Nyelvi ismeretterjesztésnek álcázott lingvicizmus
Ritka eset, amikor a mindennapi sajtóban nyelvészeti ismeretterjesztéssel foglalkoznak. Az ismeretterjesztés azonban, ha rosszul, hozzá nem értő módon csinálják, lehet káros is. A nyelvvel, a nyelvhasználattal kapcsolatban különösen fontos lenne a tévhitek eloszlatása.
Ritkán fordul elő, hogy kifejezetten nyelvi témával, nyelvészeti ismeretterjesztéssel találkozunk a napi hírek között. A minap azonban kétrészes összeállítást közölt az MTI-Press Elektronikus nyelvi segély – A legtöbb szavunkat ismeretlen Katik és Pistik alkották címmel. A cikk egyelőre csak az ATV oldalán jelent meg. Nagy érdeklődésre tehát eddig nem tartott számot. Mivel a cikk számos tévképzetet kelt, illetve erősít meg, az alábbiakban megjegyzéseinkkel közöljük azt.
1. A cikk első mondatában a „bizonyosságra vágyók” kifejezés azt sugalmazza, hogy van bizonyosság, igazság. És ez a tudás privilégium: kevesen birtokában vannak, míg az átlagos beszélő nem. Ez azonban tévedés: nyelvtani kérdésekben – a nyelv változatossága és változékonysága miatt – nincsenek egyedüliként érvényes, jó válaszok. És a hivatalos helyesírási szabályok sem adnak minden esetben egyértelmű megoldást a helyesírási problémákra.
2. A ballagó öltöny és az egyedi bútorasztalos a helyesírási problémákra hoznak példákat. Ezek a példák azt sugallják, hogy ezeket a kifejezéseket le kéne tudnunk írni, illetve, hogy ezek a kifejezések félreértésekre adhatnak okot. Utóbbi biztosan nem igaz: a cikkben említett félreértelmezések abszurdak, mulatságosak. Az ilyen és ehhez hasonló kifejezések „helytelen” írásmódja pedig nem azt mutatja, hogy az emberek helyesírása rossz, hanem éppen azt, hogy az egybe- és különírás szabályai nehezek, átláthatatlanok.
3. Az azonban, hogy a helyes írásmódot végül nem adják meg, az ismeretterjesztéssel teljes mértékben ellenkezik. (És azt sugallja, hogy rá kéne tudnunk jönni.) Az MTI didaktikai igyekezete ellenére mi azért megadjuk: ballagóöltöny és egyedibútor-asztalos.
4. Az „idegen kifejezések” esetében szintén radikális álláspontot képvisel az e-nyelv, és ezt a szemléletet teszi magáévá a cikk írója is. Az „idegen kifejezés” terminus pontatlan. Az idézett példák gyakoriak. Éppen ezért vélhetően nem igaz, hogy nem érthetőek a többség számára. Ráadásul nem csak újonnan elterjedt kifejezések lehetnek ilyenek – Nádasdy Ádám példája a bazilika felirata: Ego sum via, veritas et vita –, ezeknek a fordítását mégsem követeljük. Vicces is lenne, ha ki kéne írni a magyarítást: Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Szakemberektől kaphatnak elektronikus úton helyesírási tanácsokat vagy nyelvtani felkészültségüket tesztelhetik közösségi oldalakon a bizonyosságra vágyók. Azok, akik sokallják az idegen szót anyanyelvünkben, magyarító ötleteiket tehetik nyilvánossá egy interaktív felületen, és szavazhatnak is az újításokra. A kirakatokat nézdegélve olykor szokatlan kérdések jutnak a sétáló eszébe: hová ballag a ballagó öltöny? Vagy talán ballagási öltönyre gondolt a fogalmazó? És lehetséges-e, hogy akad olyan bútorasztalos, aki nem önálló egyed, ezért kell az egyedi bútorasztalos szókapcsolatot feltűntetni a cégtáblán? Vagy egyszerűen a mester gyártotta bútorok volnának egyediek, csak az írásmód hibádzik? A portékát a „feel the difference”-hez hasonló buzdításokkal ajánlgató hirdetések elfelejtik, hogy az angolul nem tudóknak is lehetnek kimagasló igényeik. Szintén főhet a fejük az álláskeresőknek, amikor feltételként nyelvtudást nem követelő helyekre telemarketinges sales managert keresnek. Nem volna egyszerűbb telefonos üzletkötő munkatárs után nézni?
