Akik nem tudnak bocsánatot kérni
Bizonyára mindenki ismeri azt az érzést, amikor azon kapja magát, hogy nem is érti, amit olvas. Az emiatt érzett szégyenünket vagy szomorúságunkat enyhítheti az az érzés, amikor rádöbbenünk, hogy van, aki azt sem érti, amit ő maga ír.
Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy a sajtóban sokszor olyanok írnak szakmai kérdésekről, akik nem értenek az adott területhez. Ilyen esetekben gyakran olyan szakmai tévedések csúsznak a cikkekbe, hogy az adott terület szakértői a hajukat tépik. Sajnos az ilyen esetek elkerülhetetlenek: a közbiztonsági közhelyet parafrazálva azt mondhatjuk, hogy nem állíthatunk minden bekezdés mellé egy szakembert. (Már csak azért sem, mert számos esetben több terület szakértőit is oda kellene állítanunk.)
Egészen más eset az, amikor egy szakterülettel kapcsolatban olyan képtelenségeket olvasunk, melyek értelmetlenségének felismeréséhez nincs szükség szaktudásra: elég, ha végiggondoljuk, mi van odaírva. Ha például egy afrikai szerző arról ír, hogy valahol olyan hideg van, hogy nem eső esik, hanem fehér dara hull az égből, akkor ezt a magyar olvasók számára lehetőleg ne úgy tálaljuk, hogy rendkívüli időjárási jelenségről számol be, hanem ismerjük fel, hogy valójában a hóesést kívánja körülírni. Vagy ha egy külföldi szerző arról számol be, hogy Magyarországon járva bő olajban sült, vastag palacsintát evett, melyet sajttal és tejföllel tálaltak, akkor ismerjük fel, hogy a leírt étel a mi fogalmaink szerint a lángos, nem pedig egy különös palacsinta.
Mindez arról jutott eszünkbe, hogy a HVG közölt egy cikket a kihaló nyelvekről, és ebben igen furcsa állításokat olvashatunk a cseroki nyelvről:
A cherokee indiánok például nem használják az „ég veled” kifejezést, náluk a búcsúzáskor mindig azt mondják: „újra látjuk egymást”.
Ez a kijelentés azért is talányos, mert azt kell feltételeznünk, hogy forrása angol nyelvű (sajnos a cikk nem jelöli, honnan veszi a cserokira vonatkozó adatait). Márpedig az az angolra is igaz, hogy búcsúzáskor nem használja az 'ég veled’ (heaven with you? sky with you?) kifejezést, ellenben ’újra látjuk egymást’ kifejezést, de legalábbis nagyon hasonlót igen: a see you later az I will see you later (szó szerint ’később látlak’) vagy az I hope to see you later (szó szerint ’remélem, később látlak’) rövidülése. (Bár, tegyük hozzá, a a szó szerint ’lát valakit’ jelentésű see somebody szerkezet gyakran inkább ’találkozik valakivel’ vagy ’találkozgat, randizgat, jár valakivel’ jelentésű.) Az említett „furcsaságot” tehát nem csak a cserokiról, hanem az angolról is elmondhatjuk – de vajon milyen furcsaságot találhatott benne a sejthető angol forrás szerzője?
(Forrás: Wikimedia Commons / Boston Public Library / CC BY 2.0)
Egyébként rövid keresés után arra jutottunk, hogy a cserokiban az angol good bye-nak nincs pontos megfelelője – ez viszont igaz a magyarra is. A bye eleve lefordíthatatlan: önálló használatban fordíthatjuk ugyan viszlátnak, de a good bye-nak nincs olyan megfelelője, mely beilleszthető lenne a jó reggelt, jó napot, jó estét stb. sorba, ahogyan a good bye beilleszthető a good morning, good evening stb. sorba. Egyébként a beilleszthetőség az angolban is látszólagos, hiszen a good itt népetimológia eredménye, a kifejezés eredetét tekintve a God be with you ’Isten legyen veled’ kifejezéssel azonos.
