Milyen lesz 2050-ben?

Jóslunk. Tudhatjuk milyen lesz az angol (vagy akármelyik másik nyelv) 2050-ben? Igen, hiszen az akkori beszélők egy része már köztünk él. Ahogy eddig változott a nyelv, úgy fog a jövőben is.

Milyen lesz az angol nyelv 2050-ben? – kérdezi James Harbeck egy cikkében. Azt, hogy az akkori fiatalok hogyan fognak beszélni, nem tudhatjuk, de azt, hogy az akkori idősebb generáció hogyan, sejthetjük már ma is: meg kell hallgatnunk egy mai fiatalt. Állítását két színésznővel illusztrálja. Meghallgathatjuk a néhány hét múlva 50 éves Brooke Shieldset egy 15 éves korában, A kék lagúnában játszott szerepe kapcsán rögzített és egy tavalyi interjúban, valamint a néhány napja a 19. születésnapját ünneplő Abigail Breslint, a család kicsi kincsét. (Az interjúkat az eredeti cikkben meghallgathatjuk.)

Hallgasd a nőt!

Stigmatizált az a nyelvi változat, amit a beszélők egy része – főleg az iskolában hallottak alapján – hibásnak tart. A magyarban például erősen stigmatizált a suksükölés és a nákolás.

A leghíresebb amerikai társasnyelvész, William Labov figyelte meg először, hogy a két nem máshogyan viszonyul a nyelv változásához. A nők a stigmatizált nyelvi változatokat kevésbé hajlamosak használni, mint a férfiak, ezzel jobban illeszkednek környezetük elvárásaihoz: nem beszélnek „csúnyán”. (Természetesen ezek nagyobb mintán megfigyelt szabályszerűségek, amiket anekdotikus ellenpéldákkal – „ismerek olyan nőt, aki…” – nem lehet cáfolni.) A nem stigmatizált újítások viszont jellemzőbbek a nőkre, mint a férfiakra. Vagyis a nyelv változásának észrevétlen folyamatát inkább a nők irányítják: nem véletlen, hogy Harbeck is színésznőket idéz.

Megfigyeli, hogy Breslin magánhangzói nyílnak: a kid ’kölyök’ [kid] helyett [kéd], a much ’sok’ [möcs] helyett [macs]. A sad ’szomorú’, happening ’történik’ hangsúlyos magánhangzóit egészen nyíltan, szinte magyar [á]-nak ejti, nem pedig [e]-nek, ami az amerikai beszélőkre amúgy jellemző.

Össze vagy szét?

Azt gondolhatnánk – mondja Harbeck –, hogy a nyelvváltozatok közti különbségek csökkennek, mivel az emberek közötti kapcsolatok megsokszorozódtak. Gyorsan lehet helyet változtatni, ezzel új beszélőközösségbe kerülni, de még erre sincs szükség ahhoz, hogy más emberek beszédét halljuk és a miénket hallják mások, hiszen a világnak szinte tetszőleges két pontja között lehet élő audió- vagy akár videókapcsolat. A sok kapcsolat ellenére nem feltétlenül csökkennek a különbségek. A gyerekek nem a tévéből vagy a filmekből tanulnak beszélni, hanem a körülöttük élő emberektől. És mivel különböző vidékeken az emberek különbözőképpen beszélik „ugyanazt” a nyelvet, a gyerekeikre is továbbörökítik a különbségeket.

A már emlegetett Labov Sharon Ash-sel és Charles Boberggel készítette el az észak-amerikai angol nyelv atlaszát, ezért elég részletes képünk van ennek a területnek a nyelvi sokféleségéről. A kiejtésben a magánhangzók terén tapasztaljuk a legszembetűnőbb változásokat. A magánhangzók jellemzően együtt csúsznak, húzzák vagy tolják egymást, és az angol különböző változataiban eltérő irányba teszik ezt.

Ha mindez nem lenne elég, olyan hangváltozásokat is megfigyelhetünk, amelyekben ugyanaz a hang ugyanabban a nyelvváltozatban attól függően csúszik az egyik vagy a másik irányba, hogy mi követi. Kaliforniában az [i] csúszik lefelé az [é] felé, az [e] pedig az [á] felé – ahogy Breslinnél is hallottuk –, de ha orrhang követi, akkor épp ellenkező irányba mozog, záródik, a sing ’énekel’ szót egészen zárt [i]-vel ejtik, az and ’és’ pedig [é^end]-nek hangzik.

