A nő örök – második
A nők mindig arra vágytak, hogy a férfiakkal egyenlő bánásmódban részesüljenek. Hogy ezt elérjék, kommunikációs stratégiáikat is átformálják. Vajon ez hova vezet?
A férfiak és nők beszédét, kommunikációját külön-külön ritkán jellemzik (ha mégis, akkor sem különösebben tudományosan). Ez azért van, mert jellemzésük nagyban függ a másikétól, valamilyen tényező alapján történő összehasonlításukból születnek.
(Forrás: Wikimedia commons / Daryona)
A hétköznapi szemlélet talán már átalakulóban van, de ha a férfiak és a nők közötti különbségekről van szó, az összehasonlítás általában nem a tudomány semleges megközelítésével történik, hanem a régóta megszokott felállásban: a női nyelvhasználatot a férfiakéhoz viszonyítják, mint egy alacsonyabb értékű nyelvváltozatot, nyelvhasználatot a normához. A tudomány álláspontja azonban más: a különbségeket „csak” feltérképezi, vizsgálja és leírja, de nem célja azokat „jónak” vagy „rossznak” értékelni.
A nő örök (második)
A nők „tömeges” társadalmi felemelkedése nem túl régen, kicsit több mint egy évszázaddal ezelőtt kezdődött csak (kivétel az a kevés matriarchális társadalom, vagy azok a – például iszlám – kultúrák, amelyekben a nők társadalmi szerepeit még mindig nagyon kontrollálják és korlátozzák), mert a domináns férfihatalomnak ez sosem volt érdeke. A társadalmi felemelkedés két kritikus állomása a politikai jogok (pl. a szavazati jog) elérése és a munkavállalás volt, de általánosságban mondhatjuk, hogy nők törekvéseinek fő mozgatója a férfiakkal társadalmi szinten egyenlővé válás volt.
(Forrás: Wikimedia commons / C. E. Jensen)
A különbségek azonban még mindig megvannak: ugyanazért a munkáért egy nőnek többet kell küzdeni, kevesebb fizetésért, és ugyanazon teljesítmény mellett sem ugyanaz a társadalmi megítélése vagy a szakmai elismertsége – és ez nem valami városi legenda. (Persze, biztosan vannak kivételek is.)
A két nem egyenlősége megteremtésének az eszméje a kommunikációs viselkedést is megváltoztatta, és formálja a jelenben is. A megfogalmazás némi semlegességet sugall: ideális esetben úgy érhető el az egyenlőség, hogy mindkét oldal közeledik egymáshoz. A valóság azonban nem a tudományos semlegesség ideája szerint működik: a nőknek úgy tűnik, a férfiak nem közelítenek, ezért kell nekik, önerőből behozni a lemaradásukat, elérni mindazt, amit a férfiak már rég elértek. Hogy lehet „férfias” eredményeket produkálni? Hát, például úgy kell kommunikálni, mint ők.
Társadalom és nyelvhasználat
A nemek közötti nyelvhasználatbeli különbségeket már számos módon megfigyelték és vizsgálták a nyelvészek, és arra az általános következtetésre jutottak, hogy a férfiak és a nők beszéde eltér egymástól. A különbségek okai inkább kulturálisak, mint pusztán nyelviek. A nyelv csak tükrözi azokat a viselkedésmódokat, érdeklődési köröket, társalgási stílusokat, amelyeket a két nem képviselőitől elvárnak. Vannak olyan beszélőközösségek (jobban rétegzett társadalmak esetében), amelyekben a nyelvhasználat a nemek teljes társadalmon belüli viszonyát tükrözi. Ilyen például a japán, amelyben a nemek közötti különbségek fonológiai és lexikai szempontból is erősen jelöltek a nyelvhasználatban, sőt, a nemek társadalmi szerepeinek különbsége mellett a beszélők kora is árnyalja a rendkívül rétegzett viszonyrendszert. Kevésbé rétegzett társadalmakban (például az amerikaiban) a nemek közötti viszonyok nyelvi jelöltsége kevesebb.
