0:05
Főoldal | Rénhírek

Elfelejthető-e az anyanyelv?

Felnőttkorban is elfelejthetjük anyanyelvünket – ha nem is teljesen, de komoly nehézségekkel kell szembenéznünk, ha több éves kihagyás után szeretnénk használni. A BBC egy csokorra való történetet gyűjtött össze.

nyest.hu | 2014. július 22.

Az anyanyelvvel kapcsolatban tele vagyunk mindenféle romantikus elképzeléssel – ezek egyike az, hogy sosem lehet elfelejteni. Pedig bizony lehet, és nem csupán akkor, ha gyerekkorban kényszerülünk nyelvcserére, vagy ha súlyos koponyasérülést szenvedünk. Bár vannak olyanok, akiknek évtizedeken át nincs módjuk anyanyelvüket használni, mégis megőrzik képességeiket, mások nyelvtudása néhány év alatt is jelentősen sérülhet.

Egy megdöbbentő eset kapcsán foglalkozik a kérdéssel a BBC. Bowe Bergdahl őrmester 23 évesen került a tálibok fogságába, addig angolul beszélt. A fogságból csak öt év elmúltával szabadult, és azóta is problémái vannak a nyelvvel. Ennek kapcsán kérdezték meg Monika Schmidet, az Essexi Egyetem nyelvészprofesszorát, hogy miként történhet meg ez.

Schmid szerint ritka, hogy valaki teljesen elfelejtse az anyanyelvét, inkább az fordulhat elő, hogy bizonyos szavakat nehezen hívnak elő, illetve furcsa nyelvtani szerkezeteket használnak. Az életkor azonban meghatározó tényező. A kamaszkor után az anyanyelv (az először megtanult nyelv) stabillá válik, és ha el is felejtjük bizonyos mértékig, a folyamat visszafordul, ha ismét használni kezdjük. De a tízéves kor alatt megtanult nyelveket könnyen elfelejtjük. Egy kísérletben olyan dél-koreaiakat vizsgáltak, akiket francia szülők fogadtak örökbe. Harmincas éveik elején a kísérletek eredménye szerint a koreait fel sem ismerték nagyobb arányban, mint azok a francia anyanyelvűek, akik sosem beszélték a nyelvet.

Az első nyelv elfelejtésének foka attól is függ, mennyire intenzíven használjuk a másik nyelvet. Aneta Pavlenko, aki egy philadelphiai egyetemen tanított oroszt, arról számolt be, hogy amikor visszatért Kijevbe, észrevette, hogy már nem tudja, hogyan kezdjen egy beszélgetést a postahivatalban.

Posta egy Kijev melletti faluban
Posta egy Kijev melletti faluban
(Forrás: Wikimedia Commons / Matvey / CC BY 3.0)

A nyelv elfelejtésében nem csak agysérülések játszhatnak szerepet, hanem érzelmi traumák is. Schmid arra hívta fel a figyelmet, hogy a második világháborút követően a Németországból elmenekült német anyanyelvű zsidók között a nyelvfelejtés sokkal nagyobb fokú volt, mint azt egyébként várni lehetne.

A cikk hatására a BBC számos levelet kapott olyanoktól, akik részben vagy egészben elfelejtették anyanyelvüket. Egy Nagy-Britanniában tíz éve élő, jelenleg a harmincas évei elején járó holland férfi arról számol be, hogy amikor édesanyja telefonon keresi, jobbnak látja előkészíteni a szótárt; ha pedig hollandokkal találkozik, arra kéri őket, beszéljenek inkább angolul, mert az neki könnyebb.

Egy lengyel nő azt írja, hogy Londonban tanult orvosnak, ma is angolul jegyzetel, és angolul olvas legszívesebben. Nyolc év után Milánóba költözött, ott olaszul kommunikál, és hobbijával, a zenével kapcsolatban olaszul ír. A lengyelt csak akkor használja, amikor hazautazik; írni ugyan képes, de mások szerint a mondatai nagyon furcsák. Időnként angol és olasz tövekből és lengyel képzőkből alkot új szavakat, és nagyon zavarja, hogy sokszor nem jut eszébe, hogy kell mondani bizonyos dolgokat lengyelül.

Egy Dániában élő angol nő arról számol be, hogy már gyakran nem jutnak eszébe angol szavak, és a nyelvtana is dános. Legnagyobb problémái a számnevekkel vannak (a dánok az ötvenkilencet is úgy mondják, hogy kilenc és ötven), a számolásba gyakran belezavarodik – ilyenkor inkább angolul mondja az összeget. A két nyelvet gyakran keveri, még akkor is dán szavakat kever angol beszédébe, ha néhány napon át csak az angolt használja.

