0:05
Főoldal | Rénhírek
Kísérletes 2.

Amikor a gyerekek logikusabbak a felnőtteknél
– Avagy mennyi túrórudit ehetett meg az, aki néhányat fogyasztott el?

Azt hinnénk, a felnőttek jobban értenek a logikához, mint a gyerekek. A kísérletes nyelvészeti kutatások azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítják: a gyerekek inkább hajlamosak ragaszkodni a logikához, mint a felnőttek. Na de hogy lehetséges ez? Honnan tudják a logikát? És a felnőttek miért felejtik el? – Cikkünkből kiderül.

Molnár Cecília Sarolta | 2019. február 14.

A nyelvészeti kísérletekről szóló sorozatunk első részében bemutattuk, hogy miért is van szükség kísérletekre a nyelvészetben, és ejtettünk néhány szót a kísérletes módszer előnyeiről és nehézségeiről is. Most pedig egy konkrét példán fogjuk bemutatni, hogy milyenek is ezek a kísérletek. Az alábbiakban a pragmatika, azaz a nyelvhasználattal foglalkozó nyelvészeti terület egyik klasszikus problémájára készült kísérletet mutatunk be.

Mit jelent az, hogy néhány túrórudi?

Tegyük fel, hogy hazaérve túrórudit szeretne enni. A felesége / férje pedig ezt mondja önnek: „Megettem néhány túrórudit a hűtőből”. Ön benyúlna a hűtőbe, hogy kivegyen egyet saját magának is? – A legtöbb olvasónk jó eséllyel arra következtet, hogy az adott helyzetben még azért maradt túrórudi másnak is, azaz, hogy a férj/feleség nem ette meg az összes túrórudit, ami a hűtőben volt. De képzeljük el azt a helyzetet, amikor eleve csak néhány, mondjuk három túrórudi van a hűtőben. Ha ebben a helyzetben azt mondom, hogy „Megettem néhány rudit a hűtőből”, akkor ez akár – szó szerint véve, logikailag – igaz lehet abban az esetben is, ha mindhármat (azaz az összeset) megettem. Zavarba ejtő, ugye? Miért van mégis az, hogy ha azt mondom: „Megettem néhány túrórudit a hűtőből”, a legtöbben nem úgy fogják érteni, hogy nem maradt a hűtőben több rudi, sőt nem is fognak erre az eshetőségre gondolni?

Ez nem néhány, ez csak egy, az is félbe törve
Ez nem néhány, ez csak egy, az is félbe törve
(Forrás: Wikimedia Commons / Gargaj / Conspiracy / CC-BY-SA 2.5)

Pedig ha a kifejezéseket tartalmazó mondatok logikai összefüggéseit nézzük, a következőt látjuk: Ha igaz az, hogy „Megettem az összes rudit”, mindig igaz az is, hogy „Megettem néhány rudit”. (De fordítva már nem igaz.) Azaz a formális logika szabályai szerint nem hazudnék abban az esetben sem, amikor az összes rudi elfogyasztása után azt mondanám: „Megettem néhány rudit.” Ebben a helyzetben azonban mégsem mondjuk ezt soha, hacsak nem szándékosan félre akarjuk vezetni a beszélgetőpartnereinket. De hogy lehetséges ez?

A furcsaság magyarázata az, hogy a fenti esetben nem a néhány kifejezés szó szerinti jelentéséhez (’egynél több’) ragaszkodunk az értelmezéskor, hanem az adott beszédhelyzetből és beszélgetésekre jellemző általános szabályszerűségekből következtetünk, és úgy értjük, hogy ’egynél több, de nem az összes’. Így gondolkodunk: ha az illető megette volna az összes rudit, ami a hűtőben volt, hát biztosan azt mondta volna: „Megettem az összes rudit a hűtőből”, hiszen így több információt adna. Így, ha néhány-at mond, akkor tuti biztos, hogy nem az összeset ette meg.

A társalgás íratlan szabályai

Azt, hogy a társalgások résztvevői nem (teljesen) a formális logika szabályai szerint járnak el a mondandójuk összeállításában, illetve mások mondandójának értelmezésében, Herbert Paul Grice brit nyelvfilozófus fogalmazta meg a leghatásosabban. Megfigyelése alapján a társalgások során a beszélgető felek valamilyen kimondott vagy ki nem mondott cél felé törekszenek (például meg akarnak vitatni egy témát, választ keresnek egy kérdésre, vagy egyszerűen meg akarják ismerni a másikat). Kiinduló feltételezése szerint ennek a célnak az elérése érdekében a beszélgetőpartnerek együttműködnek egymással, és kölcsönösen feltételezik egymásról, hogy a másik is kooperatívan viselkedik e célt szem előtt tartva. Ezt nevezte ő az együttműködés alapelvének. Ez nagyjából ösztönösen működik bennünk, nem kell érte erőfeszítéseket tennünk, tudatosan törekednünk rá.

