Mi Magyarország nyelvstratégiája?
Vajon inkább tudományos kutatóintézet, vagy hivatal lesz a Magyar Nyelvstratégiai Intézet? Politikai-diplomáciai, vagy inkább oktatásfejlesztési feladatokat lát el? Vagy inkább a jó értelemben vett nyelvműveléssel, a szakszókincs fejlesztésével és nyelvi ismeretterjesztéssel fog foglalkozni? A választ valószínűleg nem csak mi nem tudjuk, hanem azok sem, akik létrehozták.
Korábban már írtunk a Magyar Nyelvstratégiai Intézet létrehozásáról, és kifejeztük borúlátásunkat az intézmény várható tevékenységével kapcsolatban. A Magyar Közlönyben megjelent az intézet létrehozásáról szóló kormányrendelet, illetve kormányhatározat, melyekből elvileg pontosabb képet kell kapnunk arról, mivel fog foglalkozni az új intézet. Jelen cikkben azzal kívánunk foglalkozni, hogy milyen feladatokat határoz meg a dokumentum. A cikk folytatásában azzal foglalkozunk, hogy milyen feladatokat nem tudunk értelmezni, és mi az, ami a dokumentumban egyáltalán nem szerepel. Gondolatmenetünket azzal zárjuk, hogy megvizsgáljuk, mit várhatunk a Magyar Nyelvstratégiai Intézet működésétől.
Sajnos a rendelet szövege nem megnyugtató, inkább további kétségeket ébreszt. Nem világos az sem, hogy az új intézmény kutatóközpont, oktatásfejlesztési központ, diplomáciai feladatokat ellátó egység vagy más jellegű hivatal lesz-e. Ezek a feladatok nemhogy keverednek a leírásban, de gyakran egy-egy ponton belül is össze vannak mosva.
Természetesen nem zárható ki, hogy egy intézet többirányú tevékenységet is folytasson: például egy járványügyi központ végezhet kutatásokat, melyek alapjául szolgálnak bizonyos kormányzati intézkedéseknek, és akár iskolai tananyagot is kidolgozhatnak annak érdekében, hogy a járványokat megakadályozzák. Ehhez azonban pontosabban meg kellene határozni, hogy ezek a tevékenységek miként függenek össze. Sőt, úgy tűnik, a magyar államnak egyelőre nincs is semmiféle nyelvstratégiája, hiszen az első feladat rögtön ennek kidolgozása:
1. középtávú magyar nyelvstratégia kidolgozásának irányítása és szakmai felügyelete,
Érthetetlen, amennyiben nincs is nyelvstratégia, miért kell egy külön intézményt létrehozni a kidolgozására – ráadásul azonnal húsz fővel, és sürgősen, módosítva az idei költségvetést is. Mindenképpen ésszerűbb lett volna először egyetlen embert megbízni azzal, hogy szervezzen meg egy bizottságot, mely kidolgozná a nyelvstratégia alapvonalait. A fő csapásirányok meghatározása után ki lehetett volna nevezni az egyes feladatok felelőseit, ők – esetleg újabb szakemberek bevonásával – kidolgozták volna a részleteket, meghatározták volna, az adott munka milyen személyi és technikai feltételek mellett végezhető el hatékonyan.
A jelen helyzetben, úgy tűnik, hamarosan az intézményben fog dolgozni húsz ember, aki azon töri a fejét, hogy mivel is üsse agyon az időt, hogyan költse el a rendelkezésére biztosított forrásokat. A feladatok meghatározásában pedig nem az lesz a fő szempont, hogy az országnak mire van szüksége, hanem az, hogy a már kinevezett munkatársak milyen feladatokat képesek ellátni. (Ha optimistán azt feltételezzük, hogy a feleslegesnek bizonyuló munkatársaknak búcsút mondanak, és használható munkaerőt vesznek fel helyettük, az elbocsátottakkal szemben akkor is igazságtalanul jártak el – hiszen ők valószínűleg egy másik állást hagytak ott ezért a lehetőségért.)
Kutatóintézet?
