Kénytelenek angolul beszélni
Ha valaki anyanyelvünkön, de idegen akcentussal szól hozzánk, akkor éppen azzal sérthetjük meg, ha udvariasak akarunk lenni hozzá.
Panaszkodnak a Finnországban élő külföldiek: hiába szólnak finnül a helyiekhez, azok azonnal angolra váltanak, függetlenül attól, hogy a külföldi finnül vagy angolul szeretne-e beszélni. A jelenségre külön finn igét is kitaláltak: az englannittaa magyar megfelelője talán az angolít vagy az angolulít lehetne.
A jelenség olyan méreteket öltött, hogy a Suomen Kuvalehtiben, Finnország egyik vezető képes hetilapjában is foglalkozott vele Lari Kotilainen, a Helsinki Egyetem finntanára. Mint leírja, feltehető, hogy az angolra kényszerítés mögött az udvariasság szándéka áll: a finnek úgy gondolják, a külföldinek nehézségei vannak a finnel, és segíteni akarnak.
Hogy a szándékkal szemben ez a viselkedésmód sértő is lehet, arra Kotilainen egy példával világít rá. Tegyük fel, hogy egy-két éve olaszul tanulunk, majd elutazunk Rómába. Itt beülünk egy pizzériába, és megpróbálunk olaszul rendelni, ám a pincér azonnal angolra vált. Vajon úgy éreznénk-e, hogy a pincér udvarias volt velünk? Sokkal inkább azt érezzük, hogy nyelvtudásunk nem találtatott megfelelő szintűnek.
Kotilainen arra is felhívja a figyelmet, hogy előítéletesen úgy gondoljuk: az anyanyelvi beszélő mindenképpen jobban tudja a nyelvet, mint az, aki idegen nyelvként tanulta. A tökéletlen kiejtést vagy egy rosszul megválasztott esetvégződést hallva azonnal úgy gondoljuk, hogy a nyelvtudása rosszabb a mienknél. Ha ez bizonyos területen igaz is, lehet, nem mindig az. Előfordulhat, hogy az illető nyelvtudása bizonyos területeken az anyanyelvi beszélőjét is felülmúlja. Ha valaki tolmácsként vagy szakfordítóként dolgozik, könnyen lehet, hogy egy bizonyos terület szókincsét, kifejezéseit az átlagos anyanyelvi beszélőnél jobban ismeri.
Magyarországon jelenleg talán inkább az okoz gondot a külföldieknek, hogy kevesen tudnak velük angolul kommunikálni. Arra azonban már nálunk is figyelniük kell az angolul tudóknak, hogy ha egy külföldi magyarul igyekszik velük szóba elegyedni, akkor ne kényszerítsék rá az angolt.
Forrás
Én turistaként jártam úgy Franciaországban egy helyütt, hogy francia beszédemre angolul válaszoltak. A versailles-i palotába vettem jegyet, tehát hogy olyan helyen volt ez, ahol sok külföldi előfordulására kellett számítani.
Az eltérő nyelvtudási szintek miatt jól működhet az, hogy pld. én franciáiul beszélek a franciának, aki biztosan megérti, ő meg angolul válaszol, amit én könnyen lehet, hogy jobban megértek, mint egy túl magas szintű "anyanyelvi" választ.
@maxval: Igen, pontosan.
@Extraterrestre:
Ha 3 vagy több, akkor juntos lenne szerintem. Cinco tickets juntos.
Ha nem is pont az udvariasság miatt, de velem is előfordult ilyesmi Mongóliában. Többen is próbálkoztak angolul (ritkábban oroszul) beszélni velem mint külföldivel, s ha közöltem, hogy nyugodtan beszélhetnek mongolul is, akkor sem váltottak át mongolra. Én persze nem akarok ilyenkor angolul beszélni, abban semmi érdekes nincs, így a társalgás sokszor két nyelven folyik: én mongolul, a mongol meg angolul beszél. Nem csak azért próbálkoznak az angollal, mert a külföldiből nem nézik ki a mongolt (azért is), hanem mert az angolt akarják gyakorolni (ahogy én meg a mongolt).