Helyesírási bizonytalankodásunkat jól jelzi, hogy az Országos Széchényi Könyvtár letölthető kiadványokat ingyen közzétevő Magyar Elektronikus Könyvtára, a MEK toplistáján folyamatosan ott szerepel a Magyar helyesírás szabályainak legfrissebb kiadása.
A tanácsadás iránti országos igény éppen abból a fent már említett elképzelésből fakad, hogy az átlagos nyelvhasználó nem tudja elég jól az anyanyelvét, vagy „bizonytalankodik”. Ezt a szemléletet az iskolai nyelvtantanítás erősíti meg bennünk, ahol a saját anyanyelvünk rendszerét úgy tanuljuk, mintha egy idegen nyelvről lenne szó.
Jó pár éve már interaktív anyanyelvi honlapokon is segítséget kérhetnek a saját döntésükben kételkedők. Balázs Géza egyetemi tanár, az Anyanyelvápolók Szövetségének ügyvezető alelnöke 2006-ban alapította meg a Magyar Nyelvi Szolgáltató (MANYSZI) irodát. A tévé- és rádióműsorokban gyakran szereplő nyelvésztől naponta öt-hat levélben kértek eligazítást, jelezve a tanácsadás iránti országos igényt.
A nap huszonnégy órájában lehet kérdéseket feltenni
Az iroda fő célkitűzése az ingyenes nyelvi segítségnyújtás. Az ügyeletben egymást hetente váltó munkatársaknak a nap huszonnégy órájában lehet kérdéseket feltenni a www.e-nyelv.hu (vagy az ugyanide vezető www.manyszi.hu) honlapon. Igyekeznek legkésőbb másnapra válaszolni a legösszetettebb nyelvhasználói dilemmákra is. A havonta hozzájuk befutó átlagosan négyszáz kérdés elsősorban Magyarországról érkezik, de sokan jelentkeznek Romániából, Szerbiából, Szlovákiából, sőt még Amerikából is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Attila Terbócs / GNU-FDL 1.2)
1. Általános probléma, hogy a cikk mindvégig egymás mellett, egymástól nem elválasztva hozza a helyesírási és a nyelvi példákat. Sugallván ezzel azt, hogy a kettő ugyanaz, vagy nagyon szorosan összefügg. Ez azonban téves sugalmazás: a nyelvi rendszer változékony és változatos, a nyelvhasználatnak vannak szabályai, de ezek nem egyfélék. A helyesírás ezzel szemben egy ember által alkotott szokásrendszer, amelynek célja éppen az egységesítés. Éppen ezért a nyelvi-nyelvhasználati tanácsadás és a helyesírási tanácsadás két teljesen különböző dolog. Előbbiről nem lehet kiragadott példák alapján, kontextus nélkül és általánosságban beszélni.
2. A problémák hierarchizálása is sugalmaz: érdekesebb kérdéseket ritkán tesznek fel az emberek, mert még az alapvető dolgokat sem tudják.
A honlapot felkeresők nyolcvan százaléka az itt dolgozók bánatára „csak” egyszerű egybe- és különírási problémákkal hozakodik elő, esetleg az és kötőszó előtti vesszőhasználat bonyolultabb szabályai felől tudakozódik vagy szaknyelvi terminológiák, újabb szóösszetételek iránt érdeklődik. A háttérben dolgozó nyelvstratégiai kutatócsoport tagjainak szeme azonban akkor csillan fel igazán, amikor az e-mailt írók izgalmas gondolatokat vetnek fel – például szótörténettel, stilisztikával, köszönésformákkal kapcsolatban.
Aki arra szánja magát, hogy az e-nyelven tájékozódjon, kérdésének feltevése előtt megnézheti az eddig szóba került nyolcezer témát, amelyeket a levélírók anonimitásának biztosításával a nekik adott válaszokkal együtt szerepeltetnek a honlapon. Szemlátomást ehelyütt csapódnak le a frissen felmerülő problémák: ebben az adatbázisban lelhető fel például az Új Széchenyi-terv, illetve a Széll Kálmán-terv helyes írásmódja, amely a mindennapi gyakorlatban egyelőre ingadozik.
Az emberek folyton újítgatják
A elektronikus tanácsadó szótárként is használható magyarhelyesiras.hu honlapot 2008-ban hozta létre tulajdonosa, Radván Sándor. Az utóbbi időben inkább portálokat üzemeltető hajdani könyvkiadó úgy gondolta, hogy sokak írásbeli tevékenységét segíthetné egy tanácsadó felület létrehozásával. A magyarhelyesírás.hu megfelelő rubrikájába beírható a keresett szó, amely találat esetén a helyesírási szótárbeli alakot dobja ki. Ugyanakkor innen is elérhető a MEK-sikerlistás helyesírási szabályzat.
