A tizennégy karátos kérdés
Azt hihetnénk, hogy egy könyv címének a helyesírása problémamentes. Tévedünk: előfordul, hogy a kiadások eltérnek a címek helyesírásában.
Az ember azt hinné, nincs egyszerűbb a címek helyesírásánál, pláne, ha irodalmi művekről van szó. Azokat egyrészt írók írják, akik tudnak írni, másrészt kiadók adják ki, ahol szerkesztők dolgoznak, akik szerkesztenek és a helyesírást is tudják. Ideje, hogy leromboljuk ezt a naiv elképzelést: a címek helyesírása is felvethet kérdéseket! – És most még nem is a nagyon régen keletkezett, régies helyesírású művekre gondolunk – amilyen a Hymnus (Himnusz).
Egy ismerősünk nemrégiben azt kérdezte tőlünk, hogy hogyan kell írni a Rejtő-regény címét:
Tizennégykarátos autó vagy Tizennégy karátos autó vagy esetleg Tizennégy-karátos autó?
Mert – mint felhívta rá a figyelmünket – a különböző kiadások különféleképpen írják. Van, ahol egyben szerepel:
Van, ahol elválasztás van benne – éppen a kritikus helyen:
Persze a legtöbb kiadáson különírva szerepel:
No, ilyenkor meg mit kell csinálni? Biztosan az a helyes, amelyik gyakoribb? – Hát ez egyáltalán nem biztos. Inkább érdemes azt megnézni, hogy a mai helyesírási szabályok szerint hogy kell írni a hasonló szerkezeteket.
Mivel egy ilyen problémába már magunk is belefutottunk Kosztolányi Hét részes [helyesen: hétrészes] kis nyelvtana kapcsán, egy életre megtanultuk a szabályt, a 119-est. Ezekben a mennyiségjelzős szerkezetekben számnévi jelzőt egybe kell írni az alaptaggal, ha az képzős: négykarátos. Ha azonban a szerkezet bármelyik tagja összetett, akkor külön kell írni őket. A tizennégy összetett számnév, így a szerkezet helyes írásmódja ez: tizennégy karátos.
A mai szabályzat szerint tehát a különírás minősül helyesnek. Az már nehezebb ügy, hogy maga Rejtő hogyan írta, mi volt a szabály akkor, amikor először kiadták a regényt. Továbbá az is érdekes lehet, hogy a korábbi kiadások alkalmazkodtak-e a korabeli szabályzatokhoz. Ezt azonban meghagyjuk a filológus hajlamú olvasóknak...
@Fejes László (nyest.hu):
Ezzel legitimáltad az összes hasonló hibát, de eddig azt hittem, ez a cikk a helyesírásról és nem az eltörléséről szól: akkumlátor, ventillátor, pósta, árbóc, ijen vagy esetleg ien...
Ha van kötelező írásmód, akkor _írásban_ azt kell(ene) használni. (Szerintem.) Függetlenül attól, hogy a szerző/fordító vette-e a fáradtságot, hogy megtanulja vagy utánanézzen valahol. Egyébként a korrektor mi a fenét csinál?
@MolnarErik: Hopp egy vesszővel több lett, szal a "címhez" után nem kell vessző.
@Galván Tivadar: Fordításnál természetesen a fordító címválasztása a mérvadó, tehát új (lefordított) címhez, új fordítás kell.
A tizennégykarátos írásmód azonos a második borítón levő "tizennégy- karátos"-sal. A kötőjel ebben csak a sortörés miatt kell, az elválasztási szabálynak megfelelően! Ha ugyanabban a sorban lenne a "tizennégykarátos" szó, feltehetően a második borítón is kötőjel nélkül írták volna! (Persze a jelenleg érvényes szabályzat szerint a "tizennégy karátos" a helyes változat.)
@MolnarErik: "A szerző címadása a követendő írásmód (nem feltétlenül helyesírásilag), ha a kézirat valamiért nem állna rendelkezésre, akkor pedig az első kiadás."
1987-ben megjelent a Helikon kiadónál Günter Grass Vesztfál csevely c. műve, így, ly-nal. Világos, hogy Grass nem írta se csevelynek, se csevejnek, ahogy az okosok időközben eldöntötték, hogy eztán így kell írni. Föltéve, de meg nem engedve, hogy lenne második kiadás: akkor az most csevely lenne, vagy csevej?
Ha nyolckarátos volna az autó, nem volna gond a helyesírásával, de "A tizennégy összetett számnév, így a szerkezet helyes írásmódja ez: tizennégy karátos". Hmmm..:)
Engem a "tanu, tanusítvány" főnevek, helyesírási szabályzat szerint írva "tanú, tanúsítvány" zavar nagyon.
