Ó, temető, régi temető!
Az „ó” melléknév, mégis a leggyakrabban összetételekben szerepel, így egybeírjuk a jelzett szóval.
A helyesírás tényleg az év minden napján végigkíséri a hétköznapjainkat. Nem is gondoltuk volna, de még a halottak napja is tartogatott helyesírási érdekességet.
László fényképezte le nekünk az alábbi táblákat. A régi temető és az ó temető egy irányban vannak; és a felirat készítője szerint ugyanúgy is íródnak...
Az ó elég furcsa kis szó; az egyetlen olyan tartalmas, azaz lexikális jelentéssel rendelkező szavunk, ami egyetlen hangból áll. Nyelvérzékünk szerint melléknév, bár önmagában ritkábban fordul elő, inkább összetételekből ismerjük: ókor, óbor, óhitű stb. A Magyar értelmező kéziszótár arra is hoz példát, hogy fokozható: Mennél óbb a bor, annál erősebb. De ez elég régiesen, irodalmian hangzik.
Látható, hogy az ó inkább összetételekben használatos az ó kor egy régi kort jelöl, az ókor viszont egy adott történelmi korszakot, ami az ősközösségi társadalom felbomlásától a római birodalom bukásáig terjedő korszakot jelöli. Ugyanígy a fenti tábla alapján tehát valószínűsíthetjük, hogy az ótemető nem azonos a régi temető-vel, ezek a szavak nem egymás szinonimái, hanem külön helyeket jelölnek a temetőn belül. A jelentésbeli különbséget pedig éppen a helyesírással lehetne ez esetben kódolni.
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!
Ld. ópapa - nagypapa (és a többiek)