(Forrás: Wikimedia commons / Adam Jones Adam63)
A nyelvhasználati változások tükrözik a társadalmi változásokat, s ugyanúgy a nemek közötti viszony, társadalmi pozícióik változását is. Amiben, úgy tűnik, nincs nagy változás, hogy a legtöbb társadalomban a férfiak rendelkeznek több hatalommal; magabiztosabbak lehetnek, mint a nők, akiket ők igyekeznek a helyükön tartani. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a férfiak fékezik a nők társadalmi mobilitását. Mivel a férfiak pozíciói az erősebbek, kialakult egyfajta elfogultság a nyelvhasználatukkal szemben: a férfiak beszédét tekintik normának, s ez alapján ítélik meg a nőket. Mint feljebb említettük, a nyelvészeti megközelítés más: a férfi nyelvhasználatot nem etalonként kezeli, s ehhez viszonyítva deviánsak tartja a női nyelvhasználatot, hanem egyenrangú változatoknak tekintik őket, melyek között jellemző különbségek vannak.
A nemek közötti viszonyok változása legtöbbször onnan indul, hogy a helyükön tartott nők gyakran más és „jobb” helyre vágynak a társadalomban. Igyekeznek megismerni azokat a jelzőket (viselkedést, szokásokat, stb.), amelyeket a „jobbakkal” kapcsolnak össze a társadalomban, azaz azokkal, akiket maguknál társadalmilag magasabb rendűeknek tartanak. Ezért a nők jobban ismerik azokat a nyelvhasználati szokásokat is, amelyek a magasabb pozíciójú férfiakat jellemzik.
(Forrás: Wikimedia commons / Alex Indigo)
Ez modellként áll előttük, melyet próbálnak követni a társadalmi hierarchiában felfelé történő mozgás, az egyenrangúság elérése céljából. Azonban a „férfias” nyelvhasználati szabályok leképezése közben véthetnek hibákat vagy túláltalánosítanak. Az összehasonlítás során megbélyegzik azokat az alakokat, használatokat és kifejezéseket (pl. kicsinyítőképzős szóalakokat, „ugye”-kérdéseket, állítás esetén az emelkedő intonációt, bizonytalanságra utaló kifejezéseket), amelyek szerintük a túlzott nőiességet, és ezáltal a gyengeséget és alárendeltséget fejezik ki. Sőt, következetesen kerülni kezdik ezeket, ami tulajdonképpen passzív hiperkorrekciónak tekinthető. Például az olyan szót gyakran használják a nők nyomatékosításra, és ezért a nőies nyelvhasználat egyik tipikus elemének is tartják. Azonban az olyan szónak nemcsak fokozó funkciójában, hanem mutató névmásként használjuk. A passzív hiperkorrekció azt jelenti, hogy a „férfiasított” női nyelvhasználat mutató névmási szerepében is igyekszik kerülni az olyan szót, és egészen más módokon igyekszik kifejezni ugyanazt az értelmet (p. úgy néz ki az olyan helyett).
Azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a nők nyelvhasználatbeli változtatásai inkább tudattalanok, ösztönszerűek, mint tudatosak. Az előrelépni kívánók nem azzal töltik a szabadidejüket, hogy otthon hangfelvételeket elemezgetnek, és az eredményre építve kidolgozzák a maguk új, sikeresebb kódját. Teljesen természetes folyamat, amelynek általánosan elterjedő vonásai vannak (azaz nem egyedi esetekről, hanem egész csoportokat érintő tendenciákról van szó), és amelyet nem lehet akaratlagosan befolyásolni: megállítani, visszafordítani vagy hasonlók. Bár a férfi-női viszonyok ma erősen változóban vannak, talán mondhatjuk azt is, hogy a két nem közelít egymáshoz (pl. növekszik a nők befolyása), a régi minták még mindig megvannak, és még mindig van szerepük a szocializációs folyamatokban. A nyelvi szocializáció során olyan beszédsémákat gyakorolnak be a nők, amelyek csak megerősítik az alárendeltségüket a férfiakhoz képest. A minták is változnak, de nagyon lassan, úgyhogy még egy darabig biztosan marad a „férfinél a több hatalom, ezért ő az etalon” szemlélet.
