A kétnyelvűek kevésbé hajlamosak az előítéletekre
Egy kutatás szerint a kétnyelvű gyerekek kevésbé vallanak esszencialista nézeteket, azaz a legtöbb dologról azt gondolják, hogy az tanult, és nem velünk született. Ez azért is fontos lehet, mert az előítéletességünket az is befolyásolja, hogy mennyire vagyunk esszencialisták.
Azoknak a gyerekeknek, akik két nyelvet tanulnak meg egyszerre, másféle elvárásaik vannak a világgal kapcsolatosan, mint azoknak, akik egynyelvűek – derült ki Concordia Egyetem kutatásából.
A legtöbb kisgyerek esszencialista, azaz úgy hiszi, hogy a tulajdonságok nagy része velünk született. Így például olyan következtetéseket vonnak le, hogy az olyan tulajdonságok, mint az anyanyelv vagy az öltözködési stílus belső tulajdonságok, nem tanulási folyamat vagy mintakövetés eredményei. Egy kutatás szerint azonban a kétnyelvű kisgyermekek egy része hajlamosabb úgy tekinteni, hogy ezek a pszichológiai tulajdonságok tanulás eredményei, tehát nem velünk születettek. A kisiskoláskor előtti kétnyelvűség tehát befolyásolja a gyerekeknek a világról kialakított hiedelemvilágát: a hároméves korig megtanult második nyelv azt eredményezi, hogy a gyerekek sokkal több mindent tekintenek a tapasztalatokból, a tanulásból származónak – állítják a kutatók; tanulmányuk a Developmental Science című tudományos lapban fog megjelenni a közeljövőben.
A kutatást, amelyben összesen 48 gyerekkel kísérleteztek, Krista Byers-Heinlein pszichológusprofesszor vezette. Az 5–6 éves gyerekek három különböző csoportból kerültek ki: voltak köztük egynyelvűek, voltak szimultán kétnyelvűek (azaz olyanok, akik egyszerre tanultak két nyelvet), és voltak szekvenciális kétnyelvűek (azaz olyanok, akik egymás után tanultak meg két nyelvet). A kísérletben a gyerekeknek történeteket meséltek el; ezekben olyan kisbabákról volt szó, akiknek angolok voltak a szüleik, de olaszok fogadták őket örökbe, illetve olyan kiskacsákról, akiket kutyák neveltek fel. A történetek meghallgatása után olyan kérdéseket kaptak, hogy az olaszok által nevelt angol gyerek angolul vagy olaszul fog-e beszélni, illetve, hogy a kutyák által nevelt kacsák hápogni vagy ugatni fognak-e, illetve, hogy tolluk vagy szőrük fog-e nőni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Benjamin Gimmel / GNU-FDL 1.2)
„A hipotézisünk az volt, hogy a szekvenciális kétnyelvűeknek van explicit tapasztalatuk arról, hogy a nyelv tanult dolog; tehát azt vártuk, hogy a nyelvről felteszik majd, hogy a környezettől tanult, míg a többi tulajdonság (az állatok hangjai, illetve a szőrzet/tollazat) öröklött jellegű” – magyarázza a kutatás vezetője. A kísérlet eredményei ehhez képest meglepőek lettek: a kutatók hipotézise nem igazolódott. A szekvenciális kétnyelvűek valóban kevésbé voltak esszencialisták a nyelvelsajátítással kapcsolatosan: úgy gondolták, hogy az olasz nevelőszülőknél nevelkedő gyermek olaszul fog beszélni. Ugyanakkor arra is hajlamosabbak voltak, hogy úgy gondolják, hogy az állatok tulajdonságai is inkább tanulás eredményei: szerintük a kutyák által nevelt kacsák ugatni fognak, és repülés helyett inkább szaladnak.
