0:05
Főoldal | Rénhírek

Helyesírás vs. nyelvhelyesség

A nyelvhelyesség és a helyesírás sokak számára nagyon nehezen elkülöníthető fogalmak. Ez nem véletlen, hiszen gyakran nyelvtankönyvek, érettségire felkészítő feladatsorok is összemossák a kettőt. Cikkünkben különböző fórumok hozzászólásain keresztül mutatjuk be, hogy miként keveredik a helyesírás és a nyelvhelyesség fogalma. Rávilágítunk arra is, hogy mi ezzel a probléma.

Jánk István | 2014. augusztus 13.

Ha az utca emberét kérdeznénk arról, hogy mi az a nyelvhelyesség, akkor valószínűleg többen azt válaszolnák, hogy az bizony a helyesírás. Ám ezen semmi okunk nem lenne meglepődni, hiszen a hétköznapokban e két fogalom kéz a kézben jár és nagyon gyakran összemosódik. Hogy miért van ez így, és hogy hogyan is történik mindez? – Kiderül aktuális cikkünkből.

Írás és beszéd, helyesírás és nyelvhelyesség

Már az írás és a beszéd viszonyával kapcsolatban is eltérő nézetek uralkodtak az évszázadok során. Az írott nyelvről sokáig úgy tartották, hogy azt mint az irodalom közvetítő közegét kiváltságos hely illeti meg. Úgy vélték, hogy az írás az, ami képes állandóságot és tekintélyt adni a nyelvnek. Éppen ezért azt tanították, hogy a megfelelő, helyes beszéd alapja a különböző nyelvtanokban és az írott stílusról szóló kézikönyvekben meghatározott normák betartása.

Egy kis magyar gramatikatska a helyes beszédhez
Egy kis magyar gramatikatska a helyes beszédhez
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ezzel szemben a modern értelemben vett (deskriptív) nyelvészet úgy gondolta, hogy az írás semmiképp sem előzheti meg a beszédet. Emellett számtalan érv szól; például az, hogy beszéd kialakulása évezredekkel megelőzi az írás kifejlődését, vagy az, hogy a beszédet teljesen spontán megtanulják a gyerekek, ellentétben az írással.

Végül az írott és a beszélt nyelvnek ez a fajta szembeállítása szintézist hozott, melynek értelmében a kommunikáció egyik közvetítő közege sem eredendően jobb vagy rosszabb a másiknál. Mindkettő egyformán jó lehet attól függően, hogy mi a cél. Eltérő kommunikációs igények kielégítésére jöttek létre, és eltérő kifejezési lehetőségeket hordoznak magukban.

Eltérő kommunikációs igények, eltérő kifejezési lehetőségek
Eltérő kommunikációs igények, eltérő kifejezési lehetőségek
(Forrás: Wikimedia Commons / Marjory Collins (1912–1985))

Hasonló helyzet áll fenn a nyelvhelyességnek a helyesírással való azonosítása esetében, mint amit az írás elsődlegességét hirdető nézetnél láthattunk. Sokan úgy vélekednek, hogy ami a helyesírási szótárakban (vagy nyelvtankönyvekben) van, követendő a beszédben is. Vagyis, hogy a helyesírás az alapja a nyelvhelyességnek, az előbbi határozza meg az utóbbit.

Ez már csak azért sem lehet így, mert a helyesírás és az azzal kapcsolatos szótárak legfeljebb az írást szabályozhatják, azaz a nyelv egy kisebb részét. Ennek értelmében a helyesírás egy konvención alapuló helyességet hirdet. Ezzel szemben a nyelvhelyesség az adott szituációnak való megfelelést, tehát jóval több alternatívát enged meg, illetve fenntartja a választás jogát. A helyesírás például nem engedélyez olyan alakot, hogy jösztök, míg a nyelvhelyesség szerint nyugodtan lehet használni, legfeljebb bizonyos helyzetekben rossz fényt vethet ránk.