Egy Olaszországban élő angol férfi szerint az a legrosszabb, amikor idegen nyelven tud egy szót, de az anyanyelvén sehogy sem jut eszébe. Egy az Egyesült Államokban élő indiai férfi arról panaszkodik, hogy amikor maráthi anyanyelvén keres szavakat, gyakran hamarabb jut eszébe a megfelelő spanyol vagy német szó – holott ezeket csak néhány évig tanulta.

Egy Angliában élő finn lány azt figyelte meg, hogy a finnben is használ olyan angol mondatszerkezeteket, melyek a finnben nem léteznek. Többször előfordult, hogy általa kitalált finn szavakat használt, mert az igazi nem jutott eszébe. Teljesen elvesztette a finn stílusérzékét, ezért a legegyszerűbb hivatalos mailjeit is elolvastatja valakivel, nehogy udvariatlan szerkezetet használjon.

Egy cseh férfi 11 éves korától angol nyelvű környezetben él. Beszámolója szerint a hétköznapi helyzetekben vásárláskor, kerékpározáskor, amikor bogarakat figyel meg a parkban stb. még mindig keresnie kell a megfelelő angol kifejezéseket, de amint filozofikus vagy tudományos kérdésekről kezd gondolkodni, azonnal folyékonyan beszél angolul. És nem csupán a szókincséről van szó, a nyelvtana is jobb, ha ezekről a kérdésekről esik szó.

Bogarak a parkban
Bogarak a parkban
(Forrás: Wikimedia Commons / Ravikiran Rao / GNU-FDL 1.2)

Egy Amerikában és Franciaországban felnőtt magyar nő azt írja, hogy szülei otthon magyarul beszéltek vele, még írni és olvasni is megtanították magyarul. Amikor más magyar emigráns gyerekekkel találkozott, mindig csodálkozott, hogy azok milyen erős akcentussal beszélik a nyelvet – holott ők korábban Magyarországon éltek. Utólag úgy véli, annak volt meghatározó szerepe, hogy ő magyarul beszélt a testvéreivel: szerinte ez segített megőrizni nyelve frissességét, rugalmasságát.

Egy negyed százada Spanyolországban élő svéd férfi arról számol be, hogy anyanyelvét szinte már el is felejtette volna, ha nem jelenik meg az internet. Addig havonta egyszer telefonált haza. Ő azt is megfigyelte, hogy miután folyékonyan kezdett beszélni spanyolul, az addig egyre kopó svédtudása is visszatért. Ő úgy véli, amíg az agy új nyelvet tanul, addig a korábbit elnyomja.

Egy az Egyesült Királyságban latint és ógörögöt tanító olasz férfi arról számol be, hogy bár családjában otthon olaszul beszélnek, alig képes megírni olaszul egy mailt. Nem a szókinccsel vagy a nyelvtannal van gondja, hanem érzelmileg nem tud ráhangolódni az olasz környezetre.

Egy Baszkföldön élő angol anyanyelvű nő arról számol be, hogy átköltözése után három évig nem beszélt angolul. Amikor aztán valakivel megint anyanyelvén próbált szóba elegyedni, zavaros mondatokat alkotott. Gyakori szavak írásmódját is elfelejtette.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (16):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
5 éve 2014. augusztus 2. 17:57
16 Rako

Ezeket a példákat a saját tapasztalatomból is meg tudom erősíteni.

16 éves koromban hagytam el Magyarországot, majd 20 évet Angliában éltem (középiskola, egyetem felelős munka magas nyelvi követelményekkel) azután 1976 óta Bajorországban élek, vagyis három-nyelvű vagyok.

Magyarra váltás könnyen megy, meg a visszaváltás. de németről angolra ill. vissza néha egy pár percig nehézséget okoz.

Ennek lehet, hogy a különböző hangképzési rendszerek az oka.

De az, hogy egyes szavak hirtelen nem a kívánt, hanem az egyik másik nyelven jutnak az eszembe, sokszor megtörtént.

Ebben az esetben arra kell gondolni, hogy az adott témában mi az ember "anyanyelve", melyik nyelven volt a kifejezés az aktív szókincsének része. Ez főképp a szaknyelvekre érvényes. Olyan dolgokra, amelyek a hétköznapi életben nem fordulnak elő.