Elgondolkodtató a teszt eredménye: ha a kitöltők átlageredménye 55 százalék körüli, akkor az is lehet, hogy nem velük van a gond...
A helyesírásban eligazító és itt egybegyűjtött alapdokumentumok mellett az oldal játékos teszteket is kínál, amelyek közül az első regisztráció nélkül is kitölthető. Az összesen hatszor ötven, a mindennapokban gyakran előforduló szavakból, szókapcsolatokból összeállított, a hajdani iskolai dolgozatok furfangos kérdéseit idéző feladatok megoldására eddig hetvenezren vállalkoztak. A legtöbben az első sorozatot töltötték ki, az átlageredmény 54,75 százalék lett. A további teszteket is megválaszolók jobb, 63–66 százalék közötti teljesítményt nyújtottak. A videózik, zsűritag és házi feladat írásában bizonyultak legbiztosabbnak az önkéntes vizsgázók, a leginkább pedig abban bizonytalankodtak, hogy miként írandók a papír zsebkendő, a televízió-műsor és a hideg vizes csap összetételek.
Játékosság a nyelvben
A játékosság nyelvi kérdésekben sem alszik az emberekben, noha az iskolapadban gyakori ásítást váltott ki legtöbbekből ez a tudomány [sic!]. Ugyancsak Balázs Géza ötlete volt a szomagyarito.hu.
Az idézett megfogalmazás tudománytalan: a magyar nyelv azért van, mert vannak beszélői, akik használják. A használatból következik az, hogy a nyelv változik. (Ez egyébként általában igaz a nyelvekre, nem csak a magyarra.) A nyelvi változás a semleges terminus a nyelvészetben, az újítás nem az. Ráadásul téves az a sugalmazás, hogy csak a szókincs változásai miatt változna a nyelv, a nyelvek nyelvtani rendszerei is változnak.
„A magyar nyelv annak köszönheti a létét, hogy az emberek folyton újítgatják – vallja a professzor. – Kazinczyék, nyomukban pedig írók, költők nemzedékei sokat lendítettek ezen a mozgalmon, de a legtöbb szavunkat mégis ismeretlen Katik és Pistik alkották, a fonóban vagy a falusi kispadon ülve, a villamoson zötykölődve. A másoknak megtetszett kifejezés aztán szájról szájra hagyományozódva elterjedt, nekünk meg fogalmunk sincs az eredetéről.”
A mai technikával akár nyomon követhetővé is válhat a folyamat. Ezt is szolgálja az interaktív szómagyarító honlap. Ki-ki elhelyezheti ezen a közösségi oldalon, hogy mely idegen szó helyett milyen magyar kifejezést tanácsol. A többiek bővíthetik a javaslatokat, és szavazhatnak is egymás ötletére, igennel és nemmel – persze mindez névtelenül zajlik.
A rendszerbérlet szóra a Google 91 találatot ad, ebből több maga az e-nyelv oldal.
A pendrive szó helyett például eddig hetvenkét magyar változatot agyaltak ki az ötletgazdák, ezek közül némelyikre kétszáz szavazat is érkezett. Büszkeségük: a sokak fülét bántó, de értelmét a legtöbbek elől elfedő franchise kifejezést Horváth Péter fordító sikeresen magyarította az interaktív felületen a már elterjedőben lévő rendszerbérlet szóval.
Hivatalosan nincs tudomásuk az üzemeltetőknek arról, hogy kik használják a felületet, de amúgy Higgins professzor módjára levonnak bizonyos következtetéseket. Ott vannak a portállátogatók között a zárt e-k használatáért a helyesírásban is síkra szállók, és azok is, akik mindent mindenáron magyarul akarnak mondani: az ebéd szó megfelelőjét például a délétekben vélik feltalálni.
A „ nyelvészek [...] nem üldözik mindenáron” megfogalmazás preskriptív, lingvicista nyelvszemléletet sugall. A nyelvésznek nemhogy nem feladata, de joga nincs megbélyegezni, „üldözni” nyelvi jelenségeket.