Az együttműködés megvalósításához – Grice megfogalmazása szerint – különböző társalgási maximákat tartunk be. Az egyik ilyen a mennyiség maximája, amit a következőképpen fogalmazott meg:

  1. A hozzájárulásod a társalgáshoz legyen annyira informatív, amennyire elvárható.
  2. Ne legyen informatívabb a hozzájárulásod annál, mint amennyire elvárható.
Hogy értsem ezt?
Hogy értsem ezt?
(Forrás: Wikimedia Commons / Nevit Dilmen / CC BY-SA 3.0)

A megevett és a még a hűtőben levő túrórudikra nézve ez azt jelenti, hogy amennyiben üres a hűtő, mert kiettem belőle az összes rudit, akkor a „Megettem a hűtőből az összes rudit” megnyilatkozással tartom be a mennyiségi maximát. Ugyanebben a helyzetben (üres a hűtő) viszont a „Megettem a hűtőből néhány rudit” mondattal megszegem a mennyiségi maximát, hiszen nem vagyok annyira informatív, mint amennyire lehetnék. A néhány és az összes (mind) kifejezések ugyanis egy skálán helyezkednek el; az összes (mind) informatívabb, mint a néhány. A néhány kifejezés szó szerint (konvencionálisan) csak annyit jelent, hogy ’legalább egy’, de ennek az ún. skaláris implikatúrának a révén abban az értelemben használjuk, hogy ’legalább egy, de nem mind’. De tényleg mindenki tudja ezt?

A gyerekek logikusabbak a felnőtteknél?

A nyelvészek azt szokták feltételezni, hogy amikor a gyerekek elsajátítják az anyanyelvüket, akkor először a konvencionális, szó szerinti, a formális logika segítségével leírható jelentését tanulják meg a kifejezéseknek. És csak később válnak képessé arra, hogy ezeket a kifejezéseket átértelmezzék a társalgás sajátos „logikája” szerint. Azaz a túrórudikra nézve azt a feltevést fogalmazhatjuk meg, hogy abban az esetben, amikor az összes rudit megettem (üres a hűtő), a „Megettem néhány túrórudit a hűtőből” mondatot a gyerekek hajlamosabbak igaznak tartani, mint a felnőttek. Na de mégis hány éves korukig? Mikor tanulnak meg „logikátlanul” gondolkodni?

Valójában nem egy ilyen célú kísérletet végeztek el, hanem hármat, mi most csak a néhány és a mind kifejezések értelmezésére vonatkozót ismertetjük. Ezt francia nyelven végezték, francia nyelvű kísérleti személyekkel.

Hogy ezekre a kérdésekre válaszokat kapjanak, a kutatók egy nagyon egyszerű pragmatikai kísérletet végeztek el különböző életkori csoportokba tartozó gyerekekkel és egy felnőtt kontroll csoporttal. A kísérletben ilyen szerkezetű mondatok szerepeltek:

Néhány elefántnak van ormánya.

Minden elefántnak van ormánya.

Ezeknek például mind van...
Ezeknek például mind van...
(Forrás: Wikimedia Commons / GNU-FDL 1.2)

A kísérleti személyeknek egyszerűen az volt a dolguk, hogy megmondják, egyetértenek-e egy adott állítással, vagy sem. A válaszaikat rögzítették. A teszt elemei között voltak olyan mondatok, amelyek esetében a néhány-t minden-re cserélve szintén igaz állítást kapunk (ilyen a fenti elefántos), és voltak olyanok, amelyekben az állítás hamissá válik ha a néhány-t minden-re cseréljük (pl. Néhány madár fészket rak. // Minden madár fészket rak.). Egy-egy kísérleti személy mindig csak az egyik verzióját hallotta az adott állításnak, tehát vagy minden-nel, vagy néhány-nyal. Ezeken kívül, kontrollképpen, szerepeltek még azonos szerkezetű, de tartalmilag – akár a néhány-nyal, akár a minden-nel – teljesen abszurd állítások is:

Minden szék mutatja az időt.

Néhány garázsajtó énekel.

