Skálázunk!

Nem csak az a kérdés, ki ejti az [r]-t az angolban, és ki nem, hanem az is, hogy ki hol ejti. Az [r] ejtésének helyszínei nem véletlenszerűen oszlanak meg, hanem egy jól kitapintható terv szerint alakulnak. Felderítjük a tervet.

Volt már szó arról, hogy az angolban az [r] hang eloszlása nagy változatosságot mutat: nem ugyanott ejtenek [r]-t a különböző tájszólásokat beszélők. Ha az egyszerűség kedvéért a helyesírás felől nézzük a dolgot, van, aki minden leírt r-t kiejt, és van, aki ezek közül csak azokat, amelyeket magánhangzó követ — természetesen nem írásban, hanem a kiejtésben. Ez utóbbi beszélők viszont sokszor ott is ejtenek [r]-eket, ahol a helyesírás nem mutat ilyesmit: I saw a film [aj szórö film] ’láttam egy filmet’, visa application [vízör eplikejsön] ’vízumkérelem’. Azonban még az [r]-ezés szempontjából sem csak ez a kétféle beszélő létezik. Figyeljük meg, a többiek mit csinálnak.

Hahvahd Square

Korábban azt állítottuk, hogy a Harvard egyetem nevét Amerikában általában [hárvörd]-nek, a helyiek közül viszont sokan [hávöd]-nek ejtik, [r]-ek nélkül. Ez érthető, hiszen ebben a szóban az r-eket nem követi magánhangzó. Leírva ezt úgy érzékeltetik, hogy az r betűket h-kra cserélik, hiszen a [h]-t is csak magánhangzó előtt ejtjük az angolban.

A square-ben [v]-vel jelölt hang valójában egy siklóhang, a [w], de ez itt most lényegtelen. A magánhangzók átírására sem fordítunk itt sok figyelmet.

Vannak azonban olyan beszélők – főleg Új-Angliában, ahol a Harvard is van –, akik a Harvard Square nevű teret [hávöd szkver]-nek mondják, vagyis a square végén ejtenek [r]-t, még akkor is, amikor nem követi magánhangzó. Vagyis ezek a beszélők szón belüli mássalhangzók előtt nem ejtenek [r]-t, de szóvégi [r] van náluk. Ezzel félúton vannak azok között, akik [hávöd skve]-t, és akik [hárvörd skver]-t ejtenek.

Olyan beszélőket viszont nem találunk, akik a másik lehetőséget választanák, azaz szóbelseji mássalhangzó előtt ejtenének [r]-t, szó végén viszont nem: *[hárvörd skve]. Tehát a beszélők nem használnak ki minden lehetőséget, ezt a következő táblázatban mutatjuk. A szürke dobozokban az [r] nélküli kiejtéseket látjuk.

	Anglia	Új-Anglia	Kalifornia
rat ’patkány’	[ret]	[ret]	[ret]
tar ’kátrány’	[tá]	[tár]	[tár]
art ’művészet’	[át]	[át]	[árt]

A déliek

Az Egyesült Államok dél-keleti részén egy évszázada még a lakosság nagyobb része nem ejtette azokat az [r]-eket, amelyeket nem követett magánhangzó. Az idén 90 éves volt elnök, a Georgiából származó Jimmy Carter, például alig ejt ilyen [r]-t.

Azonban ez az ejtésváltozat a fehérek beszédéből egy-két generáció alatt teljesen eltűnt, és ugyanígy erősen visszaszorulóban van Új-Angliában is. Vélhetőleg a múlt század közepén dúló faji összecsapások miatt igyekeztek a fehérek elszakadni a feketékre igen jellemző [r]-telen kiejtéstől.

Még délebbre azonban továbbra is fennmaradtak olyan kiejtésváltozatok, amelyekben nem ejtenek [r]-t. Sőt sok beszélőnél nem csak a szóvégi és a mássalhangzó előtti [r] tűnik el, de még azok is, amelyeket nem hangsúlyos magánhangzó követ. Így tehát ezt mondják: America [ömejika], very sorry [veji szaji] ’nagyon sajnálom’, era [íja] ’korszak’. A [j] ne tévesszen meg minket, az csak a hiányzó [r] helyén keletkezett űrt tölti be, ugyanúgy, ahogy a magyarban is: szia [szija], sőt sokaknál tea [teja].

Az előbbi táblázatba ezt a változatot is belevesszük, címkének Louisianát tesszük meg.

