A Nemzeti dal két „eredeti” kézirata
A Nemzeti dal kéziratának csupán a másolata látható a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó Petőfi-kiállításán, de március 15-én – hosszú évtizedek után először – az eredeti is megtekinthető. Az eredeti, autográf kéziratból ráadásul két különböző is van. A forradalom és szabadságharc kezdetének reggelén ugyanis Petőfi már csak a nyomdában vette észre, hogy otthon hagyta szerzeményét.
Kölcsey Ferenc Himnusza, Vörösmarty Mihály Szózata mellett talán a harmadik legismertebb, sokak által könyv nélkül is tudott magyar költemény Petőfi Sándor Nemzeti dal című verse. A „Talpra magyar” szövegének keletkezéséről és kéziratainak sorsáról lesz szó az alábbiakban.
A pesti Ellenzéki Kör a pozsonyi országgyűlés reformköveteléseit 1848 márciusában aláírásgyűjtéssel kívánta támogatni. Ezt a tervet jóval túlhaladva a fiatal radikálisok francia mintára úgynevezett „reformlakomát”, tüntetést szerveztek március 19-re, a József-napi országos vásár idejére. Petőfi erre az alkalomra tervezett egy verset... A történelem azonban előbbre hozta a szöveg nagyközönség elé kerülését, mivel kitört a bécsi forradalom. Petőfi Sándor így ír erről naplójában:
A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.
(Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)
A mozgósító vers
„Petőfi Sándor verse egyszerre hatásos, jól szavalható szöveg és politikai, taktikai bravúr. Alkalmi vers, abban az értelemben, hogy a feltételezett hallgatóság összessége által elfogadható liberális minimum összefoglalása. Retorikája, a hazát elfoglaló közös ősökre való hivatkozás, a magyar történelem dicső korszakainak felidézése a nemesi nemzet fogalmát idézi a reformkori hazafias líra keretei között. A hagyományok emlegetése, a színpadiasság, az erőteljes felszólítás mind azt jelzi, hogy a vers célja egyértelműen a mozgósítás. Sokan leírták már: Petőfi színházi tapasztalatai is benne vannak a költeményben. A versszakokban a szónok beszél a tömeghez, a refrénben a hallgatóság válaszol. A párbeszéd, a színpadról való kibeszélés, a közönségreakciók ismerete is tükröződik benne” – mondja Kalla Zsuzsa, a Petőfi Irodalmi Múzeum Ki vagyok én? Nem mondom meg – Petőfi választásai című kiállításának egyik kurátora.
(Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)
A nagy nap
A Nemzeti Múzeumnál nem
Sem Petőfi naplója, feljegyzései, sem a kortársak visszaemlékezései és korabeli lapok tudósításai nem említik, sőt kizárják, hogy a költő a Nemzeti Múzeumnál is előadta volna a Nemzeti dalt. Ott nem hangzott el a mű, még akkor sem, ha ezt a széles körben elterjedt hiedelmet emléktábla is őrzi. (Maga a tábla is sokat tett azért, hogy a sokan így véljék.) A hiedelem alapja a vers egy illusztrált kottája, amely az áprilisi népgyűléseken ábrázolja a szónokló, szavaló költőt.
A bécsi forradalom híre a magyar fővárosban is előbbre hozta az eseményeket. A Nemzeti dal a Pilvax kávéházban hangzik el először, március 15-én később még háromszor mondja el a verset Petőfi: „E költemény buzdította március 15-kén a pesti ifjuságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén (most már 15-dik március tere), végre a nyomda előtt, mellyet erőszakosan elfoglaltunk, a Hatvani utcában (most Szabad sajtó utca). A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki először” – olvasható a Nemzeti dal „egyik eredeti”, kézzel írt példányán. Petőfi körül már akkor legendák szövődtek, sokszor maga is táplálta őket.
Hogyhogy az „egyik eredeti” kézzel írt példány? Landerer és Heckenast nyomdájába érve vette ugyanis észre Petőfi Sándor, hogy – utólagos visszaemlékezése szerint – a romantikus körülmények közt papírra vetett alkotását otthon felejtette. Ezért a művet, fejből, újra le kellett írnia. A refrént azonban itt már nem volt türelme mind ahányszor leírni, csak jelölte, hogy hol következnek az ismétlődő sorok. A kéziratnak ez a példánya került a Petőfi Társaság tulajdonába, és onnan az 1954-ben megalakuló Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe. Az otthon feledett, a fenti idézetet is magán viselő változat az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona.
(Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)
A kiállított kézirat
A PIM ünnepi programjai
Március 15. szombat
10.00–14.00
A Petőfiben Petőfivel – 12 pontos játékos feladat a család minden tagjának.
10.00–16.00
Újraindul a sajtógép! Kipróbálható Landerer és Heckenast nyomdagépe, amelyen a forradalom 12 pontját nyomtathatták.
12.00
Koszorúzással egybekötött ünnepi megemlékezés a múzeum udvarán álló Petőfi-szobornál.
Ünnepi beszédet mond: Iancu Laura író, költő.
Közreműködik: Szokolay Dongó Balázs.
Ünnepi tárlatvezetések a Petőfi-kiállításban:
11.00
Varga Katalin vezetésével megtekinthető a Nemzeti dal eredeti, PIM-ben őrzött kézirata.
13.00
Petőfi a „Közvélemény asztalánál” – Kávéház és forradalom / Kalla Zsuzsa irodalomtörténész vezetésével
2014. március 15-én ünnepi, különleges akció helyszíne lesz a Petőfi-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Varga Katalin, a kézirattár osztályvezetője hozza majd fel raktári helyéről, és teszi rövid időre megtekinthetővé a Nemzeti dal eredeti kéziratát. „A pillanat egyedi, hiszen a 166 éves kézirat, a többi, eredeti autográffal együtt, nem lehet folyamatosan a kiállítótérben. A látogatók a bemutatón megismerhetik azokat a műtárgyvédelmi feltételeket, szempontokat, amelyek alapján nemesmásolatok szerepelnek a tárlatokon. Bár hozzáférhetők speciális kiállítási technikák (fényvédő fóliák, alacsony fényerejű, hőfokú lámpák), a műtárgyvédelem kizárólag rövid idejű kiállítást tesz lehetővé, nálunk csakúgy, mint a világ nagy múzeumaiban, archívumaiban” – mondja Kalla Zsuzsa. És hogy miképpen őrzik a Nemzeti dal példányát az év többi napján? Március 15-én ez is kiderül a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
(Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)
Források
A Hatvani utca mai neve Kossuth Lajos utca, itt áll - a Szép utca sarkán - ma is az a ház, amelyben egykor a nyomda volt.
A Szabad sajtó útnak a forradalom idején még elődje sem létezett, a helyén házak álltak. Csak az 1890-es években, az Erzsébet-híd építéséhez kapcsolódó nagyszabású városrendezés keretén belül alakították ki a mai Ferenciek terét a híddal összekötő utat.