Mi az, hogy „anno”?
Kétségtelen, hogy a magyarban használjuk az „anno” szót. De vajon mit jelent? A nyelvtörténeti vizsgálódás mellett utánanéztünk annak is, hogyan használják a szót ma.
András nevű olvasónk érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet: megütközéssel tapasztalta, hogy az anno szót a jövőre vonatkozóan alkalmazzák egyesek. De mi áll a jelenség hátterében, és „helyes-e” ez egyáltalán?
Az anno szó eredete nem rejtélyes: az annus ’év’ szó ragozott alakjáról van szó, és a jelentése ’évben’. Bár ékezetek nélkül szokás írni, ejtése [annó], és ez nem csupán azért van így, mert a magyarban a szó végén nem állhat rövid o, hanem azért is, mert a latinban eleve hosszú volt.
Az anno szó eredetileg csak évszámok mellett szerepelt: anno 1848 ’1848-ban’, különösen gyakran fordult elő épületek felirataként (az építés idejét megjelölendő). (Eredetileg egyébként az anno domini ’az Úr ... évében’ vagy anno mundi ’a világ ... évében’ forma volt használatos, de ez lerövidült.) Magyar nyelvű szövegekben előfordulhattak kevert szerkezetek is: anno 1848-ban, vagy anno az 1848-adik évben stb. Ilyen esetekben a nyelvhasználók (különösen a latinul nem tudók) valamilyen értelmet kerestek neki, és a szónak ’valaha, régen, egykor’ jelentést tulajdonítottak.
Az új jelentés ma már meglehetősen elterjedt, elsősorban nosztalgikus tematikájú írásokban: Budapest anno címen például működik blog, honlap és fórum is. Mindhárom esetben egyértelmű, hogy az anno ’régen’, ’valaha’, ’annak idején’ jelentésben szerepel. A szó ilyen használatán ma már aligha lepődik meg bárki is.
Kevésbé egyértelmű, hogy az anno a jövőre is vonatkozhat. Ha azonban a neten rákeresünk a majd anno kifejezésre, nem egy ilyen találatunk lesz:
Kérdés,hogy majd anno mikor nyugdíjas lesz mennyivel nyomják ki a szemét?
Az a lényeg, hogy majd anno rájuk szavazzanak és újból indulhat a kész átverés, pénzszivattyuzás.
De találhatunk ilyen mondatot pl. a fogja anno, fogom anno stb. kifejezésre keresve is:
Kívánom, hogy TE Rózsa, majd légy elégedett a "nyugdíjaddal", amit kapni fogsz anno az államtól!
te az utcán fogod anno végezni,mert mint 1 kivert blöki ugy fogsz csalinkázni.
Kétségtelen tehát, hogy ez a használat is elterjedt, de egyes találatok arra is utalnak, hogy ez a használat messze nem természetes mindenki számára. Tanárok „aranyköpéseit” gyűjtő oldalakon találhatunk ilyen bejegyzéseket:
Majd anno annak idején, amikor majd érettségizni fogtok... (biosztanár)
E mondatokat a diákok nyilván azért vélték viccesnek, mert az ő nyelvszokásuk szerint az anno csak a múltra vonatkozhat. De így van-e ez?
Ez a fajta használat talán azért is tűnik szokatlannak, mert a jövőre vonatkozóan nem volt jellemző (ha elő is fordult) az anno ... évszámos kifejezés. Pedig ahogy azt mondhatjuk, hogy anno 1900(-ban), azt is mondhatnánk, hogy anno 2100(-ban), hiszen mindkét esetben jelenti, hogy ’évben’. Ha elfogadjuk, hogy ebből keletkezzen egy ’a múltban’ jelentésű szó, akkor semmi nem zárja ki, hogy keletkezzen egy ’a jövőben’ jelentésű szó is.
Mivel azonban az anno évszámok mellett ritkán fordul elő a jövőre utalva, azt kell feltételeznünk, hogy a változás nem egészen így történt: az anno ’a jövőben’ az anno ’a múltban’ jelentésből keletkezett. Hogyan lehetséges ez?
