Aki előre megmondta
A modern nyelvészet megalapítója, a 20. század egyik legnagyobb nyelvésze, és ehhez hasonló nagy nevekkel illetik Ferdinand de Saussure-t, a neves svájci nyelvészt (1857–1913). De ki volt ő, mit csinált, és mivel érdemelte ki, hogy a legnagyobbak közé soroljuk? Ebben a cikkben fiatalkori tudományos bravúrjait mutatjuk be.
Saussure előkelő és magasan iskolázott családba született Genfben, rokonságából többen voltak és lettek számontartott tudósok, politikusok (édesapja híres rovartudós volt, el is neveztek róla egy sáskafajt). Ő maga tanult Genfben, Berlinben és Lipcsében, épp abban az időben, amikor ott az újgrammatikusok színre léptek. Húszéves korában írt egy dolgozatot – amelyet tudományos körökben ismertetett is – az indoeurópai alapnyelv a magánhangzójáról. Ez nem részletkérdés volt az indogermanisztikán belül, hanem egy központi problémát talált telibe, amely az ablaut nevű jelenséget érinti.
(Forrás: Wikimedia Commons )
A dolog leegyszerűsítve a következőképpen áll. A régi (vagy régi vonásokat őrző) indoeurópai nyelvekben megfigyelhető, hogy egy-egy tő különböző magánhangzókkal, illetve magánhangzók nélkül is megjelenhet, pl. angol sing ’énekel’ ~ sang ’énekelt’ ~ song ’ének’ ~ sung ’énekelt’ (melléknévi igenév), sit ’ül’ ~ nest ’fészek’, görög pater-a ’apa’ (tárgyesetben) ~ patr-os (birtokos esetben) ~ eupatora ’jó apától származó’ (tárgyesetben), és a példákat még sorolhatnánk. Ezt nevezzük ablautnak. A váltakozó magánhangzó a görögben és több más régi indoeurópai nyelvben rendszerint e-ként és o-ként jelenik meg. A szanszkritban azonban más a helyzet: ott mind az e, mind az o helyén a áll (pl. görög gegona ~ szanszkrit dzsadzsana ’született’). Attól függően, hogy a görögöt vagy a szanszkritot gondoljuk-e archaikusabbnak, vagyis hogy melyikük őrzi hívebben az indoeurópai alapnyelv magánhangzórendszerét, nyilván egészen máshogy fogjuk elképzelni az ablaut működését az alapnyelvben. Ha a görög az archaikusabb, az alapnyelvben e ~ o ~ Ø váltakozást kell feltételezni, és a szanszkrit magánhangzórendszer az újító, ha viszont a szanszkrit az archaikusabb, az alapnyelvben a ~ Ø váltakozást kell feltételezni, és a görög magánhangzórendszer az újító.
Az előző cikkben emlegetett Brugmann, valamint Saussure nagyjából egyszerre jutott arra az azidőtájt botrányosnak számító felismerésre, hogy a szanszkrit az újító, kevésbé konzervatív magánhangzórendszerű nyelv, tehát az alapnyelvben volt e és o, és az ablaut is háromirányú váltakozás volt. Ez azért fontos, mert az indoeurópaiban az ablaut egyáltalán nem csak hangtani kérdés volt, hanem nyelvtani is, az ezen a néven emlegetett váltakozások komoly szerepet játszottak a névszóragozásban, de méginkább az igeragozásban (lásd föntebb az angol sing igét). Az tehát, hogy pontosan milyen volt a magánhangzókészlet, és milyenek voltak ezek a váltakozások, szinte az egész nyelvtan rekonstrukcióját alapvetően meghatározza.
Ma egy magánhangzó, holnap az egész ablautelmélet
Egy évvel később, amikor még mindig csak 21 éves volt, Saussure közzétett egy könyvet, amelyben még alaposabban górcső alá veszi az egész ablautelméletet. Óriási felkészültségével, alapos adatismeretével, szigorúan logikus és módszeres érvelésével, valamint kivételes elméletalkotó képességével maradandót alkotott és hosszú távon meghatározta az ablautelméletet és ezáltal az indoeurópai hang- és alaktant. Rövid címen Mémoire-ként emlegetett munkáját jó ideig se lenyelni, se kiköpni nem tudták a kortárs újgrammatikusok, kb. húsz évig nem hivatkoznak rá, Brugmann egy rövid recenzióban intézi el éles elmére valló, de megalapozatlan spekulációként azt a könyvet, amely minden idők összehasonlító nyelvészetének egyik legkiemelkedőbb alkotása (még ha egyes részleteiben nyilván meghaladta is az utókor).
