Egyre kevesebben ismerik a köznyelvet
A finn irodalmi nyelv (kirjakieli; más néven köznyelv: yleiskieli) igen távol áll a beszélt nyelvtől (puhekieli), mely egyébként is át van itatva helyi (nyelvjárási) jelenségekkel. Az irodalmi változatot minden finn szinte idegen nyelvként tanulja – évek óta egyre rosszabb eredménnyel. Mi változott?
A finn anyanyelvi érettségi kétrészes, szövegértési feladatból és esszéírásból áll. A vizsga célja felmérni, hogy az érettségiző mennyire képes értelmezni az olvasottakat, illetve mennyire tudja írásban kifejezni magát. Az előírások szerint az érettségi során az írott köznyelvet kell használni.
(Forrás: iStockPhoto)
Az eredmények korábban évről évre hasonlóak voltak, de 1995-től kezdve a helyzet megváltozott. Az irodalmi norma ismeretére vonatkozó mutatók fokozatosan gyengülni kezdtek, majd egyre inkább romlottak. A romlás egyik oka lehet, hogy éppen a kilencvenes évek közepén csökkentették a kötelező gimnáziumi anyanyelv kurzusok számát nyolcról hatra. Ez az adat azért kelt reményt, mert azt sugallja, hogy az óraszámok újbóli növekelésével a helyzet megfordítható lenne, ha szükségesnek ítélnék.
A változásnak azonban más, komolyabbnak tűnő oka is van. A nyolcvanas évekig a gimnazisták kétféle nyelvváltozattal találkoztak: a beszélt nyelvvel és az irodalmi nyelvvel. Tulajdonképpen minden szöveg, amelyet a gimnazista olvasott vagy írt, az irodalmi nyelvet követte. Ezen kívül a nyelvtan és a nyelvművelés nagy szerepet kapott az oktatásban.
Tempora mutantur, et lingua mutatur in illis
A kilencvenes évektől kezdve a helyzet megváltozott. A gimnazisták ugyan egyre többet olvastak és írtak, de a köznyelvi szövegek aránya egyre csökkent. Az SMS-nek, az e-mailnek és a közösségi médiának (blogoknak, közösségi oldalaknak) köszönhetően a diákok egyre több írott, de az irodalmi normát nem követő szöveggel találkozhattak. A normatív köznyelv egyre inkább kiszorult a használatból, a rádióban és a tévében is egyre kevésbé használják az irodalmi nyelvet, a sajtó is egyre inkább a beszélt nyelv felé mozdul. Ezt csak tetézte, hogy az anyanyelvi oktatásban nem csupán az órák száma csökkent, de a tematika is bővült, így a hagyományos nyelvtanoktatásra még kevesebb idő jut.
Korábban a gimnazisták egyféle írott nyelvvel találkoztak, most pedig változatok tarka sorában kell eligazodniuk. Nem csoda, ha nehézségeik támadnak: sok esetben elbizonytalanodnak. Ennek köszönhető, hogy írásaikban olyan alakok is megjelennek, melyek egyébként nem csupán az irodalmi nyelvre nem jellemzőek, de a beszélt nyelvre sem. Előfordul az is, hogy hasonló hangzású és felépítésű szavak jelentését nem tudják megkülönböztetni (mintha a magyarban kevernék az emberség és emberiség szavakat). A társasági médiában megszokott, a szóbeli kommunikációhoz hasonló írásgyakorlat pedig nem segíti elő a világos, jól felépített fogalmazást.
A finn érettségi gyakorlata szerint érdemjegyet nem az abszolút eredmény alapján adnak. A legjobb öt százalék kapja a legjobb (laudatur) fokozatot, és a többi értékelést is az eredmények arányában kapnak. Az osztályzatok aránya így az eredménytől függetlenül azonos marad, így a hivatalos eredmények nem tükrözik a tudásbeli csökkenést.
Contra ventum...
A Helsingin Sanomat a témával foglalkozó cikke azzal a megállapítással zárul, hogy a köznyelvet ismerő emberekre szükség van, ezért tenni kellene valamit. Kérdés azonban, hogy mi szükség van olyan emberekre, akik ismerik a lassan senki által nem használt nyelvváltozatot. (Mint a cikk megjegyzi, a vizsgaszövegek is egyre távolodnak a nyelvi normától: a szövegek 70%-ában volt vesszőhiba.) Természetes elvárás, hogy történészek, kutatók ismerjék, de a hétköznapi embernek erre semmi szüksége. A finn normának, legalábbis mai formájában, úgy tűnik, leáldozott.
Forrás
Yhä harvempi abiturientti taitaa kirjakielen
Ajánlott olvasmány
Micsoda hatásvadász címek: "Egyre kevesebben ismerik a köznyelvet"
Erre azt hittem, hogy egyre tahóbbak az emberek.
"Bevezetik a finn oktatást"
Erre meg azt, hogy végre Nauruban is lehet finnül tanulni.:-)
Hasonlóan fejlődünk mi is, és a többi ország is. Régen többnyire az értelmiségi elit tagjai írtak. Ma már a technológiai fejlődésnek köszönhetően boldog-boldogtalan írogathat a saját normái szerint. Ugyanez a fejlődés látszik más rögzített közlésekben is (pl. ismeretterjesztő csatornák szövegeiben). Szoftvereknél meg a korábbi írott nyelv már nyomokban sincs meg.
@doncsecz: Külön cikk még nem volt róla, de szerintem már többször is emlegettük.
Egy hasonló témát hadd ajánljak a nyestnek (biztos még nincs megírva): az irodalmi cseh és a közcseh nyelv, valamint a morva nyelv kérdését. Ott is hasonló helyzet áll fenn, mint Finnországban. A közcseh már uralja számos területét az életnek, már az irodalomban és sajtóban is jelentkezik, az irodalmi cseh pedig inkább hivatali és oktatási nyelv. A másik a morva, amelyet külön sztenderdizálni akarnak (és érdekes a helyzete, mert erről csak alig másfél évszázada tartják, hogy cseh nyelvjárás) és, hogy a morvák miként használják a cseh irodalmi nyelvet, s miért idegenkednek a közcseh nyelvtől. www.epa.hu/00400/00462/00011/2.htm Zoltán András cikke az egyedüli magyar forrás az internetről, szerintem német nyelven többet lehetne róla találni
Hmm... ha már így ennyi cikk jelenik meg a kamaszkoromban éjjel-nappal tanult finn nyelvröl, hallgatja itt még valaki az YLE rádiót?
Kedvenc müsorom a magyar 'Panorámára' hajazó 'Maailmanpolitiikan arkipäivä':
yle.fi/radiosuomi/ohjelmat/2011/04/maailmanpolitiikan_arkipaivaa_158