További olvasmányok
Wardhaugh, Ronald: Szociolingvisztika. Osiris Kiadó, Budapest, 1995. (Különösen a 13. fejezet (Nyelv és nem), mely részletesen bemutatja egy amerikai vizsgálat alapján a „hiperkorrekt” női beszédet.)
Em Griffin: Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat Kiadó, 2001. 428-455.
Huszár Ágnes: Bevezetés a gendernyelvészetbe. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (19):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
A cikk önmagànak is ellentmond, de mint nyelvhasznàlati mintapélda, valòban jòl "tükrözi a nemek közötti viszonyt".
Aggàly nélkül vàdol és alàz meg nemi hovatartozàs alapjàn egy kisebbségben lévö tàrsadalmi csoportot, a férfitàrsadalmat.
A feminista demagògia bevett fogàsait alkalmazva eredményesen manipulàlja az olvasòit.
Miközben nyelvészeti problémànak feltüntetett, sekélyes elmélkedést folytat, valòtlansàgok sorozatàt szövi mondandòjàba, ami a megnyilatkozàs valòdi indìtéka.
Csak példaként: "a férfiak rendelkeznek több hatalommal", "a férfiak fékezik a nők társadalmi mobilitását. Mivel a férfiak pozíciói az erősebbek...", "ugyanazért a munkáért egy nőnek többet kell küzdeni, kevesebb fizetésért, és ugyanazon teljesítmény mellett sem ugyanaz a társadalmi megítélése".
Nem hiszem, h. az agyalmàny szerzöje ne lenne tisztàban a hatalom természetével, söt, inkàbb fizetett hazudozònak gondolom.
Nyilvàn azzal is tisztàban van, h. egy nö azonos munkàért sokkal többet kap, mint egy férfi. A munka ellenértékének ugyanis, mindenki csak egy kisebb hànyadàt kapja fizetetésként kézhez, a nagyobb hànyada elvonàsok formàjàban a nagy ùjraelosztò rendszerekbe kerül, ahonnan egészségügyi, oktatàsi, idöskori ellàtàsok formàjàban részesednek belöle a dolgozòk.
Csakhogy, a férfiak àtlagos életkora jò, ha meghaladja a nyugdìjkorhatàrukat, és a temetöben aligha élvezik munkàjuk ellenértékének azt a részét, amelyet egész életük soràn elvontak tölük. Viszont, ebböl finanszìrozzàk az àtlagosan nyolc évvel hosszabb életü nök gondtalan nyugdìjas éveit, és az idös korban különösen költséges egészségügyi ellàtàsàt.
A szégyentelen cikkìrò ebböl azt hozza ki, h. egy nönek kevesebb fizetésért, többet kell küzdeni stb. A tényadatok viszont azt bizonyìtjàk, h. tàrsadalmi méretekben a nök a férfiakon élösködnek, és a férfiak elnyomàsa fokozòdik.
Tudvalévö, h. a 8 általánossal nem rendelkező férfiak vàrhatò élettartama 62 év, míg a legmagasabb iskolai végzettségü nök esetében ez több, mint 82 év.
www.felvi.hu/felveteli/jelentkezes/miert_felvetelizzek
Ugyanekkor, a felsöoktatàsi képzésben részesülök 70%-a nö, de még ezzel sem éri be a Global Gender Gap report.
