Több anyanyelv: retardáció vagy csoda?
Évszázadokon keresztül éltek olyan vélekedések, miszerint a családban egyszerre több nyelvet tanuló gyerekből retardált, skizofrén, balkezes, netán kancsal felnőtt lesz. Nagyot változott a világ.
Az elmúlt években egyre többen vállalnak munkát külföldön, gyakoribbak a nyelvi „szempontból vegyes” házasságok, így egyre izgalmasabb és sokakat érintő probléma, hogy vajon jó-e a gyermeknek, ha csecsemőkorától egyszerre több nyelvet tanul. Árthat-e, ha „többanyanyelvű” a csecsemő? Tudósok és gyakorló szakemberek arra a kérdésre keresték, keresik a választ, hogy a szülők különböző anyanyelveinek egyidejű használata, vagy éppen egy új országba költözés által adott új nyelv hogyan befolyásolja a gyerekek nyelvi és gondolkodásbéli fejlődését.
(Forrás: MTI/Patkó Klári)
Retardáció, kancsalság, balkezesség avagy ha egy anya, akkor egy anyanyelv
Alekszandr Jarovinszkij tanulmányában számtalan szórakoztató és elrettentő példát hoz arra, hogy milyen borzalmas következményekkel járhat valaki számára, ha a kelleténél (egy, azaz egy nyelvnél) többet sajátít el a családban. Y. Lebrun és M. Paradis (1984) írják, hogy egy Jahu nevű német tanár még 1808-ban arra figyelmeztetett, a kétnyelvű oktatás negatívan hat a gyermekre, ugyanis retardáció tapasztalható a beszéd és a kognitív folyamatok terén. Tézise szerint a gyermeknek csak egy anyja van, tehát csak egy anyanyelve lehet.
H. Schuchardt grazi nyelvész (1950) szintén nem tartotta hasznosnak a kétnyelvűséget. Elképzelése szerint a kétnyelvű személy egy olyan valaki, akinek egy íja van két húrral, de mindkettő gyengén feszül.
Egyes kutatók (például W. Henns, 1925 - lásd W. Mackey, 1977. 231.) azt állították, hogy a gyermeknél a kétnyelvűség kancsalságot, balkezességet, sőt skizofréniát is (P Christophersen, 1948) okozhat.
Kurrensebb szakirodalomban is (például E. Pichon és S. Borel-Maisonny, 1964 – lásd W. Mackey, 1977. 231.) találkozni olyan következtetéssel, hogy a kétnyelvűség dadogást válthat ki. Érdemes megjegyezni, hogy ezek az állítások gyakran alaptalanok és nagyon is vitathatók. A kétnyelvűség és a dadogás összefüggését vizsgáló szerzők például hangsúlyozták, hogy a dadogás okát nem csupán a kétnyelvűség jelenségében kell keresni, egyéb más tényezők is befolyásolják. Kifejtik, hogy a családi nevelési attitűd, a családban uralkodó szélsőséges érzelmi környezet kimondottan meghatározó szempontok lehetnek. A vizsgált emigráns családokban a nehéz gazdasági helyzet, vagy akár a szülők „diszharmonikus” viszonya is közrejátszhatott a kedvezőtlen jelenségek kialakulásához. Szóval a történet kerek, csak nem feltétlen ugyanarról szól.
Két nyelvet mindenkinek!
A modern elméletek azonban kimondottan szembemennek a fenti megállapításokkal. Ahogy egy korábbi cikkben is említettük, a tapasztalatok is alátámasztják a két- vagy többnyelvűség előnyeit.
„A kétnyelvű családokban élő gyerekek nyelvtanulás szempontjából kifejezetten tetemes előnnyel indulnak” – vallja Vekerdy Tamás is -, „hiszen természetes nyelvi közeg alakul ki a nyelvtanuláshoz, amely a gyermek számára nagyszerű alkalmat teremt több nyelv elsajátításához.”
A különböző nyelvek elsajátítása nem pusztán a nyelvek ismeretéről szól – ezt támasztja alá Benjamin Whorf elmélete is. A nyelv ismeretén és használatán túl ugyanis sokkal nyitottabb lesz a világra egy kétnyelvű családban nevelkedő gyerek. Mindemellett lehetővé válik számára a világ „többszempontú” észlelése is – azaz a kétnyelvű ember alapértelmezés szerint szélesebb látókörrel rendelkezhet. Az már szinte említésre sem méltó adalék, hogy az egyes nyelvek hangzókészleteit is könnyebben képes elsajátítani a két- vagy többnyelvű gyerek.
Mi, kétnyelvűek...
A kétnyelvűség előnyeiről illetve hátrányairól végzett felmérésekben (pl. a bajorországi Európai Magyar Gimnáziumban) nagyrészt pozitívumokat említenek maguk a kétnyelvűek. Általában határozottan állítják azt, hogy nem jelent hátrányt ez a jelenség. Az egynyelvűekhez viszonyítva kommunikációs hatókörük kiterjedése miatt személyes kapcsolatépítési lehetőségeik nagyobbak. Ez aztán mind objektív („jobb karrierlehetőségeim lesznek”; „az embert nehezebben vágják át”), mind szubjektív, érzelmi előnyökkel is jár („két országban is otthon érezheti magát az ember”; „több kultúrához tartozik az ember, többet ismer, nagyobb a látóköre”). Ez a jelenség kulturális, szociális vagy szimbolikus tőkeként (Bourdieu, 1991) értékelhető, amely a későbbiekben gazdasági tőkévé konvertálható a munkaerőpiacon. Azaz gyerekkorban a kétnyelvűség szellemi előnyeit élvezhetik, s ehhez járul felnőttkorban – jobb állások, nagyvonalúbb fizetések formájában – a „gazdasági szempont”.
