Holnap Szent Bálint napja lesz...

A Valentin-napot már Shakespeare korában is a szerelem ünnepeként tartották számon. De mi is történt Ophelia szerint ezen a napon, és miképp tolmácsolják a magyar fordítók ezeket az eseményeket?

A Bálint-nap mint a szerelmesek napja Magyarországon igen új szokás. Kérdés az is, hogy szokás-e, hiszen honosítását elsősorban üzleti szempontok vezérelték, éppen ezért sokan ellenszenveznek vele, és bojkottálják. Angolszász területen azonban régi hagyománya van, és ez kiderül Shakespeare Hamletjéből, pontosabban annak negyedik felvonásának ötödik színjéből, amikor Ophelia egy különös dalt énekel. A dal egy szerelmi történetet mesél el, időpontja pedig éppen Bálint-nap. Persze korábban azon magyar olvasók és nézők számára, akik nem ismerték az angolszász szokást, ez a sor nem mondott semmit.

Ismerkedjünk meg először Shakespeare szövegével! Igyekszünk soronként megadni a szó szerinti fordítást.

Tomorrow is Saint Valentine’s day,	Holnap van szent Bálint napja
All in the morning betime,	Már reggel korán
And I a maid at your window,	és én, hajadon az ablakodnál
To be your Valentine.	hogy a kedvesed legyek.
Then up he rose, and donned his clothes,	Akkor felkelt, felvette ruháit,
And dupped the chamber door.	És kinyitotta a szoba ajtaját.
Let in the maid that out a maid	Beengedte a hajadont és hajdon
Never departed more.	Soha nem távozott már.
By Gis and by Saint Charity,	Jézusra és a Szent Karitászra
Alack, and fie, for shame!	Jaj és pfúj, szégyen!
Young men will do ’t, if they come to ’t.	A fiatalemberek megteszik, ha megtehetik
By Cock, they are to blame.	A kakasra, őket kell hibáztatni.
Quoth she, “Before you tumbled me,	Mondja: „Mielőtt ledöntöttél,
You promised me to wed.”	Azt ígérted, elveszel.”
He answers,	Válaszol:
“So would I ha' done, by yonder sun,	„Úgy tettem volna, a távoli napra,
An thou hadst not come to my bed.”	Ha nem jöttél volna az ágyamba.”

Angolul tudók számára feltűnhet néhány, a mai szemmel nézve sokszor szokatlan hangtani jelenség (az it magánhangzójának kiesése a do után, a have rövidülése), furcsa szórend, meglepő kifejezés. Külön fordítási nehézséget okoz a Valentine, hiszen ez kifejezetten az ünnepre kiválasztott kedvest jelent, és ezt lehetetlen tömören fordítani (a Bálint eléggé furcsa lenne). A Gis a Jesus eufemisztikus formája, a Saint Charity lehet személynév, de lehet ’Szent Irgalmasság’ is. A by Cock különösen ebben a szövegkörnyezetben lenne különösen félreérthető, de ezúttal nem a nemi szervre utal: a god ’isten’ szót helyettesíti (olyasmi eufemizmusként, mint a magyarban az az iskoláját! vagy a mint eb a Szaharát kifejezésekben). A quoth nem tévesztendő össze a mai quote igével, mi ma ’idéz’ jelentésben használatos (és latin erdetű): ez a ma már kihaltnak mondható quethe ’mond’ ige múlt idejű formája. (Az alakkal találkozhatunk Edgar Alan Poe A holló című versében is.) A hadst alak végén pedig megtaláljuk azt az egyes szám második személyű -st toldalékot, amit a németből ismerhetünk.

Mindezek után lássuk, hogy hangzik ez a részlet a modern változatban:

Tomorrow is St. Valentine’s Day
And early in the morning
I’m a girl below your window
Waiting to be your Valentine.

Then he got up and put on his clothes
And opened the door to his room.
He let in the girl, and when she left
She wasn’t a virgin anymore.

By the name of Jesus and Saint Charity,
My goodness, what a shame it is,
Young men will do it if they get a chance:
By God, they’re very bad.

She said, “Before you got me into bed,
You promised to marry me.”
He answers: “I would have married you, I swear,
If you hadn’t gone to bed with me.”

Figyelemre méltó, hogy az eredeti maid szót, mely ma többek közt ’fiatal lány, hajadon; vénlány’ értelemben használnak, a hetedik sorban a girl ’lány’, a nyolcadikban a virgin szó váltotta fel a modernizált szövegben. Ennek nem feltétlenül nyelvi oka van: talán az volt a cél, hogy a szöveg érthető legyen, éppen ezért ezt a kis nyelvi játékot a modernizátorok kiiktatták.

De miként hangzik a dal magyar fordításban? Nézzünk néhány példát!