"Azért állunk az 56. helyen e tekintetben, mert nálunk a férfiak is járnak egyetemre, még ha nem is annyian, mint a nők. Vannak országok, ahol szinte csak nők járnak egyetemekre."
szamvarazs.blogspot.ch/2012/10/nemek-kozotti-egyenlotlensegek.html
Hol fékezik a férfiak a nök tàrsadalmi mobilitàsàt? Kik kerülnek hàtrànyba a munkavàllàs terén?
Sajnos, a hazugsàgkampàny és a férfiellenes nemi diszkriminàciò ellen védekezni sem lehet, a kisebbségi férfitàrsadalomnak egyetlen tàrsadalmi v. érdekvédelmi szervezete sincsen, semmiféle tàmogatàst nem vehet igénybe ilyen célra, a többségi nötàrsadalom szàmos és jòl tàmogatott érdekvédelmi szervezetével ellentétben.
A cikk torzìtàsàban mindez annak a jele, h. "a férfiak rendelkeznek több hatalommal".
Sajnàlatos, ha a nyelvészet tudomànya is az agresszìv feminista demagògiànak a szìnpadàvà alakul.
@Roland2: "Az antik társadalmak mitológiájában is többségében a főisten személye hímnemű (pl:indoeurópai népek,közel-keleti népek,prehispán dél-amerikai kultúrák,stb)."
Na, de ez már "antik". A neolit és részben bronzkorban még jellemző a női főistenség. Ezért van az, hogy kultikus szobrocskákként jellemzően női alakokat találunk, majdnemhogy kizárólag.
Egyébként egy bölcsész vs. egy mérnök vs. egy jogász közt sokkal nagyobb (a hétköznapokban is!) a nyelvhasználati különbség, mint egy bölcsész ffi vs. bölcsész nő vagy egy jogász ffi vs. jogász nő között...
@Fejes László (nyest.hu): No, de ez jórészt azzal függ össze, hogy a női munkavállaló — munkaadói szempontból — nagyobb kiesési rizikót jelent, gazdasági realitás. Amíg nők szülni képesek, és amíg a férfiak nem, ez kiküszöbölhetetlen. Valamint, és ez nem elhanyagolandó, az átlag azért is jelentősen alacsonyabb (csak erről szeretnek megfeledkezni a statisztika idézői), mert a nőket pozitívan diszkriminálják: mivel a bér jellemzően a korral emelkedik, és a nőknél alacsoníbb a nyugdíjkorhatár, ezért ez az _átlagot_, amit mindig idéznek, jelentősen nyomja.
@El Mexicano: " Viszont egy nőnél elég akár az is, ha kellőképpen dekoratív, és máris előtte áll számos munkalehetőség."
Vagy épp ellenkezőleg, a szép arc mögött butaságot, felkészületlenséget sejtenek. Nem minden nő elégszik meg az efféle sikerrel, amelyet a génjeinek, és nem a tudásának, intelligenciájának, szorgalmának köszönhet.
Hogy a férfiaknak magasabb elvárásokkal kellene megküzdeniük? Bizonyos szempontból biztosan így van, a társadalom csak egy nőnek bocsájtja meg, hogy "csak" szülő (anya). Ehhez hozzá kell tenni, hogy az viszont a nőnek nem bocsáttatik meg, ha "túl sokat" akar azon kívül, hogy szülő (anya).
Manapság már elég közismert, hogy a nő uralmú közösségek, társadalmak soha nem léteztek, és egyetlen egyszet sem találni manapság sem. Matriarchátus létezik, de az nem azt jelenti, hogy a nők voltak a közösség vezetői, hanem hogy az anyán keresztül tartották számon a rokonságot (mert hogy a gyereknek bármi köze van a féjrhez, azt elég későn sikerült "kiderítenie" az emberiségnek. Malinowski mesél erről eleget trobriand-i megfigyelései alapján).