Ők a „bocsánatot kérek” fogalmát sem ismerik, illetve nincs rá nyelvi kifejezésük,
Itt megint csak érdemes az angollal való összevetéssel kezdeni. Az angol ugyan ismer olyan kifejezést, mely szó szerint is összevethető a magyar bocsánatot kérekkel (I beg your pardon), de a semleges kifejezés az (I am) sorry, melyet szó szerint nehezen lehetne magyarra fordítani. A szomorú (vagyok) lenne a legközelebbi, de azt meg nem használjuk ’bocsánatot kérek’ jelentésben. De fordítva is igaz: ugyan van olyan angol ige, mely a magyar sajnálnak elég pontosan megfelel (regret), de ezt nem használjuk hétköznapi bocsánatkérésekre (pl. amikor valakinek a lábára lépünk vagy amikor elkésünk valahonnan).
Az állítás egyébként is zavaros. A „bocsánatot kérek” semmiképpen nem nevezhető fogalomnak: esetleg a „bocsánat” a fogalom, vagy a „bocsánatkérés”. Ha a „bocsánatot kérek” fogalom, akkor a „bocsánatot kérsz” vagy a „bocsánatot kértem” további fogalmak: azt ugyan nehéz meghatározni, hogy tulajdonképpen mi is a fogalom, de az biztos, hogy nem ilyen dolgokat értünk rajta. Az állítás szerint csupán „nincs rá nyelvi kifejezésük” – ez még sejtelmesebb.
Azt persze nehéz elképzelni, hogy a cserokik ne értenék, mi az, ha valaki rosszat tesz másnak, és ezt később bánja, és ezt a sajnálatát ki is fejezi. Persze lehet, hogy nincs külön erre specializált kifejezésük, hanem például valami olyasmit mondanak, hogy ’szeretném megmondani, mennyire fáj nekem, hogy elütöttem a kutyádat’. De az is lehet, hogy csak azt jelenti, hogy olyan hétköznapi esetekben, mint amikor véletlenül meglöknek valakit, nem mondanak semmit. Az, hogy bizonyos eseménytípusoknál (pl. találkozásnál, búcsúzásnál, tüsszentéskor, köhögésnél) szokás-e valamit mondani, vagy hogy vannak-e az ilyen esetekre rögzült kifejezések, inkább társadalmi, mint nyelvi kérdés: bár aligha tagadható, hogy nyelvi vetülete is van, ez elsősorban nem a nyelvről mond valamit.
viszont például külön szavuk – „okauszdi” – van arra az érzésre, ami akkor tölti el az embert, ha aranyos állatkölyköt vagy egy gyereket lát.
Ha csak az eddigieket végiggondoltuk, már sejthetjük, hogy annak sincs nagy jelentősége, ha ez igaz. A „nincs szó arra...”, illetve a „nincs megfelelője annak...” a gyanakvásra okot adó leggyakoribb fordulatok közé tartozik. Értelmetlenségét akkor érthetjük meg, ha belegondolunk, hogy a szót bármelyik nyelv átveheti a cserokiból, és akkor a fenti állítás arra a nyelvre is igaz lesz. Ha magyarul elkezdjük használni az okauszdim van vagy az elöntötte a szívemet az okauszdi fordulatokat abban a jelentésben, hogy ’meghatott ez a cukiság’, a magyar nyelv attól még nem lesz különlegesebb.
(Forrás: Wikimedia Commons / Todorov.petar.p / CC BY-SA 4.0)
Egyébként hasonló jelenségeket egy nyelven belül is találunk: nem tudjuk egy igével kifejezni azt, hogy melegünk van, viszont a melegem van kifejezéshez hasonló fordulatot sem használhatunk akkor, ha fázunk. Mindez azonban sem a magyar nyelvről, sem a magyaroknak a hideghez és a meleghez való viszonyáról nem mond semmit. Innen is tudhatjuk, hogy semmi jelentősége annak, hogy az angol ezekben az esetekben olyan kifejezéseket használ, melyeket magyarra szó szerint ’hideg/meleg vagyok’-nak fordíthatnánk.