A meghatározott feladatok egy része tipikusan kutatóintézeti feladat:
2. a magyar nyelv belső szerkezetének, sajátosságainak, működésének, kultúránk egészével való összefüggésének kutatása [...], illetve nyelvi adattárak fejlesztésének ösztönzése,
3. [...] a határon túli és az anyaországi magyar nyelvű terminológia összehasonlító kutatása, összehasonlító terminológiai szótárak összeállítása,
6. az új tudományos közelítések vizsgálata, [...]
9. [...] kiemelten a magyar szórványok, határon túli nyelvváltozatok helyzetének vizsgálata,
Ezt a feladatot a Magyar Tudományos Akadémia és az egyetemi kutatóhelyek ellátják. Abban az esetben, ha egy kormányzati intézménynek valamilyen okból ilyen kutatásokra van szüksége, jobban jár, ha ezeket célirányosan rendeli meg a meglevő műhelyektől. (Ráadásul ezzel a tipikusan nehéz anyagi helyzetben levő kutatóhelyeket is támogatja.)
Érthetetlen, hogy összetartozó dolgok miért külön pontokban jelennek meg. Nem világos, hogy lehet a kutatások kérdését elválasztani az új tudományos közelítésektől, vagy a határon túli terminológia kérdéseit elválasztani a magyar nyelv sajátosságainak kérdésétől.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kobako / CC BY-SA 2.5)
A rendelet külön kiemel olyan tevékenységeket, melyek egy kutatóintézetnél természetesek, így említésük érthetetlen.
12. az 1–11. pontokban foglalt feladatok ellátásával összefüggő, valamint egyes kiemelt feladatokhoz kapcsolódó konferenciák szervezése,
13. szakmai és nemzetközi kerekasztal megbeszélések [sic!], [...] – nyári egyetemek szervezése
Itt említhetjük meg még a doktoranduszok bevonását a kutatásba.
6. [...] nyelvészdoktoranduszok foglalkoztatása ösztöndíjas pályázati és megbízási rendszerben,
Egyfelől egy kutatóintézetben természetes, hogy fiatal, kezdő kutatókat is foglalkoztatnak; másfelől viszont furcsa a kiemelésük is. Miért nem emelik ki pl. az idős, nyugdíjas kutatók bevonását – az ő tapasztalataik igen értékesek lehetnek. De kiemelhetnék a nők, különösen a családanyák foglalkoztatását, vagy esetleg a mozgássérült vagy vak kutatók foglalkoztatását is. Normális esetben nem ilyen szempontok alapján kell megválogatni a munkatársakat, hanem olyanokat foglalkoztatni, akik az adott feladatot a legjobban el tudják látni.
Oktatásfejlesztési intézmény?
Több pont arra utal, hogy az intézetnek az oktatásban, a közoktatásban használt tananyagok, tankönyvek kidolgozásában szánnak szerepet:
2. [...] kutatása és annak eredményének alkalmazása a közoktatásban, [...]
7. új magyar nyelvi tankönyvprogram nyelvészeti szakmai alapjainak kidolgozása, különösen gyermekbarát, az otthonról hozott anyanyelvi készségeket fejlesztő általános iskolai nyelvtankönyvek szakmai alapvetése, kidolgozásának összehangolása kultúránk egységes szövetével,
Emlékezhetünk, az első pontban „a magyar nyelv belső szerkezetének, sajátosságainak, működésének” kutatásáról volt szó – ezek eredményeit intézetben azonnal alkalmazni akarják a közoktatásban. Ez különösen meglepő, hiszen friss tudományos eredményeket nem szokás általános és középiskolában oktatni – a gyerekeket olyan ismeretekkel célszerű megismertetni, melyek már általánosan elfogadottá váltak a tudományban.
A 7. pont kifejezetten biztatóan indul, hogy aztán teljes értelmetlenségbe fulladjon. Hogyan lehet a nyelvtankönyvek kidolgozását összehangolni „kultúránk egységes szövetével”. Már a kultúra szövete is olyan kép, mely egyáltalán nem illik egy jogi szakszövegbe, az meg végképp érthetetlen, miért lenne kultúránk „egységes”? Még az sem világos, kinek a kultúrájáról van szó: a magyar állampolgárokéról, Magyarország lakóiéról, a magyar anyanyelvűekéről?