Mutatja az időt...
Mutatja az időt...
(Forrás: Wikimedia Commons / Salvador Dalí)

A kísérletet kettősvak módon végezték el. Ez azt jelenti, hogy sem a résztvevők (ez mindig így van), sem pedig a kísérlet levezetője nem voltak tisztában a kísérlet céljával. A kísérletet a következő csoportokkal vették fel: 31 nyolcévessel, 30 tízévessel és 15 felnőttel (mindannyian francia anyanyelvű beszélők voltak). Minden résztvevő 30 mondatot hallott a következő összetételben:

  1. 5 abszurd mondat a minden-nel (Minden szék mutatja az időt.)
  2. 5 igaz mondat a minden-nel (Minden elefántnak van orrmánya.)
  3. 5 hamis mondat a minden-nel (Minden kutya foltos.)
  4. 5 abszurd mondat a néhány-nyal (Néhány bolt buborékból van.)
  5. 5 igaz (és pragmatikailag elfogadható) mondat a néhány-nyal (Néhány madár rak fészket.)
  6. 5 igaz (de pragmatikailag nem elfogadható) mondat a néhány-nyal (Néhány zsiráfnak hosszú a nyaka.)

Az 1. és a 4. csoport mondatait, tehát az abszurd állításokat egységesen hamisnak várjuk a különböző csoportokban. Az izgalmas eseteket a 2. és a 6., valamint a 3. és az 5. csoportok tartogatják. Eltér-e a néhány és a minden értelmezése az egyes esetekben a különböző életkori csoportokban?

A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy bizony igen. A kutatók azt találták, hogy az életkor igenis befolyásolja azt, hogy mennyire hajlamosak a személyek egyetérteni a pragmatikailag elfogadhatatlan, de egyébként logikailag igaz néhány-os állításokkal (Néhány elefántnak van ormánya.). Míg a felnőtteknek csak a 41%-uk válaszolta azt, hogy egyetért ezekkel, addig a 10 évesek 85%-a, és a 8 évesek 89%-a tartotta ezeket igaznak.

A kutatást semelyik túrórudi-gyártó nem támogatta! Hanem viszont a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFIH támogatta, a K115922 nyilvántartási számú támogatási szerződés alapján.
Úgy tűnik tehát, hogy a gyerekek valóban logikusabbak, mint a felnőttek. Ennek pedig feltehetően az az oka, hogy jobban ragaszkodnak a néhány szó szerinti értelmezéséhez (’legalább egy’), mivel a pragmatikai jelentést (’legalább egy, de nem mind’) csak később sajátítják el. A kutatók nemcsak a néhány és a mindegyik kifejezéseket vizsgálták, hanem több ilyen úgynevezett skaláris implikatúra értelmezését tesztelték különböző módszerű kísérletekkel. Ezek mind ilyen eredményeket hoztak, mint az a kísérlet, amit itt bemutattunk.

Forrás

Noveck, Ira A. (2001): When children are more logical than adults: Experimental investigations of scalar implicatures. Cognition, 78/2,165–188.

Reboul, A. – Moeschler, J.(2000): A társalgás cselei. Osiris Kiadó, Budapest.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (10):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
2 hónapja 2019. március 5. 10:54
10 Fejes László (nyest.hu)

@Sultanus Constantinus: Nem tudom, tényleg nincs-e a szavaknak alapjelentésük. Persze lehet, hogy annak, aki folyamatosan számítógéppel dolgozik, annak az ablak elsődleges jelentése nem a nyílászáró, de akkor is van egy elsődleges jelentés. Az meg, hogy ez egyénenként különbözhet, az kb. olyan, mint hogy valakinek az eper földi vagy faepret jelent-e.

Egyébként meg valószínűleg tényleg minden csak szövegkörnyezetben értelmezhető, de ez nem jelenti az, hogy szövegkörnyezetből kiragadva ne lenne bármilyen állításnak értelme, még ha úgy is, hogy egy képzeletbeli szituációba illesztjük. Ez a képzeletbeli szituáció viszont kisebb-nagyobb közösségekben feltehetően hasonló.

2 hónapja 2019. március 4. 11:33
9 szigetva

@h2o: Van egy ilyen különbség a vala- névmásokkal is: „Valahány/mennyi túrórudit megveszem” (=mindet), de „Valahány/mennyi túrórudit megveszek” (=néhányat).

2 hónapja 2019. március 4. 01:35
8 h2o

Nem vagyok benne biztos, hogy franciául a "néhány" pontosan ugyanazt jelenti, és ugyanúgy használják, mint magyarul.

Nem vagyok biztos benne, hogy a haveromnak azt mondanám: "Megettem néhány túrórudit a hűtőből." Ha ezt mondanám, akkor az övékére értené, nem a miénkre. Anyukámnak is inkább azt mondanám: "Ettem pár túrórudit a hűtőből" -- és akkor is a "pár" szót használnám, ha hármat ettem, mert bizonyos kontextusban (legalábbis nekem) a "pár" nem pontosan és kizárólag "kettő"-t jelent. A néhány az nekem nem három, hanem mondjuk 8. Az "Ettem pár szem cukrot", lehet akár 6 cukorka is. Ha nem akarok sunnyogni, anyukámnak inkább azt mondom: "Megettem azt a pár túrórudit a hűtőből." Mikor használnám a "megettem" alakot? Pl., ha azt mondom: "Boltba mégy? Megettem néhány túrórudit a hűtőből." Vagyis akkor, ha azt akarom mondani, hogy venni kell.