Egy vicces eset is történt velem Ulánbátortól jó messze egy vidéki városban: az utcán odajött egy ázsiai nő és oroszul megkérdezte, hogy hol a piac. Ránézve neki is mondtam mongolul, hogy nyugodtan beszéljen csak mongolul - erre meg csak furán értetlenül nézett. Beletelt kis időbe, mire leesett, hogy ő nem mongol és nem is tud mongolul, Oroszországból jött, így átváltottam én is oroszra. Persze mi másért is kért volna útbaigazítást pont egy nyilvánvalóan külfölditől :)
@maxval: Egyébként amit írtál, az helytálló, csak az a gond vele, hogy csak kettőre vonatkozik. De mi van, ha öt jegyet akarsz venni? Szerintem akkor már nem mondhatod, hogy uno junto al otro. (Esetleg unos junto a otros?? Hát... elég furán hangzik.) Ráadásul akkor válik ez igazán bonyolulttá, ha eltérő nemű dolgokról van szó. Ezért sokkal egyszerűbb kerülni az uno-val és az otro-val való bűvészkedést, vagyis ugyanoda jutunk, hogy igazából nincs a magyar 'egymás'-nak megfelelője. Az angolban sokkal egyszerűbb a helyzet, mert "each other", amit lehet bármilyen kifejezésben használni.
@maxval: Annak nincs értelme, hogy "uno otro", legfeljebb annak, hogy "un otro / una otra", de ennek jelentése 'egy másik'.
Úgy oldottam meg a végén, hogy ¿Se puede hacer que estén juntos?, azaz 'Lehet(ne) úgy csinálni, hogy együtt legyenek', és ezt máris megértették (mint kiderült, így mondják ők is).
@Pesta: Van a 'jegy'-re spanyol szó: Spanyolországban billete [bijjete], vagy entrada ('belépő'), Latin-Amerikában boleto. Persze mindhármat megértik mindenhol.
@Pesta:
Nyelvterülettől függ. Kubában inkább ticketnek mondták, ott nagyobb az az angol hatás. Spanyolorszégban gondolom boleto vagy billete vagy valami hasonló lehet, nem tudom, sosem jártam spanyol moziban vagy más helyen, ahol jegyet kellett volna venni.
@maxval:
Tehát a jegyet akkor is angolul kell mondani, ha tudsz spanyolul? :D
Számomra mindig azok a helyzetek a legkínosabbak, amikor az adott idegen nyelvű kb. annyira tud angolul, mint amennyire én az ő nyelvén, szóval egy nagyon alap szint után csődöt mond a kommunikáció. Vagy csak nem hajlandó belátni az ember, hogy csődöt mondott, hacsak nem konkrétumokról van szó. :)
Bár az is vicces, amikor az adott illető hozzám, külföldihez elkezd angolul beszélni, majd ebbe német is keveredik, és persze az anyanyelve is.
Létezik a cikkben leírt eset ellentéte is, ami szintúgy nem kevésbé feszélyezheti az embert (bár szituációtól is függ): amikor azonnal azt hiszi valaki, hogy mivel megértek valamit és beszélni is tudok egy-két mondatot az anyanyelvén, már teljes természetességgel beszélhet hozzám.
@Extraterrestre:
"uno otro"
A konkrét esetedben én azt mondanám "Quisiéramos dos tickets uno junto al otro".
@Extraterrestre:
Hozzám is mindig németül szóltak a Kanári-szigeteken. Amint megérezték az idegen akcentusomat, németre váltottak. Amikor meg mondtam, hogy én nem tudok németül, meglepődtek.
Mo-n ilyen probléma nincs. Mo-n a nem magyarul beszélő külföldinek is magyarul válaszolnak: tagoltan, szótagolva, erősen gesztikulálva, mert úgy kizárt, hogy ne értené meg.
Persze még mielőtt teljesen hülyének tűnnék, a történethez hozzátartozik, hogy a spanyolban nincs olyan, hogy 'egymás'. Csak körülírni lehet eléggé körülményesen, általában teljesen mást mondanak helyette.
Nem feltételnül kell ezt a finnekre kihegyezni, szerintem mindenhol így van, én Spanyolországban jártam így. Próbáltam elmagyarázni, hogy egymás mellé kérjük a jegyeket a stadionban, az öreglány nem értette, szólt a kollégájának, aki tudott angolul, hogy az beszéljen velem ő.
A cikkben lévő állítás viszont igaz, én is úgy éreztem, hogy a nyelvtudásom nem megfelelő, de a konkrét helyzetben ez igaz is volt: egyrészt soha nem vettem még focimeccsre jegyet külföldön, és azt sem tudtam, hogy kellene mondani az 'egymás mellé'-t, mivel még szintén nem volt rá szükség azelőtt.