Megváltozik a személyiségünk, ha más nyelven beszélünk?
Sokak tapasztalata, hogy ugyanaz az ember mintha más és más személyiséggel rendelkezne, amikor különböző nyelveken beszél? A nyelv valóban megváltoztatja a személyiségünket?
Megváltozik-e az ember személyisége, ha egy másik nyelven kezd beszélni? – Érdekes kérdés, amely Arturo Hernandeznek a kétnyelvűek agyáról szóló kurzusán merült fel a Courserán. Hernandez a University of Houston pszichológiaprofesszora, régóta foglalkozik a kétnyelvűség kognitív hatásaival; erről szól online kurzusa is. Most e kérdés kapcsán az Oxford University Press blogján fejtette ki tapasztalatait arról, hogy hogyan változhat az ember személyisége, ha más nyelvet kezd beszélni.
Tényleg megváltozhatunk, ha más nyelven beszélünk? – Elsőként azt érdemes figyelembe venni – írja Hernandez –, hogy a nyelvek rengetegféle dolgot képesek megjelölni a körülményekből, a kontextusból, de különféle dolgokat. Így ha nyelvet váltunk, kontextust is váltunk, azaz bizonyos személyiségjegyeinket is megváltoztathatjuk. Ez azonban akkor is igaz például, ha nyelvet nem váltunk, csupán más partnerekhez kezdünk beszélni: másképp beszélünk a szomszédunkkal, mint az önkormányzati ügyintézővel, és megint másképp a házastársunkkal. Gondoljunk például arra, hogy egy félénk, visszahúzódó személy a családban vagy a szűk baráti körben egészen kinyílhat; vagy arra, hogy valaki egészen más hangot üt meg a kollégáival, mint a volt kollégiumi szobatársával, amikor beülnek valahova sörözni.
A nyelvváltással kapcsolatos „személyiségváltozások” kapcsán felmerül az a kérdés is, hogy szerepet játszik-e mindebben a nyelv által hordozott és közvetített kultúra. Hernandez szerint nem arról van szó, hogy egy másik nyelv használata megváltoztat valakit, hanem inkább arról, hogy azzal, hogy egy másik nyelvet kezdünk beszélni, automatikusan egy másik kultúrához kapcsolódunk. A kultúra pedig nagyon nagy szerepet játszhat egy-egy személy viselkedésének alakulásában. Gondolhatunk például a közlekedésre. De a dolog nem feltétlenül áll kapcsolatban a nyelvvel. A szerző erre a portugálok és a brazilok viselkedési különbségét hozza példának: míg Portugáliában az emberek nagyon visszafogottnak és komolynak tűnnek, addig Brazíliában épp ellenkezőleg: vidámak és élénkek. Portugáliában egészen másmilyen introvertáltnak lenni, mint Brazíliában – ugyanis másféle kulturális szokásokhoz viszonyíthatjuk ezeket a személyiségjegyeket. Pedig a nyelv, amit beszélnek, nagyjából ugyanaz – dialektális különbségek vannak.
(Forrás: Wikimedia Commons / P.Lindgren / CC BY-SA 3.0)
Az is igaz – említi Hernandez –, hogy a különböző nyelvek más és más kontextusokat hívnak elő, így más és más emlékeket mozgósítanak. Hasonlóan történik ez a mélybúvároknál tapasztaltakhoz: kutatók észrevették, hogy a búvárok gyakran nem emlékeznek arra, mi történt a víz alatt. Egy ennek kapcsán végzett kísérlet eredményei pedig azt mutatták, hogy a víz alatt megtanult szavakra a búvárok nehezebben emlékeznek a szárazföldön. És fordítva is igaz: a szárazföldön megtanult szavakat nehezebben hívják elő, amikor a víz alatt vannak. Tehát a tanulás kontextusa befolyásolta azt, hogy melyik helyzetben volt könnyebb előhívni az emlékeket. Másképp fogalmazva: bizonyos kontextusok az ott releváns emlékeket könnyebben hívják elő, mint másokat.
A többnyelvűek esetében elképzelhető tehát, hogy más és más emlékek kerülnek előtérbe a különböző nyelvek által előhívott kontextusok miatt. Így valóban lehetséges, hogy a személy más és más arcát mutatja meg, amikor különböző nyelveken beszél.
Forrás
Does a person’s personality change when they speak another language?
Én ezt akkor tapasztalom meg leginkább, amikor spanyolra kell egy levelet fordítanom. A magyarokra pl. nagyon jellemző, hogy hatszorosan összetett körmondatokat írnak, mindent túlmagyaráznak, ömlengenek, főleg kéréseknél, na az visz mindent. Ezért kénytelen vagyok sokszor a kétsoros mondatot félsorosra lerövidíteni és elmagyarázni a fordítást kérőnek, hogy ez nálunk lehet, hogy udvariaskodásnak hat, de náluk ez nem szokás, mondhatni nevetséges, türelmük sem lenne végigolvasni a mondatot. Példával illusztrálva: "Elnézését kérem, hogy már megint a levelemmel zavarom, remélem, ezért nem fog megharagudni rám, azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy ha esetleg lehetséges akkor...." Na ha egy ilyet lefordítanék, akkor a spanyol anyanyelvű körberöhögne, az biztos.
Ugyanez igaz bármi másra is: a magyarokra jellemző az is, hogy állandóan panaszkodnak és siránkoznak. A spanyoloknál ez szintén nem szokás, egy idő után unalmassá válik nekik az ilyen ember, ezért nekik nem illik panaszkodni sem, mindent a jó oldaláról kell megközelíteni.