Úgy, hogy a múltra vonatkozó anno sem egyszerűen azt jelenti, hogy ’a múltban’, hanem azt, hogy ’a távoli múltban’. Ami ma reggel, tegnap vagy egy hete történt, arra nem mondjuk, hogy anno – hacsak nem ironikusan, éppen azt érzékeltetve, hogy azóta a dolgok nagyon sokat változtak, olyan, mintha a távoli múltban lett volna. Azok, akik a jövőre vonatkoztatva is használják a szót, ezt a ’távoli múltban’ jelentést értelmezték át ’időben távol’ jelentésűvé – megfigyelhetjük, hogy a példákban a szó mindig a távoli, mondhatni beláthatatlan jövőre vonatkozik.
Arra kérdésre pedig, hogy helyes-e azt válaszolhatjuk, hogy természetesen helyes! Hiszen ha a nyelvhasználók így használják, akkor így van jól. Ha nyelvtörténeti szempontok alapján hibáztatnánk – és ilyet persze nem teszünk –, akkor az anno ’régen’ is hibáztatható lenne. Ilyen pedig valószínűleg a legkegyetlenebb nyelvművelőnek sem jutna eszébe.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (19):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Fejes László (nyest.hu):
Köszönöm!
„Ha azt mondjuk, hogy az anno helyes, a garázskocsmalakók azt hiszik majd, hogy eljuthatnak vele a parlamentbe."
Ez az év vicce. :D Már rég ott vannak!
@degenereturul: Szerintem alapvető tévedésben vagy. Javaslom, hogy olvasgasd előbb a www.nyest.hu/hirek/kereses/Nyelvm%C5%B1vel%C3%A9s%2Fnem+m%C5%B1vel%C , www.nyest.hu/hirek/kereses/Szociolingvisztika , www.nyest.hu/hirek/kereses/%C3%81ltudom%C3%A1ny , sőt, www.nyest.hu/hirek/kereses/Helyes%C3%ADr%C3%A1s címkéink alatt található cikkeinket. Ezekből remélhetőleg választ kapsz rengeteg kérdésedre. Ha még mindig marad, akkor írd meg szerkesztőségünk címére, és megpróbálunk válaszolni.
@Fejes László (nyest.hu):
(Úgy vettem észre, hogy magázódunk, ezzel kapcsolatban tudatom, hogy felőlem mehet az internetes közegnek jobban megfelelő tegeződés, bár fiatalabbként ezt nem kezdeményezhetem.)
Köszönöm válaszát, kicsit úgy éreztem magam, mint a tempomban, annál a résznél, hogy "...és hajlékomba jöjj...".
Válaszában rátapintott gyengeségeimre, amatőr nyelvrajongónak mondanám magam (útban két bölcsészdiploma felé, de egyik sem nyelvészet vagy magyar), de itt nem rólam van szó.
peterbodo-nak írt válaszomban már beláttam, hogy a parlament színesebb képet fest, mint azt első sztereotípiám sugallta.
Igaza van, hogy összemostam a stílusértéket a helyességgel. Ellenben ugyanúgy nem örülök annak, hogy teret nyer a közbeszédben az alacsony stílusérték használata. És az anno/annó-ra (nem is tudom hogyan kell ezek után helyesen leírni.), mint egy fertőző testre tekintek, mely rontja - Torgyánnal élve - "drága hazánk nemes..." nyelvét egy buta és gyarló emberi logika alapján. Vázolnám e logikát: idegen nyelveket tudni menő + idegen szavakat a tudomány használ --> idegen szavakat használni menő (még akkor is, ha nem tudjuk mit jelent). Az annó megítélésem szerint pontosan ez az eset. A nyelvész keresi a szavakat, melyik példamondatban mit is jelent, közben azt állítja, ez a szó helyes, hiszen használják. Helyes-e e szó, ha rövid-o val írjuk? Nem a kiejtés szerint írjuk, ez lehet azért, mert hagyományosan rövid o. Mi a hagyomány ez esetben? A latin o-s verzió, melynek jelentése "év"? Személy szerint a (hosszú) ó-s változatra szavazok, ha már muszáj. (A muszáj szó, gondolom, itt mindenki tudja, a "muss sein" magyarosult változata, a "kell" ellenben és tudtommal finnugor eredetű, és bevallom, nem idegenkedem a muszáj használatától.)
Úgy érzem, egy nyelvésznek kötelessége lenne - ha már jól ismeri a nyelvet -, felhívni a figyelmet - főleg egy nyelvészblogon - arra, hogy mely szavak használata ellenjavallott alacsony stílusértéke okán.
Mennyire lehet önt kérdésekkel elárasztani? Lehet-e önnek kérdéseket feltenni, ha igen, inkább e-mailben, vagy inkább itt, kommentben?