S az sem igaz, hogy az európai gyarmatosítók által leigázott őshonos népek nyelve fejletlenebb lenne, mint a hódítóké. Cherokee nyelven például külön határozók nélkül, a szavakhoz illesztett toldalékok segítségével meg lehet mondani, hogy az adott tárgy közelít-e beszélőhöz vagy távolodik tőle,
Kezdjük a végével! Az, hogy a közeledés/távolodás a mozgást jelentő igéhez tett másik elemmel fejezhető ki, a magyarul beszélők számára sem okozhat meglepetést: ideesik – odaesik, idegurul – odagurul, idesíel – odasíel stb. A magyar igekötők ugyan nem toldalékok, de nem kell a cserokiig menjünk, hogy hasonló funkciójú toldalékokat találjunk: például a szláv nyelvek igekötői már toldaléknak tekinthetők.
Érdekesebb a nyitó állítás: miért következne abból, hogy az egyik nyelv bizonyos dolgokat másként fejez ki, mint egy másik, hogy ettől „fejlettebb”? Az angolban pl. gyakorlatilag nincs névszóragozás, viszont jóval több az igeidő, mint a magyarban. Fejlettebb ettől egyik a másiknál?
és az igeragozásnak is sok formája van, attól függően, hogy a beszélő vagy a környezetében lévő más személy cselekszik-e.
Az végképp érthetetlen, hogy írhat le ilyeneket valaki magyarul. Hiszen a magyarban is más igealakot használunk, ha mi magunk cselekszünk (futok), mint ha az, akinek beszélünk (futsz), vagy éppen egy harmadik személy (fut). Ráadásul ez még csak különösebben ritka vonásnak sem mondható, hiszen ugyanez a helyzet az olyan klasszikus nyelvekben, mint a latin vagy az ógörög, de az olyan, a világon legtöbbet tanított nyelvekben is, mint a spanyol, a portugál, az orosz, a német vagy az (írott) francia. A jelentősebb nyelvek közül a kínai, a japán vagy a hindi említhető azok közül, melyekben ilyen megkülönböztetés nincs. Erősen korlátozottan még az angolban is nyoma van annak, hogy különböző személyek esetében más-más igealakot használunk: I do, you do, de he/she/it does. Viszont aszerint, hogy az ige a beszélőre, a címzettre vagy egy harmadik személyre vonatkozik-e olyan sok variációra nem ad lehetőséget: a formákat a cserokiban is más szempontok gazdagítják, pl. az alanyok száma (egy, kettő vagy több), illetve első személyben az, hogy a címzettet is beleértjük-e (mi ketten: te és én vagy én és valaki más; mi többen: te és én és mások, vagy én és mások, de te nem).
(Forrás: Wikimedia Commons / Maasaak / CC BY-SA 4.0)
A HVG újságírójától azt nem várnánk el, hogy nézzen utána a cseroki igeragozás részleteinek, azt azonban igen, hogy a hóesést ne tálalja rendkívül különleges időjárási jelenségnek.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (27):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@El Vaquero: de pl. sok nyelvben nincs tárgyas meg tárgyatlan ragozás, mégis megoldják valahogy, ahol fontos jelezni az ilyet, vagy ahogy pl. a magyarban sincsenek bonyolult igeidők, mégis megoldjuk valahogy, hogy pl. angolul a bonyolult igeidős mondatokat valahogy lefordítsuk, meg ahogy nálunk a E/3. személyű névmásnak nincsenek nemi alakjai (he/she/it, er/sie/es/, stb.), milyen jól megvagyunk nélküle.