Tehát mind az egy-, mind pedig a kétnyelvűek vontak le hibás következtetéseket, de különböző módon tévedtek. Az egynyelvűek sokkal inkább hajlamosak azt feltételezni, hogy minden tulajdonság velünk született, míg a kétnyelvűek inkább mindenről azt hiszik, hogy tanult. Ezek a szisztematikus gondolkodási hibák a pszichológusok számára a fejlődés folyamatáról árulkodnak. A kísérletből az derült ki, hogy a mindennapi tapasztalatoknak meghatározó szerepük van a gyerekek hiteinek alakulására: egy adott területen (nyelvtanulás) szerzett tapasztalat nemcsak azon a területen hasznosul, hanem sokkal általánosabb körben befolyásolja a hiedelmeket.
A kétnyelvű gyerekek kevésbé esszencialisták. Ez pedig azért is érdekes, mert minél inkább esszencialista egy felnőtt felfogása a világról, annál inkább jellemző, hogy sztereotípiákban vagy előítéletesen gondolkodik. A korai nyelvtanulás tehát segíthet megelőzni az előítéletes gondolkodás kialakulását és a sztereotípiák megerősödését. Így könnyebbé teheti a sokféleség elfogadását is.
Forrás
"Ha feltesszük azt a kérdést, hogy honnan van a melegség, akkor feltehetnénk azt is, hogy honnan van a "heteróság"."
Nem hiszem, hogy ezt a kérdést fel kéne tennünk. Analógia:
Az emberek általában két azonos hosszúságú lábbal születnek. Mégis előfordul, hogy nem.
Kérdés, hogy kell-e vizsgálni, honnan van az azonos lábhosszúság, vagy inkább azt szeretnénk tudni, honnan van a bicegés?
@Epau: Nem azért keressük. Hanem azért, hogy a szerencsétlenségbe taszított (műtétek sorozata, egyre rosszabb állapot)... hogy a melegek pusztán félreinformálás miatt ne jussanak oda, ahova nem kellett volna.
A "nem pont ott" szexpózok a heteroknál is klassz változatosságot, plusz egészséges terhesség megelőző módszereket jelentenek, amiket én is alkalmaztam. Soha nem szedtem antibébit, soha nem ment el a kedvem a fantasztikusan jó szextől. Nem gombásodtam, satöbbi. És még nagyon sok szomorú következménye van a hormonális fogalmzásgátlásnak. Csak a környezetemből: pl. félidőben elhalt terhesség, zokogás, kiszedik a halottat a hasából. Amit már símogatott, beszélt hozzá... és sose tudja többé teljesen elfelejteni. Akkor sem, amikor már egészséges gyerekei születtek. A migrénesek padlóra dobása a tablettáktól (munkaképtelenség, egybefolyó, nemszűnő migrén), szív és érrendszeri elváltozások, stb. Egy meleg női pár orvosi segítséggel létrehozott két gyereket, hogy a másik is "anyu". De utána szétmentek (hova lett a másik anyukám?) - és a csaj további gyereket szült, most már a férjétől. Szóval ezt én is tanult dolognak tartom. Mindezt a melegeknek is jobb volna, ha tudnák... hogy csináld csak azt nyugodtan, amihez kedved van. De nem úgy születtél, hanem csak rászoktál. Azt is kellene tudni a melegeknek, hogy a legtöbb embert TASZÍTJA az azonos nem túlzott testi közelsége - ezzel viszont a többségünk tényleg veleszületik. Ugyanaz a póz nem zavar? sőt, nagyszerű! egy férfivel. Nővel azonban (volt úgy, hogy próbáltuk hármasban és a nő még a barátnőm is volt)... kimenekültem a szobából.
@nudniq: Ezzel egyetértek :)
Egyébként azt gondolom, hogy többen azért keresik a homoszexualitás kialakulásának okát, hogy egyfajta "prevenciót" hajthassanak végre, mintha valami betegség lenne. Pedig 1973-ban levették már a betegségek listájáról...
@Epau: "a meleg párok örökbefogadása mellett kiállók nem feltétlenül esszencialisták"
Nem is állítottam,h ők mind esszencialisták lennének. Annyit mondtam,h közülük azok érvelnek esszencialista módon, akik azt mondják,h a heteroszexualitás/homoszexualitás örökölt dolog. (Ami részben még igaz is lehet, jelenleg nem tudjuk biztosan.)
