0:05
Főoldal | Rénhírek

Harry Hole esete a kettős tagadással

Jo Nesbø nyomozója, Harry Hole Bangkokban nyomoz a norvég nagykövet gyilkosa után. A történet egyik legizgalmasabb pontján azonban a nyelvek közötti nyelvtani különbségek kapják a főszerepet – persze csak az izgalmak fokozása végett.

Molnár Cecília Sarolta | 2013. január 30.

Jo Nesbø, a népszerű norvég krimiszerző, a Vörösbegy és a Megváltó írója, illetve detektív hőse, Harry Hole rendszeresen belefut nyelvi problémákba is nyomozásai során. A Megváltó című krimiben például egy horvát bérgyilkos után nyomozva meg kell ismernie a kravátli szó etimológiáját ahhoz, hogy tovább tudjon lépni a bűntény felderítésében.

Nesbø a Vörösbeggyel futott be Amerikában, és ez a könyve vált először világszerte ismertté. Azt kevesebben tudják, hogy ez a kötet a sorozat harmadik darabja: az első kettő Hole-krimi nem hozott világhírnevet a szerzőnek. Most azonban, hogy a sorozat további kötetei is igen népszerűek, már magyarul is olvasható a Harry Hole-sorozat első két kötete, a Denevérember és a Csótányok. Ezekben a történetekben a még fiatal, de már alkoholista Harry Norvégián kívül, különböző távoli helyeken nyomoz, mint a norvég rendőrség kiküldött szakértője. A Denevérember Ausztráliában, a Csótányok pedig Thaiföldön játszódik. Persze angolul a többség mindenhol jól beszél, ahova Harry eljut – jönne csak egyszer Magyarországra! –, azért Thaiföldön akadnak nyelvi akadályok is, amelyek lassítják a nyomozást. Azaz olvasói és krimiírói szemszögből: késleltetik a végkifejletet.


A Csótányokban a norvég nagykövet gyilkosa utáni nyomozás igen hosszadalmasan (kb. 300 oldalon!) teljesen eredménytelen. Nesbø pedig kiváló érzékkel pont akkor játssza ki a „nyelvi különbségek” késleltető kártyáját, amikor végre kezdünk közel járni a megfejtéshez... Harry thaiföldi kollégájával, Lizzel végre eljut a város legjobb bűnügyi technikusához, Supawadee-hoz, aki kulcsfontosságú információkat árul el nekik – némi nyelvhasználati okoskodással kerítve:

Liz szerint egész Thaiföldön Supawadee oldotta meg a legtöbb gyilkossági ügyet. Legfontosabb segédeszköze egy mikroszkóp, valamint néhány üveglombik és némi lakmuszpapír volt. A technikus szélesen mosolyogva ült Harryval szemben.

– Így van, Hally. A mésztörmelék, amit adott, ugyanazt a festékanyagot tartalmazza, mint a mészpor, ami a nagykövet kocsijában talált csavarhúzón volt.

Supawadee-nak szokása volt, hogy ha külföldiekkel beszélt, egyszerű igen és nem helyett mindig teljes mondatban válaszolt. Több nyelvben is jártas volt, és tudta, hogy az angolban használatos kettős tagadás sokaknak gondot jelent. Például, ha Harry véletlenül rossz buszra száll Bangkokban, és azt kérdezi a sofőrtől, hogy: „Nem ez a busz megy Hualaphongba?”, akkor a vezető alighanem igennel fog válaszolni neki, mégpedig abban az értelemben, hogy hogy „igen, úgy van, ahogy mondja, nem ez a busz megy Hualaphongba”. Azok a külföldiek, akik beszélnek valamennyire thaiul, számítanak erre, náluk viszont akkor van gond, ha egy olyan thait szólítanak meg, aki jobban beszél angolul, és ezért nemmel válaszol. Supawadee tapasztalata az volt, hogy a külföldiek állandóan belezavarodnak ebbe, így végül ezt a kissé szájbarágós megoldást választotta.

(357. oldal)

Jo Nesbø
Jo Nesbø
(Forrás: Stian Andersen)

Az egyszeri krimiolvasó persze gyorsan átsiklik efölött a cselekmény szempontjából jelentéktelen részlet fölött (és jól is teszi!). De mi azért itt elakadtunk: Mi az, hogy „az angolban használatos kettős tagadás”? – Legjobb tudomásunk szerint a formális, „hivatalos” angolban nincs kettős tagadás. Ha a thaiban sincs, akkor nem értjük, mi a gond. Ráadásul még a példába is belezavarodunk hirtelen, mert az idézett kérdést angolul mindenképp úgynevezett tag question-nel fordítanánk, valahogy így:

This bus doesn't go to Hualaphong, does it?