Tisztelettel és köszönettel!
@peterbodo:
Igen értem én, hogy a garázskocsma sem megfelelő pálya a parlamenternek, csak a kérdés, hogy hova törekedjünk inkább, és itt - lehet tudománytalanul -, én értéket választok.
(És lehet rossz a parlamenti beszédet példaértékűnek tartani, de azért tudjuk mindannyian azt, hogy hogyan beszél egy úriember.)
@Janika: Az, hogy van nyomtatott formában is van példa, nem cáfolja meg, hogy főként élőbeszédben találkozunk vele. (Még ha nincs is igazam.)
amit én írtam:
"ÉS jellemzően beszél, mert írásban sokkal kevesebbet találkozunk vele"
@Fejes László (nyest.hu): jól sejtem, hogy a mkogy a Magyar Köztársaság OrszágGyűlésének a rövidítése? Úgy tűnik a webcímig még nem jutott el :-) , hogy csak Magyarországnak van Országgyűlése, MKnak már nem...
@degenereturul: Két teljesen különböző dolgot kavar össze: a stílusértéket és a helyességet. Attól még, hogy egy szó alacsony stílusértékű (pl. cucc, gatyó, zrikál), a „helyességét” még senki nem vitatja.
Másfelől az anno jelentésváltozása (mindkettő!) nyilván nem az „alsóbb nyelvrétegek beszélői” körében ment végbe, hanem éppen egy köztes, „felkapaszkodó” réteg nyelvében. Itt ugyanis megvan az a műveltségi háttér, hogy valamennyire ismerik a művelt nyelvhasználatot, csak éppen nem tudják pontosan imitálni. Ez azonban csak azokra igaz, akiknek a körében a változás végbement, nem azokra, akik ma használják (legalábbis ’régen’ értelemben).
„Lehet, hogy Zalaegerszegen a garázskocsmában elmegy az anno, de a parlamentben még nem hallottam.”
„mert ezen anno csak 7 ember utazott vonatonként” (Bödecs Barna, Jobbik) www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=154&p_felsz=308&p_szoveg=anno&p_felszig=308www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=154
„ahogy vezetője voltam, anno dacumál megyei területfejlesztési tanács alapítójaként is részt vettem” (Ékes József, Fidesz) www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=153&p_felsz=215&p_szoveg=anno&p_felszig=215www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=153
„akik anno annak idején Magyarországra úgy jöttek” (Baja Ferenc, MSZP) www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=151&p_felsz=354&p_szoveg=anno&p_felszig=354www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=151
További példák: www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_alt_leker?P_CKL=39&P_SZOVEG_1=anno&P_KEPV=null&P_DATUM_TOL=2010.05.14&P_DATUM_IG=2012.04.16&P_FRAK=null&P_SZEREP_CSOP=null&P_IFOTIP=null&P_ITIPUS=null&P_SZEREP=null&P_TECH_SZEREP=null&P_AKTUS=nullwww.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_alt_leker?P_CKL=39&P_SZO
Egyébként ha már olyan leírók vagyunk, akkor írjuk le pontosan. Az annónak a jelentése nem mind amúltra, mind a jövőre vonatkozó, hanem szociolingvisztikailag jól elkülöníthető: a műveltebb rétegnél csak a múltra vonatkozik, a többieknél jelentheti mindkettőt.
"Magyar nyelvű szövegekben előfordulhattak kevert szerkezetek is: anno 1848-ban, vagy anno az 1848-adik évben stb. Ilyen esetekben a nyelvhasználók (különösen a latinul nem tudók) valamilyen értelmet kerestek neki, és a szónak ’valaha, régen, egykor’ jelentést tulajdonítottak."
Az annó 'régen' jelentése nem magyar, hanem monarchiás fejlemény. Az osztrák németben mindenképpen megvan. Mivel ausztriában a lakosság nem elenyésző hányada még mindig kap latin oktatást (gimnázium), ott azonban kizárólag múlt időre vonatkozhat, a latin tudás elhomályosulása által lehetővé tett partikuláris magyar fejlemény ('távoli időben, mint múltra, mind jövőre vonatkoztatva') nem tudott ott végbe menni.