A férfi uralom egyszerű biológia: a férfiak a férfi hormonok miatt agresszívabbak, inkább akarnak dominálni, mint a nők, versengenek stb. És persze erősebbek is. Mindig is így volt, mindig is így lesz. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nőknek nincs helyük a közéletben stb., csak tudomásul kell venni, hogy a nők hozzáállása ehhez nem olyan, mint a férfiaké.
A politikai korrektség meg legfeljebb annyit ér el, hogy egyes gyengébb képességűek, mint itt az első hozzászóló, hermafroditizmust vagy valami hasonló hülyeséget emlegetnek.
@bibi: "Ezzel kapcsolatban írtam, hogy az emberiség története során volt anyajogú koszak is; "
Ezt honnan tudjuk ? És minden (ős)emberi kultúrára jellemző volt ez ?
Szerintem meg pont a patriarchális felépítettség volt az ősi társadalmak többségére a jellemző: a hímek/férfiak mennek vadászni,egy erőszakos támadás során is ők védik meg a családot/falkát,ezenkívül az embereknél a technikai affinitás ( barkácsolás,fegyverkészítés,stb) is inkább a férfiakra jellemző,ezek pedig olyan dolgok,mellyel a férfiak (hímek) kimutatták dominanciájukat,erejüket,problémamegoldó képességüket a közösség alacsonyabb státuszú tagjai felé (és egyben imponáltak is ezzel).Ha belegondolunk,a csoportban élő állatok többségénél,így a főemlősöknél is a hímek a dominánsak,ők tartanak háremet (persze vannak kivételek,pl.elefántok vagy a hiénák).
Az antik társadalmak mitológiájában is többségében a főisten személye hímnemű (pl:indoeurópai népek,közel-keleti népek,prehispán dél-amerikai kultúrák,stb).
Persze előfordultak matriarchális jellegű társadalmak is (pl: Afrikában vagy csendes-óceáni szigetvilágban),csak ezek aránya jóval kisebb volt (meg is lepte a 18.-19.századi európai felfedezőket).
Szerintem ezért túlzás "az egész egyetemes emberiség története" kapcsán nőjogú korszakról beszélni.
@El Mexicano:
Először is a férfi és női agy különbözik. Ezen belül a verbális funkció folyamata is különbözik. Egy cikk a sok közül:
"Brain Topogr. 2010 Jun;23(2):199-204.
Gender differences in brain functional organization during verbal and spatial cognitive challenges."
De ez nem meglepő dolog: a tyúk és a kakas vokalizációja is különbözik :))
Tehát a férfi és női beszéd kölönbözősége szvsz természetes jelenség.
A nyest-cikk címe: "..örök második". Ezzel kapcsolatban írtam, hogy az emberiség története során volt anyajogú koszak is; azaz időszak amikor inkább a nők "mondhatták meg a tutit". De valószínüleg már akkor is másképpen mondták meg a tutit, mint később a férfiak.
Amúgy pedig az a tapasztalatom, hogy sok közösségben az "örök második nem" - bár beszéde olyan ahogyan itt olvassuk - adja a tematizazió nagyobbik részét. Gondolom, hogy ilyesmiket is vizsgál a szociolingvisztika.
Talán a vezető pozícióban lévő nők vs. férfiak beszédstílusát is össze kellene hasonlítani.
@Savior: Miért??? A mondat így azt emeli ki, hogy _deviánsnak_ tartja (és nem megszokottnak vagy követendőnek). A módosítás azt jelentené, _ehhez_ (és nem máshoz) viszonyítva tartja deviánsnak. Nekemm inkább az a gyanúm, hogy a mondat világosabb lenne, ha "...s nem tartja ehhez viszonyítva deviánsnak a női nyelvhasználatot...". Persze a jelenlegi forma is érthető (ti. a második tagmondat nem a nyelvészetre, hanem a korábban ismertetett gindolkodásmódra vonatkozik), de ezt célszerűbb lett volna kikerülni. Mint szerkesztő, mea culpa.