A nyelvészek ennél jóval engedékenyebbek, nemcsak az évszázadok vagy -tizedek óta meggyökeresedett jövevényszavak védelmében állnak ki, hanem az újabb átvett kifejezéseket sem üldözik mindenáron. Igaz, az informatika, a kereskedelem, a reklám, a sport, a politika, a közélet területén kicsit sokallják a jelenlétüket, és pártolják helyettesítésüket.
Összességében elmondható, hogy a cikk több téves sugalmazást, tudománytalan állítást, káros összemosást tartalmaz. A korrekt ismeretterjesztés helyett tehát még inkább zavarossá, érthetetlenné teszi a nyelvészeti munka lényegét. Többet árt, mint használ.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (51):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Falvay Dóra: nem, mert a becsületes neve tollhajtány :D
A pendrive becsületes magyar neve stürücke. Ezt minden fölvilágosult ember tudja.
@E.T.:
"..kik közvetlen kezelői erdeiknek" nem "erdőiknek"-et írt az erdőszeti cikk írója. Ez vicces..:)
Egy érdekes erdőszeti írás - erdeszetilapok.oszk.hu/00008/pdf/EL_1862_07_195-208.pdf
A ballagó öltönyre mindig a szomszédban található Rozsdamentes Anyagmegmunkáló Kft. jut eszembe, amelyik magát egyszerűen csak Rozsdamentesnek hívja.
www.ttrozsdamentes.hu/hu/index.html
A nyelvvédők szerint nyilván félreérthető a neve, csak nem tudom, minek.
@DJS: „Úgy értem, volt egy Balázs Géza 1989 előtt, aki a graffitiket tanulmányozta, aki egy laza és népszerű figura. És van egy Balázs Géza, aki a kifinomultság hiánya miatt kritizálja mások nyelvhasználatát. Nehéz elhinni, hogy ugyanarról az emberről van szó.”
Nincs rendszerváltás előtti és utáni B. G. Ma is szívesen foglalkozik az sms-nyelvvel, a cseteléssel és hasonlókkal. Még akár megértéssel is. Attól függ, ki a célközönség.
@El Mexicano:
"a RAE alapvetően nem "tudományos intézmény", mivel a nyelv szabályozására alakult és lexikográfiára specializálódott"
Azt elhiszem, hogy a spanyol nyelvben szükség van erre, mert rengetegen beszélik, és egymástól földrajzilag és kulturálisan is távol eső régiókban. De magyarul minek?
@seta92:
"Balázs Géza nem nyelvész"
Akkor sarlatán. Ugyanis a honlapján (balazsgeza.hu) így mutatkozik be: "Dr. Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, tanszékvezető egyetemi tanár, intézetigazgató-helyettes".
Az egyetemi önéletrajzában meg azt írja:
"Tudományos munkák:
önálló könyv: 40,
más szerzőkkel közösen, illetve szerkesztve: összesen: 100"
Saját állítása szerint (a Nyest közölt vele egy interjút) a 90-es években kezdte a nyelvművelést, viszont az önéletrajza szerint még 1987-ben egyetemi doktori (schmitti) fokozatot szerzett nyelvészetből. Azt sajnos nem írja le, hogy mi volt a disszertációja címe, vagy konkrétan mivel foglalkozott.
Ismeretterjesztőként számos munkája tele van tárgyi tévedésekkel: pl. Freud egyik elméletéből kiragad egy szót, az összes többit figyelmen kívül hagyja (www.e-nyelv.hu/2009-04-15/balazs-geza-az-oromelven-mukodo-bulvarsajt . Ugyanebben a cikkben írta a következőt is, amiből kiderül, hogy Balázs Géza nem olvassa azokat a médiumokat, amiket kritizál:
"A beszédmód alapja a szleng. Előbb a bulvárban tört utat magának, a blogtérben viszont már kötelezővé vált. Anyázás nélkül nem kezdődhet cikk, gondolom ez az Index jelmondata."
Amit én nem értek, az az, hogy számára ez az egész hogy függ össze. Úgy értem, volt egy Balázs Géza 1989 előtt, aki a graffitiket tanulmányozta, aki egy laza és népszerű figura. És van egy Balázs Géza, aki a kifinomultság hiánya miatt kritizálja mások nyelvhasználatát. Nehéz elhinni, hogy ugyanarról az emberről van szó.
