Több nyelv – több személyiség?
Kétnyelvűek arról számolnak be, hogy nem viselkednek ugyanúgy, amikor a különböző nyelveiken beszélnek. A tapasztalat – úgy tűnik – nem egyedi; kutatások is megerősítették ezt az élményt.
Többnyelvű beszélők gyakran nyilatkoznak úgy, hogy nem ugyanolyan módon beszélnek a különböző anyanyelveiken. Egyes elképzelések szerint a többnyelvűek anyanyelveihez „különböző személyiségek” tartoznak: mintha másik személy szólalna meg, ha az illető nyelvet vált. Ilyen tapasztalatról számolt be nemrégiben a New Republic egyik szerkesztője, Noam Scheiber is, aki héber és angol kétnyelvű. Cikkében azt magyarázza el, három évnyi próbálkozás után miért mondott le arról, hogy a lányával héberül beszéljen. „A héber énem sokkal távolságtartóbb, megfontoltabb, és kevésbé tiszta” – írja. – „Az angolom természetesen érzékenyebb és türelmesebb.” És Scheiber nincs egyedül tapasztalatival...
Tudományos vizsgálatok is alátámasztják, hogy a kétnyelvűek személyiséget is váltanak akkor, amikor másik anyanyelvükön kezdenek el beszélni. 2001 és 2003 között Jean-Marc Dewaele és Aneta Pavlenko nyelvészek több mint ezer kétnyelvű embert kérdeztek meg arról, hogy más személynek érzik-e magukat akkor, amikor nyelvet váltanak. A megkérdezettek csaknem kétharmada felelt „igen”-nel a kérdésre. De hogyan jelenik ez meg a mindennapi interakciókban?
Susan Ervin szociolingvista, a Berkeley Egyetem professzora már 1964-ben azt vizsgálta, hogy a kétnyelvűek különbözőképpen mesélik-e el ugyanazt a történetet különböző nyelveiken. 64 olyan, az USA-ban élő franciával kísérletezett, akik folyékonyan beszéltek mind angolul, mind pedig franciául. A résztvevők átlagosan 12 évet éltek Amerikában; közülük 40-nek amerikai volt a házastársa.
Ervin a résztvevőkkel két, egymástól hat hétre lévő alkalommal csináltatta meg az úgynevezett TAT-ot (Thematic Apperception Test; ’tematikus tudatosulás teszt’). A kísérleti alanyoknak képsorozatokat mutatott, amelyek alapján el kellett mesélniük egy háromperces történetet. Az egyik esetben mind a kísérletvezető, mind pedig az alany franciául, míg a másik esetben mindketten angolul beszéltek.
(Forrás: newrepublic.com)
Ervin rögzítette az elmesélt történeteket, majd később ezeket elemezte. Azt vizsgálta, hogy milyen különböző témák jelennek meg a különböző nyelvű elbeszélésekben. Amikor összesítette az eredményeket, talált néhány szignifikáns tematikus különbséget a különböző nyelvű történetek között. Az angol nyelvű történetekben gyakrabban volt női teljesítményekről, fizikai és a szülők felé irányuló verbális agresszióról és a megszégyenítés elől való menekülésről szó. A francia nyelvű elbeszélésekben inkább szerepelt az idősebbek dominanciája, a bűn és a társakkal szembeni verbális agresszió témája.
1968-ban Ervin, akit ekkor már Ervin-Trippnek hívtak, újabb kísérletet végzett annak a hipotézisnek a bizonyítására, amely szerint a kétnyelvűek történeteinek tematikáját befolyásolja az, hogy milyen nyelven beszélnek. Ezúttal Amerikában élő, japán-angol kétnyelvű japánokkal kísérletezett. Sok különböző feladatot kellet megoldaniuk; az kísérletvezetők szintén kétnyelvűek voltak. Kiderült például, hogy azonos mondatkezdeteket másként folytatnak japánul, és másként angolul:
„Az igazi barátoknak...” kezdetű mondat például japánul úgy folytatódik, hogy „...segíteniük kell egymásnak”, angolul viszont így: „...nagyon őszintének kell lenniük egymással”. Az „Én valószínűleg... leszek” mondatot japánul a „háziasszony”, angolul a „tanár” szóval egészítették ki.
