Nátriumbenzonát vagy nátrium-benzoát?
Az E211 olyan anyag, amellyel mindenkinek belsőséges kapcsolata van, hisz nagy mennyiségben fogyasztjuk a tartósított élelmiszerekkel együtt. Épp itt volt az ideje, hogy valaki megverselje, megénekelje ezt a vegyületet. A könyvfesztiválra megjelent Rájátszás című projektben ez meg is valósult. Már csak az a kérdés, hogy milyen neveken is lehet ezt az anyagot nevezni.
Talán sosem tűnt volna fel, hogy a NaC6H5CO2 képletű vegyületet, ismertebb nevén az E211-et a magyar köznyelv kétféleképpen is nevezi, ha nincs egy vers, és a versnek nincs egy megzenésített verziója. A szöveg Háy János Nátriumbenzonát című verse, amelyet a 30Y-ból is ismerhető Beck Zoltán zenésített meg. A szöveg és a dal pedig az idei könyvfesztiválra jelent meg a Rájátszás elnevezésű művészeti projektből készült kötetben, illetve a hozzá tartozó CD-n. Hogy milyen a Rájátszás, hamarosan kiderül itt a nyesten is, addig is azonban nem árt átismételni a szerves kémiát – például első körben úgy, hogy meghallgatjuk a dalt és elolvassuk a verset!
Háy János: Nátriumbenzonát
Látod, ilyen vagyok édes,
konzerven és levesporon élek,
s úgy kerülök a túlra át,
hogy összetart
a nátriumbenzonát.
Nem hullik részeire a testem,
mikor föld fölé hív
újra az isten.
Mikor felszínre kerül minden:
csontszülők, csontgyerekek,
csontcsalád.
Kereslek, de hiába kereslek,
nem tudom melyik csont,
akit valaha szerettem.
Talán előttem vagy,
lehet, mögöttem,
téged nem tartott
egészben a halál.
Nincs mit tennem.
Ugye, te is keresel engem.
Megismersz, ha rám találsz:
nahát édesem – így szólsz –
Én megmondtam:
helytelenül étkezel.
De közben örülsz,
hogy szép vagyok,
hogy mégis bevált
a levespor, a konzerv
és nem utolsó sorban:
a nátriumbenzonát.
A vers tárgya az egyik legismertebb élelmiszer-adalékanyag, tartósítószer: a NaC6H5CO2. Erről az anyagról a vers azt az eddig klinikai vizsgálatokkal alá nem támasztott megállapítást teszi, hogy a nagy mennyiségű konzerv és porleves elfogyasztásával a szervezetbe juttatott NaC6H5CO2 a halál után is tartósítja az emberi testet, és ennek még hasznát/kárát láthatjuk az ítéletnapon. Már csak az a kérdés, hogy milyen neveken emlegetik ezt a bizonyos anyagot.
Az élelmiszerek csomagolásán a nátrium-benzoát elnevezés szokott szerepelni zárójelben az E211 megjelöléssel. Hivatalos neve Natrii benzoas a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv szerint, de emlegetik Sodium benzoate néven is. A dal azonban nem ezeket a megjelöléseket használja, hanem a – számunkra eddig ismeretlen – nátriumbenzonát elnevezést. Első kérdésünk, hogy vajon tényleg ugyanarról az anyagról van-e szó.
Internetes kutakodásaink alapján úgy tűnik, hogy ez ugyanannak az anyagnak, az E211-es adalékanyagnak az elnevezése. A Google tanúsága szerint az alak létezik – Háy János versén kívül is –; elsősorban főzős oldalakon találjuk meg ezt az elnevezést. A nátrium-benzoátra azonban nagyságrenddel több találatot kapunk, és ezek között vannak a hivatalosabb, tudományosabb forrásokat is.
A versről, illetve a dalszövegről bővebben ma este 9 után hallhatnak elemzést az MR2 Petőfi Rádió Kultúrfitnesz című műsorában. De a költészet nem tudomány! És ez nemcsak abból derül ki, hogy a szóban forgó költemény milyen élettani (vagy inkább halott-tani) hatásokat tulajdonít a nátrium-benzoátnak, hanem az elnevezésből is. Valószínűsíthetjük, hogy a nátriumbenzonát inkább konyhanyelvi elnevezés: a családi nyelvben, a kevéssé formális regiszterben használatos. Hogy a szövegben miért így szerepel, egyértelmű: a vers alaphelyzete szerint egy kis családi vitáról van szó, amelyben az egészséges táplálkozás és a halál utáni élet reménye ütközik össze.
Először a levesporokról szoktam le, aztán a nagydoboz fagylaltokról. Pedig mindkettő nagyon jóizű. De 3-4 órás követekőző szomjúság van utánuk. Otthon még hagyján, de ha elmegyek... cipeljek magammal legalább 1 litert?
Ámbár az itteniek (izraeliek) a mániákus "egészség védelmi" tévhit miatt nemcsak cipelnek, hanem a kocsiban tologatott baba szájába is államdóan beletömködik a "folyadékot". Ha kell neki, ha nem.
Ha ilyen őseid lettek voln - kishülyéim - már régen nem cipekednélek, gondolom ilyenkor, hanem már kihaatok volna.
Kiürülni is kell időnként, nemcsak betölteni, oszloplábúak...
Aztán rájöttem, hogy nemcsak ezektől, hanem a legtöbb készen vásárolt promt kajától, konzervtől is megjön a büntetés - órákat szomjazok utána. Vagy 8-szor is iszom egymásután, de mindig azonnal kellene még...
A kezdődő cukorbaj jele? Egy frászt. Ha nem ettem ilyesmit, mér nincs jele semminek? (A labor szerint sincs. Mert nemrég muszáj volt teljes kivizsgálást csináltatnom - adminisztratív okokból:-): hát igazam volt, SEMMILYEN betegségnek nincs semmi ijele.
Konklúzió: az egészséges szervezet kétségbeesetten akarja kipucolni az enyhén(?) mérgező tartósítókat, cukorpótlókat, stb... Habár lehet, hogy egy idő után már feladja a reménytelen küzdelmet és állandósul a puhány elvizesedés, a gombásodás és az oszlopláb a visszerekkel? Lehet - idáig még sose jutottam.
Akkor mindig főzök? Egymagamra!? Hisz az unalmas! Csak egy héten egyszer főzök, ált. 3-4 féle kaját. Földobni a mélyhűtőbe, 5-6 tálcára elosztva. Hozzá nyers zőccségek, gyümölcs, magok: dió-mandula, szotyi, tökmag - friss tojás is szok lenni - oszt megvan.
S ha a család (MÉG, az öregkor előtt) ált. 1-2 személynél nagyobb létszámú? Akkor minden épkézláb (a férfiuk is, amennyiben családban akarnak élni:-) főzzenek egy héten egyszer...
A "fiúk" úgyis 6-10 évvel hamarább szoknak meghalni, mint a nők... s ki tehet erről? Vagy az "isten" - vagy ők maguk. Ha hagyod kiszolgálni magad, lustaság, előbb is fox meghalni:-).
Ugyan nem ez a lényeg, de a tartósítószeres mítoszról épp tegnap írt az urbanlegends is: www.urbanlegends.hu/2013/04/miert-nem-rohad-el-a-hamburger/