0:05
Főoldal | Rénhírek

A tizennégy karátos kérdés

Azt hihetnénk, hogy egy könyv címének a helyesírása problémamentes. Tévedünk: előfordul, hogy a kiadások eltérnek a címek helyesírásában.

nyest.hu | 2013. november 11.

Az ember azt hinné, nincs egyszerűbb a címek helyesírásánál, pláne, ha irodalmi művekről van szó. Azokat egyrészt írók írják, akik tudnak írni, másrészt kiadók adják ki, ahol szerkesztők dolgoznak, akik szerkesztenek és a helyesírást is tudják. Ideje, hogy leromboljuk ezt a naiv elképzelést: a címek helyesírása is felvethet kérdéseket! – És most még nem is a nagyon régen keletkezett, régies helyesírású művekre gondolunk – amilyen a Hymnus (Himnusz).

Egy ismerősünk nemrégiben azt kérdezte tőlünk, hogy hogyan kell írni a Rejtő-regény címét:

Tizennégykarátos autó vagy Tizennégy karátos autó vagy esetleg Tizennégy-karátos autó?

Mert – mint felhívta rá a figyelmünket – a különböző kiadások különféleképpen írják. Van, ahol egyben szerepel:

Van, ahol elválasztás van benne – éppen a kritikus helyen:

Persze a legtöbb kiadáson különírva szerepel:

No, ilyenkor meg mit kell csinálni? Biztosan az a helyes, amelyik gyakoribb? – Hát ez egyáltalán nem biztos. Inkább érdemes azt megnézni, hogy a mai helyesírási szabályok szerint hogy kell írni a hasonló szerkezeteket.

Mivel egy ilyen problémába már magunk is belefutottunk Kosztolányi Hét részes [helyesen: hétrészes] kis nyelvtana kapcsán, egy életre megtanultuk a szabályt, a 119-est. Ezekben a mennyiségjelzős szerkezetekben számnévi jelzőt egybe kell írni az alaptaggal, ha az képzős: négykarátos. Ha azonban a szerkezet bármelyik tagja összetett, akkor külön kell írni őket. A tizennégy összetett számnév, így a szerkezet helyes írásmódja ez: tizennégy karátos.

A mai szabályzat szerint tehát a különírás minősül helyesnek. Az már nehezebb ügy, hogy maga Rejtő hogyan írta, mi volt a szabály akkor, amikor először kiadták a regényt. Továbbá az is érdekes lehet, hogy a korábbi kiadások alkalmazkodtak-e a korabeli szabályzatokhoz. Ezt azonban meghagyjuk a filológus hajlamú olvasóknak...

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (14):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
5 éve 2013. november 15. 13:20
14 Aardvark

@Fejes László (nyest.hu):

Ezzel legitimáltad az összes hasonló hibát, de eddig azt hittem, ez a cikk a helyesírásról és nem az eltörléséről szól: akkumlátor, ventillátor, pósta, árbóc, ijen vagy esetleg ien...

Ha van kötelező írásmód, akkor _írásban_ azt kell(ene) használni. (Szerintem.) Függetlenül attól, hogy a szerző/fordító vette-e a fáradtságot, hogy megtanulja vagy utánanézzen valahol. Egyébként a korrektor mi a fenét csinál?

5 éve 2013. november 13. 09:20
13 MolnarErik

@MolnarErik: Hopp egy vesszővel több lett, szal a "címhez" után nem kell vessző.

5 éve 2013. november 13. 09:19
12 MolnarErik

@Galván Tivadar: Fordításnál természetesen a fordító címválasztása a mérvadó, tehát új (lefordított) címhez, új fordítás kell.

5 éve 2013. november 12. 11:36
11 Grant kapitány

A tizennégykarátos írásmód azonos a második borítón levő "tizennégy- karátos"-sal. A kötőjel ebben csak a sortörés miatt kell, az elválasztási szabálynak megfelelően! Ha ugyanabban a sorban lenne a "tizennégykarátos" szó, feltehetően a második borítón is kötőjel nélkül írták volna! (Persze a jelenleg érvényes szabályzat szerint a "tizennégy karátos" a helyes változat.)

5 éve 2013. november 11. 22:15
10 Galván Tivadar

@MolnarErik: "A szerző címadása a követendő írásmód (nem feltétlenül helyesírásilag), ha a kézirat valamiért nem állna rendelkezésre, akkor pedig az első kiadás."

1987-ben megjelent a Helikon kiadónál Günter Grass Vesztfál csevely c. műve, így, ly-nal. Világos, hogy Grass nem írta se csevelynek, se csevejnek, ahogy az okosok időközben eldöntötték, hogy eztán így kell írni. Föltéve, de meg nem engedve, hogy lenne második kiadás: akkor az most csevely lenne, vagy csevej?

5 éve 2013. november 11. 20:29
9 mederi

Ha nyolckarátos volna az autó, nem volna gond a helyesírásával, de "A tizennégy összetett számnév, így a szerkezet helyes írásmódja ez: tizennégy karátos". Hmmm..:)

Engem a "tanu, tanusítvány" főnevek, helyesírási szabályzat szerint írva "tanú, tanúsítvány" zavar nagyon.