(Forrás: newrepublic.com)
Más kutatások is irányultak arra, hogy milyen befolyással van a személyiségre a nyelv. Michele Koven egy másfél éven keresztül tanulmányozott Párizsban élő francia-portugál kétnyelvűeket, akiknek a szülei portugál bevándorlók voltak. Koven antropológiai módszereket alkalmazott, és elsősorban azt vizsgálta, hogyan beszélnek különböző nyelveiken saját magukról, saját tapasztalatikról az alanyok. Azt tapasztalta, hogy a résztvevők különböző vonásaikat, erősségeiket hangsúlyozzák a különböző nyelveken.
Forrás
Multilinguals Have Multiple Personalities
For Three Years, I Spoke Only Hebrew to My Daughter. I Just Gave It Up. Here's Why.
@hun: Szó sincs arról, hogy a nyelv különbözősége miatt lennének különböző személyiségek. Sokkal inkább azért, mert a nyelv más kultúrához kötődik, más környezetben mozognak, más a társadalmi helyzetük. Érdemes megfigyelni, hogy a fentiekben sem egyszerűen pl. japán–angol kétnyelvűeket vizsgáltak, hanem olyanokat, akik nők voltak, amerikaihoz mentek férjhez, gyerekük is volt tőlük, és akik csak ritkán tudták használni a japán nyelvet. Aligha lett volna ilyen egységes a kép, ha pl. japán üzletembereket is bevonnak, vagy olyan amerikaikat is vizsgálnak, akik Japánban élnek és ott váltak kétnyelvűvé.
@Sultanus Constantinus: "...egyszerűen vanank dolgok, amelyeket két különböző nyelvén másképp fejeznek ki és semmi több."
a semmi több aztán (egy ponton túl) vagy a kifejezhetőség korlátja vagy a másképp kifejezés abszolút különbsége.
a nyelvek máshogy vannak összerakva, és másfajta (korlátozott/irányvonalú) nyelvi minta (amely a gondolkozás tükörképe), másfajta gondolkozást eredményez.
@El Vaquero: "biztos vagy benne, hogy kétnyelvű volt? Mert a kétnyelvűek pont hogy bármikor tudnak anyanyelvi szinten váltani a nyelveik között, élőben, telefonon és fejen állva is."
Ilyen értelemben nem volt kétnyelvű, hiszen pont erről szól a történet: nem volt egy olyan személyisége, amely tudott volna anyanyelvi szinten magyarul és németül.
@El Vaquero: Ezt én is megfigyeltem magamon a spanyolnál, pedig én sem vagyok kétnyelvű.
Szerintem a mi esetkünkben inkább arról van szó, hogy mivel az idegen nyelven csak korlátozottan tudjuk kifejezni magunkat, nyilván nem is lehetünk ugyanazok, mint amikor az anyanyelvünket használjuk.
Viszont azt is megfigyeltem, ahogy a cikk is írja, hogy bizonyos dolgokat tök másképp mondanék spanyolul, mint ahogy magyarul mondjuk. Bár ennek az okat is lehet az, amit az előbb írtam, de szerintem mégsem az, hanem itt tényleg arról van szó, hogy egyszerűen vanank dolgok, amelyeket két különböző nyelvén másképp fejeznek ki és semmi több. Erre a fordítások során jöttem rá. A magyarok pl. sokszor mindent túlbonyolítanak, redundánsan fogalmaznak, főleg kéréseknél, ami sem a spanyolban, sem az angolban nem szokás --- ők elintézik egy por favorral vagy please-zel, nincs "kérem szépen" meg "nagyon szereném, ha..." stb., ez már nekik nevetségesen túl lenne bonyolítva.
