Hogyan alakítja a nyelv a gondolkodást?
Örök vita tárgya, hogy mennyiben befolyásolja, esetleg határozza meg a nyelv a gondolkodásunkat. Számos kísérlet irányul arra, hogy kutatók ezt megállapítsák. Az eredmények értelmezésében azonban eltérnek a különböző állásponton lévők. A nyelvtudomány egyik örök hitvitájáról írunk.
A nyelvészek és a filozófusok már nagyon régóta vitatkoznak azon, hogy a nyelv mennyiben alakítja, formálja, határozza meg a gondolkodást. A nyelvi univerzalizmus hívei úgy gondolják, hogy gondolkodásunk alapvetően egyforma, és ebből következnek az összes emberi nyelvnek bizonyos tulajdonságai. A nyelvi relativizmust képviselők úgy vélik, hogy a közösség által beszélt nyelv, és az ezáltal hordozott kultúra befolyással van a gondolkodásunkra. Ennek a nézetnek szélső esete a nyelvi determinizmus, amely szerint a nyelvünk egyenesen meghatározza a gondolkodásunkat (az észlelésünket). Ahogyan azt szakértőnk korábban már megírta, igazságot tenni itt lehetetlen; a kérdés nem vagy-vagy jellegű. Mégis nagy szenzációt kelt újra és újra, ha egyik vagy másik nézet „alátámasztást nyer”. Nemrégiben éppen a determinista nézet melletti érveket olvashattunk az npr-en.
Lera Boroditsky kognitív tudós egy egyszerű kísérletet végzett: megkért embereket, hogy hunyják be a szemüket, és mutassanak délkelet felé. Amerikai professzorok a szélrózsa minden irányába mutattak, ötéves ausztrál bennszülött gyerekek azonban sosem tévedtek ebben a feladatban. Boroditsky szerint a jelenség magyarázata a nyelvben rejlik. A gyerekek által beszélt ausztrál bennszülött nyelv ugyanis nem úgy jelöli meg az irányokat, mint az angol (vagy a magyar). Nem azt mondják, hogy Tőlem jobbra áll a testvérem, hanem azt, hogy Tőlem keletre áll a testvérem. Azaz a helyet az égtájak szerint határozzák meg.
Ha valaki meg akar tanulni egy másik nyelvet, akkor sokszor arra kényszerül, hogy a világot más kategóriák szerint ossza fel, mint azt az anyanyelve alapján megszokhatta. Aneta Pavlenko az alkalmazott nyelvészet professzora ezt kutatja kétnyelvűség esetén. „Ha valakinek két anyanyelve van, azaz kétnyelvű, akkor állandóan képesnek kell lennie váltani a két kategóriarendszer között. És éppen ez történik” – mondja Pavlenko. Például az angol nyelv különbséget tesz bögre/csésze (cup) és pohár (glass) között, és az oroszban is van hasonló különbségtétel a csaska (cup; ’bögre’) és a sztakan (glass; ’pohár’) között. Az oroszban azonban elsősorban a tárgy alakja, és nem az anyaga a fontos. Ezeknek a kategorizációs különbségeknek a tudatosítása nagyon fontos lehet egy nyelv tanulásakor. Ekkor már nem pusztán szavakat tanulunk meg, hanem azt is, hogy a szavakon keresztül az adott nyelv beszélője hogyan osztja fel a világot.
(Forrás: Wikimedia Commons / Clydecoast / CC BY-SA 3.0)
Pavlenko kutatásai azt is kimutatták, hogy az általunk beszélt nyelvek befolyásolják a memóriánkat is. Vladimir Nabokovot hozza fel példaként: ő háromnyelvű volt, tökéletesen beszélt angolul, franciául és oroszul. Nabokov három emlékiratot készített. Miért? Megírt és publikált egyet angolul, és amikor ezt oroszul is ki akarták adni, úgy gondolta, hogy majd egyszerűen lefordítja oroszra az angol nyelvű szöveget... Azonban amikor nekiállt lefordítani oroszra az életrajzát, rengeteg olyan dolog jutott eszébe a gyerekkoráról, amire korábban, amikor angolul fogalmazott, nem emlékezett. Így ezeket is beleírta, tehát született egy új könyv oroszul. Később ezt újra vissza kellett fordítani angolra, amikor Amerikában is ki akarták adni.