@Irgun Baklav: nem tudom, ehhez antropológiai ismeretek kellenének. Nem tartom ennek ellenére kizártnak, hogy a cherokeek nem kérnek egymástól bocsánatot külön szóval vagy kifejezéssel, hanem sajnálkozó arcot vágnak csak, vagy leszegik a fejüket, vagy valami egyéb metanyelvi gesztusuk van rá, esetleg a hanglejtésen, hangminőségen variálnak valamit. Az is lehet, hogy van rá valami idiomatikus kifejezésük, amit nem lehet lefordítani vagy bocsánatkérésnek egyértelműen megfeleltetni, mert mondjuk kb. hasonlót jelent, mint a többet nem fordul elő. Ezek persze csak tippek annak érzékeltetésére, hogy milyen variációk képzelhetők el.
Egyébként meg biztos vagyok benne, hogy valahogy megoldják, csak pont itt jön elő, amit Leiter Jakab cikkei alatt is írogatunk, hogy ezért nem szabad tükörfordítgatni, mert minden nyelvben vannak olyan kifejezések, amelyek más nyelvekre lefordíthatatlanok, legfeljebb körülírást lehet alkalmazni. Többnyelvűeknél is meg lehet figyelni, hogy vannak kifejezések, amiket csak egyik nyelven tudnak mondani, a másik nyelven egy teljesen más kifejezéssel oldják meg. Pont jó példa erre a goodbye, bye, bye-bye, amit nem lehet lefordítani magyarra, ahogy a hi, hello-t sem. Meg pl. ahogy angolul nincs olyan kérdőszó, hogy hányadik, attól még ha erre kíváncsiak, meg tudják kérdezni valamilyen más formában.
@El Vaquero: „bocsánatot sem egymástól kérnek”. Nem tudom, hogy ebben miért vagy annyira biztos. Ha mondjuk kisgyerekként a szintén cserokit beszélő szüleikkel élnek együtt, akkor bőven lehet okuk/alkalmuk cserokiul is bocsánatot kérni.
Mondjuk pl. így: „ᏰᎵᏉᏍᎪᏃᏅ ᎠᎩᏍᎦᏅᏨᎦᏴᎩᏙᎵᏍᏗ?” : „But may my sin be forgiven?”
(Ez éppen egy Bibliafordításból van, de az ᎠᏍᎦᏅᎦ [asgạnvga] ige fordítása angolra alapból "misbehave": www.culturev.com/cherokee/Raven-Rock-Cherokee-Dictionary.pdf 29. old. [37. old.])
@Fejes László (nyest.hu): „Egyáltalán nem értem, hogy itt a goodbye miért lett ég veled a viszlát vagy viszontlátásra helyett”
Nyilván, mert az angol mondatban a „goodbye” az „I will see you again”-nel áll szemben, és ha előbbit „viszontlátásra”-ként, utóbbit meg pl. „még találkozunk”-nak fordítja, akkor a magyar olvasó joggal csodálkozik, hogy ezek között aztán semmi érdemi jelentésbeli különbség nincs. De ha a cikkíró felismeri ezt, meg amit a cikkben is írtál, hogy a goodbye-nak igazán jó megfelelője magyarul sincs, akkor lehet, hogy nem is kellett volna annyira forszíroznia ezt a fordítást. Csak ugye utánanézni idő meg erőfeszítés, egy angol nyelvű cikket lefordítani mégiscsak sokkal egyszerűbb…
„Ami viszont érdekes, hogy a cserokira vonatkozó rész úgy kezdődik, hogy »Languages also convey unique cultures.«, azaz az eredetiben az összes állítás úgy jelenik meg, mint ami nem a nyelvre vonatkozik, hanem a kultúrára, ami tükröződik a nyelvben.”
Ennek szerintem egyszerűen annyi az oka, hogy ha meg akarják győzni az olvasót arról, hogy a veszélyeztetett/kihaló nyelvek megmentésére érdemes (magán és/vagy állami) anyagi forrásokat áldozni, akkor rá kell mutatniuk arra, hogy mi is lenne az az érték, amit ezzel megmenthetnek. Pl. ilyen, ha a cseroki nyelv az egyedi cseroki kultúra hordozója; a kulturális diverzitás megőrzésének kulcsfontosságú eszköze. (És ilyenkor az anyagilag ennek elhitetésében érdekelt, nyelvészetileg amúgy nem alulképzett szakember is szívesen tehet úgy, mintha bizonyos érzéseket, jelenségeket, szokásokat, gondolatvilágot [stb.] csak az a nyelv lenne képes kifejezni, még akkor is, ha ez objektíve amúgy megkérdőjelezhető. De a nyelvi relativizmusról/Sapir–Whorf-hipotézisről szerintem már jó sok cikk volt a nyesten.)