A melegség okával, kialakulásával kapcsolatban nincsen tudományos konszenzus, egyesek szerint örökölt, mások szerint tanult jelenség. Viszont mindenképpen egy létező jelenség, és az érintettek nem döntés alapján melegek, hanem mindenféle tudatos választás nélkül azok, ennek az oka természetesen lehet öröklődésbeli vagy pszichológiai. Ilyen szempontból a meleg párok örökbefogadása mellett kiállók nem feltétlenül esszencialisták. Ha arra gondolunk, hogy a melegség tanult jelenség, akkor a különböző pszichológiai impulzusok következménye a melegség, viszont ha valaki pusztán csak lát melegeket, vagy melegek közelében él, azt semmiképpen sem tartom relevánsnak. Én is heteró szülőkkel nőttem fel, ők neveltek, mégis meleg vagyok, akkor mégis hogy van ez? Ha feltesszük azt a kérdést, hogy honnan van a melegség, akkor feltehetnénk azt is, hogy honnan van a "heteróság".
A homofóboknak annak az érvelése mögött, hogy a meleg párok azért ne neveljenek gyereket, mert akkor a gyerek is meleg lesz, az áll, hogy a melegség önmagában rossz dolog. Ha nem lenne rossz dolog, akkor miért lenne probléma, ha a gyerek is meleg lesz? A kutatások viszont megmutatják, hogy a meleg párok gyerekei ugyanolyan arányban heterók / melegek, amilyen arányban a heteró párok gyerekei.
Egy laikus számára úgy tűnhet, hogy a liberálisabb országokban, ahol például már házasodhatnak is a melegek, ott jobban "terjed" a melegség, mert már a gyerekek is ezt "tanulják el". Közben szó sincs arról, hogy a melegség bármiféle "futótűzként" terjedne. Minden társadalomban nagyjából hasonló a melegek (LMBTQ emberek) aránya (5-7 %), de attól függően, hogy milyen közegben élnek, változik a láthatósági szintjük. Egy olyan országban, ahol már házasodhatnak is, nyilván többen fognak előbújni és melegként élni, mint egy olyan országban, ahol börtönnel, vagy akár halállal büntetik őket.
Viszont a kétnyelvű gyerekekkel nagyon jó párhuzamot lehet vonni. Ahogy a kétnyelvű gyerekek kevésbé esszencialisták és kevésbé előítéletesek, mert már korán találkoznak a nyelvi / etnikai sokszínűséggel, úgy a meleg párok gyerekei is kevésbé esszencialisták és kevésbé előítéletesek, mert korán szembesülnek a szexuális orientációk sokszínűségével. Az orosz melegellenes törvény is ezért tartom értelmetlennek, mert nem a gyerekeket védi, hanem a homofóbok előítéletekkel teli, heteronormatív világképét. Az állítólagos tudományos és vallásos érvek, amiket felhoznak, alaptalannak tartom, mert ezekkel csak a saját zsigerből jövő ellenérzéseiket akarják megerősíteni. Másrészt gyakorlatilag minden propagandának számít, ami normaszegő (és a társadalomban a melegség normaszegő jelenség már önmagában is). A gyereknek viszont nem az a jó, ha egy álvilágot kreálunk neki, amiből elrejtjük a melegeket, hajléktalanokat, sérülteket, más nemzetiségűeket (és a sort lehetne még folytatni), hanem ha lassan, de fokozatosan szembesül a világ sokszínűségével.
Van egy olyan téma, amiben gyanúm szerint fordítva fordítva lehet: ez a homofóbia.
A melegek jogairól folytatott vitákban nagyon sok homofób azzal szokott érvelni,h a homoszexualitás tanult dolog (és ezért veszélyes pl. ha gyereket nevelnek, mert "eltanulják tőlük a buziságot" vagy ugyanez az orosz melegellenes törvény indoka: h "propagandát végeznek"), míg bizonyos vitapartnereik azzal szoktak visszavágni,h dehogy tanult, örökölt (esetleg nem örökölt, de belülről fakad és nem ráveszik mások), és ezért nem fogja a homoszexualitást megtanulni a gyerek egy meleg pártól...
Nekem úgy tűnik, tipikusan a meleg párok örökbefogadási joga mellett érvelők között vannak inkább esszencialisták.