Boroditsky szintén tanulmányozta, hogy érinti az emlékezetet az, hogy milyen nyelvet használunk. A kísérleti alanyok másként emlékeztek az angolul és a spanyolul megfogalmazottakra, mivel az angolban nem kötelező megjelölni egy-egy cselekedet szándékosságát, a spanyolban viszont igen. (Ennek például nagy jelentősége is lehet a szemtanúk által adott vallomásokban.)
John McWhorter, a Columbia egyetem nyelvésze ugyan elismeri, hogy vannak ilyen különbségek a nyelvek között, de szerinte ezek nem számítanak sokat. „Ezek nagyon apró eltérések, amelyek nem eredményezhetik azt, hogy két különböző nyelvű beszélő teljesen különféleképpen észlelje a világot maga körül. Erre nincs semmilyen bizonyíték. Ez egy tipikus tévhit a nyelvekkel kapcsolatban” – mondja. Példaként azt a kutatást említi, amelyben valamely maja nyelvet beszélőknek kellett memorizálniuk, hogy hogyan mozgott egy labda. A maja nyelvekben szintén inkább égtájakra hivatkoznak egy-egy hely meghatározásakor. A feladat elvégzése azonban könnyebb volt a bal-jobb megkülönböztetés használatával. A kísérletben azt találták, hogy a maja nyelvet beszélők ugyanolyan jól teljesítettek ebben a feladatban, mint mások. Az észlelésüket tehát nem befolyásolta az, hogy milyen nyelvet beszéltek.
(Forrás: Wikimedia Commons / Dnor)
Boroditsky azonban ezeknek az eredményekben a magyarázatát másban látja; szerinte nagyon sok mindenen múlik, hogy ki hogyan észlel valamit. Nemcsak a nyelv, de a kultúra, a foglalkozás, a beszélt más nyelvek mind hatnak arra, hogy ki hogyan észlel. „Ez épp olyan hatással van a kognícióra, mint bármi más, amit megtanulunk.”
(Forrás: Wikimedia Commons / Octave.H / GNU-FDL 1.2)
Forrás
@Zimme-zumm: Vö. angol: I broke the glass, the glass broke; vö. magyar: eltörtem a poharat, a pohár eltört. Az ember antropomorfizál: qubit.hu/2023/11/05/antropomorfizacio-ki...epes-az-emberisegnek
@Zimme-zumm: 11
A spanyolban úgy kezelik a kulcsokat mint huncut kis élőlényeket, vagy mondhatják komolyan is?
(Ha leesik valami apróság és nem találom, akkor viccesen én is azt mondom, hogy
"Hová bújhatott el ez a kis vacak hogy nem találom?".. :))
Ha még érdekel titeket, valószínűleg arról van szó, hogy például a spanyol nem azt mondja, hogy elvesztettem a kulcsomat, hanem hogy se me perdieron las llaves, szó szerint: a kulcsaim elvesztették mahukat a számomra, kvázi elvesztődtek nekem.
@ cikk:
A címből és a leírtak alapján is arra következtetek, hogy általános vélemény az, hogy a nyelv hat a gondolkozásra..
Azt mondanám, hogy a kialakult, "kész" (valójában pillanatnyilag "kész") nyelvek állandóan kapcsolatba állnak a felhasználókkal, akik folyamatosan frissítik azt.
Mégis, a szemléletmód alapvető elemei csak nagyon lassan változnak a nyelvtani rendszerekben. Azért nem teszem idézőjelbe a szemlélet módot, mert létező, és jellemzi a gondolkodás módot is.
-Például a magyarban:
megkülönböztetjük a -ba/ -ban toldalékkal, hogy belülről szemlélünk valamit (belső mozgástérben), vagy kívülről, ráközelítünk, más esetben éppen ellenkezőleg, eltávolodunk valamitől, vagy a teljes külső mozgástérben körbe járjuk a zárt teret, vagy ha mód nyílik rá, megforgatjuk mint "tárgyat".
