Miért okosabbak a kétnyelvűek?
A kétnyelvűségről való gondolkodás sokat változott az idők folyamán. Sokáig gondolták, hogy a kétnyelvűség káros. Ma azonban már úgy tűnik, sokszoros előnyben vannak a kétnyelvűek az egynyelvűekhez képest.
Egyértelműnek tűnik, hogy két nyelven jobb beszélni, mint egyen. A mai globalizált világban a kétnyelvűségnek (többnyelvűségnek) kézzelfogható, mindennapi haszna van. A kutatások azonban azt mutatják, hogy azon túl, hogy igen praktikus két nyelven problémák nélkül kommunikálni, sokkal alapvetőbb előnyök is származnak abból, ha az ember kétnyelvű. Ez ugyanis fejleszti az agyat, nemcsak a nyelvi, hanem a nyelvnél általánosabb kognitív képességeket is, és idős korban használhat a demencia ellen is.
A kétnyelvűségre azonban nem mindig néztek ilyen egyértelműen pozitív dologként. A 20. század nagy részében ugyanis úgy tekintettek a második nyelvre, mint ami kölcsönhatásba lépve a másikkal megzavarja annak működését, és ez által akadályozza a gyermek kognitív fejlődését.
Abban, hogy a két beszélt nyelv hatással van egymásra, nem tévedtek nagyot a tudósok, pedagógusok, akik a kétnyelvűségről gondolkodtak. Sok érv és megfigyelés azt mutatja, hogy mindkét ismert nyelv rendszere aktív akkor, amikor a kétnyelvű személy csak az egyiket használja. Tehát biztos vannak olyan helyzetek, amikor az egyik nyelv „zavarja” a másikat. De az újabb kutatások azt mutatják, hogy ez sokkal inkább az agyat tréningező, megedző előny, mint zavaró hátrány. És ezeknek az agyi edzéseknek meg is van az eredményük.
(Forrás: Wikimedia Commons / chenyingphoto / CC-BY 2.0)
Például a kétnyelvűek jobban teljesítenek bizonyos rejtvények megoldásában, mint az egynyelvűek. Ellen Bialystok és Michelle Martin-Rhee pszicholingvisták 2004-es vizsgálatukban kétnyelvű és egynyelvű óvodásokat vizsgáltak. A gyerekek feladata az volt, hogy egy képernyőn megjelenő kék köröket és piros négyzeteket helyezzék el a képernyőn megjelenő kosarakban. A kosarak is meg voltak jelölve: az egyik egy kék négyzettel, a másik pedig egy piros körrel.
Az első feladatban a gyerekeknek szín szerint kellett szétválogatniuk a formákat a megfelelő színű kosárba. Tehát a kék köröket kellett a kék négyzettel jelölt kosárba tenniük, és a piros négyzeteket pedig a piros körrel megjelölt kosárba. Ebben a feladatban mind az egy-, mind pedig a kétnyelvűek jól teljesítettek.
A következő feladat már nehezebbnek bizonyult: ebben forma szerint kellett szétválogatniuk a köröket és a négyzeteket. Tehát a köröket a körökkel megjelöltbe, a négyzeteket a négyzettel megjelöltbe – függetlenül a színtől. A kétnyelvűek ebben a feladatban gyorsabban teljesítettek, mint az egynyelvűek.
Az ehhez hasonló kísérletekből számos érv mutat arra, hogy a kétnyelvűség fejleszti az agynak az úgynevezett végrehajtó funkcióját. Ezt egy utasításrendszernek képzelhetjük el, amely szabályozza a figyelmünket tervezéskor és problémamegoldáskor. Ezek a folyamatok teszik lehetővé azt, hogy kizárjuk a zavaró tényezőket, és magára a feladatra koncentráljunk.
De hogyan is fejleszti a két nyelv használata ezt a képességünket? – Egészen mostanáig a tudósok azt gondolták, hogy az előny abból származik, hogy a kétnyelvűek jobbak a gátlás képességében, mert azzal, hogy állandóan olyan helyzetbe kerülnek, amelyben az egyik nyelvi rendszert le kell, hogy nyomja a másik, megedzették erre magukat. Úgy gondolták, hogy ez az elnyomási képesség segíti a kétnyelvűeket abban, hogy kizárják a zavaró, a figyelmet elterelő tényezőket a feladatok elvégzése során. Ez a magyarázat azonban megdőlni látszik, ugyanis a kétnyelvűek olyan feladatokban is jobban teljesítenek, amelyekben egyáltalán nincs szükség erre a fajta gátlásra.
A különbség a két- és az egynyelvű beszélők között még alapvetőbbnek tűnik. A valódi különbség az, hogy a kétnyelvűek sokkal inkább képesek a környezetük állandó monitorozására, mint az egynyelvűek. A kétnyelvűeknél minden napos lehet az, hogy igen gyorsan kell tudni váltani, reagálni a környezetre – például mert az egyik szülővel az egyik, a másikkal pedig a másik nyelven beszélnek. Ennek sikeres megvalósításához pedig az kell, hogy folytonosan figyeljék a környezetük változását, és megfelelően reagáljanak is rá.
Abban persze soha senki nem kételkedett, hogy a nyelv fontos szerepet tölt be az intellektuális képességek sorában. De ki gondolta volna, hogy a kétnyelvűségnek ilyen általános, meghatározó hatása lehet a kognitív képességekre?
Forrás
A környezet és a nyelv elég egyértelműen összefügg. Kétnyelvű gyermekeknél is elég köznapi tapasztalat, hogy ők nem is kétnyelvűek, hanem „szinonimaként" használják a két nyelvet: lehet így is mondani, meg úgy is mondani. Nem tudatosan váltanak a két nyelv között, csak pl. vegyes házasságokban a két szülővel egy-egy külön nyelven beszélnek, avagy más nyelven otthon és máshogy az óvodában.