A megfogalmazásból úgy tűnik, hogy csupán a nyelvtankönyvekkel kívánnak foglalkozni, holott gyermekbarát, a gyerekek nyelvtudásához igazodó tankönyvekre van szükség minden esetben. Igaz, az érthetőség biztosítása, vagy akár annak alapjainak kidolgozása nem szűkebb értelemben vett nyelvészeti feladat. Ráadásul ennek intézményesen is szorosan bele kell épülnie a tankönyvfejlesztésbe, nem egy külön intézményből kell irányítani – ahogyan a nyelvtankönyvek fejlesztését sem érdemes külön intézményre bízni.
(Forrás: Nemzeti Tankönyvkiadó)
Nyelvművelő intézet?
Bizonyos célok kifejezetten nyelvművelői jellegűek, nem feltétlenül rossz értelemben. Az ezen a területen megjelölt célok azonban igen távol állnak egymástól:
3. a nyelvszerkezeti és a nyelvhasználati kutatások terén a különböző szaknyelvek (terminológiák) tudatos fejlesztésének koordinálása [...]
13. [...] nyelvi kulturális napok társszervezése az adott feladathoz szükséges körben együttműködve az illetékes hazai és Kárpát-medencei szervekkel, szervezetekkel, felsőoktatási intézményekkel,
A megfogalmazás itt is zűrzavaros, hiszen vagy kutatunk, azaz leírjuk, hogy mi van, vagy fejlesztünk, azaz megváltoztatjuk, ami van. Természetesen arra van lehetőség, hogy valamit kutatunk, majd módosítunk, sőt, a módosítást ésszerű kutatással megelőzni – ám a kutatások terén módosítani?
Míg a terminológia fejlesztése és felmérése komoly szaktudást igényel, addig „nyelvi kulturális” (nyelvi-kulturális?) napok szervezése sokkal könnyedebb műfaj. A szövegből egyáltalán nem derül ki, miféle együttműködésre gondolnak? Kutatók járnak haknizni a művelődési házakba? Poszterkiállításokat kívánnak turnéztatni szerte a magyar nyelvterületen?
Politikai-diplomáciai intézet?
Az ide tartozó feladatok is meglehetősen sokfélék:
5. szakértői állásfoglalások készítése nyelvpolitikai kérdésekben aközigazgatás és a közmédia részére,
9. nyelvi kisebbségvédelem, [...]
10. nyelvstratégiai külkapcsolatok ápolása, különösen a kisebbségben élő nyelvrokon népekkel,
11. a magyar nyelvi értékvesztéssel szemben irányelvek kidolgozása a Kormány számára, felhasználva a& sikeres, modern európai nyelvpolitikai – észt, lengyel, finn és izlandi – modellek tapasztalatait,
Az 5. és a 11. pont ismét jelentős átfedésben van egymással: a kormány az állam, és ezzel együtt a közigazgatás vezetése, tehát a kettő számára végzett munkát nem kell, nem is lehet kettéválasztani. Az sem világos, miért szükséges, hogy az egymástól teljesen külön működő közigazgatás és közmédia részére ugyanaz a szervezet szolgáljon nyelvi tanácsokkal. Ráadásul ilyen kérdésekkel jelenleg akár a Nyelvtudományi Intézethez, akár a nyesthez is lehet fordulni – a kisebb tanácsok ingyenesek, a nagyobb munkák ára sem olyan magas, hogy megérné inkább külön intézményt létrehozni (különösen húsz fővel).
(Forrás: iStockPhoto)
Megjegyzendő, hogy a példaként kiemelt intézmények közül egyik sem tartozik közvetlenül a miniszterelnök alá. A lengyel intézmény a tudományos akadémia szervezete (de nem kutatóintézet), a többi említett intézmény az oktatási/művelődési minisztériumok alá tartozik.
