Így lehet könnyen és hatékonyan nyelvet tanulni
Egy új kísérletből az derült ki, hogy az idegennyelv-tanulás hatékonyabb, ha minél több érzékük vesz részt a folyamatban. Eredményesebbek vagyunk szavak fölidézésben, ha a tanulás közben képeket, illetve mozdulatokat, gesztusokat is kapcsolunk az elsajátítandó kifejezéshez.
A szótanulás sok nyelvtanuló rémálma: unalmas, lassú, fáradságos folyamat. Nem csoda hát, ha sokan kapva kapnak egy-egy olyan módszeren, amellyel megkönnyíthető az idegen nyelvű szavak és kifejezések elsajátítása.
Most egy új kísérlet ismét a multiszenzoros tanulás elméletét látszik igazolni: kutatók azt derítették ki, hogy könnyebben tanulunk, ha egyszerre többféle érzékünket működtetjük. A kutatást lipcsei Max Planck Intézet kognitív tudományi és agykutatási központja végezte Katja M. Mayer vezetésével; eredményeiket a Current Biology című szaklapban publikálták. A tanulmányról a Science Daily is beszámolt.
A kutatók egy speciálisan erre a célra kifejlesztett mesterséges nyelvvel, a vimmel (angolul: Vimmish) kísérleteztek. A fő kérdésük az volt, hogy milyen módszerrel lehet hatékonyabban és könnyebben nyelvet tanulni. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy a tanulás akkor a legeredményesebb, ha az olvasott és hallott szóalakok mellett gesztusokat és képeket is kapcsolunk hozzájuk.
Sokszor hallani, hogy a nyelvet kommunikáció-központúan érdemes csak tanítani: a bemagolandó szólisták ideje lejárt. A kérdés azonban nem ennyire egyszerű: a lexikai egységeket mindenképp memorizálni kell ahhoz, hogy használni tudjuk őket. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen tényezők befolyásolják az idegen nyelvek tanulásának hatékonyságát. A kísérlet eredményei szerint a képek, illetve gesztusok szavakhoz kapcsolása eredményesebbé teszi a memorizálást, különösen akkor, ha a mozdulatokat a nyelvtanuló maga végzi, és nem csak látja őket.
(Forrás: Wikimedia Commons / Shane Global / CC BY 2.0)
A kutatók a vim elnevezésű mesterséges nyelvet használták a kísérletekben; ezt kifejezetten kutatási célokra fejlesztették ki. a kísérletben fiataloknak egy héten át vim nyelvű szavakat és kifejezéseket kellett megtanulniuk. A megtanulandó főnevek között voltak mind konkrét dologra utalók (alma), mind pedig elvont jelentésűek (gondolat). A résztvevők három különböző módszer szerint végezték a tanulási folyamatot.
Az első módszer szerint tanulók elolvasták a szót, illetve a jelentését, és meghallgatták a szó kiejtését is. A második módszer szerint tanulók azon kívül, hogy olvasták és hallották a szót, még egy hozzá kapcsolódó képet, illetve gesztust is megnézhettek. A harmadik módszer szerint tanulók pedig olvasták, hallották a szavakat, látták a képet is, és maguk is produkálták a jelentéshez kapcsolódó gesztust.
Például a vim atesi szó ’gondolat’-ot jelent; ehhez a következő gesztus kapcsolódott:
A tanulási fázis után tesztelték, mennyire volt eredményes a folyamat; azt nézték meg, hogy a résztvevők mennyi vim szót jegyeztek meg. A szavak előhívása közben az agyukról fMRI-képeket is készítettek.
Az eredmények azt mutatták, hogy az első módszerrel tanulóknál jobban teljesítettek a második módszerrel tanulók; de náluk is jobban teljesítettek a harmadik módszerrel tanulók, akik maguk végezték a mozdulatokat tanulás közben. A kutatók a következő lépésben további agyi vizsgálatokat terveznek végezni; arra lesznek kíváncsiak, hogy a vizuális és a motoros kéreg aktiválódása-e az oka a jobb tanulási teljesítménynek.
