Tiszta szívvel
Dalelemzésünkben újra elővesszük a Vad Fruttikat és megmutatjuk, hogy a „Lehunyom a szemem” című daluk hogyan kapcsolódik József Attila verseihez.
Dalelemzéseink sorában foglalkoztunk már a Vad Fruttikkal; akkor három (plusz két) kiemelkedően jó dalt ajánlottunk olvasóink figyelmébe. Különösebben szorosan akkor nem elemeztük egyik szám szövegét sem (nehéz lett volna választani, jobbnál jobbak), csupán arra tértünk ki, mitől olyan hatásosak ezek a szövegek. Azonban ami késik, az nem múlik.
Ezúttal a rádiók által mostanában gyakran játszott, a legutóbbi, Fénystopposok című lemezen található Lehunyom a szemem című dalt tényleg kiterítjük a boncasztalra. Kívülről nagyon szép, most megvizsgáljuk, belülről milyen! (A dalszöveget szokás szerint a cikk végén közöljük.)
Azoknak az olvasóinknak, akik eddig azt hitték, hogy a boncasztal csak egy metafora, most még van idejük meggondolni magukat... Igen, ez a dal az elmúlásról, a halálról szól. Már a dal első sorában lehunyja a szemét a beszélő, méghozzá örökre. A szövegből ez az értelmezés több helyen is alátámasztható: a beszélő azt mondja, hogy most lehunyja a szemét és többet nem nyitja ki, azaz nem pihenni, aludni tér. Ezt a következő sorban szereplő hiányos hasonlatból is tudjuk:
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Hogy az az mire vonatkozik, a szövegből csak áttételesen derül ki. Értelmezésünk szerint a halálra, a meghalásra vonatkozik. Ezután a temetés, az eltemettetés képei következnek:
Puha föld legyen a vánkosom
A szöveg szerint kizárhatjuk azt, hogy a beszélő a szabadban heveredik le, és hogy a fenti sort szó szerint kell értenünk, ugyanis az előző sorban megszólított valakit, hogy oltsa le a villanyt. Ez tehát már a temetés képeihez tartozik, ahogyan a következő is:
Halomban állnak a vágott virágok
Hogy a halálról van szó, abból is valószínűsíthetjük, hogy a jövőre vonatkozó sorok olyan képeket idéznek, amelyek a halál utáni élet tipikus elképzeléseit idézik fel:
Velem lesz újra akit szerettem
Apám, Anyám, minden szerelmem
És a második strófában:
Unt pillák alatt végtelen csillagködök
S a lelkek mind keringő üstökösök
Csakhogy a refrén teljesen elrontja nekünk ezt az értelmezést! Az első strófa vége ugyanis azt sugallja, hogy a beszélő nincs a halálán, csak rá kell kiabálni, és újra feléled:
De kiálts csak rám és én elhiszem
Ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak, s születnek óceánok
Elég hátborzongató szöveg! Ha nem lenne elég az, hogy egy egyes szám első személyű beszélő beszél nekünk a saját haláláról, most még azt is mondja – nekünk címezve a szavakat –, hogy mi megmenthetjük őt, visszahozhatjuk a halál állapotából. A refrén miatt tehát módosítanunk kell az alaphelyzetről alkotott elképzelésünket. Az egyes szám első személyű beszélő tehát kacérkodik a halál (az öngyilkosság?) gondolatával, de még nem határozta el magát. A szövegben az a zseniális, hogy ezt a bizonytalankodást, ezt a hezitálást lépésről lépésre, belülről tapasztaltatja meg a hallgatóval. (Az értelmezés során szinte soronként kell átértékelnünk, hogy a meghalásról van szó, vagy sem!)
Az öngyilkosság természetesen nem szerepel nyíltan a szövegben, miért asszociáltunk mégis azonnal erre? – Elsősorban a szöveg által felidézett József Attila-szövegek miatt. (Tudjuk, hogy a szövegekben megszólaló ént botorság azonosítani a költővel, ezt nem is tettük meg! Csupán a szöveg által felidézett kulturális tartalmakról beszélünk: és ehhez a József Attila szövegei ugyanúgy hozzátartoznak, mint a költő ismert tragédiája.) A Tiszta szívvel kapcsolat szó szerint idézi a költőt:
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Feltűnő, hogy a József Attila-vers első versszakának majdnem minden motívuma előkerül a Vad Fruttik szövegében. És a két szöveg ilyen módon kiegészíti egymást: József Attila szövegében a beszélőnek életében nincsenek meg a felsorolt kapcsolatai, viszonyai, míg a Vad Fruttiknál ezeket halálában megkapja (megkapni reméli) a beszélő. A címet szó szerint ismétlő harmadik versszak második fele is érdekes a dalszöveg szempontjából:
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
József Attila beszélője tiszta szívvel öl, a Vad Fruttik dalában megszólaló én pedig tiszta szívvel visszatér halottaiból és teremt:
Ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak, s születnek óceánok
A krízis, a reménytelenség utáni újrakezdés lehetőségének a megéneklése is József Attila-szövegeket idézett föl számunkra. Elsősorban a Tudod, hogy nincs bocsánat... végét:
[...]
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
De az Óda 5. és 6. része is eszünkbe juthat:
5.
[...]
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)6.
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
A fentiekben azt igyekeztünk megmutatni, hogy a Vad Fruttik dalszövege izgalmas kapcsolatban áll József Attila több szövegével, elsősorban a Tiszta szívvel című verssel. Azt is láttuk, hogy a szöveg igen tömör és lírai képekkel érzékelteti a halál (az öngyilkosság?) gondolatával való kacérkodás lelkiállapotát. Ismét egy olyan dal a Vad Fruttiktól, amit nehezen tudunk majd elfelejteni.
Vad Fruttik: Lehunyom a szemem
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Kérlek oltsd le a villanyt és én álmodom
Puha föld legyen a vánkosom
Velem lesz újra akit szerettem
Apám, Anyám, minden szerelmem
Halomban állnak a vágott virágok,
Ha nem kérek többé és nem kívánok
Idebent épp a semmi terem
De kiálts csak rám és én elhiszem
Ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak, s születnek óceánok
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki
Tán olyan lesz az is, mint elaludni
Unt pillák alatt végtelen csillagködök
S a lelkek mind keringő üstökösök
S ha tiszta szívvel nekilátok
Hegyek omlanak s születnek óceánok