A tanuló sem "tanúl", hanem tanul szerintem..
A "tan-ú" értelmezésem szerint melléknév (igaz, nem nagyon használjuk), hasonló mint a "szellemiség-ű"..
Sántító példa arra, hogyan gondolom és írnám:
"Régi magyar nyelvtan(ú) könyv tanusítja, hogy valamikor ezt hogyan írták. "
Szerintem a "-tanú", jelzője annak, amiben valamit tanítanak (csak az "-ú" lekopott és "nyelvtan" lett belőle), "tanu" pedig, aki valamit látott, és elmondja, leírja..
@El Vaquero: Sztem nem ezért ragaszkodnak ehhez az alakhoz, hanem mert (asszem) a burok szóval áll etimológiai rokonságban és így a szóelemzés elve miatt. Burának meg gondolom azok ejtik, akik adjának ejtik az aggyát.
@Fejes László (nyest.hu): ritka alkalom, de teljesen egyetértek El Cabezudo elvtárssal. A bura helyesírási forma a különc nyelvjárási balfaszság köbe. Azt értem, hogy az a nyelvjárás, amelyik burának ejti, az a búra (=búbánatra) szótól akarja görcsösen megkülönböztetni a homofonitást elkerülendő, teljesen feleslegesen. Viszont a köznyelvi magyart beszélő anyanyelvi beszélők (az összes magyar lakosság legalább 90%-a), plusz sok magyar nyelvjárás (saccra plusz 5-9%) elég régóta "búrá"-nak ejti. Nem értem, hogy miért volt muszáj a többséggel kicseszni. Egyszer érdemes lenne a helyesírási szótárból az összes ilyen hülyeséget kigyűjteni.
@MolnarErik: természetesen "valaminek"
@Sultanus Constantinus: Mint írtam, ebben az esetben az első kiadás a mérvadó. Mivel nem mi adtuk a címet, nem változtathatjuk csak úgy meg. Az, hogy valaminak mi a címe, nem helyesírási kérdés. Az, hogy egy cím helyesen (mármint a helyesírási szabályok szerint) van-e írva, az az.
@Aardvark: Ha mindenki búrának ejti, akkor miért is kell burának írni? Ki a hülye, aki leírja kiejtés szerint, és nem tartja számon az ilyen „kivételeket”, vagy az, aki egy olyan alakot ír elő „helyesnek”, mely egyáltalán nem felel meg a nyelvszokásnak?
@MolnarErik: "A szerző címadása a követendő írásmód..."
Csak éppen itt pontosan az a probléma, hogy a szerző címadása nem ismert. Innentől kezdve pedig életbe lép a helyesírási szabályzat.
Amúgy az első mondatoddal sem teljesen értek egyet, mert ha egy cím teljesen egyértelműen hibás helyesírásilag, akkor szerintem javítandó rá hivatkozó szövegekben. A kedvenc példám erre -- igaz, hogy nem könyvcím, hanem filmcím -- a "Jóban Rosszban", ami helyesen ugyebár "Jóban-rosszban" lenne. Na most ha ez a cím 100 évvel ezelőtt született volna és akkor éppen az lett volna a szabály, hogy így kell írni (vagy semmilyen szabály nem lett volna), akkor elfogadnám, hogy régies írásmód, legyen úgy. Azonban itt teljesen egyértelműen arról van szó, hogy az alkotó nem volt tisztában -- vagy nem is érdekelték -- a helyesírási szabályok.
@MolnarErik:
Nagyon is jellemző az effajta következetesség, ám a hatása romboló és néha kissé idegesítő, mint pl.: Stephen King A búra alatt c. (sic.) regényénél, az abból készült tévésorozatban, de még a hozzá kapcsolódó Wiki cikkben is, ahol körömszakadtáig ragaszkodik az összes érintett a hibás írásmódhoz. Egyszerűen hihetetlen, hogy két kiadást is megért, és nem tűnt fel senkinek, hogy bura a helyes és nem a "búra". Annak idején egy Lőrincze nevezetű fiatalember kijavította a "kőrút" feliratot körútra, ma meg a Wikin (ami, ugye, egy nyilvános enciklopédia, s mint olyan, tájékoztatnia kéne, nem pedig összezavarni) a szócikk szerzője meg van győződve róla, hogy neki van igaza, mert mindenki "búrának" ejti.
Sztem ez tipikusan olyan kérdés, ahol nem érdekes a helyesírási szabályzat. Egy címet nem lehet csak úgy átírni. A szerző címadása a követendő írásmód (nem feltétlenül helyesírásílag), ha a kézirat valamiért nem állna rendelkezésre, akkor pedig az első kiadás.