-Ennek a szemléletnek következménye (-ban/-ba) a határozott, vagy határozatlan tárgyas ige ragozás.
Példa:
1/ "-ban"
"Megiszom a vizet, ami a poharamban van (vagy ami ebben a pohárban van)."
Határozott a tárgy minősége (víz), és határozott a tárgy (víz) mennyisége (a pohár űrtartalma, és hogy meddig van vízzel meghatározza), határozott az hogy ki fogyasztja el (birtokosa), határozott a szándék (ige+"-om") és az időpont ("ez" a rámutatás időpillanata).
2/ "-ba"
Egyfajta rátekintés a "végzendő feladatra".
a/"Iszok egy kis vizet." vagy
b/"Általában sok vizet iszok." vagy
c/"Mindig iszok, ha szomjas vagyok."
Határozatlanságok..
a/ A milyenség határozott (víz), a mennyiség határozatlan. A "kicsi" lehet akár sok is, egyedi megítélés.
b/ Határozatlan az időtartam, a mennyiség is, mert a sok lehet akár kevés is, egyedi megítélés.
c/ Határozatlan (feltételes "ha") végrehajtás, határozatlan az időpont (általános időpont "mindig (akkor)), határozatlan, hogy milyen folyadék (víz, vagy egyéb), határozatlan a végrehajtó állapota (szomjas, mennyire, hogy igyon).
-Végül, 2/-nél közös bizonytalanság, hogy egyáltalán rendelkezésre áll-e a tárgy (víz, vagy egyéb), hogy ihasson az "Esz.1." személy.
És itt jöhet, és jön is a probléma, ha ezekkel nem számolunk..
Terjesszük ki az ivást a víz használatra, és akkor láthatóvá válik a szemlélet fontossága a nyelvi rendszer és a gondolkozás oda-vissza hatásának eredménye. Mondhatni globális hatása, ha nem figyelünk..
Nagyon fontos a kívülről való "rátekintés" és értelmezés, a döntések előtti mérlegelés a bizonytalanságok figyelembe vétele, és a várható, jövőbeni hatások, és akkor már az "ikes igék" jelentősége sem kidobandó ósdiság!
Örüljünk annak, ha egy nyelvi rendszer láthatóvá, kiszámíthatóvá teszi a döntéshozóknak a veszélyeket, és nem simán "akarom-nem akarom" döntéseket, vagy "úgy vélem-nem vélem úgy" ellentéteken alapuló döntéseket hoznak..
Véleményem:
Az ikes igék Esz. 1. sz. -ben ugyanolyan határozatlan, vagy határozott tárgyas ragozásúak, vagy még inkább, mint bármilyen egyszerű, nem ikes ige esetén!!
@Krizsa: Mint büszke ősszibériai tiltakozom: nem vagy píszi!
Ami kimaradt a cikkből, az a környezet hatásának említése- bár a felhozott "jobb-bal" kontra "kelet-nyugat" példa azt érzékelteti, hogy nincs különbség az eltérő környezetből érkezők gondolkodásmódjában- lehet eltérés..
Csak egy példa:
Olyan vidékeken, ahol nincs jég és hó (és semmilyen informciójuk nincs az ott élőknek arról, hogy létezik), nem hiszem, hogy meg lehet értetni egyszerűen, hogy a víz halmazállapota nem csak folyékony és gőz lehet.
Ha filmen bemutatjuk a folyamatot, és az új, szükséges szavakat megmagyarázzuk, a képek és a bővített nyelv hatni fog a gondolkodásukra. Képek, vagy a környezet bemutatása nélkül szinte lehetetlen volna megértetni az új szavak jelentését.
A fentiek alapján a nyelv önmagában nem biztos, hogy a gondolkodásra hatással lehet..
Ejnye-bejnye, már megint nincs szó a MAGYAR nyelvről?
Pedig milyen logikus.
Hogy nem szedett-vedett nyelv Szibériából.
Sokat kell még fejlődjél Nyest.
@Molnár Cecília: Végül is nincs jelentősége, mert az sem igaz, hogy a spanyolban kötelező lenne jelölni...