Forrás
Learning with all the senses: Movement, images facilitate vocabulary learning
@Krizsa: Az biztos, hogy a kényszer erős motiváció, illetve ha egy nyelven keresztül él valaki, akarva akaratlanul ráragad valami. De ez egy bizonyos tanulótípusnak kedvez, mások pedig begörcsölnek, megkukulnak. Én szeretem otthon érezni magam a nyelvben, mielőtt beszélek. Ha már beleolvastam magam és sokat hallgattam, az agyam nem áll ellen, hanem felszívja az új szavakat. De én se kezdenék el táblázatokat tanulni előre és messziről kerülöm a tankönyveket.
A másik gondom a csoportos nyelvtanulással, hogy a felhozott témák -főleg kezdőszinten- ritkán keltik fel az érdeklődésemet. Ha én választom ki az olvasmányomat. biztos élvezni fogom, még ha küzdenem kell is vele. De semmi újat nem tudok mondani ebben a témában, Lomb Kató és már jóval előtte mások mindent elmondtak erről.
Nyelvet egyszerűen hallva és beszélve lehet megtanulni, minden egyéb mű-tervezés nélkül. Ezt kell szimulálni a kezdő nyelvórákon: megérkezel a repülővel / vagy a pályaudvarra - bemész a boltba: mi kell, mit fizetsz? - bemutatkozás a külföldre szakadt családtagoknál - más itt a táj, a növényzet, az állatok, az égbolt - elemi adminisztráció a hivatalokban - munkavállalás az új országban - a foglalkozások alapszavai - BESZÉLÜNK és VÁLASZOLNAK. Itt Izraelben, a nyelviskolákban első perctől kezdve csak héberül beszél a tanár. Pár nap mulva már héberül beszél a bevándorló is.
A nyelvtannal, mondatszerkesztéssel, stb. csak a haladó csoportokban érdemes foglalkozni.
Az én első gondolatom az volt, hogy "OK, de ez most tanulási, vagy oktatási módszer lesz?"
Tanulási módszernek izgalmas, de éppen emiatt rettentő fárasztónak is tűnik. Mindenki tudja, hogy az intenzív tanulási folyamatokat követően szükség van egy kis "leülepedési" időre - a fenti módszer nagyos strapának tűnik ):o) Szerintem az ilyen sokingeres módszereknél a regenerálódási idő is nyúlik. Másik dolog, hogy ha valaki erre a módszerre áll be tanulásként, annak speciális körülmények kellenek, stb. ha ezek nem állnak rendelkezésre, lehet, h a tanulás is "ugrik".
Olyan ez, mint a manapság elterjedt "sok-kütyüs" sportolás, amikor mindenféle kiegészítőt hurcol magával az ember, pl. kocogásra; és ha valamelyik kütyü nem működik, akkor az illető esetleg el sem indul.
Ha tanítási módszernek szánják, az meg a tanárfelkészítésben problémás, nem beszélve arról, hogy ha a tanár vezeti a teljes érzékelési folyamatot, akkor ez neki talán még fárasztóbb lesz.
Az azonban bizonyos, hogy jó lenne már olyan módszerek felé tendálni, ami végre valóban az egyéni nyelvtudással foglalkozik, és nem azzal, ahogyan mindenféle központosított kulturális hordalékkal terhelik a tananyagokat...
Ez biztos így van, nekem már attól jobban megragad egy szó, ha aláhúzom, kiírom, kiemelem, föléírok, margóra jegyzetelek, stb., szóval csinálok valamit a kezemmel és odafigyelek.
Ezzel a módszerrel nekem csak az a bajom, hogy sok ezer szót kell tudni (sokszor több jelentésben), majd ezeket kifejezésekben újra megtanulni. Az elvontabbakat nehéz mozdulathoz kapcsolni, de mondjuk ha találunk is képet hozzá, így borzasztó lassan lehet haladni. Szókincsfejlesztésre középszinttől szerintem nem tudtak még élvezetesebb és jobb módszert kitalálni, mint az élményolvasás (esetleg hanganyaggal párosítva).
Ha szerelmes vagy. Akkor a legkönnyebb és leggyorsabb.