Leakadva a TR-ról, ha azt mondom: "Vettem néhány könyvet", akkor a hallgató nem tudja, mifélét. Ha azt mondom: "Megvettem néhány könyvet" -- akkor tudja. (Nem lehet, hogy ez a különbség a TR-ra is igaz?)

2 hónapja 2019. február 23. 16:23
7 Sultanus Constantinus

@Fejes László (nyest.hu): Ebben igazad van, elismerem. A kérdés már csak az, hogy van-e értelme számon kérni a logikát, ha eleve abból indulunk ki, hogy egy nyelvben nincs a szavaknak "alapjelentése", csakis az adott szövegkörnyezetben értelmezhető minden.

2 hónapja 2019. február 22. 13:14
6 Fejes László (nyest.hu)

@Sultanus Constantinus: „Ha megettem néhány rudit, akkor nem az összeset ettem meg.”

Ez biztos nem igaz. Ha a hűtőben van három túrórudi, és mindet megeszed, akkor pl. anyukádnak mondhatod, hogy megetted az összeset, vegyen újat. De ha átzmész a haverodhoz nintendózni, és megkérdezi, hogy kérsz-e pilótakekszet, akkor mondhatod, hogy nem, kösz, nem vagyok éhes, megettem néhány túrórudit. Ebben a szituációban paradigmatikailag is helyesen jársz el, hiszen a haverodat nem érdekli, maradt-e otthon rudid. És persze nyilvánvaló, hogy a kijelentés igaz. A kijelentés ugyanis egyszerűen nem vonatkozik arra, hogy maradt-e rudi, csak arra, hogy hányat ettél meg. Paradignatikailag azért helytelen, mert az adott szituációban szóba hoz egy témát, de visszatart egy releváns információt. Logikailag azonban nem áll szemben az igazsággal.

3 hónapja 2019. február 19. 19:32
5 Sultanus Constantinus

Szerintem már az alapgondolat is megbukik ott, hogy nem igaz. Legalábbis amit a szerző logikának nevez, az valószínűleg csak a saját logikája, mert teljesen szubjektív.

"Ha igaz az, hogy „Megettem az összes rudit”, mindig igaz az is, hogy „Megettem néhány rudit”" -- Na, az én logikám szerint meg ez a kettő éppen kizárja egymást. Ha megettem néhány rudit, akkor nem az összeset ettem meg.

"A furcsaság magyarázata az, hogy a fenti esetben nem a néhány kifejezés szó szerinti jelentéséhez (’egynél több’) ragaszkodunk az értelmezéskor"

Nálam pl. a "néhány" nem 'egynél több', hanem legalább 'kettőnél több' (de leginkább 'legalább három, de nem több, mint öt') tehát már az az "alapjelentés" is belemagyarázásnak tűnik. Ha két rudit ettem meg, akkor ezt mondom, nem azt, hogy "néhányat".

Szóval szerintem tök fölösleges alapjelentésekkel magyarázkodni, mert olyan nincs. Mindennek csak a szövegkörnyezet ad jelentést.

3 hónapja 2019. február 17. 20:42
4 Diczkó

Hallottam, hogy néhány kutatócsoport a jövőben nem kaphatja meg a működéséhez szükséges támogatást. - Hm! Hány éves lehet az előterjesztő?

3 hónapja 2019. február 14. 15:02
3 Molnár Cecília

@Szaladó: Egyetértek. Sőt – amit a cikkből kihagytam, mert messze vezet – a gyerekek világismerete is befolyásolhatja, hogy mit válaszolnak. És ez elég különböző lehet a nagyjából azonos életkor ellenére is.

Későbbi ilyen pragmatikai kísérletekben más módszereket alkalmaznak: sokszor valamilyen figurával beszélgetnek a gyerekek, és úgy oldják meg a kísérleti feladatot (valamelyest természetes beszédhelyzetben).

3 hónapja 2019. február 14. 14:29
2 Szaladó

Anélkül, hogy a cikkben tárgyaltakon túl ismerném a kísérlet részleteit, az az apró aggályom, hogy a vizsgálat nyilván nem valós beszédhelyzetben történik, tehát a "társalgási maximák" betartása nem feltétlenül követelmény, főleg, hogy az alanyok nem ismerik a vizsgálat célját. Az eredményt befolyásolhatja, hogy ki mennyire képzeli valós beszédhelyzetbelinek a mondatokat.