A tanuló sem "tanúl", hanem tanul szerintem..

A "tan-ú" értelmezésem szerint melléknév (igaz, nem nagyon használjuk), hasonló mint a "szellemiség-ű"..

Sántító példa arra, hogyan gondolom és írnám:

"Régi magyar nyelvtan(ú) könyv tanusítja, hogy valamikor ezt hogyan írták. "

Szerintem a "-tanú", jelzője annak, amiben valamit tanítanak (csak az "-ú" lekopott és "nyelvtan" lett belőle), "tanu" pedig, aki valamit látott, és elmondja, leírja..

5 éve 2013. november 11. 20:19
8 MolnarErik

@El Vaquero: Sztem nem ezért ragaszkodnak ehhez az alakhoz, hanem mert (asszem) a burok szóval áll etimológiai rokonságban és így a szóelemzés elve miatt. Burának meg gondolom azok ejtik, akik adjának ejtik az aggyát.

5 éve 2013. november 11. 17:26
7 El Vaquero

@Fejes László (nyest.hu): ritka alkalom, de teljesen egyetértek El Cabezudo elvtárssal. A bura helyesírási forma a különc nyelvjárási balfaszság köbe. Azt értem, hogy az a nyelvjárás, amelyik burának ejti, az a búra (=búbánatra) szótól akarja görcsösen megkülönböztetni a homofonitást elkerülendő, teljesen feleslegesen. Viszont a köznyelvi magyart beszélő anyanyelvi beszélők (az összes magyar lakosság legalább 90%-a), plusz sok magyar nyelvjárás (saccra plusz 5-9%) elég régóta "búrá"-nak ejti. Nem értem, hogy miért volt muszáj a többséggel kicseszni. Egyszer érdemes lenne a helyesírási szótárból az összes ilyen hülyeséget kigyűjteni.

5 éve 2013. november 11. 16:43
6 MolnarErik

@MolnarErik: természetesen "valaminek"

5 éve 2013. november 11. 16:42
5 MolnarErik

@Sultanus Constantinus: Mint írtam, ebben az esetben az első kiadás a mérvadó. Mivel nem mi adtuk a címet, nem változtathatjuk csak úgy meg. Az, hogy valaminak mi a címe, nem helyesírási kérdés. Az, hogy egy cím helyesen (mármint a helyesírási szabályok szerint) van-e írva, az az.

5 éve 2013. november 11. 16:00
4 Fejes László (nyest.hu)

@Aardvark: Ha mindenki búrának ejti, akkor miért is kell burának írni? Ki a hülye, aki leírja kiejtés szerint, és nem tartja számon az ilyen „kivételeket”, vagy az, aki egy olyan alakot ír elő „helyesnek”, mely egyáltalán nem felel meg a nyelvszokásnak?

5 éve 2013. november 11. 15:31
3 Sultanus Constantinus

@MolnarErik: "A szerző címadása a követendő írásmód..."

Csak éppen itt pontosan az a probléma, hogy a szerző címadása nem ismert. Innentől kezdve pedig életbe lép a helyesírási szabályzat.

Amúgy az első mondatoddal sem teljesen értek egyet, mert ha egy cím teljesen egyértelműen hibás helyesírásilag, akkor szerintem javítandó rá hivatkozó szövegekben. A kedvenc példám erre -- igaz, hogy nem könyvcím, hanem filmcím -- a "Jóban Rosszban", ami helyesen ugyebár "Jóban-rosszban" lenne. Na most ha ez a cím 100 évvel ezelőtt született volna és akkor éppen az lett volna a szabály, hogy így kell írni (vagy semmilyen szabály nem lett volna), akkor elfogadnám, hogy régies írásmód, legyen úgy. Azonban itt teljesen egyértelműen arról van szó, hogy az alkotó nem volt tisztában -- vagy nem is érdekelték -- a helyesírási szabályok.

5 éve 2013. november 11. 14:52
2 Aardvark

@MolnarErik:

Nagyon is jellemző az effajta következetesség, ám a hatása romboló és néha kissé idegesítő, mint pl.: Stephen King A búra alatt c. (sic.) regényénél, az abból készült tévésorozatban, de még a hozzá kapcsolódó Wiki cikkben is, ahol körömszakadtáig ragaszkodik az összes érintett a hibás írásmódhoz. Egyszerűen hihetetlen, hogy két kiadást is megért, és nem tűnt fel senkinek, hogy bura a helyes és nem a "búra". Annak idején egy Lőrincze nevezetű fiatalember kijavította a "kőrút" feliratot körútra, ma meg a Wikin (ami, ugye, egy nyilvános enciklopédia, s mint olyan, tájékoztatnia kéne, nem pedig összezavarni) a szócikk szerzője meg van győződve róla, hogy neki van igaza, mert mindenki "búrának" ejti.

5 éve 2013. november 11. 12:57
1 MolnarErik

Sztem ez tipikusan olyan kérdés, ahol nem érdekes a helyesírási szabályzat. Egy címet nem lehet csak úgy átírni. A szerző címadása a követendő írásmód (nem feltétlenül helyesírásílag), ha a kézirat valamiért nem állna rendelkezésre, akkor pedig az első kiadás.