@Sultanus Constantinus: A „nem mindig jelöli” szinonim azzal, hogy „nem kötelező jelölni”.
Azt hiszem, megtaláltam a választ, de fordításotok pontatlan:
"Boroditsky also studied the differences in what research subjects remembered when using English, which doesn't always note the intent of an action, and Spanish, which does."
Az eredeti szöveg csak annyit ír, hogy az angol 'Nem MINDIG jelöli egy cselekvés szándékosságát', a spanyol meg igen. Az eredeti szövegben hivatkozott tanulmányból ugyanakkor az derül ki, hogy tkp. a cselekvő és szenvedő szerkezetet állítja egymással szembe, de így már erősen megkérdőjelezhető az eredeti állítás, mert éppen ellenkezőleg történik: pl. azt, hogy 'eltörött a keze', az angol inkább úgy fejezi ki, hogy "He/She broke his/her arm", a spanyol azt mondja, hogy "Se le rompió el brazo", 'Neki eltörött a kéz'. Vagyis az angol mondja inkább cselekvőben, a példám szerint akkor is, ha valójában nem is szándékos a cselekvés vagy történés.
A különbség inkább abból adódik, hogy az angolban csak egyféle szenvedő szerkezetet van, amit nem szeretnek használni, a spanyolban viszont kétféle: az egyik az angolhoz hasonló (segédige+pp), ami ott sem gyakori, a másik meg az ige szenvedő-visszaható ragozása, amivel valóban ki lehet azt fejezni, ha valami NEM szándékos, és ilyenkor általában használják is. De ez sem mindig igaz, mert a spanyol is mondja cselekvőben akkor is, ha nem szándékos (Rompió el brazo 'eltörte a kezét').
Jó cikk, gratulálok! Az kétségtelen hogy a német nyelv ahol olyan fontos a szórend, hogy attól hogy valaki nem ismeri a der,die,das-t attól a német nyelvet kevésbé ismerőt meg tudják érteni, de ha a szórendet nem tartja be akkor bizony bármilyen bő szókészlettel rendelkezik beszéde a németek számára érthetetlen. Ez főleg a mellékmondatokra igaz amikor az ember fél órát beszél és az igét csak a végén közli. A hogy mondják a németek: Ordnung muss sein! Ezért Gauss a leghíresebb német matematikus főleg olyan területeken ért el sikereket ahol szabályokat lehetett felállítani. Ha megvolt a szabály akkor azt természetesen megértette, de maga nemigazán tudott kilépni az axiómák világából. A magyar nyelvben a szórendet a lényeg dönti el, és azt helyezi előtérbe. A magyar gondolkodást tehát a lényeg keresése kellene meghatározza. A matematikában Bolyai János apja segítségére sietve felismerte a lényeget. Az Appendix művét Gauss annyira megirigyelte hogy sajátjának állította be ellopva Bolyaitól. Ma a németek a nemeuklideszi geometriát Gauss művének tartják. de.wikipedia.org/wiki/Carl_Friedrich_Gauss
"mivel az angolban nem kötelező megjelölni egy-egy cselekedet szándékosságát, a spanyolban viszont igen"
Erre esetleg konkrét példa, hogy mire gondolhattak? Mert így fogalmam sincs.
Egyébként szerintem is minden bizonnyal hatással van. Pl. az olyan nyelvekben, amelyek több múlt időt képesek megkülönböztetni, mint a magyarban, különösképpen pl. megtörtént dolgok jelenhez való kapcsolódását (mint az angol present perfect vagy a spanyol pretérito perfecto compuesto), ez a megkülönböztetés kell, hogy létezzen a beszélő gondolkodásában is, máskülönben nem tudná helyesen használni az ilyen igeidőket.
Ez tényleg így van. A különböző nyelvek anyanyelvi beszélői másként gondolkodnak. Más sorrendben, más súlyokkal gondolják át a dolgokat, így ha nyelvet tanulunk, akkor ezt az eltérő gondolkodást is át kell venni. Ez az eltérő gondolkodás vonja maga után azt is, hogy nem lehet egyik nyelvről a másikra szavanként fordítani, vagy tükörfordítani.