Arany János / Nádasdy Ádám	Mészöly Dezső / Eörsi István
Holnap szent Bálint napja lesz, Mindjárt reggel korán; És ablakodnál, párodul, Ott leszek, én leány.	Holnap Szent Bálint napja lesz. Mihelyt a nap ragyog, Az ablakon bezörgetek, Mert mátkád én vagyok.
Holnap Valentin napja lesz, tán páromra találok? Mint szűz virág, napkeltekor ablakod alá állok.	Holnap Szent Bálint napjakor Hajnalban én, leány, Megállok ablakod alatt, Légy kedves, nézz reám.
Kelt a legény, felöltözött, Ajtót nyitott neki; Bement a lány, de mint leány Többé nem jöve ki.	Kel a legény, ölt új ruhát, Mihelyt a mátka jő. Belép a lány, de mint leány Nem jön ki többet ő.
A fiú fölkelt, ruhát vett, rést nyitott ajtaján; a lány bement, a lány kijött, de már nem volt leány.	A férfi kelt, felöltözött, Gyorsan ajtót nyitott, Bement a lány, de azután Nem lányként távozott.
Irgalmas ugyse! a legény, Ohjaj! szégyen! piha! Ha hozzá fér, hát megteszi; Bizisten rút hiba.	Ó, Jézusom! Ó, irgalom! Rám járt a rúd hamar! Legény, ha hagyjuk, él vele – Bizisten, csúnya baj!
Krisztusom és Máriám, gyalázat és szégyen: a legény, ha léket lát, be is tömi szépen.	Irgalomugyse! Jézusom! A férfi, szégyen, ó, Ha hozzáfér, hát nem henyél, Akkor hiába szó.
Míg meg nem csaltál, elveszesz, Nem azt igérted-e? Úgy is lett volna, esküszöm: Ne jöttél volna be!	Igérted már a küszöbön, Hogy eljön násznapunk. – Úgy is lett volna, esküszöm, Ha ágyba nem bujunk.
Szól a lány: „Míg meg nem kaptál, el akartál venni!” Mire a fiú: „Léha voltál, mért akartál vélem ágyba menni?!”	Míg meg nem cincáltál, nem azt Ígérted: elveszel? A fiatalember ezt feleli: „Meg is teszem, hogyha te nem Jössz ágyamhoz közel.”

Láthatjuk, hogy Arany János igencsak feladta a leckét a későbbi fordítóknak, hiszen fordítása, amennyire csak lehet, pontosan követi az eredetit. A második sor első sorában azonban ő is kénytelen beszúrni a legény szót (ezt teszi Mészöly is, Nádasdynál a fiút, Eörsinél a férfit találjuk), mivel az angol szövegben csak a he ’ő (hímnem)’ áll, és másképp nem lenne világos, hogy változott az alany, és már nem a lányról van szó.

Arany szövegében találunk néhány archaikus alakot: jöve, elveszesz. Ezekről ma már alapos kutatás nélkül nehéz eldönteni, hogy a költő szándékosan archaizáló elemnek szánta-e, különösen, hogy Arany költői nyelvezete eleve régies(kedő). Ezeknél érdekesebb Míg meg nem csaltál sor: itt a mai értelemben vett megcsalásról, azaz hűtlenségről nem lehet szó; a szónak korábban volt ’becsap, félrevezet’ jelentése is, ebben az esetben viszont itt az angol szöveg alapján biztosak lehetünk benne, hogy nem erről van szó, hanem ’elcsábít’ jelentésben használja a költő (hasonló használatra az Erdélyi szótörténeti tárban találunk példákat) – ez azonban így is jóval finomabb, mint az eredeti tumble ’ledönt’. Az egyetlen komoly eltérés Aranynál, hogy a  „He answers,” lefordítatlanul marad – ez így van Mészölynél is. Ideje, hogy meghallgassuk a dalt egy huszadik század végi feldolgozásban!

A többi fordítás mintha kényszeredetten távolodna Aranyétól, időnként az eredeti egyszerű kifejezést valami bonyolultabbal váltja fel. (A bemutatott modern fordítások közül Eörsié a legkorábbi, Nádasdyé a legfrissebb.) Ilyen Mészölynél a kora reggeli időpontra való utalásként a „Mihelyt a nap ragyog”, az ajtónyitás helyett a „Mihelyt a mátka jő”; ezeknél szerencsésebb a pikáns hangulatot erősítő „Rám járt a rúd hamar”. Picit zavaró azonban a násznap kifejezés használata, hiszen a nász nem csupán ’házasságkötés’ jelentésben, hanem ’párzás, testi egyesülés’ értelemben is használatos – márpedig ez utóbbin éppen túlestek.