Nem csak egy anyanyelvünk lehet
„Először érdemes tisztázni, hogy mi az anyanyelv” – mondja Békési Zsuzsanna, neveléstudományi szakember. Az anyanyelvét az ember automatikusan, megerőltetés nélkül használja, nem más nyelvből fordít és nem másik nyelv struktúráira támaszkodva próbálja a nyelvet használni. Az anyanyelv összes hangzóját megfelelően képes meghallani, kiejteni és azokat természetes módon használni.
Nem csak egy anyanyelvünk lehet. A csecsemő minden nyelv valamennyi beszédhangját képes megkülönböztetni. Olyan különbségeket is felismer, amelyeket felnőtt korban már nem hallunk meg (és nem is fogunk). Sőt. A csecsemő a beszédfejlődés egy bizonyos szintjén képes az összes emberi nyelv összes hangját kiejteni. Később ez a hangzókészlet lecsökken az anyanyelve(i) hangzóira, innentől csak ezekre koncentrál. Egy idő után más nyelvek bizonyos hangzóit vagy nem is hallja már, vagy nem tudja megfelelően képezni őket. Ennek megfelelően a beszédfejlődést nem befolyásolja – főleg nem hátráltatja –, ha a hangzókészlet, amit a gyerek rutinszerűen használ, kisebb vagy nagyobb – magyarázta Békési Zsuzsanna.
A legújabb vizsgálatok szerint...
Kétnyelvű gyerekek tanulási készségeiről készített kutatást egy magyar pszichológus, Kovács Ágnes Melinda, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa. Tanulmányát az amerikai Science magazin is publikálta. „A kétnyelvű környezetben felnövekvő gyerekek egynyelvű társaiknál könnyebben képesek felismerni a különböző nyelvi szerkezeteket” – olvasható a tanulmányban a nol.hu írása szerint. „A korábbi kutatások szerint a kétnyelvű családok gyermekei adott idő alatt meg tudják tanulni mindkét anyanyelvüket, miközben egynyelvű kortársaik ugyanannyi idő alatt csak egy nyelv szabályait sajátítják el.” Ez a kutatás arra irányult, hogy a jelenség milyen pszichológiai törvényszerűséggel magyarázható.
Szabálytanulásnál az előny a többnyelvű csecsemőnél
A kutatónő és a trieszti SISSA Intézetben dolgozó munkatársai 12 hónapos gyerekek tanulási képességeit mérték. A vizsgálat elején különböző képeket vetítettek a gyerekeknek, közben három szótagból álló, nem létező szavakat olvastak fel nekik. A hasonló szerkezetű kifejezésekhez tartozó ábrák mindig a képernyő adott oldalán jelentek meg. Így a gyerekek egy bizonyos idő után megtanulhatták az összeillő kép-szó párokat, és automatikusan a képernyő megfelelő részére néztek, ha meghallottak egy-egy ismert kifejezést.
A kísérlet következő szakaszában új, de az előzőekkel megegyező szótagszámú és nyelvtani szerkezetű szavakat mutattak be a babáknak, miközben figyelemmel kísérték a szemmozgásukat. Az egynyelvű gyerekek kizárólag az egyszerűbb kifejezéseknél néztek jó irányba, a kétnyelvűek azonban mind az egyszerűbb, mind a bonyolultabb szerkezetű szavak esetén jól teljesítettek.
„A vizsgálatsorozat egyértelműen tanúsítja, hogy a kétnyelvű gyerekek egynyelvű társaiknál könnyebben képesek különböző nyelvi szabályrendszereket megtanulni. Azt azonban továbbra sem lehet tudni, hogy pontosan milyen idegrendszeri változásoknak köszönhető ez az eltérés” - nyilatkozta a nol.hu-nak a kutatás vezetője.
„A nyelvészek többsége úgy gondolja, hogy a kétnyelvű környezetben élő babák agyában speciális kapcsolatok épülnek ki, miközben elsajátítják mindkét anyanyelvüket. Ehhez a fogalmi hálóhoz később, új nyelvek megtanulásakor, sokkal egyszerűbben tudják hozzákapcsolni a friss információkat, mint az egynyelvűek. Ugyanakkor a kísérletek eredményei alapján kijelenthetjük, hogy a kétnyelvű felnőtteknél tapasztalt nyelvtanulási és egyéb kognitív előnyök már a csecsemőkorban, a beszéd kialakulása előtt létrejönnek” – nyilatkozta Kovács Ágnes Melinda.
http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2004_01/cikk.php?id=1016
http://nol.hu/tud-tech/ajanlo/20090715-konnyebben_tanulnak_a_ketnyelvu_gyerekek
JAROVINSZKIJ ALEKSZANDR: Gyermekkori kétnyelvűség: hátrány vagy előny? In: Regio. Kisebbség, politika, társadalom 1994. 5. évf. 4.sz.