	Louisiana	Anglia	Új-Anglia	Kalifornia
rat ’patkány’	[ret]	[ret]	[ret]	[ret]
era ’korszak’	[íja]	[íra]	[íra]	[íra]
tar ’kátrány’	[tá]	[tá]	[tár]	[tár]
art ’művészet’	[át]	[át]	[át]	[árt]

A skála

Ismét nem találunk olyan beszélőt, aki hangsúlyos magánhangzó előtt ne ejtené az [r]-t, de hangsúlytalan előtt igen. Ezek a hiányzó kiejtési rendszerek nagyon fontosak, hiszen ezek teszik lehetővé, hogy skálákat állítsunk fel, például az [r] előfordulási helyszínei között. A nyelveknek úgy tűnik velejárója, hogy ha megfelelő sorrendbe tesszük a kritériumokat, ilyen lépcsőzetes eloszláshoz jutunk. Az alábbi sorozatban a „⊃” jel azt jelenti, hogy ha a baloldali helyzetben előfordul valami, akkor a jobboldaliban is elő fog fordulni.

mássalhangzó előtt ⊃ szó végén ⊃ magánhangzó előtt ⊃ hangsúlyos magánhangzó előtt

A skála elején azt a környezetet találjuk, amelyből először eltűnik az [r]. Tehát ha itt találunk [r]-t, akkor, az ettől jobbra eső környezetekben is fogunk találni. A skála végén pedig azt, ahol utoljára megmarad: ha már hangsúlyos magánhangzó elől is eltűnne, akkor abban a tájszólásban már sehol nem fordulna elő.

Általános skála

Ha az itt bemutatott skála csak az [r] eloszlásáról szólna, akkor nem volna annyira érdekes. Azonban az a helyzet, hogy sok más mássalhangzó eloszlását is ugyanez a skála irányítja. Általában elmondható, hogy egy mássalhangzó magánhangzó előtt „érzi magát” a legjobban, bizonyos nyelvekben – pl. az angolban – még az is számít, hogy ez a magánhangzó hangsúlyos legyen. A szó vége már eggyel rosszabb környezet, a legrosszabb viszont az, ha egy másik mássalhangzó követi.

Az angolban jó néhány olyan mássalhangzó van, ami szó végén minden további nélkül megjelenhet, de szón belül mássalhangzó előtt csak úgy, ha a mássalhangzó egy toldalékhoz tartozik vagy ha egy magánhangzó kiesett közülük. Ilyen például a [cs], [dzs], [v]: ezek mindegyike állhat szó végén (pl. rich [rics] ’gazdag’, edge [edzs] ’szél’, love [lav] ’szeret’), de szó belsejében csak toldalék előtt (pl. richness [ricsnösz] ’gazdagság’, edgeless [edzslösz] ’szél nélküli’, loved [lavd] ’szeretett’) vagy időnként kieső magánhangzó előtt (pl. natural [necsöröl] vagy [necsröl] ’természetes’, Benjamin [bendzsömin] vagy [bendzsmin], frivolous [frivölösz] vagy [frivlösz] ’frivol’). Ez az eloszlás az [r]-nek az új-angliai eloszlását követi.

A [h] ezzel szemben nemhogy mássalhangzó előtt és szó végén, de még hangsúlytalan magánhangzó előtt sem fordul elő – kivéve, ha szó elején áll. Tehát van [h] a behind [böhájnd] ’mögött’, alcohol [elköhol] ’alkohol’ szavakban, ahol a [h] utáni magánhangzó hangsúlyos. Nincs viszont a vehicle [vijököl] ’jármű’ szóban, ahol az első magánhangzó a hangsúlyos, a második viszont nem.

Ha nem is ennyire kategorikusan, de legalább gyakoriságban a [w] is követi a [h] eloszlását. Hangsúlytalan szótag elején alig fordul elő: a [w]+hangsúlytalan magánhangzó-sorozatok száma kb. egy tizenkettede a [w]+hangsúlyos magánhangzó-sorozatok számának. Ha ugyanezt [t]-vel nézzük meg, nagyjából egyenlő számokat találunk, sőt hangsúlytalan szótag előtti [t]-ből valamennyivel még többet is.

Láthatjuk tehát, hogy ha egy mássalhangzónak beazonosítjuk a skálánkon a választópontját, akkor már megjósolhatjuk, az alatt sehol nem fordulhat elő, a fölött pedig mindenhol elő fog fordulni. Most már csak az ennek ellentmondó eloszlásokat kell összegyűjtenünk és valahogy magyaráznunk.

Kapcsolódó tartalmak:

• Ritkán rikkant a rigó
• Magán-, mással-, fél- és kettős-
• A kérdésben a válasz
• Horger sonkája
• A félretett szembenállás
• Határok helyett lépcsők

Hasonló tartalmak:

• Amit mindenki rosszul tud az angol nyelvről
• Hosszú és rövid
• A kehely, a pehely és a teher
• A legnehezebb és legkönnyebb nyelvek
• A rejtélyes Ironman

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)