@Savior: Értelmezésem szerint a cikk nem állítja, hogy változtatni kéne a női beszéden, sőt, hangsúlyozza, hogy a leírt "alkalmazkodási stratégiák" nem tudatosak.
Hozzá is szólva, nem vagyok benne biztos, hogy az alárendeltséggel kellene összekötni a nyelvhasználatot. Alapvetően (már biológiai értelemben is) a nő a befogadó, természetes, hogy máshogy gondolkozik, beszél, mint egy férfi. Ezért kicsit értelmezhetetlennek tartom a "régi minták" kárhoztatását. A szociális vetülete, vagyis hogy erre hogy reagál a tudomány (ti. etalonná avatva a férfibeszédet), illetve a többi, fent említett különbség (alacsonyabb presztizsű szakmák, kevesebb fizetés, stb.) inkább a probléma -- de ezt nem a női beszéd változásával kellene "kezelni".
Jó cikk, de hadd nyelvtannáculjak egy kicsit.
"Mint feljebb említettük, a nyelvészeti megközelítés más: a férfi nyelvhasználatot nem etalonként kezeli, s ehhez viszonyítva deviánsak tartja a női nyelvhasználatot,"
Itt az utolsó tagmondatban inkább
", s tartja ehhez viszonyítva deviánsnak...".
addict.blog.hu/2011/03/07/szexi_nagyikkal_az_egyenlosegert
@Roland2: Ha azt vesszük, akkor akár az újlatin nyelvekben is másképp beszélnek a nők, mint a férfiak, hiszen ha magukról beszélnek, akkor nőnemben beszélnek, meg több hangfestőképzőt is használnak. Tehát ez nem különös jelenség a nyelveknél.
@morsi: Szerintem így sem igaz ez ma már. Hangsúlyozom, személyes tapasztalat. Annak idején, amikor állást kerestem hirdetések alapján, és érdeklődtem, nem egyszer volt az a válasz, hogy "sajnáljuk, nőket keresünk". Ez persze nem volt benne az álláshirdetésben, mondanom sem kell. A "dekoratív"-at meg természetesen nem úgy értetetm, hogy a külsejével akarna állást szerezni, hanem úgy, hogy egy szép nőt esetleg hamarabb felvesznek ugyanarra a munkakörre, mint mondjuk egy férfit. Erre akartam kilyukadni, és ez már valóban diszkrimináció – a nők javára...
@El Mexicano: A cikkben nem arról volt szó, hogy melyik nem előtt áll több lehetőség, hanem arról, hogy "ugyanazért a munkáért egy nőnek többet kell küzdeni, kevesebb fizetésért, és ugyanazon teljesítmény mellett sem ugyanaz a társadalmi megítélése vagy a szakmai elismertsége". Ennek értelmében adott pozíciónál a nőkre ugyanolyan szigorú elvárások vonatkoznak, mint a férfiakra – ha nem éppen szigorúbbak.
A nők elhelyezkedésére vonatkozó "ha kellőképpen dekoratív" megfogalmazás megint csak diszkriminatív, arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha egy nő nem a külsejével akar állást szerezni – onnantól máris beszűkülnek a lehetőségei.
@El Mexicano:
www.hirtv.hu/eletmod/?article_hid=238302
Azt is megfigyelték,hogy a nők egy beszélgetés alatt átlagosan többet pislognak,mint a férfiak.
Bár ez inkább szocializációs téma,nem nyelvészeti.
Hasonlóan érdekes téma az "anyósnyelvek",melyeket főleg ma már csak kis törzsi közösségek használnak (ausztrál őslakosok,indiánok):a férj vagy feleség a házastárs rokonaival való beszélgetés során teljesen más szavakat,formákat (tkp majdnem egy teljesen más nyelvet) kell hogy használjon (de olyan is van,hogy teljesen el kell kerülnie a házastárs rokonait).