Az alapgondolat zseniálisan egyszerű. A szemleletesség kedvéért nem pontosan követjük az eredeti gondolatmenetet, de a lényeget visszaadjuk. Ha a fönt bemutatott e ~ o ~ Ø típusú ablautot „normális” ablautnak nevezzük, volt a gyököknek egy problémás kis halmaza, amelyek „abnormális” ablautot mutattak, amennyiben a rövid magánhangzók helyén hosszú magánhangzót, a semmi helyén pedig rövid magánhangzót tartalmaztak (pl. görög ti-thé-mi ’teszek’, thó-mos ’rakás’, thetos ’rakott’, azaz é ~ ó ~ e sor a „normális” e ~ o ~ Ø sor helyén). Saussure feltételezése az volt, hogy az ilyen „abnormális” váltakozásokban részt vevő hosszú magánhangzók eredetileg rövid magánhangzó + valami más hang kombinációi voltak, és csak később alakultak hosszú magánhangzókká, tehát a fenti görög példát valahogy úgy kell elgondolni, hogy eredetileg theX ~ thoX ~ thX, ami teljesen normális ablaut, ugyanolyan, mint a patera ~ eupatora ~ patros, majd későbbi hangváltozásoknak köszönhetően eX > é, oX > ó, és X > e (vagy legalábbi valamilyen rövid magánhangzó).
De hol a bizonyíték?
Az ötlet lényege tehát az, hogy az abnormális ablautot visszavezeti a normális ablautra, és így az alapnyelvre lényegesen egyszerűbb rendszert tud rekonstruálni (hiszen csak egyféle ablaut van). Van azonban egy probléma vele: az tudniillik, hogy a 19. század végén egyetlen olyan indoeurópai nyelvet sem ismertek, amelyben ne hosszú magánhangzók, hanem valamilyen hangkombinációk jelentek volna meg a kérdéses gyökökben, vagy legalább valami olyasmik, amik kicsit is hasonlítanak a Saussure által feltételezettekre. Brugmann kritikája is ezen alapult: sehol nincs bizonyíték a kérdéses X hang mibenlétére. Saussure alapvetően a rendszer koherenciájára alapozva, vagyis absztrakt módon érvelt rekonstrukciója mellett.
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsches Bundesarchiv (German Federal Archi)
Saussure elméletének sorsa kicsit hasonló Le Verrier-éhez, a 19. századi francia matematikus-csillagászéhoz, aki az Uránusz bolygó mozgásában megfigyelt szabálytalanságokból pusztán matematikai számítások alapján következtetett egy Uránuszon túli bolygó létezésére a naprendszerben, sőt, még az aktuális helyét is meg tudta jósolni. Mikor levelét elküldte a berlini obszervatóriumba, a bolygót még aznap este megtalálták ott, ahol Le Verrier szerint lennie kellett – ez lett a Neptunusz.
A különbség az, hogy Saussure már nem érte meg az anatóliai nyelvek (elsősorban a hettita) alaposabb feltárását, és annak bizonyítását, hogy őbennük megtalálható a kérdéses hang, mégpedig valódi mássalhangzó formájában.
(Forrás: Wikimedia Commons / Iocanus / GNU-FDL 1.2)
Elmélete azonban így is empirikus bizonyítást nyert, és ma már alig van olyan indogermanista a világon, aki ne fogadná el alapvető helyességét. Ezt az elméletet ma laringáliselméletnek hívják, de az elnevezésnek és a konkrét hangokra vonatkozó hipotéziseknek már nincs köze Saussure-höz.
