A cserokik már nem a síneken hallgatóznak
Mit nem adtak volna az indián vagy szamojéd nyelvek első lejegyzői, ha lett volna telefonjuk és Skype-juk! Semmi szúnyograj, semmi életveszély. Ma már az otthoni íróasztalunk mellől is végezhetünk terepmunkát.
A Yale Egyetem nyelvészeti tanszékének és az ugyancsak az egyetemhez tartozó könyvritkaságokat és kéziratokat őrző Beinecke Könyvtárnak az együttműködése tette lehetővé, hogy az egyetem nyelvészet szakos hallgatói új módszereket dolgozzanak ki a cseroki indián nyelv tanulmányozására. Az újszerű terepmunka részleteiről az egyetem honlapja számolt be.
Régebben a terepmunkát végző kutató elutazott arra a vidékre, ahol az általa tanulmányozni kívánt nyelvet beszélték, és megpróbált nyelvi adatokat gyűjteni. Ez számos nehézséggel járt, hiszen általában ő maga nem beszélte a kérdéses nyelvet, és a kultúrát sem ismerte. A városi életkörülményekhez szokott kutatóknak a nomád viszonyokkal is meg kellett küzdenie. A lakosok általában gyanakodva vagy ellenségesen fogadták a jegyzettömbbel vagy később fényképezőgéppel, hangfelvevővel felszerelkezett kutatót. Így nagy ügyesség és merészség kellett ahhoz, hogy sikeres legyen a gyűjtőút.
(Forrás: Wikimedia Commons / Andrea Booher /)
Ha még sikerült is nyelvi adatokat szerezni, kérdés, hogy azokat mennyire konzisztens módszerekkel, milyen precízen jegyezték le. Ahhoz, hogy egy nyelv rendszerét le lehessen írni, szükség van például a kötőszavakra és kérdőszókra. Ám nem valószínű, hogy néhány nagy üggyel-bajjal feljegyzett mesében minden szükséges adat előfordul. Ezért a terepmunkát végző kutatók időről időre visszatérnek az adatközlőkhöz, és már célirányos kérdőívekkel felszerelkezve próbálják meg betömni az adatbank lukait.
Mindez sok szervezést, sok pénzt és sok időt igényel amellett, hogy a kutatónak nagyon rátermettnek kell lennie. Nem csoda, ha kevesen utaznak el eldugott vidékekre terepmunkát végezni. Illetve azon sem csodálkozhatunk, hogy a kutatók nagyon örülnek, ha az általuk kutatott nyelv beszélője utazik hozzájuk.
A Yale Egyetem hallgatói most a hagyományos módszernél sokkal kényelmesebb és biztonságosabb módon sajátíthatják el a terepmunka fogásait. Ehhez nem csak technikai eszközökre és lelkes anyanyelvi beszélőkre, hanem még számos eredeti nyelven lejegyzett szövegre is szükségük volt.
(Forrás: Wikimedia Commons / Lehman and Duval, Henry Inman / PD )
A cseroki nyelv számára 1817-re saját, 86 jelből álló szótagírást dolgozott ki a Sequoyah néven ismert cseroki ezüstkovács.
Claire Bowner nyelvészprofesszor úgy döntött, hogy a terepmunka csínját-bínját a cseroki nyelv segítségével fogja megismertetni diákjaival. Munkájában segítségére volt Tom Belt cseroki anyanyelvi beszélő is, aki a nyugat-kaliforniai egyetemen dolgozik.
Kiindulópontként a Yale egyetem könyvtárában található, mintegy kétezer darabos, cseroki nyelven, cseroki szótagírással lejegyzett dokumentumgyűjteményt használták. Van ebben bevásárlólista, magánlevelezés és hivatalos iratok egyaránt. A legrégibb darabok az 1880-as évekből származnak, míg a legfrissebbek az 1960-as évekből.
A diákok a tanév kezdetén párokat alkottak, majd kiválasztottak egy nekik tetsző szöveget a könyvtár archívumából. Ezt először átírták latin betűs írásra, majd szótáraknak és a programban részt vevő anyanyelvi beszélőnek, valamint a kaliforniai cseroki nyelvi program vezetőjének segítségével megpróbálták kitalálni, mi is állhat a papíron. A cseroki beszélőkkel a diákok Skpye-on és emailen tartották a kapcsolatot.
(Forrás: Wikimedia Commons / Diane A. Reid / PD)
A munkát vezető nyelvészprofesszor szerint nagyon eredményes volt a program. A diákok valós szövegekkel dolgoztak, és megtanulták a helyes kérdésfeltevést, ami egy jó terepmunkás egyik legfontosabb készsége. Számos olyan problémába ütköztek ugyanis a szövegek kapcsán, amikre sehol, egyetlen nyelvtankönyvben, egyetlen nyelvi leírásban sem találhatták meg a választ. A munka során nem csak a szövegek jelentését fejtették meg, hanem számos megfigyelést is tettek a cseroki nyelv rendszeréről.
A programban részt vevő diákoknak annyira megtetszett a cseroki, hogy többen folytatni szeretnék a munkát. Egyikük oroszlánrészt vállalt a könyvtár cseroki gyűjteményéhez készülő használati útmutató elkészítésében is. Azt remélik, hogy ennek segítségével könnyebben megtalálják a kutatók az őket érdeklő dokumentumokat. Emellett a gyűjtemény digitalizálására a tömegek segítségét is igénybe veszik. A diákok és tudósok önkéntesként részt vehetnek a cseroki szövegek szótagírásból latin betűs írásra való átültetésében.
(Forrás: Wikimedia Commons / LA Times / PD)
A cseroki nyelv beszélőinek számát 11 ezer és 22 ezer közé teszik.
A távterepmunkában részt vevő cseroki Tom Belt szerint a nyelv felélesztéséhez szükség lenne cseroki tudósokra. Hatalmas lehetőségeket lát a meglehetősen komplex nyelv vizsgálatában is. Emellett a cseroki kultúra meglévő emlékeit sem szabadna veszni hagyni. Ezért örül annak, hogy a nyelvészek egy új generációja ilyen mélyen érdeklődik ősei nyelve iránt.
Úgy látszik, a cseroki megmentésében nagy szerepe van a modern technikának. A fenti ismertetett egyetemi kurzuson is szakítottak a hagyományos terepmunka eszközeivel. Emellett léteznek már cseroki nyelvű számítógépes programok is. Aki szeretné, például cseroki nyelven használhatja már a Windowst.
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Fish and Wildlife Service / CC BY 2.0)
Forrás
Class uses historic Cherokee archive, Skype to hone skills in linguistic fieldwork
@szigetva: Értem én, csak kicsit vicces a szituáció. Gondolj bele: ha nem beszél spanyolul, valószínűleg írni-olvasni sem tud, mert azt az iskolában tanulta volna meg, ha viszont járt volna iskolába, akkor tudna spanyolul. Ennek ellenére az okostelefont meg tudja kezelni. :)
@Sultanus Constantinus: Csak arra akarok utalni, hogy helyes, hogy az államnyelv ismerete nem feltétele a mobiltelefon tulajdonjogának.
@szigetva: De nem is vagy mexikói indián (vagy tévedek? :D).
@Sultanus Constantinus: De ebben mi a különös? Nagyon sokan (pl. én se) nem tudnak spanyolul, de van mobilunk.
Soltész Béla (aki bejárta Latin-Amerikát) Clandestino c. könyvében olvastam, hogy Mexikóban nem ritka, hogy az indián nem is tud spanyolul, de van mobiltelefonja. :)