Kéz a kézben

Ha benyomjuk a szövegszerkesztőn az „Eszközök” nevezetű menüpontot, rögtön az első opció a „Helyesírás és nyelvhelyesség”. Ám itt valójában csupán helyesírásról, illetve egyes, a szerkesztő számára ismeretlen kifejezések jelöléséről van szó, nem pedig nyelvhelyességről. Természetesen egy szövegszerkesztőtől nem várható el, hogy valóban nyelvhelyességi kérdésekben tudjon segíteni nekünk.

A szövegszerkesztő esete egyszerű példája annak, amikor a helyesírás és a nyelvhelyesség nem különül el kellőképp. Ennél sokkal nagyobb probléma, amikor az iskolai tankönyvekben vagy a tanórákon sem történik meg mindez. Mint tudjuk, a helyesírás megtanulása igen nehéz. A nyelvhelyesség értelmezése szintén. Ez utóbbit gyakran félre is értelmezik, ezért sok esetben a nyelvi alapú diszkrimináció egyik alapja. Ha a helyesírást ilyen módon összemossuk vele, akkor gyakorlatilag a nyelvhelyesség preskriptív értelmezését legitimáljuk, ami a nyelvi alapú diszkriminációnak kitűnő táptalajt jelent.

Kéz a kézben: helyesírás és nyelvhelyesség
Kéz a kézben: helyesírás és nyelvhelyesség
(Forrás: Wikimedia Commons / Pete Souza)

Hogy miért keveredik ez a két terminus? A tapasztalatok és a hozzászólások alapján úgy tűnik, hogy a következő tévhitek miatt:

Könnyen belátható, hogy ezek az írás elsődlegességét hirdető hagyománnyal összecsengnek. Gyakorlatilag ugyanarról van itt is szó: a helyesírás a nyelvhelyesség alapjaként jelenik meg, azzal az indokkal, hogy az előbbi a kodifikált. Csakhogy ez a szabályrendszer (ami egyébként sem kötelező) az írásra, nem pedig a beszédre vonatkozik.

A nyelvhelyesség és helyesírás összemosódása a kommentelőknél

Az eddigiekben elméleti szinten foglalkoztunk a helyesírás és a nyelvhelyesség összemosódásával, a továbbiakban pedig bemutatjuk ennek a gyakorlati aspektusait. Ehhez a különböző nyelvészeti témájú fórumok hozzászólásait hívjuk segítségül. Elsőként jöjjön egy klasszikus példa a nyelvhelyesség és a helyesírás elkülönítésének hiányára! A párbeszéd a korrektor.blog.hu-ról származik:

Bambano: Fenti véleményem nem jelenti azt, hogy ne lenne mit takarítani a nyelvben, másik portálon volt egy hozzászólás a Gellért{,-}hegy írásáról, ami egységesítésre szorul.

pocak: A helyesírás meg már megint hogy jön ide?

Bambano: A helyesírás úgy jött ide, hogy bár általában ellenzem a nyelv pusztítását, de vannak esetek, amikor érdemes lenne megtenni... erre példa a Gellért{,-}hegy dolog.

Gellért-hegy
Gellért-hegy
(Forrás: Wikimedia Commons / Tamás Mészöly / CC BY-SA 3.0)

A fórum témája a nyelvhelyesség, a helyesírásról nincs szó. Az első hozzászólás már sejteti, hogy annak írója a nyelvhelyességet a helyesírással azonosítja, vagy annak egy részeként tekint rá. A pocak nevű felhasználó kérdésre adott válasz pedig már egyértelművé teszi, hogy a két fogalmat nem különíti el a hozzászóló. Ugyanígy jár el a helyesiras.mta.hu oldal 10 legidegesítőbb helyesírási hiba bejegyzését kommentelő személy is:

Volt egy levelezőtársam, aki a „jössz hozzánk” helyett rendszeresen azt mondta, hogy „jössz nálunk” vagy „amikor majd megyek nálatok...” Később találkoztam ezzel a jelenséggel másnál is, azóta sem tudom, hogy ez tájszólás, rossz berögzülés, vagy mi?