@peterbodo: Egerszegi= zalaegerszegi. Csak a nem zalaiak kedvééért.
na, degenereturul, most kihúztad a gyufát a nyestnél :)) nem tolerálják a nyelvi intoleranciát. Szerintem azt fogják mondani, hogy ahogy a parlamentben beszélt nyelv, úgy a garázskocsmai nyelv is nyelv és egyik se jobb, helyesebb, mint a másik. Ennek az se mond ellent, hogy nehéz érvényesülni bizonyos nyelvhasználati módokkal, bizonyos más szituációkba, mert például a parlamenti nyelvhasználattal is nehéz érvényesülni az egerszegi garázsokban :)). Egyébként, meglepő módon a műveletlen emberek nyelve is hasonló gazdagságot mutathat, mint a művelteké, és még szabályokat is követ, csak más szabályokat. Ha a nyelvformák közül nem neveznénk ki egyet a művelt ember nyelvének, akkor a képviselőt is nevezhetnénk műveletlennek, mert nem ismeri az egerszegi kocsmanyelvet.
Itt vitatkoznék az előző hozzászólóval. Nyomtatott, írott formában is lehet vele sűrűn találkozni, amit a cikkben szereplő számos link is bizonyít. Sőt emlékeztem rá és most utánanéztem: 1985-ben megjelent egy RTV kiadvány Rádió-Televízió Anno... címmel. Tehát már régóta része az írott magyar nyelvnek is. Azaz anno is használták.
Vitatkoznék az utolsó bekezdés állításaival, készen arra, hogy elfogadjam, kegyetlenebb vagyok mint a legkegyetlenebb.
Az anno szó használatával az a nagy baj, hogy tipikusan az alsóbb nyelvrétegek beszélőire jellemző, igényes, hivatalos munkákban, nem jelenik meg, szépirodalomban is legfeljebb eszközként. Művelt emberek nem használják, még kötetlen beszélgetéseikben sem.
Ennek oka az, hogy ez a szó - jól látható a poszt szerzőjének próbálkozásaiból - magyarul nem jelent semmit, vagyis semmit, ami egzakt. Az én megfejtésem egyébként: "akkor". Úgy viselkedik, mint egy nagyon távolra mutató névmási határozószó. Miután elterjedt, nem csoda, hogy jövőidőben is megjelent. Lehet, hogy ebben szerepe van annak, hogy látszatra (hallatra), hosszú ó-val, olyan, mint egy folyamatos melléknévi igenév. Következő probléma az, hogy funkciója mindössze a fokozás és ezt követi az, hogy jellemzően annak, aki használja, fogalma sincs eredeti jelentéséréről és kulturális hátteréről (anno - anno domini - úr - úristen - időszámítás), valószínűleg helyesírásáról, ő csak odabiggyeszti, mert jól hangzik, szinte csenget, bár nem tudja mit jelent az, amit beszél. ÉS jellemzően beszél, mert írásban sokkal kevesebbet találkozunk vele, hiszen írni nem az alsóbb (értsd szegényesebb szókincsű, korlátozottabban kommunikáló) nyelvrétegek szoktak.
Nem véletlen, hogy olyan nyelvi körökben, ahol igazán súlya van a szavaknak és a jelentésnek, így a jogi, politikai, történészeti szaknyelvben, ezt a szót csakis latin szóként használják, eredeti latin "év" jelentésében.
Én azt hiszem, hogy egy nyelv annál hatékonyabb, minél több jelentés van benne, angliában a porszívó (!!ÉRTED??: por-szív-ó!!!) az "hoover". Mindenki tudja, hogy az, de nekem mégsem ugyanaz.
ÉS akkor: vannak a nyelvészek, akik szerint nincs olyan, hogy helyes magyar nyelv, mert mindenki úgy használja, ahogy esik, aztán jónapot, én tanítok, nem érek rá nyelvhelyességet tanítani...
Lehet, hogy Zalaegerszegen a garázskocsmában elmegy az anno, de a parlamentben még nem hallottam. Azt hiszem azért nem, mert nem oda való. Ha azt mondjuk, hogy az anno helyes, a garázskocsmalakók azt hiszik majd, hogy eljuthatnak vele a parlamentbe. A nyelvészeknek olyan nyelvet kéne propagálniuk, amely képessé teszi a beszélőt a teljes kommunikációra. Nem nehéz belátni, hogy a diplomás nyelvészeknek is kevesebb esélye lett volna az életben, ha suksükölve próbálkoznak.
@Zolika: „De akkor miért nem lehet "annó"-nak írni?” - Már hogy ne lehetne? Többnyire én is hosszú ó-val írom.