Édes élvezet
Egy tőről fakad az angol sweet 'édes' és a nemzetközileg elterjedt, a görögből származó hedonizmus.
Az indoeurópai *sweh₂d- 'édes, kellemes' az ősgermánban *swōtja alakot vett fel, ebből származik az angol sweet és a német süß 'édes'.
Ennek továbbképzett formájából, a *swād-onā-ból lett az ógörög ἡδονή [hédon] 'vágy', és ebból képezték annak a filozófiai irányzatnak a nevét, mely az örömök elérését tűzi ki céljául: a hedonizmusét.
Egy másik toldalékolt alakból, a *swād-wi-ból született a latin suāuis 'sweet' then French suave 'kellemes, édes', mely bekerült az angolba is.
A *swād-es- alakból keletkezett az ógörög ἡδύς [hédosz] 'édes'. Ha ezt kombináljuk az α- [a] 'nem' előtaggal, akkor az ἁηδης [haedosz] 'kellemetlen': ebből származik a sárgalázat terjesztő szúnyogtörzs, az Aëdes neve.
Bármilyen vonzó azonban az összecsengés, a magyra édesnek ezekhez semmi köze!
Forrás
Ez érdekes. Kiegészíteném annyival (ha elsőre nem látszódna az összefüggés), hogy a görögben az indoeurópai *s > h-vá alakult (ugyanezzel magyarázható pl. a latin super görög hyper megfelelője, a lat. septem / gör. hepta, lat. sex / gör. hex), majd az újgörögben eltűnt (tehát pl. a hex ma exi) az indoeurópai *w pedig kiesett a görögben.
(Suave viszont a spanyolban is létezik, de 'lágy', 'kellemes' jelentéssel.)