Ugyanebben a topikban egy másik kommentelő pedig ezt írja:

Én akkor bosszankodom, amikor a könyörög szót egyes szám első személyben könyörgömnek mondják, holott a könyörög szó nem ikes ige, tehát helyesen: könyörgök.

Halotti beszéd és könyörgés: hogy mondhatták akkoriban E/1.-ben a a könyörgök szót?
Halotti beszéd és könyörgés: hogy mondhatták akkoriban E/1.-ben a a könyörgök szót?
(Forrás: Wikimedia Commons / Tgr)

Az első hozzászóló a jössz nálunk kifejezést nem érti (vagy nem akarja érteni), hogy micsoda lehet. Ehhez hasonló nyelvi formával már foglalkoztunk egy korábbi cikkünkben, csak ott a felmegyek nálad szókapcsolat képezte a vita tárgyát. Ott elmondtuk, hogy ezt Nógrádban használják, tehát semmiképp sem rossz berögzülés, inkább adott tájegységre jellemző sajátosság. Ám itt nem is ez a fontos, hanem az, hogy egy helyesírási hibákról szóló fórumon kerül elő ez az alak a következő kontextusban: „azt mondta, hogy...”.

A könyörgöm valóban nem ikes ige, azonban a magyar beszélők igen nagy része használja; létező, elterjedt forma. Miért lenne hát helytelen?

Ugyanígy a másik kommentnél is: „egyes szám első személyben könyörgömnek mondják”. Tehát az egyik hozzászólás sem releváns a helyesírás szempontjából. Ez legfeljebb nyelvhelyességi kérdés lehet, nem helyesírási. Vagyis itt ismét a helyesírás és a nyelvhelyesség megkülönböztetésének hiányát figyelhetjük meg.

Összegezve: a helyesírás és a nyelvhelyesség két teljesen különböző fogalom. A helyesírás az írásra vonatkozik, a beszédre nem, pláne előíró jelleggel nem. A nyelvhelyesség ugyan nehezen meghatározható, de az inkább a nyelvhasználatra és annak kontextusára vonatkozik, semmiképp sem csak az írásra. (Ha úgy értelmezzük, lehet a nyelv egészére is vonatkoztatni, így az írás is része lehet.) Ezért nem célszerű a kettő összemosása.

Tévedés ne essék: nincs gond azzal, ha valaki szinonimaként kezeli a két fogalmat. Olyan ez, mint amikor például az alkalmasint szót ’alkalomadtán, alkalmanként’ jelentésben is használjuk, nem csak az eredeti ’valószínűleg, hihetően’ értelmében. Gond akkor van ezzel, ha ilyen témában vitába bocsátkozunk vagy ha valakit kijavítunk a beszéde miatt, arra hivatkozva, hogy a helyesírás szerint nem így kell mondani. Meg ha egyáltalán kijavítunk valakit a beszéde miatt.

Felhasznált irodalom

Crystal, David (2003): A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó, Budapest.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (35):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
5 éve 2019. február 25. 16:04
35 mederi

@szigetva: :)

5 éve 2019. február 25. 12:26
34 szigetva

@mederi: Nem tetted félre a viccet, továbbra is az ostobaságodat hajtogatod.

5 éve 2019. február 25. 12:18
30 mederi

Félre téve a viccet, a harmadik mondat szerintem ma így hangozna:

Mennyei (=menyi) jövőnkben (bízva) (=milöstben) teremtette meg Isten eleve a mi ősünket Ádámot.

Amit felismerni vélek a szövegben, a lesz (E3sz.) igénk "őzős" nyelvjárásos változatának latin betűs írásmódja.

A *leszt/ *ledt igepár mára "lesz/ lett" , hasonlóan mint pl.

maraszt/ maradt, éleszt/ éledt, és így tovább, alapvetően írásmódban térnek el..

Felszólító módban "*ledjen (legyen) korábban légyen (*lédjen)..

5 éve 2019. február 23. 11:25
29 szigetva

@mederi: Én se tudom, de mondjuk az tény, hogy nettó baromság: hr.wiktionary.org/wiki/milost (Plusz talán a töke tele van veled, hogy nem bírsz egy normális beviteli eszközt vagy böngészőt használni.)