@Fejes László (nyest.hu): Nazális svá fonéma nincs a magyarban, így „magyar betűkészlettel” tökéletesen szerintem sem lehet visszaadni a szót. Ettől még pl. az <oo>-t nem lett volna muszáj o-ként visszaadni, ahogy az <sdee>-nél azért még az újságíró is felismerte, hogy ez magyarul nem lehet e/é.
@Fejes László (nyest.hu): nem érdekel a nyelvpolitikai bullshit. Az amerikai indiánok az elsőkként asszimilálódtak az amerikai társadalomba, az amerikai angolt sok generáció óta anyanyelvi szinten beszélik, akkor is, ha többnyelvűek, és otthon a gyerekeikkel anyanyelvi szinten beszélik és ápolják a törzsi nyelvüket is. Nem csak a cherokeekre igaz, navajóktól elkezdve a dakotákon át egész a sziú indiánokig.
Azt viszont elismerem, hogy a szír migráns jobban tudhat angolul, mint a magyar társadalom nagyja. Nem is így értettem a szír dolgot, hanem hogy az amerikai indiánok nem frissen érkezettként kezdték meg az asszimilálódást, Így nyelvi nehézségük semmilyen formában nem lehet. Abban is biztos vagyok, bocsánatot sem egymástól kérnek főleg, hanem jenkikkel folytatott interakciókban van inkább rá szükségük, és akkor meg eleve nem számít rá, hogy van-e rá törzsi szavuk vagy nincs.
@Fejes László (nyest.hu): "A jelentősebb nyelvek közül a kínai, a japán vagy a hindi említhető azok közül, melyekben ilyen megkülönböztetés nincs. Erősen korlátozottan még az angolban is nyoma van annak, hogy különböző személyek esetében más-más igealakot használunk..."
Igen erosen korlatozottan még a japanban is. :)
@El Vaquero: „mivel az angol nyelvnek is anyanyelvi beszélői” Gondolom, nyelvszociológiai terepmunkát végeztél cseroki otthonokban, tudod, hogy beszélnek a gyerekükhöz, mit vallanak anyanyelvüknek stb.
„lévén, hogy nem szír migránsok” A tapasztalat szerint pl. a hazánkba érkező szír „migránsok” jobban beszélnek angolul, mint pl. az őket elfogó rendőrök, hogy egyéb hazánk fiait ne is említsük.
@Irgun Baklav: De én pont nem erről beszélek. Én nem akartam számon kérni olyan dolgokat, amelyekhez tényleg nyelvészeti képzettség kellene. Amiket kifogásoltam, Valószínűleg a cseroki szót eleve reménytelen átírni akár angolra, akár magyarra, meg aztán az adott helyzetben egyáltalán nem fontos, hogy a magyar olvasó mennyire pontos átírással találkozik. Egy rossz átírástól maga a cikk még nem lenen kontármunka, a személyragozás fel nem ismerése miatt viszont az.
@Fejes László (nyest.hu): „nem kell nyelvészeti képzettség”
Csak egy példa: okauszdi, amit a HVG-cikk írója leírt, a BBC cikkében oo-kah-huh-sdee. Ha ez az, amire én gondolok (kiejtés szerinti átírás cserokiból angolra), akkor ez kb. ᎤᎧᎲᏍᏗ ~ ukahvsdi (v = [ə̃]) lehet cserokiul; ti. az oo-t egy tisztességes angol kb. /u/-nak olvasná ki, a huh-ot viszont /hə/-nek. De mivel nem vagyok nyelvész és nem tudok cserokiul, ebben csak 80%-ig vagyok biztos (így én ezt biztos nem merném egy cikkbe leírni); abban viszont majdnem teljesen, hogy a HVG-s átírás kontármunka.