’Nem ez a busz megy Hualaphongba?’

Erre a kérdésre persze az igenlő válasz jelenti azt, hogy mégis odamegy, és a tagadó válasz azt, hogy nem megy oda.

Yes, it does. ’De, ez megy oda.’

No, it doesn't. ’Tényleg nem ez megy oda.’

Itt valami nem stimmel, ami persze Harry nyomozásának az eredményét nem fogja befolyásolni, de mi azért indítottunk egy kis külön nyomozási akciót ezen a szálon. Először is, akkor vizsgáljuk meg, hogy mi is az a kettős tagadás!

Kettős tagadás vagy negatív egyeztetés?

Kettős tagadásnak azt szokták nevezni, amikor egy mondatban két tagadást kifejező nyelvi forma is megjelenik. És itt már kellőképpen homályos a definíció, úgyhogy lássunk néhány példát arra, hogy hányféle eset lehetséges. Az angolban például van az agree ’egyetért, beleegyezik’ és ellentéte a disagree ’nem ért egyet’ kifejezés. A dis- előtag a tagadást fejezi ki. Persze nyelvtani eszközzel mindkettőt lehet tagadni: I don't agree ’Én nem értek egyet/nem egyezem bele’; illetve: I don't disagree 'Én nem tiltakozom / Nincs ellenvetésem / Egyetértek / Beleegyezem’. Van tehát, aki azt mondja, hogy ez is kettős tagadás. Ez persze a magyarban is van: ha azt mondom, Nem lehetetlen, akkor kettős tagadást alkalmazok.

Az érdekes – és a magyartól különböző, tehát nekünk nehézséget okozó – eset nem ez, hanem az, amikor a mondatban valamilyen negatív értelmű határozó van: olyankor  angolban, legalábbis a formális változatban, nincs kettős tagadás – ellentétben a magyarral. A következő mondatban például két negatív értelmű kifejezés is van:

Nem megyek sehova.

Egyrészt tagadtuk az igét a nemmel, másrészt ott van a sehova. Angolul azonban ezt így nem lehet mondani: vagy az igét tagadjuk, vagy a negatív határozót használjuk, a kettő egyszerre nem megy:

I don't go anywhere. (Itt az igét tagadtuk.)

I go nowhere. (Itt negatív határozót használtunk.)

*I don't go nowhere.

Persze vannak, akik tagadják, hogy a magyarban ez a szerkezet valódi kettős tagadás lenne. É. Kiss Katalin például negatív egyeztetésnek nevezi ezt a jelenséget, és megkülönbözteti a valódi kettős tagadástól. Utóbbira a következő példát adhatjuk: Nem Harry nem ment el a fogadásra. (Ilyen persze az angolban is van, tesszük hozzá, bár csak összetett mondattal lehet kifejezni: It wasn't Harry who didn't go to the party.)

Ha mégis használnánk a kettős tagadást ilyen esetben, akkor azzal az állítást erősítenénk meg: ’De, igenis elmegyek’. Tehát eddig azt látjuk, hogy ez a fajta kettős tagadás a formális angolban nincs, a magyarban azonban van.

A magyar viszont Harry ügye szempontjából irreleváns. Azt kéne inkább kideríteni, hogy a thai nyelvben van-e a magyarhoz hasonló kettős tagadás. Esetleg érdemes lesz utánajárni annak is, hogy a norvégban van-e, hátha a szerző kavarodott bele a saját anyanyelve miatt.

A bangkoki forgalom nagy szerepet játszik a regényben...
A bangkoki forgalom nagy szerepet játszik a regényben...
(Forrás: Wikimedia Commons / Gemma Longman / CC BY 2.0)

Internetes nyelvtani kutakodásaink szerint a norvégban egészen biztosan nincs kettős tagadás, ugyanolyan, mint a formális angol. A norvégban az igét az ikke (’nem’) szóval lehet tagadni, és vannak negatív értelmű határozók, amilyen például az aldri (’soha’); ezek együtt nem szerepelnek a mondatokban:

Norvégul: Du kommer nesten aldri i tide.

Angolul: You almost never come on time. 

Magyarul: Szinte soha nem érkezel meg pontosan.