Az észt vagy finn példákra való hivatkozás különösen érthetetlen, hiszen a két ország többnyelvű, és egészen más problémákkal kell megküzdenie. Izland ugyan egynyelvű, de ott nincsenek határon túli kisebbségek, melyek nyelvével foglalkozni kellene. Ezek tehát aligha szolgálhatnak követendő példaként. Hasonlóan furcsa, hogy éppen a nyelvrokon népekkel kapcsolatban fontos a „nyelvstratégiai külkapcsolatok ápolása” (?) – az ő helyzetük szintén gyökeresen eltér a magyartól, hiszen ők sehol nem alkotnak többséget, nincs anyanyelvi közigazgatás, média, oktatás, tudomány stb. Természetesen jó lenne nekik segítséget nyújtani ezek kialakításában, de célként ez nem fogalmazódik meg.
(Forrás: Liivi Plumkvist)
Nem világos, mit is értenek nyelvi kisebbségvédelem alatt. A pontban, mint feljebb láttuk, a továbbiakban kutatásról van szó. A nyelvi kisebbségek védelmének számos formája lehet, megnyilvánulhat médiatartalom vagy -szolgáltatás létrehozásában, oktatási anyagok létrehozásában, jogi segítségnyújtásban stb. – de általános nyelvi kisebbségvédelem nincs.
A Magyar Nyelvstratégiai Intézet feladatainak meghatározásában vannak olyan pontok, amelyeket értelmezni sem tudunk, és vannak olyanok, melyeket hiába keresünk. Ezekre egy újabb cikk keretében térünk ki.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (64):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Krizsa:
"Aki tudományosnak tekintett (mondott) nagy, sokéves fórumon hátrányosan különbözteti meg a saját népét és aannak nyelvét más népek ellenében?"
Csókolom, ezt tetszik folyamatosan elkövetni
@El Vaquero: "miért volt a nyelvészetnek valaha is jó hírneve?" Köszi a kérdést. Valóban valaha is volt jó hírneve? Természetesen a nyelvészet egy nagyon szerteágazó tudomány és azért az nagyon érdekes ahogy itt különbözö véleményeket és tudományos vagy amatör fejtegetéseket olvasok. Szerintem a magyar nyelvtudománnyal foglalkozni nagyon szép és vonzó foglalkozás.
Úgy 20 évvel ezelőttig a történelmi nyelvtudomány hihetetlen karriert futott be. Szerintem nem azért mert ennyi embert érdekelt volna hanem a finnugor nyelvészek őstörténészek is lettek. Ahogy fejlödött a nyelvtudomány úgy erősödött az erre támaszkodó "finnugor őstörténet" is. Lásd az akadémiai lexikon. Amikor azonban a genetika kizárta annak a lehetőséget, hogy a mai magyarul beszelő nép ősei, valaha is együtt élhetett az obi ugor népekkel akkor minden megváltozott. De sajnos sok történész és nyelvész (főleg az idősebb professzorok) nem képesek már a beidegződésüktől megválni. Ettől számomra egyedül Róna Tas András kivétel. Nem mintha minden amit mond megkérdőjelezhetetlen hanem mert ő nagyon fogékony az újra, sőt maga jelöl ki új kihívásokat, és képes revideálni nézeteit.
@Krizsa: Kedves Krizsa! Minden elismerésem azoknak a kutatóknak akik maguk próbálnak a tudomány terén valamit alkotni. Külön elismerésem azoknak akiknek sikerül valami új szempontot is a tudományokba behozni. Itt teljesen másodlagos az hogy kinek van igaza, és az eredményeket mennyire fogadják el vagy sem. Ön jól látta, engem mint szerintem a magyarok nagy részének nem a finnugor nyelvészet a fontos. Nem vagyok nyelvész és ezért nem hiszem hogy eredményt tudnék elérni egy nyelvészeti vitában. Németországban élem és éltem le életem nagy részét. Itt a fajelmélet és ezzel összefüggő civilizációs osztályozások a történelmi tanulságból kifolyólag nagyon szakszerű lett. Kétségtelen hogy az "Übermensch" fogalma a nyelvészetből és az indogermán hőstörténetbe gyökerezik. Pont olyan ártalmas "délibábos" teóriákat gyártani mint népességeket civilizációk szerint rangsorolni. Mindkettőnek azonos a célja, és az eredménye is....
@El Vaquero: Nem az a baj ha valaki csúnyát mond hanem az ha valaki olyat állít ami csúsztatás és azt tudományos köntösbe bújtatja. Ráadásul erre tudományos fokozatával ad nyomatékot!