Valamennyire az egységesülés felé tart viszont az [r] eloszlása, amiről már többször volt korábban is szó. Itt azt figyelhetjük meg, hogy egyre kevesebben hagyják el a nem magánhangzó előtti [r]-eket, tehát a red rose ’vörös rózsa’ mindenkinek [red rouz], de a cardboard ’kartonpapír’ [kádbód] ejtése visszaszorulóban van, egyre többen [kárdbórd]-nak ejtik – legalábbis Amerikában.

Ez nem lehet az [r]-ezni kezdő nyelvváltozatok saját újítása, mivel egy ilyen változatban lehetetlen megjósolni, hova kerüljön [r] és hova ne. Arról van szó, hogy ha egy beszélőközösség nem ejt [r]-t se a father [fáda] ’apa’, se a farther [fáda] ’messzebb’ szóban, vagyis a kettőnek egybeesik a kiejtése, akkor a következő nemzedék csak úgy ejthet az egyikben [r]-t, a másikban nem (father marad [fada], a farther viszont [fárdör]), ha ezt más beszélőközösségtől tanulja el, hiszen egyébként vagy mindkettőben, vagy egyikben sem ejthetné. A beszélők ugyanis általában nem szoktak a szavak írásképére gondolni beszéd közben, tehát az nem okozhat ilyen eltérést.

Megváltoztatja-e a nyelvet az SMS?

Harbeck szerint nem. Az kétségtelen, hogy a twittelés, esemesezés vagy akár a kommentelés is új műfajokat teremtettek, de ezek a műfajok nagyon kevéssé hatnak magára a nyelvre. Az üzleti levelek sem hatottak különösebben a beszélt nyelvre. Az kétségtelenül megfigyelhető, hogy az írott nyelv egyre kevésbé formális az utóbbi évszázadban, de ennek egyértelműen az írástudás elterjedése és a nyugati társadalmak demokratizálódása az oka.

Felesleges tehát azon aggódni, hogy ezek az új műfajok túl nagy hatással lesznek a nyelvre, hiszen a nyelvi forgalom nagy része továbbra sem ezeken a csatornákon zajlik. Az viszont természetes, hogy ezeknek a műfajoknak egyes elemei szélesebb körben használatossá válnak, ez viszont nem új jelenség. Harbeck a perjel („/”), angolul slash szóbeli használatát említi (pl. my sister slash best friend ’a testvérem, egyben legjobb barátom’). De magyarul is, angolul is használjuk szóban a pont vagy full stop kifejezést arra, hogy amit mondtunk, nem tekintjük vita tárgyának. Az angolul air quotes-nak, azaz ’légi idézőjelnek’ nevezett gesztus pedig már állítólag 1927-ben előfordult, igaz nevet csak 1989-ben kapott. Mindhárom esetben egy másik műfajból, az írott nyelvből bővült a beszélt nyelv.

Ők mind

Volt már róla szó, hogy az angolban az eredetileg ’ti/ön’ (pontosabban ’titeket/önt’) jelentésű you mára teljesen kiszorította a korábbi ’te’-t, a thout. Ezért ma az angolban a you ’te’-t és ’ti’-t egyaránt jelent. Ha valamiért fontos őket megkülönböztetni, akkor használhatunk körülírást, pl. you only ’csak te’ vagy you-all ’ti mind’.

Arról is írtunk már, hogy napjainkban a harmadik személyben – igaz más okból – hasonló folyamat zajlik, terjed a korábban csak többes számban használható they ’ők’, them ’őket’, their ’övék, themselves ’magukat’ névmások használata egyes számban is (a legutolsó ilyenkor themself, vagyis a végén nincs többes toldalék), amikor nem akarunk slash tudunk állást foglalni a névmás utalta személy neméről. Harbeck jóslata az, hogy a jövőben a helyesírás-ellenőrzők nem fogják a themselfet themselvesre javítani, de ami ennél érdekesebb, várható a they-all ’ők mind’ megjelenése a többes számban, hiszen a theyt egyre gyakrabban fogjuk nemfüggetlen, élő, egyes számú személyes névmásként használni.

Reméljük, sokan meglátjuk, így lesz-e.

Kapcsolódó tartalmak:

• Milyen lesz az „újmagyar”?
• 7 térkép az angol nyelvről
  – dupla bonus track-kel
• Angol magánhangzó-csúszka
• Skálázunk!
• Ritkán rikkant a rigó

Hasonló tartalmak:

• 5 meghökkentő angol beszólás
• A kocka ki van ejtve
• A pestisnek köszönhetjük az angol nyelvet?
• Ablaut és álablaut: mi a különbség?
• Aki előre megmondta

Hozzászólások (6):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)