Végre egy normális témájú cikk, és nem finnugor meg nyelvtörténetes baromság. Ezt magam is megfigyeltem, és olvastam is róla. Sőt magamon is érzem valamennyire, annak ellenére, hogy nem vagyok kétnyelvű, és csak egy anyanyelvem van. Pl. megfigyeltem, ha messze nem vagyok belőle anyanyelvi szinten, de ha angolul beszélek vagy gondolok végig dolgokat, vagy akár csak kiejtést gyakorlok, akkor az egész mást hoz ki belőlem, valahogy magabiztosabban állok hozzá ahhoz a témához, és néha még a lényegét is jobban látom át a dolgoknak, míg magyarul hajlamos vagyok bizonytalankodni, fölöslegesen túlbonyolítani ezt-azt, szem elől veszíteni a lényeget.
@TI: biztos vagy benne, hogy kétnyelvű volt? Mert a kétnyelvűek pont hogy bármikor tudnak anyanyelvi szinten váltani a nyelveik között, élőben, telefonon és fejen állva is.
A nyelvi személyiség kettősségről egy - számomra akkor sokkoló - történetet mesélek el.
Egy házaspárral dolgoztam együtt, már legalább egy éve. A feleséggel sokat beszélgettem, mindennapi dolgokról is, nem csak a munkáról. Soha a legkisebb gyanúja nem merült fel, hogy nem magyar.
Egy alkalommal telefonhoz hívták az asszonyt, aki olyan rémes akcentussal és akadozva, kimondottan rosszul beszélt magyarul, mintha nem is az az ember lett volna, akit ismertem.
Rákérdeztem és kiderült, tíz éve költözött hozzánk, született német.
Teljesen nyilvánvaló volt akkor számomra, hogy én a mindennapokban a magyar személyiségével találkoztam. Amikor telefonált, akkor a német személyisége próbált magyarul beszélni, rosszul.
Torma István
Bizonyos mértékig biztosan létezik ez a kettősség. Ebben biztos vagyok. De ennek mértéke szerintem egyénenként nagyon változik. Nálunk a családban szinte mindenki kétnyelvű és van akinél megfigyelhető ez a kettősség és van akinél nem.
De szituációtól is függ.
Viszont egy ilyen teszt szerintem nem tudja korrekt módon tükrözni azt amit egymás között érzünk.
Nyálas... egy cihológus jobban tudja, hogy milyen a "személyiségem", mint én? Miért, kölcsönösen megvan minden tapasztalatunk egymás életéről, tanulmányairól, értékítéletéről? Tapogasd a... lelkét! Ez gusztustalanabb, mint férfi nőgyógyászhoz menni. Egyenes, kiforrott karakterű ember bármely nyelven önmagát adja. Persze, ha nem egyformán gazdag a szókincse (vagy ha a héber nem előnyös "odaát"), akkor nem egyformán fog viselkedni a bőrében.
Kontroll csoport volt a vizsgálatban? Mennyire megbízható ez a teszt? Lehet, hogy második tesztelésre azonos nyelven is más eredmény jön ki, mint elsőre.
Üdv!
A cikk szokás szerint korrekt és érdekes, azonban erősen vitatható az eredeti TAT képek közreadása az oldalon, mivel ezek a képek arra szolgálnak, hogy egy személy problémáinak gyökeréhez jusson közelebb mind a kliens, mind pedig a terapeuta, segítve a segítségre szoruló egészségesebbé / jobban működőbbé válásban. Közreadásuk esetén már nem újként találkozik velük az ember, nem spontán, hanem előre felépített történeteket mond el, ami torzítja személyiségének megismerését. Pszichológusi berkekben ez mindenképpen a pszichológusi etikával ellentétes, de más közreadó esetén sem kívánatos az előbbi torzító hatás miatt, mivel egy gyógyulni vágyó gyógyulását nehezítheti meg.
A másik link természetesen nem ilyen, az egy most folyó vizsgálathoz információgyűjtés, ez mindenképpen egy pozitív dolog, köszönet érte.