5 éve 2014. július 28. 16:40
15 danni

@Sultanus Constantinus: igen, bar minel jobban figyelek ra, hogy ne hasznaljam, annal inkabb az jon mindig a nyelvemre.. Pedig alapbol nem hasznalnam sokat. :)

5 éve 2014. július 28. 10:37
14 Sultanus Constantinus

@danni: Hát igen, a coger egész Latin-Amerikában durva, egyedül Spanyolországban nem az. De még szerencse, hogy van bőven szinonimája. :)

5 éve 2014. július 28. 08:35
13 danni

@Sultanus Constantinus: Igen, en is tapasztaltam, hogy az argentint nehezebb megerteni, meg ra kell hangolodni a sok zs-re. :) De valoban, masabb a szokincsuk; sajnos (habar jobban adna magat), az argentin spanyolbol eddig meg nem keszitettem "kisokost". :)

De valoban, csak sokat kell hallgatni es akkor konnyebben "belemegy az ember fejebe". Addig eljutottam, hogy mik azok a kifejezesek, amiket kerulnom kell (szoval inkabb 'responder' a telefonhivasra, es nem 'coger el telefono', ha az cseng :)), meg hosszabb beszelgeteskor en sem a 'tu' es 'vosotros'-t hasznalom... De azert meg szeretnem boviteni a tudasom. :)

5 éve 2014. július 25. 13:25
12 Sultanus Constantinus

@danni: Az anyanyelvi szinttől én is fényévnyire vagyok, én csak önszorgalomból szedtem össze a tudásom, meg sokféle nyelvjárást hallottam már; igazából nem nehéz őket megszokni, főleg, ha valaki sokat beszélget/írogat külföldi ismerősöknek. Én legtöbbet mexikóit hallottam, így ahhoz vagyok szokva (annak a megértése és fordítása is megy a legkönnyebben, mert sokszor kérnek meg fordításra), a legnehezebben az argentint értem, ők használnak eléggé eltérő szavakat még a teljesen hétköznapi fogalmakra is (pl. az autobús helyett "colectivo", az "embarazada" helyett meg "encargada", ami azért nem mindegy, hogy valaki 'terhes' vagy 'megbízott' :D).

5 éve 2014. július 25. 11:08
11 danni

@Sultanus Constantinus: igen, ilyesmit en is tapasztaltam; en Spanyolorszagban tanultam meg a nyelvet, de azota sok baratom lett kulonbozo del-amerikai orszagokbol, es gyakran elofordult, hogy a mondatok kulszavait nem ertettem. (Persze nyilvan en nem vagyok anyanyelvi szinten spanyolbol.)

Ehhez kapcsolodoan eszembe jutott egy kedves mexikoi ismerosom, akivel itt Europaban ismerkedtem meg. Mikor szoban beszelgettunk nem volt semmi problema, de miutan visszament Mexikoba es neha irasban csevegtunk sokszor rendesen szotaraznom kellett, keszitettem is magamnak egy mini mexikoi-spanyol kisokost. :)

5 éve 2014. július 23. 19:40
10 Sultanus Constantinus

@danni: "Amit meg erdekesnek talaltam, az az, hogy sokszor furcsa, esetenkent "tulszofisztikaltnak" tuno szavakat hasznal, tehat ha van egy egyszeru szavunk, helyette egy sokkal ritkabban hasznalt (neha nem is teljesen odaillot) hasznal."

Kb. ugyanígy hathat egy spanyolországi spanyolnak, amikor argentin vagy mexikói spanyolt hall, a latin-amerikai spanyolban ugyanis sokkal több "műveltségszót", illetve több régies, archaikus kifejezés maradt fenn, azaz sokkal nagyobb a szókincsük, mint a spanyoloknak.

Erről van is vicc: elmexicano2010.blogspot.com/2014/07/circ...ibato-taciturno.html

5 éve 2014. július 23. 19:13
9 Crystalheart

"Egy Olaszországban élő angol férfi szerint az a legrosszabb, amikor idegen nyelven tud egy szót, de az anyanyelvén sehogy sem jut eszébe." - Annak elelnére, hogy sokat olvasok és szépirodalmat írok, ilyen velem is előfordul, bár ez inkább azzal állhat kapcsolatban, hogy gyakran egy nyelven sem jut eszembe a szó maga. "Tedd le a csomagot oda... hova? Hát oda, az, izé, mi az? Ööö, arra ott, oda, te. Izé, fa, izé, asztal, ez az." :D

5 éve 2014. július 23. 10:18
8 Krizsa

Különböző anyanyelvű szülőpárnál, egy harmadik nyelvű országban nincs remény a magyar nyelv megőrzésére az utódoknál. De a 6-9 éves kor után elvándorló magyar soha nem felejti el teljesen az anyanyelvét. Persze a szórend elromolhat és a már megtanult szókincs is tovább redukálódhat.