Másfelől viszont nem Balázs Gézán áll vagy bukik ez a dolog. A nyelvművelésben az a feneség, hogy nagyon nehéz ellene érvelni. Mert, ugye, az alapja egy létező jelenség: a nyelv igenis változik. Ők pedig folyamatosan azzal riogatnak, hogy ez a változás pusztulást jelent. De mivel még mindig nem találtuk fel az időgépet, nehéz megcáfolni az olyan kijelentéseket, hogy "a magyar nyelv végveszélyben van". Csak annyit lehet mondani, hogy hát eddig is történtek változások, aztán mégse halt ki a nyelv. De ez olyan, mintha egy haldokló azt mondaná: miért pont most halnék meg, hát eddig is állandóan romlott a helyzet, aztán mégis itt vagyok...
@El Mexicano: Miért „is”?
Igen, volt idő amikor az emberi faj nemesítésére is létrehoztak „tudományos” intézeteket (www.nyest.hu/hirek/lebensborn-a-fajvedelem-a-bolcsoben-kezdodik) , de ezek felett azóta eljárt.
@tenegri: Persze azt a baklövést én is elkövettem, hogy a RAE alapvetően nem "tudományos intézmény", mivel a nyelv szabályozására alakult és lexikográfiára specializálódott (ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek nyelvészeik). Az más kérdés, hogy az utóbbi években már ők is egyre inkább leíró nyelvészeti szempontból közelítik meg a dolgokat, de az intézmény _alaprendeltetése_ és célja a nyelv egységének biztosítása, azaz sztenderdizálás, szabályozás, értelmezőszótár-készítés.
@DJS: "Hát Balázs Géza nem nyelvész? - Inkább csak arról lehet szó.... Ettől ő még nyelvész marad, csak konzervatív." -- Tévedsz, DJS. BG nem konzervatív, hanem szélsőjobbos, és ami még súlyosabb ezen a fórumon: nem nyelvész. A Google-lel rákeresve arra, hogy _Balázs Géza "nem nyelvész"_, már az első egy-két lapon ilyeneket találni:
"Te tudod, mivel foglalkozik egy nyelvész? A jelek szerint gőzöd nincs. Elárulok egy titkot: Grétsy László nem nyelvész, sőt Balázs Gézáról sem tudok, hogy publikált volna valaha nyelvészeti tárgyú cikket, szóval ő sem igazán az. " (korrektor.blog.hu/2007/07/26/tanito_neni/fullcommentlist/1#c650575)
"bg, akinek papírja van róla egy akadémiai habitusvizsgálatról, hogy nem nyelvész." (seas3.elte.hu/e-nyelv-forum/helyesirasi-hibak-a-mediakban-1.html)
"Inkább azokat [az országokat] irigyeljük, ahol egy balázsgéza pálinkakutató (= néprajzkutató) legfeljebb a falusi kocsma kiröhögött félnótása, és nem simlizéssel kinevezett nyelvészprofesszor annak ellenére, hogy neki még papírja is van arról, hogy nem nyelvész.
Azt ugyan nem tudni, hogy a sumerológus géza mit keres a Collegium Fenno-Ugricumban, de azt igen, hogy folyamatosan hülyeségeket beszél, de azt mindenhol a magyar sajtóban. Jó lenne, ha a sajtó t. képviselői egyszer a nyelvészeket is megkérdeznék ez ügyben. A nyelvészfórumon (seas3.elte.hu/nyelveszforum/) hosszú oldalakat tesz ki bg szellemi színvonaltalanságának és minősíthetetlen kijelentéseinek taglalása." (nol.hu/kult/20100107-orizni_kell_valtozo_nyelvunket)
"Dr. Balázs Géza tanszékvezető egyetemi tanár -- megítélésem szerint -- nem rendelkezik sem azokkal a képességekkel, sem azokkal a képesítésekkel, amelyek a jelenlegi pozíciójának a betöltésére alkalmassá tennék. Pozícióját tehát nem a tudományos súlya, hanem a médiában betöltött szerepe, illetve az ELTE megbillent tudománypolitikai viszonyai magyarázzák." (ugyanott, mint az előző, valódi hivatalos névvel alárírva).
És mindezeket részben elismert nyelvészek írták le. Ezek, illetve a habitusvizsgálaton történt kétszeri elbukás (minden idők egyik legalacsonyabb pontszámaival és annak írásbeli rögzítésével, hogy BG-nak nincs nyelvészeti munkássága) nem kósza megjegyzések, hanem a nyelvész szakma konszenzusa, úgyhogy nyugodtan elkönyvelheti mindenki, aki eddig nem így tudta: Balázs Géza nem nyelvész, nem is volt az soha, és nem is lesz. Ő nyelvművelő -- bármilyen durva sértés is ez.