@Fejes László (nyest.hu): " lehet, hogy ezt már az angol anyanyelvűek sem érzik, ebből jönnek az olyan válaszméltatlankodások, hogy hogy lenne ez már jó reggel – amit ugye magyarra nehéz lefordítani, mert a magyarban a tárgyeset egyértelműen jelzi, hogy nem tényt állapítunk meg. :)"
Vmi hobbitos filmben volt egy párbeszéd ahol a "jó reggel" köszönés alapozta meg a feszült csevelyt :) mármint a magyar szinkronban, az angol eredetit nem tudom.
13:11-nél...
www.youtube.com/watch?v=QJpehMyP8nc
Hogy a témához is hozzászóljak, a cherokeek I'm sorry formában kérnek bocsánatot, mivel az angol nyelvnek is anyanyelvi beszélői, lévén, hogy nem szír migránsok.
@Irgun Baklav: „Az alapján a néhány áldás- vagy üdvözlés-féleségből, ami angolul valóban létezik (Az Úr legyen veled! – The Lord be with you / Béke legyen veled – Peace be with you / Az erő legyen veled – May the force be with you :)) számomra az következik, hogy az inkriminált mondat angolul ige/kopula nélkül biztosan nem jó (ebonics-ízű).”
Elvben szerintem elképzelhető lenne, hogy egy ilyen kifejezés rövidüljön, elvégre a good morning is valamiféle I wish you a good morning vagy ahsonló formából lett. Persze az is igaz, hogy lehet, hogy ezt már az angol anyanyelvűek sem érzik, ebből jönnek az olyan válaszméltatlankodások, hogy hogy lenne ez már jó reggel – amit ugye magyarra nehéz lefordítani, mert a magyarban a tárgyeset egyértelműen jelzi, hogy nem tényt állapítunk meg. :)
Másrészt a lte the sky be with you stb. fordításaként inkább az ég legyen veledet várnánk...
@Janika: Mindig meglep az, hogy egyes kommentelőink milyen fokú funkcionális analfabetizmusról tesznek tanúbizonyságot. Először is, sehol nem állítom, hogy a cikk szerint a cseroki fejletlenebb lenne. Viszont: felsorol tulajdonságokat, majd megjegyzi, hogy „az sem igaz...”. Miből következne, hogy igaz? AZ egészet csak úgy értelmezhetjük, hogy ezekből a tulajdonságokból le lehetne vonni azt a következtetést, hogy fejletlenebb. Az utána felsoroltakat meg csak úgy értelmezhetjük, mint érveket amellett, hogy miért nem fejletlenebb. Ha nem így van, akkor az állítás a levegőben lóg. Csakhogy sem az állítást megelőző, sem az állítást követő tulajdonságok nem lehetnek érvek egy nyelv fejlettsége/fejletlensége mellett vagy ellen. Maga a felvetés értelmetlen.
@Irgun Baklav: Nem akarom végignyálazni, mennyit vehetett át a hvg-s újságíró a bbc-cikkből, mindenesetre szégyen, hogy nem utalt rá. Ami viszont érdekes, hogy a cserokira vonatkozó rész úgy kezdődik, hogy „Languages also convey unique cultures.”, azaz az eredetiben az összes állítás úgy jelenik meg, mint ami nem a nyelvre vonatkozik, hanem a kultúrára, ami tükröződik a nyelvben. Ennek tükrében a következő állítást én úgy érteném, hogy a cserokiban nincs elköszönés, legfeljebb mindanak valami olyasmit, hogy majd találkozunk. (Mondjuk ha az utóbbi rögzült része a társalgásnak, akkor nem értem, mi a különbség, de ez most mindegy. Egyáltalán nem értem, hogy itt a goodbye miért lett ég veled a viszlát vagy viszontlátásra helyett. Azt sem értem, h pl. a folyón fel/le kifejezését miért nem emeli ki, mikor pl. ez tényleg érdekes lenne egy magyar számára is.