@El Vaquero: Nem az a baj ha valaki csúnyát mond hanem az ha valaki olyat állít ami csúsztatás és azt tudományos köntösbe bújtatja. Ráadásul erre tudományos fokozatával ad nyomatékot!
Aki tudományosnak tekintett (mondott) nagy, sokéves fórumon hátrányosan különbözteti meg a saját népét és aannak nyelvét más népek ellenében? Azt csodálom, az ilyesmire nincsenek szankciók. Kihágás, mint aki randalírozik: pénzbüntetéssel. Igazán ez volna a legkevesebb.
@Miklós: miért volt a nyelvészetnek valaha is jó hírneve? Valamivel is jobb, mint más tudományágaké? Meglepne.
@Miklós: Hát ja, lehetne büntetni is, aki csúnyát mond a magyarokról. Oroszországban épp most terveznek ilyen szabályozást: in.reuters.com/article/2014/03/15/ukraine-crisis-lawmaking-russophob
@Miklós: Helyesbítés: Fejes Lászlónak igaza van. A nyelvészet nem beszél a magyarságról, népességről, népről, vagy populációról. A nyelvészet a nyelvről beszél! Köszönöm a kiigazítást!
Továbbra is fenntartom azonban kritikámat egyes nyelvészek gyakorlatával szemben. Gondolok itt elsősorban az egyetemi oktatókra, azok kiadványaikra, és mindazokra akik kritika nélkül elfogadják ezen állítások helyességét és felhasználják például az őstörténeti szemlélet alakításában. Minden ami a nyelvészektől a magyarságról, népességről, népről, és populációról szól, nem más mint egy még nem bizonyított elmélet. A budenzi megállapítást már hogy a magyarok ősei éppen kijöttek a szúnyogosból, vagy az erdőből, és a civilizáció jóval alacsonyabb fokán éltek amikor a török népességgel találkoztak: ezt a véleményt sajnos még ma is nagyon sok nyelvész hangsúlyozza, (finnugor.ELTE.hu, Nádasdy Ádám: seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/a-gonosz-budenz.html "Egy másik ilyen támogató érv a finnugor eredet mellett az, hogy ha ez török nyelv, akkor hogy az ördögbe került bele ennyi — és ilyen alapvető — finnugor elem? A törökség erősebb, gazdagabb, fejlettebb volt a finnugoroknál, azaz civilizáltságban följebb állt. Mi oka lett volna egy török népnek vagy törzsnek, hogy ennyi szót eltanuljon egy finnugor társaságtól, akik épp hogy kijöttek az erdőből, s újdonságként nézték a tyúkot, a széket és a betűt? Magyarán mondva: ha ez finnugor nyelv, akkor meg tudjuk magyarázni, miért vett magába annyi török elemet (a civilizációs különbség miatt), ám ha török nyelv, akkor nincs rá magyarázat, miért vett magába ennyi — és ilyen alapvető! — finnugor elemet.").
Abban biztos vagyok hogy ilyen megállapításokra egyetlen nyelvész sem jogosult, és ezzel teszik tönkre a nyelvészet jó hírnevét.
@Miklós: „A nyelvészet amikor magyarságról, népességről, népről , vagy populációról beszél akkor idegen tudomány területére lép.”
A nyelvészet nem beszél népről, népességről, populációról. Sőt, magyarságról sem, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy Ön érti. Mivel nem feltételezhetem, hogy Ön ezt nem képes megérteni, kénytelen vagyok feltételezni, hogy nem akarja. Nyugodtan folytassa szélmalomharcát, de én ehhez nem asszisztálok.
@zegernyei: @Fejes László (nyest.hu): @Klima László: @mondoga:
Összefoglalom: A nyelvészet amikor magyarságról, népességről, népről , vagy populációról beszél akkor idegen tudomány területére lép. (Ez a terület nem nyelvészeti terület) Mivel ezek a fogalmak valamennyien a fajjal kapcsolatosak ezért igen érzékeny, sok ember számára sértően ható kijelentések lehetnek, főleg ha leértékelő jellegűek. A nyelvészetnek igenis nagy hagyományai vannak bomlasztó és káros fajelméletek kidolgozásában. @Krizsa: Igazam van?