Szerintem nem kell a hettitákig "menni", mert a magyarban is vannak értelmes "szótő szavak", amelyek ma is értelmesek, és hosszú magánhangzójuk rövidül a toldalék, vagy rag hozzáadása következtében.
Pl.:
jő (régies)/ jö-v-és
jó/ ja-v-as
szó/ sza-v-al, sza-v-as
ró/ ro-v-ás, ro-v-ott
sár/ sar-az (sar-al), sar-(o)k-os
szűr/ szür-et..
oké.
@Krizsa: "Honnan vegyek pénzt egy programozóra, he"
Dear Ms Krizsa
I don't really care about your financial problems. I merely gave you a business tip: whether you take it or not, it is not my problem. So please spare me from your inner debates.
Sincerely
D. J. S.
Félreértettél, én nem azt kifogásoltam, hogy nem szóltál hozzá iziben, 4-5 órán belül, csak neked szokásod 20 millió éves cikkeket elővenni, és ezt eddig hónapok alatt nem találtad meg. Na, de nem viccelek, ha nincs humorérzéked.
Én magam sem tudom kezelni az anyagot egybekötött könyvalak nélkül. PONT ezért lett 2011-ban a kísérleti kiadás, amiről előre tudtam, hogy csak "olyasmi" és hogy a nyelvészeti rész nincs is kidolgozva benne. De már nem voltam képes a sz.gépben kezelni a cakpakkot.
Tehát kiadtam 30-at (az 60 vaskos kötet). Mennyi volt itt csak a nyomtatás ára? 2200 dollár. A fele annak, amit magyarországi "amatőr könyvek kiadója" kért. Formázást én csinálok, szakmai lektorálás nálam nincs (mert úgyse ért hozzá senki, Nyelvi lektorálást (átolvasást) a szótározó adatgyűjtőm végzett, aki az egyik lányom. (Neki fizetek 3 óra / nap minimálbért, a NAV-nak meg ennek a FELÉT adóban. Mivelhogy KÜLFÖLDI (nincstelen, nyugdíjas) munkaadója van. (Megéritek a pénzeteket).
Miért nem adómentesen dolgoztatom, csendben? Azért..
Meg azért is, mert a sokéves munkájáért, főleg a héber tudásáért - itt tanult nyelviskolában héberül - azt akartam, hogy ő legyen a könyv másik szerzője. Megtaposta az élet, és ez szépen feldobta. Ennyi a legkevesebb, amit megérdemel.
Akkor viszont bármikor bebaszhat nekem az adóhivatal 1-2 milliócskát - ha meg merem kockáztatni, hogy ne adózzak...
Tehát a kísérlet kiadás után azonnal dolgoztam a témán tovább, de most már a saját könyvemet forgatva. Igenis sokkal könnyebb így dolgozni, mint a képernyőről. Az ELSŐ kiadás (ismét 60 kötet) ugyanannyiba került.
Honnan vegyek pénzt egy programozóra, he?
@Krizsa:
"De nem vagyok képes egyedül feltenni az internetre."
Néma gyereknek anyja se érti a szavát.
"És hogyan pörgessenek a képernyőn 700 oldalnyi táblázatot?"
Nem akarásnak nyögés a vége.
"Ez ÚJ tudományág. Mindene új, nincs kiépített számítógépes eszköztára."
Erre már nincsen mondás, de nézd... Nem tudom, mennyibe kerültek a szótáraid, de esetleg olcsóban is kijöhetsz, aztán a maradék mehet az onokáknak. Felhívhatsz egy programozót, elmagyarázhatod neki a problémádat ("Az én GYÖK-ábécém szerint (mert eltérő abc-vel dolgozom), hogyan lehet csoportosítani az internetben?"), aztán lehet, hogy meg tudja oldani egyszerűen.
Ha viszont nem kérsz segítséget, akkor olyan dolgokkal is vacakolnod kell, amikkel nem feltétlenül kellene.
@El Vaquero: Pont te kérdezted, hol vagyok (hamár gyökök), beteg vagyok-e? Erre válaszoltam, hogy legalább fél napot dolgozom. Minek dolgozik egy nyugdíjas? Mert komolyabb plusz jövedelemre van szüksége. Szerintem rövid és adekvát választ adtam.