@El Mexicano: Amiről az "akadémiai nyelvtan"-nal kapcsolatban írsz, az sima leíró nyelvészet, semmi más. Ha leírják, hogy melyik nyelvváltozatra mi a jellemző, vagy melyik jelenség melyik nyelvváltozatra jellemző, az nem nyelvművelés, csak leírás.
Amit a "művelt regiszter"-ről írsz, annak meg semmi köze a nyelvészethez, sima illemszabályok, ahogy az is hogy miként viselkedjünk társaságban, hogy üljünk, együnk az asztalnál - van aki így gondolkodik róluk, van aki meg másként. Ezekről is lehet egy orvosnak, biológusnak, antropológusnak véleménye, saját ízlése, de ettől még a véleményének nincs köze sem az orvostudományhoz, sem a biológiához, sem az antropológiához, így elég hülyén venné ki magát, ha mondjuk XY orvosi kutatóintézet kinyilvánítaná, hogy nem helyes asztalra tett lábbal ülni, vagy hogy rendes ember nem beszél teli szájjal.
@tenegri: @Fejes László (nyest.hu): A spanyol nyelvészek sem minősítenek semmit olyan értelemben, hogy melyik a "szebb" vagy a "jobb", de pl. az akadémiai nyelvtan fonetikai kötete a kiejtési változatok bemutatásánál leírja, hogy melyek számítanak elfogadhatónak a művelt normában és melyek nem (nyilván pl. a "doctor" szó [dosztor]-nak ejtve nem...). És ezzel szerintem nincs is semmi baj. Nem is mond "ítéletet" olyan dolgokban sem, mint pl. az haber 'létezik' (eredetileg csak személytelen) ige személytelen használata "jobb"-e, mint a terjedőben lévő egyeztetett használata, csupán megállapítja, hogy létezik mindkettő (és leírja, hogy melyik mely nyelvváltozatokban). Hozzáteszem, természetesen ugyanúgy egyetemi doktori címmel rendelkező nyelvészek, dialektológusok, fonológusok írták a kötetet, nem pedig holmi kuruzslók vagy nem hozzáértő okoskodók.
Én a nyelvművelés alatt nem azt értem (soha nem is azt értettem), hogy valaki megmondja, hogy pl. egy mondatban az "és" vagy a "vagy" a helyes, hanem azt, hogy minden írásbeliséggel rendelkező nyelvben létezik egy minta, a mindenkori művelt regiszter, amely alapjául szolgál a tanult rétegek nyelvváltozatának – és szerintem semmi baj nincs azzal, ha valaki ezt támogatja. Ettől még nem fognak a nyelvjárások, tájszólások megszűnni, vagy köztük a különbségek eltűnni, legfeljebb a tanulatlan rétegek által használt vulgarizmusok nem terjednek el a nyelvben. Ha pedig igen, akkor sem történik semmi, hiszen a művelt norma is változik.
@tenegri: Köszönöm. Aká össze is beszélhettünk volna. :)
Még annyival kiegészíteném, hogy a „művelt rétegek” nyelvhasználata nem követendő példa: részben azért is alakul ki, hogy e rétegek elkülönüljenek, és részben azért is maradhat fent, mert akik nem akarnak e réteghez tartozik, tudatosan nem követik.
Másfelől a nyelvművelők számára a művelt rétegek nyelvhasználata sem szent: hányszor halljuk, hogy „legalább egy múzeumigazgató ne mondja, hogy...”, „tévériporter létére azt mondta...”, „legalább egy tanár tudja, hogy kell mondani”, „ilyen nagy író, és nem képes ragozni” stb.
@El Mexicano: A dolog ott kezdődik, hogy a nyelvművelők explicite kimondják, vagy azt a benyomást keltik, hogy amit mondanak, tudományos alapon mondják. Szemfényvesztők, kuruzslók.
Másfelől azt a benyomást kelteni, hogy a „Szere[tty]ük a jó sört” bármivel is jobb, mint a „Szere[ss]ük a jó sört”, oda vezet, hogy az előbbi használói jobbnak, az utóbbi használói rosszabbnak vannak minősítve. Még akkor is, ha azt mondjuk, hogy az előző „szebb”, hát még ha azt mondjuk, hogy az utóbbi „helytelen”, pláne „nem magyarul van”. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy nem baj, ha valaki néger, de azért a fehér ember szebb.
Egyébként kötve hiszem, hogy valamire való spanyol nyelvész azt mondaná, hogy Madridban szebben beszélnek, mint Malagában, vagy fordítva.