Alapjában véve nem tartom ördögtől valónak azt sem, ha a NÉPESSÉGRE (MAGYARSÁGRA) megállapításokat tegyenek, akár a nyelvészek is, mert teszem én is, de szeretném ha kinyilvánítanák egyértelműen azt is, hogy ez már nem nyelvészet és minden ami az ős népességgel (őstörténelem) kapcsolatos az, az elméletek kategóriájába tartozik, ami mostanában új lendületet kapott. Ez egy újra nyitott kérdés és a megoldása nem egyedül a nyelvészek feladata. (Fejes László: "nincs finnugor történelem, csak finnugor nyelvészet") Jobb lenne, ha ezúttal kissé visszafognák magukat ebben az irányban!
Visszatérve a népességgel kapcsolatos nyelvészeti megállapításokra a következő kifogásolnivalókat találom: Határozottan kijelentem, egyetlen nyelvésznek sincs joga és tudása ahhoz, hogy bármelyik népesség civilizációs szintjét más népesség civilizációs szintje alá vagy fölé helyezzen. Ha önök ezt nem képesek elfogadni akkor nem bennem van a hiba. Ezért szólok, és minden lehetséges fórumon szólni is fogok:
1. Először is ha megnézzük, hogy milyen szavakat sorol fel Klima László (finnugor.elte) és Nádasdy meg sokan mások, és megnézzük az összes alapszókincs szavait rájövünk hogy a lényeget elhallgatják. Beszélek itt azokról a szavakról amelyek a foglalkozással, életmóddal függhetnek össze. (Letelepedett életmód, kézművesség, tejfeldolgozás, étkezés stb.)
2. A népesség (emberi faj) kérdése a fajelméletek körébe tartozik és sok embernek bántó lehet. (ezért van annyi alternatív őstörténész, és antifinnugrász).
3. A magyar és török népesség együttélésének sem pontos idejét sem helyét nem ismerjük. Abban viszont egyetérthetünk, hogy a török népesség az nomád életet élt.
4. A finnugor, indoeurópai, vagy török, szemita stb. nyelvészetből nem lehet a népességek civilizációs szintjét rangsorolni, felállítani, sem a nyelvcsaládokon belül sem a nyelvcsaládok között. Arra szeretném bátorítani Önöket, hogy erre vonatkozó minden kijelentésüket vonják vissza és ettől tartózkodjanak a jövőben.
Nos hogy ide eljutottam én abban reménykedem, hogy az új Nyelvstratégiai Intézet mivel az emberi faj (népesség) nem tartozik a nyelvtudományok közé, ezt is tisztázni fogja. A történelmi nyelvészet pedig többet fog a nyelv szerkezetével és tipológiájával foglalkozni. A NÉPESSÉGNEK (=emberi fajnak) pedig igenis van politikai vonzata is!
@Miklós: Nem áll szándékomban senkinek a hergelése, bár azt beismerem, hogy a hozzászólásom akár hergelhet is egyeseket, főleg Téged (Önt), az érintettet. De ezért is írtam rögtön az elején, hogy nem sértő szándékkal szólok hozzá.
Ami a megértést és félreértést illeti: Róna-Tas pl. sohasem állította azt, amit bele akarsz magyarázni. R-T azt állította, hogy az ugorok nyelvi közösségéből kiváló magyarság nyelve - az ősmagyaron és az ómagyaron keresztül - végül a KM-ben alakult ki. Te vagy nem érted, vagy szándékosan kiforgatod a szavait.
Ehhez hasonlóan félremagyarázod az antropológiai és a genetikai vizsgálatokat, azok eredményeit és interpretációját. Nem tudom, mit nem lehet felfogni azon, hogy más a nép és népesség fogalma, ráadásul a különböző szakterületek zsargonjában is vannak eltérések.
Nem tudom, mit akartál mondani a betett idézettel, mert az nem az itt tárgyalt kérdésekről szól. Talán ezt is félreértetted...
