Szeretőből metaforát
Heti dalelemzésünkben még mindig maradunk a szerelmi témánál. Ezúttal a párkapcsolatok bonyolultságát pedzegetjük egy egyszerű, de nem metaforamentes dalban. És a végén talán az is kiderül, hazudik-e a szerelmi líra.
Az utóbbi pár dalelemzésünkben – talán a tavasz vagy a nyár örömére – adtunk a gyengéd érzelmeknek, a párkapcsolati tematikának. Először a Quimbyvel ragoztuk el, hogy mennyire lehet szeretni valakit (vagy valamit). Majd Sickratmannel kissé gúnyosra vettük a figurát, aztán legutóbb a Kistehén Tánczenekar jóvoltából a testi szerelemről is megemlékeztünk – némi nyelvhasználati útmutatóval megspékelve. A téma ezen a héten is marad: párkapcsolatok, szerelem, együttélés stb.
A 3. X-et felváltva ugyanis épp itt az ideje, hogy előkerüljenek a komolyabb párkapcsolati kérdések is – a mostani alkalommal a 30Y jóvoltából. A pécsi zenekar tömören és meglehetősen lényegre törően fogalmazza meg a problémákat Egypár című számában. A dalhoz elkészült egy kiváló videoklip is, egészen friss, még meleg. Lássuk és halljuk!
A dal címe egyrészt egyértelműen utal arra, hogy a szám párokról, párkapcsolatokról fog szólni. Másrészt azonban feltűnhet, hogy az egypár egybe van írva, és egészen biztosak lehetünk abban, hogy nem véletlenül. Így pedig rögtön többértelművé válik a cím: egy párról vagy egypár párról, vagy a párokról úgy általában egypár sor (dallam, gondolat) következik?
Igen, ezek mind. De miről is van itt szó? A párkapcsolatokról, a szerelemről vagy a testiségről? – A dal első két sora egyértelmű, hogy a párkapcsolatok biológiai aspektusát emeli ki. Ráadásul nem akárhogy, talán a legbrutálisabban testi aspektust említi: a szagot. Valakinek a szép alakját, haját, szemét, ajkát, mellét, seggét dicsérni semmi ahhoz képest, ha azt mondjuk: jó szagú. Nem illatost emleget a szöveg, hanem jó szagút, így ebben az esetben biztosak lehetünk abban, hogy nem „mesterséges feromonról”, dezodorról vagy parfümről van szó, hanem a testek vágykeltő szagáról.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A következő két sor azonban egy meglehetősen nagy ugrással rögtön egy másik aspektust emel ki: az együttélés nehézségeit. Egyrészt fontos, hogy csak vágynak arra, hogy együtt tudjanak élni. Másrészt az is fontos, együtt élni tudni kell – a dal megfogalmazása szerint. Azaz hiába jószagú valaki, még nem biztos, hogy együtt tudunk vele élni. Hogy ennek milyen akadályai lehetnek: a dal szerencsére nem sorolja fel. Minden esetre az első strófa egy párkapcsolat kezdetének lehetőségét és dilemmáját sűríti bele négy sorba.
A második strófában a párkapcsolat létrejött, azonban az előzőben felmerülő dilemma vagy kettősség itt is megmarad, csak fordított sorrendben jelenik meg. Az első két sor a problémákat festi le két egyszerű és elég egyértelmű képben:
A szemükben nincsenek fények,
A szívükben lakik a bánat,
Ezzel szemben áll a második sorpár, amely újból az együttélés testi aspektusát, és ennek pozitív voltát emeli ki:
Az ujjaik alkatrészek,
Amiket jól használnak.
Látjuk tehát, hogy az első versszakban elindul egy párkapcsolat, a másodikban pedig „kiteljesedik”. A kétszer két sor hasonló felépítést mutat, az együttélés testi képei pedig keretbe foglalják ezt a szakaszát a dalnak. Ez a rész vázolja az alaphelyzetet. A harmadik versszak pedig már egy újabb szerkezeti egységbe tartozik. Itt szólal meg az egyes szám első személyű beszélő, aki tagja egy párkapcsolatnak, és magáról a párkapcsolatról beszél.
Ettől a szakasztól kezdve a dalszöveg olyan, mint egy inverz szerelmi vallomás: egy elromlott, félresikerült, vagy a vágyakhoz képest kevesebbet nyújtó, csalódást okozó kapcsolat leírását hallgatjuk:
Csak szavakba pakolok terhet
A szavak pedig beteljesületlen szerelemről, meg nem valósult vágyakról és „giccses reményekről” szólnak – legalábbis első értelmezésünkben. A dal eközben megidézi azt az ideális, idilli szerelmi állapotot, aminek a leírásával a legszebb szerelmes költeményekben találkozunk. Ezek közül Shakespeare LXXV. szonettje szinte szó szerint is felidéződik:
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek
De ezen kívül József Attila Ódájának varázslatos természeti hasonlatai és metaforái is eszünkbe juthatnak. Mindez persze feltételes módban (volnál), mint meg nem valósult lehetőség (akartam lenni) jelenik meg. Ezért érezhetjük, hogy itt nem szerelmi vallomásról van szó, hanem éppen annak a megvallásáról, hogy nem volt szerelem.
(Forrás: Wikimedia Commons / Daniel Plazanet / CC-BY-SA-2.5)
Vagy egy másik – és számunkra szimpatikusabb – értelmezés szerint arról, hogy nincs is olyan szerelem, amilyenről a megidézett költészet beszél. Hogy ezek csak szavak, metaforák, amelyek giccses elképzeléseket adnak arról, mit jelent együtt élni. Amitől a 30Y száma különösen jó, hogy mindezt ugyanazokkal az eszközökkel mondja el, amelyekkel a klasszikus szerelmi líra is dolgozott.
A dal dinamikussága és a kezdő instrumentális rész számunkra a The Beatles Love me do című örökbecsű szerelmes számát idézte fel. De mivel a zenéhez nem értünk, ezt csak egy ilyen oldaldobozban mertük megemlíteni. A dal tehát – értelmezésünk szerint – nem (vagy nemcsak) arról énekel, hogy együtt élni lehetetlen, vagy hogy boldog párkapcsolat nincs, vagy hogy a szerelmes költészet hazudik. Hanem éppen arról, hogy hogyan lehet mindezt megjeleníteni, „szavakba pakolni”, elénekelni. Végső soron, hogy hogy csinálunk a párunkból metaforát.
30Y: Egypár
Annyi jó szagú nő van,
És annyi jó szagú férfi,
És annyira vágynak arra,
Hogy együtt tudjanak élni.
A szemükben nincsenek fények,
A szívükben lakik a bánat,
Az ujjaik alkatrészek,
Amiket jól használnak.
Már nem az ösztön vezérel,
Csak szavakba pakolok terhet,
Nem vesztettünk el semmit,
Csak a jó napok polca megtellett.
Napfény akartam lenni,
Friss zápora a földnek,
Szél a hajadban, patak,
Ami kavicsot görget.
Te meg az én kavicsom volnál,
Az én féltett növényem,
A szavaim, a metaforám,
Minden giccses reményem.
Te meg az én kavicsom volnál,
Az én féltett növényem,
A szavaim, a metaforám,
Minden giccses reményem.