Nádasdynál az első versszakban felcserélődnek a sorok, mindenképp többletnek tekintendő a „Mint szűz virág”, az „alatt” és az „állok” is, akárcsak a második versszak rése. A harmadik versszakban a Saint Charity megfelelőjeként Mária neve áll, ezt inkább a magyar nyelvszokás diktálja; Mészölyhöz hasonlóan Nádasdy is erős képpel ábrázolja az aktust a betömött lékre való utalással. Erősen átalakítja a zárósorokat is: a be nem teljesült feltétel említése helyett a fiú egy költői kérdést tesz fel. Egyedül Nádasdy az, aki a Valentine nevet nem Bálint, hanem Valentin alakban fordítja, és ezzel a mai magyar olvasó és néző számára közvetlenebbül utal a már ismert ünnepre, mint a többi fordítás.

Eörsi István fordításában szintén az ablak „alatt” „megállás” többlet, de emellett a „légy kedves” is, mely itt melléknévként (’nyájas, gyengéd’), nem pedig főnévként (’társ, szerető’) szerepel, ami a Valentine pontosabb megfelelője lenne. A „Ha hozzáfér, hát nem henyél” közelebb áll az eredetihez, mint Mészöly és Nádasdy megoldása, bár a cselekvésnek a tétlelnség tagadásaként való megfogalmazása itt is az eredetitől való elhajlás – az „Akkor hiába szó” sor viszont igazán akkor lenne szerencsés, ha a lány tiltakozott volna. A tumble ’ledönt’ megfelelőjeként a cincál használata ugyan nem tekinthető teljesen pontosnak, de a többi fordítással szemben egyedül ez utal az aktus hevességére. Erősen eltér azonban Eörsi az eredetitől abban, hogy nála a lány nem az ágyba, hanem az ágyhoz közel ment. Ha pedig összerakjuk azt, hogy a lány csupán közel ment az ágyhoz, de „hiába szó”, a fiatalember megcincálta, akkor itt – szemben az eredetivel és egyedül a fordítások között – erősen kínálkozik az az olvasat, hogy a lány nem ezért a végkifejletért ment a legényhez, és bizony erőszak áldozatául esett. Eörsi fordításának ridegségét tovább növeli az is, hogy a hivatalosabb férfi, fiatalember szavakat használja ott, ahol a többi fordításban a legény, illetve a fiú áll.

A modern angol fordítással szemben a magyar fordítások mind megőrzik a maid szóval űzött játékot, méghozzá mindegyik a l(e)ány szó használatával. Az eredetivel ellentétben Nádasdynál a szó háromszor is előfordul a két sorban. Érdekes egybeesés továbbá, hogy a ’fiatal nő’ jelentésben a lány, míg ’szűz’ jelentésben a leány szerepel (kivéve Eörsinél, aki a leány alakot e két sorban nem használja – feljebb nála is előfordul). Későbbi korok filológusa ebből azt a következtetést is levonhatná, hogy a magyarban jelentéshasadás ment végbe, és az archaikusabb leány alak a ’szűzlány’ jelentést vette fel.

Köszönjük a cikk megírásához írt segítséget Körner Júliának, Mártonfi Attilának, Szigetvári Péternek és Wenszky Nórának.

Összességében megállapíthatjuk, hogy nincs jelentős színvonalbeli különbség a vizsgált négy magyar fordítás között. Arany János pontos és szellemes fordítása megnehezítette a későbbi fordítók dolgát. Nádasdy és Mészöly szövege több képet tartalmaz, mint Aranyé és az eredeti, de ezek jól illeszkednek az eredeti hangulatához, és alkalmanként frivolságát fokozzák is. Eörsi változata kilóg a többi közül, mivel a történetnek másféle értelmet ad: itt a lányt nem egyszerűen becsapják, hanem ártatlanságát erőszakkal rabolják el – bár ebben az esetben is naivságának áldozata, hiszen a szobába maga ment be.

A dalocskával természetesen nem szeretnénk elvenni az ifjú szerelmesek kedvét a Bálint-napi hancúrozástól. Amennyiben nem csak nem bizalmatlanok egymással, de meg is szolgálják egymás bizalmát, az ő Bálint-napi történetük kevésbé szomorú véget is érhet. Ha nem is feltétlenül az oltár előtt.

Források

Hamlet, Act 4, Scene 5

Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Fordította: Arany János.

Shakespeare válogatott drámái Mészöly Dezső fordításában.  Európa, Budapest, 1998.

Shakespeare: Hamlet dán herceg tragédiája. Fordította: Nádasdy Ádám. Színház, Drámamelléklet, 1999. október

Öt Shakespeare-dráma Eörsi István fordításában. Palatinus, Budapest, 1999.

Kapcsolódó tartalmak:

• Szent Bálint napja
• Betiltották a Bálint-napot
• Nádasdy Ádám újrafordította Shaw Pygmalionját
• Biblia és szex: gyermekkorunk képregényei
• Minek nevezzelek?

Hasonló tartalmak:

• A vers Walt Whitmané, de kié a hang?
• Kosztolányi kátéja kezdő költőknek
• Petőfi Oroszországban
• A fű kinő utánad
• A Nemzeti dal két „eredeti” kézirata

Hozzászólások (6):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)