"Az finnugor történelmi nyelvészetben ha magyar alapszókincsről beszélnek nincs helye a népesség szó használatának. Főleg, felettébb dilettánsként hangzik az alapszókincsre való hivatkozás, amikor nyelvészek népességek civilizációjáról is ki akarnak oktatni."
Ezt fogalmazd újra, mert így zagyvaság, nincs értelme.
Mindazonáltal nem szükséges az általam leírtakon elgondolkodnod, de akkor joggal számíthatsz arra, hogy nem állnak szóba veled, mert csak meddő, értelmetlen vita kerekedne belőle.
@Krizsa: Nem, nem tudományos érv volt, csak egy magyarázat.
Egyébként te is felületesen olvasol, mert a hozzászólásom éppen nem a diploma szükségességéről szólt, hanem az olvasott, hallott szöveg értéséről.
@mondoga: Nahát, nahát. Azt nem tudom hogy Ön engem hergelni akar? Én számtalan kérdést teszek fel itt és ahelyett hogy bármelyikre választ kapnék azt kapom hogy én nem értek semmit. Csak a nyelvészek értik a nép, a népesség fogalmát, és úgy tartják hogy mindez nyelvészeti kérdés!
Azt hogy a mai magyarok és a obi ugorok ösei soha sem éltek egy hazában azt nem én mondom, hanem a MTA elismert tudósai! Ezt ön képes megérteni?
www.tte.hu/toertenelemtanitas/toertenelemtanarok-orszagos-konferenci
Idézet:
"A magyar őstörténet oktatásakor a történelemtanárok fokozottan ügyeljenek a szakmailag hiteles adatok, folyamatok bemutatására, az őstörténettel, honfoglalással kapcsolatosan megfogalmazott, a történettudományban még nem igazolt elméletek megfelelő, kritikus kezelésére, a médiában, illetve a politikai közbeszédben elterjedt nézetek objektív felülvizsgálatára. Törekedjenek a megfogalmazódott elméletek bemutatására, ugyanakkor a nép- és nyelvrokonság kategóriáinak markáns megkülönböztetésére, tartózkodjanak az egyoldalú minősítésektől."
Az finnugor történelmi nyelvészetben ha magyar alapszókincsről beszélnek nincs helye a népesség szó használatának. Főleg, felettébb dilettánsként hangzik az alapszókincsre való hivatkozás, amikor nyelvészek népességek civilizációjáról is ki akarnak oktatni. Ezen a németek már szerencsére túljutottak.
@mondoga: Nahát, ez egy tudományos érv volt?: "...sem a más vitapartnerek által írtakat nem értette meg száz százalékosan, és ugyanígy nem értette meg a hivatkozott tanulmányok, cikkek, előadások szerzőinek mondatait. Minden egyes hivatkozást félreért, vagy félremagyaráz. Az összeset. -:("
M. - nagyon helyesen - nem megy bele a vitába a finnugor nyelvészetről .-S nem azért, mert nincs diplomája (papírja) nyelvészetből, hanem azért, mert a ő történelemhez ért és a nyelvészethez nem.
Krizsa K. nem megy bele a vitába történelemről, s nem azért, mert nincs diplomája (papírja) a nyelvészetről.
A DIPLOMA NEM ÉRV. A hozzáértést bárki megszerezheti önmaga is, főleg, ha több más területen már van diplomája és évtizedes kutatási tapasztalattokkal is rendelkezik.
K.K pedig azért nem megy bele a vitába a legújabbkori népvándorlások történelméről, mert ő meg ahhoz nem ért. S nem is akar érteni. Mert a párezer éves, geográfiailag önkényesen behatárolt, a délvidéket a nyelvtérképekről is LEVAGDALÓ történelemi nyelvészet, amely az ú.n. "alapnyelvek" kialakulását max. 8000 évre vezeti vissza, irreleváns. A legújabbkori népvándorlásoknak és a mai NÉPNEVEKNEK közük nincs már az eurázsiai nyelvek kialakulásához, amik nagyon sokkal régebbi alapokkal rendelkeznek.
Egy olyan nyelvészetet (az IND-finnugort), amely nem hajlandó felülvizsgálni a 150 évvel ezelőtti, Darwin előtti tudománytalan paradigmáját, húszezer diplomás nyelvésze sem tud megvédeni.