összetételek, amelyekben az első tag egy egyes szám harmadik személyű, jelen idejű ige, a második tag pedig egy, gyakran többes számban álló főnév. Például rascacielos ’égkaparó’, azaz ’felhőkarcoló’ vagy sacacorchos ’dugóhúzó’.
A spanyol hajónak ugyanis volt beceneve is, cagafuego ’tűzszaró’. Ez egyes szótárak szerint a cagar ’székelni, kakálni’ és a fuego ’tűz’ szavak összetétele. A Merriam-Webster szótár a cagafuego lépcsőt nem említi a szó történetében, annyit mond, hogy végső soron a szó első tagja a latin cacare ’székelni, kakálni’ szóra vezethető vissza.
Az angol és spanyol gyereknyelvben is létezik a caca ’kaka’ szó, ami csakúgy mint a magyar kaka, a latin cacare ’kakál’ igéből származnak, mely a *kakka- proto-indoeurópai tőre vezethető vissza.
Feltehetően azért nevezték így a hajót, mert nagy tűzerejű ágyúi voltak. A sikeres angol kalózok pedig valószínűleg erősen dicsekedtek, amikor a nagy értékű rakomány megszerzéséről beszéltek a kikötőkben. Feltehetőleg ezért használják ma az angolban a dicsekvő, szófosó emberekre ezt a kifejezést. A kubai spanyol köznyelvben ma a cagafuego szót a gyors, hatékony emberekre használják. Az angol írásos források azonban legtöbbször cacafuego alakban használták a nevet a Wikipédia szerint, így ez az alak ragadt meg az angol nyelvben.
5. Pilgarlic
Mai utolsó szavunk a pilgarlic [pilga(r)lik], amit egyrészt kopasz emberekre használnak, másrészt olyanokra, akiket valami miatt sajnálni kell egy kicsit, de nem igazából. A szó a pilled garlic ’hámozott fokhagyma’ kifejezés összevonásából keletkezett. A kopasz fej és a hámozott fokhagyma hasonlósága nyilvánvaló. S mivel a kopasz embereket gyakran gúnyolták, így fejlődhetett ki a ’sajnálni, kinevetni való ember’ jelentés.
(Forrás: Wikimedia Commons / BrokenSphere / GNU-FDL 1.2)
Aki szeretne még néhány furcsa sértő angol kifejezést megismerni, látogasson el a Merriam-Webster oldalára.
Források
Top 10 Rare and Amusing Insults
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára
Varga Imre: Szitakéreg, rostakéreg
A spanyol történeti korpuszban egyáltalán nem szerepel "cacafuego" alak (valószínűleg csak az angol vette így át a caca hatására), a "cagafuego" is csak egy 19. századi történelmi regényben bukkan fel először (Vicente Fidel López: La novia del hereje o la Inquisición de Lima 'Az eretnek menyasszonya, avagy a limai inkvizíció', 1854).*
"A kubai spanyol köznyelvben ma a cagafuego szót a gyors, hatékony emberekre használják."
Az akadémiai amerikai spanyol szlengszótár csak a Panamában használt jelentését hozza, mely szerint: 'őrült és meggondolatlan módon reagáló személy' (hirtelen nem tudok rá magyar szót, talán 'hebrencs'?).
lema.rae.es/damer/?key=cagafuego
A 21. századi korpusz is csak két találatot hoz rá, az egyik egy nicaraguai regényből, a másik az ecuadori sajtóból.
Mindenesetre nem lehet túl elterjedt kifejezés (a Google is csak ~5600 találatot ad).
*A lat. cacāre > cagar -[g]-je a nyugati latinságra jellemző szabályos gyengülés, *cacar alakban sosem használták a spanyolban, ezért az összetétel sem származhat ilyen igéből. Viszont a főnévben (caca) nem zöngésült a [k], valószínűleg azért, mert a hangulatfestő szavak némiképp eltérően viselkednek.