A thairól már nehezebben találtunk információkat. A tonális nyelv a tagadást külön szóval (tehát nem az intonációval) fejezi ki, a tagadószó a mai [mâj], amit a tagadó mondatokban az ige elé helyeznek. Arra sajnos azonban nem találtunk példát, hogy a thaiban negatív határozó esetén mi a helyzet. (Ezúton kérjük thaiul tudó olvasóinkat, hogy kommentben ismertessék meg velünk a thai kettős tagadás rejtelmeit!) Létezik viszont a thai anyanyelvűek által beszélt angol nyelvváltozat, a tinglish, amelynek az egyik jellemzője az, hogy használja a kettős tagadást. (Ebből nem merjük levonni azt a következtetést, hogy a thaiban is van kettős tagadás, de valószínűsíthetjük.)

Hogy mennyivel jutottunk közelebb Supawadee nyelvi fejtegetéséhez? – Annyiban biztos, hogy a példa, amit Nesbø elbeszélője említ, nem igazán jó a kettős tagadás szemléltetésére. A thai anyanyelvűek angolul beszélve, a tinglishben használják a kettős tagadást, így azt gondolják, hogy más angolul beszélő is használja majd: ebből valóban származhatnak félreértések, hogy az illető egyszerűen tagad valamit, vagy épp az állítását nyomatékosítja azzal, hogy a kettős tagadást használja. Supawadee tehát ezt elkerülendő fejti ki bővebben a mondandóját...

A regényben viszont valószínűleg nem is a kettős tagadásra, hanem a példában is említett visszakérdezésre (question tag) gondol az elbeszélő. Tehát a példája jó, csak a nyelvtani fogalmat nem használja jól. Ebben az esetben azt tudtuk meg, hogy a thai anyanyelvűek pont az ellenkező logikával élnek, mint az angolok. Ezt a félreértési lehetőséget elkerülendő válaszol Supawadee teljes mondattal az eldöntendő kérdésre.

Forrás

Jo Nesbø: Csótányok. Animus Kiadó, Budapest, 2012. Fordította: Petrikovics Edit

My Languages – Norwegian Negation

Norwegian Language Blog – Negation

My Languages – Thai Negation

Thai language

Double negative

Tinglish

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (5):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
7 éve 2013. január 31. 22:26
5 Pesta

Sőt egy még szebb a köznapi angolból: We ain't got none.

(Kontextusban pl.: You got any cups? - We ain't got none.)

A lényeg szempontjából mindegy, de én épp fordítva (heh...) ellenkezőleg fordítanám:

- This bus is going to X, isn't it? (Sőt, ha már köznyelv: - This bus is to X, innit?)

Szerintem is az utókérdés zavart be, az angolok ezt unos-untalan hozzáteszik mindenhez. A tail question sokszor még magyarként sem egyértelmű.

7 éve 2013. január 31. 16:35
4 Fejes László (nyest.hu)

@Sigmoid: Az igaz, hogy nem használják az ilyen szerkezetet megerősített állításra, de a szerkezet ellen küzdő nyelvművelő irodalomban toposz, hogy ez a szerkezet azért nem használható, mert állítást jelent. (Ami persze nem igaz, csak formálisan, hiszen azt, hogy mit jelent, a nyelvszokás határozza meg.)

7 éve 2013. január 31. 16:18
3 Sigmoid

"Ha mégis használnánk a kettős tagadást ilyen esetben, akkor azzal az állítást erősítenénk meg: ’De, igenis elmegyek’."

Ezt kétlem. :)

*I ain't going nowhere - pl. elhangozhat egy New York-i dokkmunkás szájából, pl. válaszként egy rendőr kérésére hogy menjen vele - és azt jelenti, hogy "nagyon nem megyek sehova", azaz épp hogy erősíti a tagadást.

Persze ez az IRODALMI angolban hibás alak, kifejezetten informális, tolvajnyelv jellegű szerkezet.

A megerősített állításként való használat nem mondom hogy biztos nem létezik, de egy példa sem jut rá eszembe, míg a megerősített TAGADÁSRA elég sok. :)

7 éve 2013. január 31. 00:14
2 szigetva

@Dvojcse: Nem csak szlengben, nem csak amerikai nyelvváltozatokban, a dolog sokkal elterjedtebb: en.wikipedia.org/wiki/Double_negative#English

7 éve 2013. január 30. 22:52
1 Dvojcse

Amcsi szlengben pedig van "you ain't got no money"-féle szerkezet.