5 éve 2019. február 23. 09:26
26 mederi

@bloggerman77: 25

@Fejes László (nyest.hu): 24

Nem tudom, mi az oka, hogy törölték a két kommentemet..

Minden esetre a "malaszt" szó az eredeti szövegben:

"milostben" -ként szerepel, latin abc szerint nem "malastban".

További feltételezések és tények:

-Ha a latin kifejezést kívánta volna a szöveg írója leírni, "malastban"-t írt volna.

-Az egyben és külön írások a teljes szövegben elég lazán vannak kezelve..

-A "de mondá néki (Ádám) miért ne ennék" szövegből kiderül, hogy úgy beszélgetett az Úrral Ádám, mint gyereke.

-A mai magyarban is mondjuk:

-Na fiam, "Mi lesz (fiam)?!" teszed amit mondok, vagy nem?

A "mi lösz" ugyan nincs idéző jelbe téve, de az eredeti szöveget eredeti alakban olvasva, nem kétséges az, hogy a "-ben" toldalék teljesen szabályos (nem "-ban") és minden szó szerint érthető::

"Mennyi milösztben terümtevé eleve .."

A "milösztben" latinul írva "milostben"..

Kérem szépen, ne töröljétek ki, mert egy vitát megérdemel..

5 éve 2019. február 23. 01:20
25 bloggerman77

@Fejes László (nyest.hu):

1. A barát ma már csak archaizáló szövegkörnyezetben jelent "szerzetes"-t.

2. Ez egy vegytiszta belemagyarázás, a HB egy temetési beszéd, amit egy bencés környezetű monostor (Boldva?) lakói előtt mondtak el, nem a "haverokkal" ugrottak össze egy bájcsevejre, akik között voltak un. laikus testvérek is, akik nem tudtak latinul. Pontosan tudom, hogy a brat szó a szláv nyelvekben (fiú)testvér jelentésű. Tanultam oroszul 9 évig.

3.Mondjuk itt:

Halotti beszéd és könyörgés. In: A magyar nyelvű középkori irodalom. Válogatás, szöveggondozás, jegyzetek: V. KOVÁCS Sándor, Budapest, Szépirodalmi, 1984.

mek.niif.hu/06100/06196/html/kozep0009/kozep0009.html

Benkő Loránd olvasata és A. Molnár Ferenc hozzáfűzött értelmezése a többi szövegkiadás bennhagyott , szláv eredetű kifejezéseinek mai modern félreértelmezéseit kijavítja: pl. a "Szerelmes brátim" Benkőéknél "Szeretett testvéreim", a "Munkás világ" "Kínokkal teli világ" (a szláv munka szó eredeti jelentése - kín...), vagy a malasztot kegyességnek értelmezik (ezt írtam éppen Mederinek, csak töröltétek a kommenet)

5 éve 2019. február 22. 13:07
24 Fejes László (nyest.hu)

@bloggerman77:

1. A barát a mai napig jelent ‘szerzetes’-t is.

2. Nagyon nehéz eldönteni, akkor hogy értették. Egy szerzetesközösségben is simán elhangozhat, hogy barátaim, másfelől a szó eredeti jelentése ‘fivér’, amit ugye szintén használnak átvitt értelemben ‘barát, társ’ jelentésben is.

3. Hol az az állandóan? Legalább három forrást szeretnék látni (ja, és nem Kis Miska blogjáról, hanem közkézen járó könyvekből és hasonló értékű forrásokból).

5 éve 2019. február 20. 19:10
23 bloggerman77

A Halotti Beszédben van még egy, a modern korban állandóan és minden átiratban félreértelmezett rész: a "Szerelmes brátim" állandóan "szeretett barátaim" módon van átírva, aminek semmi értelme.

Holott mivel szinte biztos hogy egy szerzetesi közösségben hangzott el a szöveg eredetileg, itt a "szeretett szerzetes testvéreim" értelmezés a jó. :) Tehát brát = szerzetes testvér.