Csak angolul hajlandóak beszélni
Könnyű megtanulni jól egy nyelvet, ha abban az országban élünk, ahol beszélik. Kérdés azonban, hogy hajlandóak-e a helyiek velünk is beszélni.
Korábban már írtunk a Finnországban élő angol anyanyelvűek sanyarú sorsáról: a finnek nem hajlandóak velük finnül beszélni, hanem angol nyelvű társalgásra kényszerítik őket. Most hasonló esetekről számol be a The Chronicle of Higher Education oldalán Geoffrey Pullum, aki egyébként a Language Log szerzője.
(Forrás: Wikimedia Commons / Victor van Werkhooven / CC BY 3.0)
Pullum a Hollandiához tartozó fríz vidéken vett részt egy többnyelvűségről szóló konferencián. Az ebédszünetben több olyan történetet is hallott, melyek – szerinte – az angol nyelv növekvő dominanciájáról tanúskodnak. Egy angol anyanyelvű amerikai tanár a Hamburgi Egyetemen dolgozik: folyékonyan beszél németül, elsősorban azért érkezett Németországba, hogy minél többet használhassa a német nyelvet. Gyermekeit is kétnyelvűnek igyekszik nevelni. Kollégáival azonban hiába próbál németül beszélni, azok az angol nyelvű társalgást erőltetik. A koreaihoz hasonló tapasztalatokat szereztek Hollandiában dolgozó magyarok is. Az általunk hallott beszámolók szerint volt olyan magyar, aki hiába próbált hollandul beszélni főnökével, az megsértődött – ő ugyanis ezt úgy értelmezte, hogy a beosztottja ezzel azt akarja jelezni, hogy ő, a főnök, nem tud elég jól angolul. Egy másik nyelvész Koreában dolgozik, jól beszéli a nyelvet, de még keserűbb tapasztalatai vannak: a koreaiak ezt ízléstelennek tartják, sőt, rasszista gúnyolódásnak, sértésnek értelmezik. Pillanatnyilag már attól fél, hogy szerződése lejártával azért nem fog tudni új állást szerezni Koreában, mert folyékonyan beszéli a nyelvet.
Az már korábban is ismert volt, hogy vannak nyelvközösségek, melynek tagjai nem szeretik, ha kívülállók tanulják a nyelvüket. A jamaicai kreol beszélői szeretik az angol helyi beszélt változatának tekinteni a standard angoltól egyébként igencsak eltérő nyelvüket, és nem örülnek, ha azt valakik tanulják. Pullum azon csodálkozik, hogy olyan tekintélyes nemzeti nyelvek beszélői, mint a német, hasonlóan viselkednek. Szerinte mindez az angol hatalmas dominanciájának köszönhető. Mi ebben nem vagyunk biztosak. A keretes anyagunkban idézett hollandiai magyar tapasztalatok arra utalhatnak, hogy a német és a koreai beszélői nem saját nyelvüket érzik alacsony presztízsűnek, hanem csupán attól félnek, hogy külföldi beszédpartnereik az ő angoltudásukat kérdőjelezik meg. Azt, hogy mindenki bizonyítani akarja, hogy képes angolul társalogni, valóban okozhatja az angol dominanciája – ám ez nem feltétlenül megy az anyanyelv presztízsének rovására.
Isten tudja !... Néhai anyósom holland volt, ám ő Németországban élt. Mikor megismerkedtem néhány holland rokonnal, erősködtek, hogy beszéljek velük hollandul. Én meg mondtam, hogy nekem az általam alkalmazott német is idegen nyelv, kínlódjanak ők is, ne csak én.... Így békén hagytak... Azóta a rokonság is felbomlott... Bár nem emiatt...
Hát eléggé idióta beállítottság, ami azt illeti, és szerintem nem is az az oka, amit a cikk ír, hanem egyszerűen nagyképűség és elutasító magatartás a külföldiekkel szemben. Valami olyasmit érzek én inkább e mögött, hogy "velem egy külföldi ne próbáljon meg a saját anyanyelvemen beszélni, mert ahhoz úgyis hülye". A legtöbb nép viszont kifejezetten örül és barátságos azokkal, akik az anyanyelvükön szólnak hozzájuk, sőt, valahol ezt annyira természetesnek veszik (pl. a latin-amerikaiak), hogy még csak nem is csodálkoznak azon, hogy egy külföldi beszéli a nyelvüket (majdnemhogy elvárják).