Az anyanyelv a kisgyermekkor ÉLETFONTOSSÁGÚ, tehát a túlélési ismereteket begyűjtó korszakában épül be a memóriába - és ezzel semmilyen később tanult nyelv nem vetekedhet. Ezért a min. 6-9 évig tanult anyanyelv soha nem törlődik teljesen. Sőt baleset, súlyos betegség, haldoklás esetén kizárólagos nyelvvé is ugorhat elő, amit a környezet általában már zagyválásnak vél.

Még azonos magyar anyanyelvű, de más nyelvterületre költöző szülők gyermekei, unokái is csak akkor fognak magyarul beszélni, ha a szülők ezt nagyon fontosnak tartják. Írni pedig csak akkor, ha ezt még külön, többhónapos oktatással meg is tanítják nekik.

Például, ha közeli rokonság maradt Magyarországon akkor van motiváció a magyar nyelv (vagyis a rokonság) megőrzésére. Ez a fő motivációja az én egyik izraeli lányomnak.

Vagy akik imádják a magyar nyelvet. Vagy ha kiváló, tehetségfejlesztő plusznak tartják. (Így is van, de nemcsak a magyar, hanem anyanyelvként minden gyöknyelv komoly mentális pluszt jelent:-).

Az izraeli orosz anyanyelvű bevándorlók például (az orosz már részben "leromlott", tehát nem igazán gyöknyelv már) tömegesen és van, ahol orosz magán-tanfolyamokon külön is tanítják a gyerekeiket az anyanyelvükre. Mert a szlávot, nagyon helyesen, Európa egyik legősibb nyelvének tekintik. Még azt is tudják - nem én mondtam nekik, pedig szerintem is - sokezer évvel ezelőtt a eredete a Kárpát-medence volt:-). Elég sok orosz pár direkt csak oroszul beszél a gyerekeivel, unokáival - ezek aztán mind fognak beszélni oroszul. "A a hébert majd megtanítja nekik az óvoda, meg a környezet" - legyintenek lazán.

Tegnap pl. rámköszönt egy bolti eladó: zdrasztvutye! Hát nem pont úgy nézett ki, mint aki orosz (én sokkal inkább, a kerek arcommal:-). Te meg honnan tudsz oroszul? kérdeztem. Már több éve megvan orosz barátnőm, nevetett boldogan.

Tetszik érteni? ÍGY lehet megőrizni az anyanyelvet! Még férjhez se ment a csaj a "keleti" sráchoz, máris tanítja oroszul. Világos, hogy a gyerekeit akarná majdan megtanítani rá.

5 éve 2014. július 23. 08:46
7 danni

Testverem 2008 novembereben koltozott ki vegleg Argentinaba, de mar elotte evek ota ingazott, felesege argentin. Sajnos evekig nem volt internet hozzaferese, vegul korulbelul masfel eve sikerult neki is becsatlakozni, elotte nagyon keveset beszelgettunk. Ahol el, o az egyetlen magyar, igy csak velunk tud hebe-hoba beszelgetni skype-on. Mivel en is beszelek spanyolul, eleg konnyen eszreveszem, hogy a mondatait gyakran spanyol logikaval rakja ossze, es az is eleg sokszor fordul elo, hogy "ketnyelvu" mondatokat alkot. Amit meg erdekesnek talaltam, az az, hogy sokszor furcsa, esetenkent "tulszofisztikaltnak" tuno szavakat hasznal, tehat ha van egy egyszeru szavunk, helyette egy sokkal ritkabban hasznalt (neha nem is teljesen odaillot) hasznal. Sajnos a gyerekekkel is spanyolul beszel, bar a kisfia miota hall minket magyarul beszelni egyre tobbszor jon oda hallgatni, megjegyez szavakat, sot kerte is a batyamat, hogy tanitson neki magyarul dolgokat, amiket aztan megtanitott a tobbieknek is az oviban. :) Engem amugy nagyon foglakoztat az a kerdes, hogy ket eltero anyanyelvi szulo gyerekei meg tudjak-e tanulni mindket nyelvet ugyanolyan jol (persze, ha a gyerek szuletese ota kovetkezetesen a szulok mindig csak a sajat nyelvukon szolnak hozzajuk), de ez mar egy masik tema. :)

5 éve 2014. július 22. 18:23
6 tdk.112

Az internet hatását is figyelembe lehet venni, és főleg az idegen nyelven letölthető sorozatokat/filmeket. Én pl. 6-7 éve egyáltalán nem néztem magyarul semmilyen filmet vagy sorozatot, pedig rengeteget nézek, és mindet eredeti nyelven (túlnyomó többségben mind amerikai). Egyébként a mindennapi életben nagyon ritkám használom az angolt, de amikor igen, akkor sokszor megkérdezik, hogy amerikai vagyok-e/éltem-e Amerikában, mert annyira amerikai az akcentusom. Mondanom sem kell, soha nem éltem külföldön, Ausztriánál nyugatabbra pedig soha nem is jártam.