Egyébként továbbra is fenntartom, hogy nem kell nyelvészeti képzettség azon jelenségek megértéséhez, amikről itt szó van. Az érettségi nyelvtani anyag, sőt a hétköznapi tapasztalat alapján is meg lehet mondani, hogy amit leír, azt butaság a magyar olvasó számára különösnek beállítani. Ennek felismeréséhez csak érteni kellene, még csak nem is azt, amit olvas, hanem azt, amit leír.
A Latez-et kihagytam, mint informális elköszönést. Van még egy csomó ilyen, érdemes lenne ezeket kigyűjteni.
@Irgun Baklav: nekem a Be great tetszik, nemrég tanultam el egy amerikai tinisorozatból, néhány angol kiscsibe csak néz rá. Meg most egy brit gaming videóból az (Un)till next time… farewell formulát is átvettem terepen tesztelésre, de néha betolok egy kis Auf wiederseh'n, Asta la vista (baby) és hasonló megfejtést is. Egyébként a See you (later / next time) egyáltalán nem informális ma már egyik angolban sem. Van, aki a Bye-bye-ről is azt vallja, hogy informális, de tapasztalatom szerint hivatalos helyeken is bevett, inkább közvetlen, mind informális, még a Buh-bye-ig sem gáz elmenni. Az informális az ciao, ha a beszédpartner távozik, akkor Get lost, F*** *ff, Scram!, You still here?, Don't ever come back, Kiss my *ss goodbye, stb. lenne a nem túl formális fordulat :D
Nagyon komoly az I'm leaving helyett a Valley girlös I'm Audi (I'm outty, azaz I'm out of here, de autómárkának van álcázva). Pár hete beszóltam a munkahelyen a cockney büféscsávónak, már a kollégái is az á-sításával csesztetik (cheers mate helyett cheese mite-ot, azaz sajtatkát mond, ahogy errefelé sokan), velük elviccelődik rajta, de tőlem külföldiként nagyon rossz néven néven vette, és csúnya nézéssel honorálta, mikor a [ˌsɪi jʉ ˈlɐ.jä]-os elköszönésére [ˌsiˑjɤ ˈɫäɘɹ̩]-rel (nem angolosoknak: see you later helyett see you liar) feleltem, valahogy nem értékelte :D Pedig pont ő az, aki mindig kijavítgatja mások angolját, mint helytelent, legjobban a kanadai fószerre van rászállva, pedig szerencsétlen próbál annyira britesen beszélni, meg megfelelni, ahogy csak lehet, a velem való kötekedésről marha gyorsan leszoktattam.
Ami a jó étvágyat illetően érdekes, hogy nem csak az angoloknál nem használják, de egyik angolszász országban sem. Tényleg nagyon fura. Ismerik, meg konzervatív családokban néha mondanak a vasárnapi ebédnél az áldás, amen után még opcionálisan egy bon appetit-et, de nagy általánosságban nem szokás mondani semmit, csak némán hagyják, hogy a másik egyen, nem tartják faragatlanságnak, ez nekik a normális. Az enjoy, enjoy your meal is professzionális felszolgálásnál van csak, esetleg ha valaki szivatni akar valakit, akkor a Dig in, Tuck in jön szóba (stilisztikailag a túrj bele, tömjed, zabájjá’ fordulatoknak felel meg).
@aphelion: Az alapján a néhány áldás- vagy üdvözlés-féleségből, ami angolul valóban létezik (Az Úr legyen veled! – The Lord be with you / Béke legyen veled – Peace be with you / Az erő legyen veled – May the force be with you :)) számomra az következik, hogy az inkriminált mondat angolul ige/kopula nélkül biztosan nem jó (ebonics-ízű).
" 'ég veled’ (heaven with you? sky with you?)"
Leiter veteránként számomra egyértelmű a megoldás: it burns with you! ;)