Nem becsülöm le az internetet, pláne nem akarok keresni egy ilyen könyvön, mert a eleve marhaság.
De nem vagyok képes egyedül feltenni az internetre.
Teljes szótárakat sem látok a gépben sehol, csak felbontva... s ezt NEM LEHET felbontani.
Az sem igaz, hogy az internet helyettesíti a könyveket, mert akit én ismerek, mindenkit idegesíti, ha 10 oldalnál többet kell a képernyőről olvasni.
Körberakom az asztalt 8 szótárral. Igenis gyorsabban találom meg a szavakat egy forgószékről, mintha a gépben nyitnék ki 8 onlájnt, aztán na milyen betű... S szóbokrokat hol találom?
Az én GYÖK-ábécém szerint (mert eltérő abc-vel dolgozom), hogyan lehet csoportosítani az internetben?
Ez ÚJ tudományág. Mindene új, nincs kiépített számítógépes eszköztára.
Nem látod, annyiból is, amit itt látsz, hogy nem olvasmányról van szó? Hanem nyelvészetről. Legalább 600 táblázat, amikben csak szavak vannak - elméleti részek, statisztikák, stb.
Ahhoz, hogy ebből bármit is megértsen valaki, legalább egy tanfolyamot kellene elvégeznie. Itt a fele nyelvész, mégse ért belőle semmit. Akkor milyen közönségnek tegyem fel? És hogyan pörgessenek a képernyőn 700 oldalnyi táblázatot?
Ki mondta most, hogy könyveket adj ki? Szó nem volt ilyenről.
Egyébként az amatőr írókat azért nem értettem sosem, hogy egy csomó pénzt elköltenek kiadóknál, hogy kiadhassák a műveiket (lényegében csak a lektorálás kerül komolyabb pénzbe), amiből úgyse gazdagodnak meg soha. Pedig ott van az internet, ingyen van, ingyenes webszerverre, ingyenes domain alá, ingyenes-ízléses websablonnal ki lehet tenni az írást, bemutatkozó oldallal, a művet pdf formátumban letölthetővé tenni, borítóstól, egyéb e-könyv formátumokban is (mobi, e-pub, prc).
Csak mostanában még sokan azt hiszik, hogy ha könyvük jelenik meg, akkor belépnek vele egy elit közösségbe, micsoda írók lesznek tőle, aztán nagyon nem így van. Aztán megy a sírás, hogy milyen drága a kiadás, nincs rá pénz. Sok neves történelmi írónk a seggét a földhöz verte volna belilulásig, hogy ha olyan publikálási médiuma lett volna, mint ma az internet, ahol egy csomó ember olvassa az írásaikat, egy csomó visszajelzés érkezik, és a mű vírusként terjed. Sokan lebecsülik az internet erejét.
Ahhoz, hogy én könyveket tudjak kiadni a saját pénzemből, 68 évesen is dolgoznom kell. 4-5 órát naponta.
Na, ebben még gyökök is vannak és Krizsa sehol. Talán beteg?
@anokó: Kedves Anokó,
Nem egészen értem a kérdését. A gyök mint nyelvészeti terminus az indogermanisztikában egy meghatározott nyelvi kategóriát jelent, a legkisebb olyan lexikális morfémát, amelyhez meghatározott forma és jelentés társítható, és amely nyelvtani morfémákkal (képzőkkel és ragokkal) kiegészítve nyelvtani kategóriákat hordozó konkrét szóalakként megjelenhet. A "problémás kis" halmaz egyszerűen annyit jelent, hogy van egy általános szabályszerűség, amely sok alakra fennáll, de van egy számszerűen kisebb csoportja az alakoknak, amelyekre nem. Tehát azért "kis", mert kevés alak van benne, és azért "problémás", mert az általános szabály alól kilóg.
Tisztelt Cser András ! Bátorságához nem férhet kétség. Ön szembe mert menni a gyökerekkel. Cikkében két helyen is hívatkozik a gyökökre. " volt a gyököknek egy problémás kis halmaza," Ebből következtethetünk, hogy van a gyököknek egy problémamentes nagyobb halmaza is ? Őszinte elismerésem.