Főleg az utóbbi 2-3 évben vettem észre, hogy az angol már-már második anyanyelvemmé vált. Ez abban nyilvánul meg, hogy sokszor nem tudok visszaemlékezni, hogy valamit angolul hallottam/olvastam-e, illetve elég gyakorivá vált, hogy nem tudom, hogy magyarul hogyan fejezzem ki magam. Angolul akarnám mondani a dolgokat. Sokszor emiatt dadogok, meg keresem a szavakat, "ööö"-zök.

Aztán amikor internetezek, akkor is szinte kizárólag angol nyelvű oldalakat olvasok. Ha valamit keresek a neten, meg sem fordul a fejemben, hogy magyarul keressem... :) Mert magyarul annyira nem igaz az a szabály, hogy az interneten már mindent megkérdeztek... :)

Szóval azt hiszem, nem feltétlenül szükséges külföldön élni, ha valaki "kétnyelvű" szeretne lenni.

5 éve 2014. július 22. 12:16
5 Sultanus Constantinus

@Fejes László (nyest.hu): Oké, ennyi erővel azt is tök értelmetlen és lényegtelen leírni, hogy hol élt és mi az anyanyelve. Ha ennyire nem számít az igényes fogalmazás egy cikk megírásánál, akkor azt is írhattad volna, hogy

"Egy nem a hazájában élő nő arról számol be, hogy átköltözése után három évig nem beszélt az anyanyelvén. Amikor aztán valakivel megint anyanyelvén próbált szóba elegyedni, zavaros mondatokat alkotott."

De tudom, hogy veled nem érdemes ilyenekről vitatkozni, mert úgyis csak az jó, amit te csinálsz...

5 éve 2014. július 22. 11:08
4 Fejes László (nyest.hu)

@Sultanus Constantinus: A cikk nem fordítás, hanem összefoglaló. Lényegtelen, hogy milyen nyelvek szerepelnek benne, mert nem erről szól. Ráadásul nem állítottunk semmit arról, hogy milyen nyelvet beszélt. Ha valakit éppen ez érdekel, akkor megnézheti, mi van a forrásban – ezért vannak a források megadva, nem azért, mert mindet el kell olvasni.

Lényegtelen, hogy mi kavar be. Pl. az eltérő vonzatok éppúgy bekavarhatnak. További adatok híján teljesen felesleges és értelmetlen kombinálni, hogy mi kavarhatott be. Arról nem is szólva, hogy az indoeurópaiságnak semmi köze a nyelvtani szerkezethez. Az örmény pl. indoeurópai és agglutináló. en.wikipedia.org/wiki/Armenian_language#Morphology

5 éve 2014. július 22. 09:28
3 Sultanus Constantinus

@Fejes László (nyest.hu): Sajnos arra nincs időm, hogy elolvassak minden hivatakozott oldalt, ettől függetlenül beleírhattátok volna, hogy az illető baszkot tanulni ment oda, mert így már teljesen másképp fest a dolog.

Mivel baszk egy nem indoeurópai, agglutináló nyelv, és szerkezetében, szórendjében sokkal közelebb van a magyarhoz, mint az angolhoz vagy a spanyolhoz, nyilván érthető is, hogy ez nagyon bekavart neki.

5 éve 2014. július 22. 09:07
2 Fejes László (nyest.hu)

@Sultanus Constantinus: „aki azt allátja, hogy egy pár hónapos gyorstalpalón vagy 2-3 év alatt megtanult tökéletesen egy idegen nyelvet, az nem mond igazat.”

Ez igaz, hiszen aki azt állítja, hogy megtanult tökéletesen egy idegen nyelvet, az nem mond igazat.

Sőt! Aki azt állítja, hogy megtanult tökéletesen egy nyelvet, az nem mond igazat.

Persze attól függ, hogy definiáljuk a tökéletesent...

Egyébként meg több ponton sincs igazad, de a legrosszabba z, hogy olyanban sem, aminek utánanézhettél volna, hiszen ott van a link:

„I am a native English speaker. When I was 24 I moved to the Basque country, where I studied Basque intensively and picked up Spanish on my own.”