Játékos helyesírás
Olvasónk egy tankönyvben talált rá a „játék pénz” kifejezésre, amit szerinte egybe kellene írni. Utánajártunk, mit mond erről a szabályzat. És még azt is elmondjuk, hogy a szabály miért alkalmazható nagyon nehezen földi körülmények között.
János küldte nekünk a következő kérdést:
Ma jelent meg egy érdekes cikk az egyik tankönyvből.
A forint euró kérdés a fő téma de azon túl is találtam benne egy érdekes részt: Nevezetesen az, hogy a játék + pénzt következetesen különírja. Szerintem egybe kellene írni.Néhány példát megnéztem ezen az oldalon: http://www.magyarhelyesiras.hu/
A játékpénzt, játékboltot, játékkártyát egybeírva javasolja, de a játék babát, játék vonatot már külön.
Mi itt a követendő szabály? Esetleg a tankönyvírók tudják jól?
Olvasónk jól beletrafált a közepébe a játék előtagú szerkezetekkel. Ez tényleg az összetételek helyesírásának az egyik legingoványosabb területe. Márpedig, ha ilyen ingoványra tévedünk, és tényleg fontos, hogy helyesen írjunk, akkor nem érdemes, nem jó az interneten található automatikus helyesírás-ellenőrzőket használni: se a János által használtat, se a helyesiras.mta.hu-t. Érdemesebb inkább ellenőriznünk a szabályzatot (AkH.), illetve az Osiris-féle kézikönyvet (OH.).
Az AkH. a következő példákat adja meg: játék puska, játék katona, játékpénz ’zseton’. Ebből az az elgondolkodtató, hogy csak az utóbbi, egybeírt példánál találunk jelentésmagyarázatot. Ez azt sugalmazza, hogy a játékpénz esetén a két tag jelentéséből nem tudjuk kikövetkeztetni az összetétel jelentését... Hát dehogynem! – gondolhatjuk, de a szabályzat a 129. ponthoz irányít minket ennél a példánál.
Ebben a pontban az igen nehezen meghatározható jelentéstömörítő (vagy újabb kifejezéssel: jelentéssűrítő) összetételekről van szó. Ezek azok az összetételek, amelyek nem egykönnyen vezethetőek vissza egy szintagmára. Az AkH. példája a vámvizsgálat szó, ami vámnál történő vizsgálat-ként vagy vámmal kapcsolatos vizsgálat-ként parafrazeálható. Az ilyen típusú szerkezeteket mindig egybeírjuk. A játékpénz ezek alapján ’játékban használatos pénz, zseton’. De mi a helyzet a játék pénz-zel? Helytelenül van írva vagy csak mást jelent?
(Forrás: Wikimedia Commons / Museu Frederic Marès / CC BY-SA 3.0)
Az OH. lehet a segítségünkre ebben. Ott ugyanis a következő példák szerepelnek: játékpénz ’zseton’, de játék pénz ’játszani való, nem igazi pénz’; ugyanígy játékkártya ’kártyajátékhoz való, szabványos kártya’, dejáték kártya ’gyermekeknek való, nem igazi kártya’. Az minden olyan szerkezetben, amelyben a játék előtag olyasmit jelent, hogy ’nem igazi’, a játék különírandó. Ilyen módon – János kérdésére válaszolva – értelmezésünk szerint a tankönyv az AkH. szellemében helyesen írja a szerkezetet, amikor különírja.
Nem könnyű ezt lenyelni! Egyrészt a játék kártya, játék pénz, játék katona stb. esetében a játék-ot jelzőnek kell tartanunk, ami egy kicsit furcsa: „milyen kártya?” – „játék”. Másrészt a jelentésbeli különbség sem olyan világos, mint amit a szabályzat az írásmóddal sugall. A játék pénz pénz ugyan, csak nem igazi, ellentétben a játékpénz-zel, ami már nem pénz? (Filozófiai-ontológiai problémákba ütközünk.) Ráadásul nehéz olyan játék pénz-t elképzelnünk, ami ne lenne játékpénz is. Ugyanígy a játék kártya nehezen képzelhető el úgy, hogy ne lenne játékkártya is egyben. (Hacsak nem játék telefonkártyára vagy játék bankkártyára gondolunk.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Bridget Coila / CC BY-SA 2.0)
A jelentéstani elkülönülés tehát korántsem olyan éles, mint amit a helyesírási szabályzat sugall a kétféle írásmóddal. Ráadásul a szemantikai megkülönböztetés hátterében ontológiai probléma húzódik meg: pénz-e a játék pénz, kártya-e a játék kártya? Az javasoljuk olvasóinknak, hogy egy-egy helyzetben a fentiek ismeretében támaszkodjanak saját jelentéstani intuíciójukra az írásmóddal kapcsolatosan. És persze készüljenek föl arra, hogy előfordulhat, hogy másnak más lesz az intuíciója ugyanezzel kapcsolatosan.
@Sigmoid: sőt a -pénz végű szerkezeteket is ugyanígy:
zsebpénz, pulykapénz, hálapénz, csúszópénz, aprópénz, fémpénz, papírpénz.
A kettő együttes hatása a játékpénz egybeírása.
Arról nem is beszélve, hogy 10 magyarból 9 minden játék- kezdetű szerkezetet egybeír. Játékkatona, játékpuska, játékbaba, játékautó.
Ez már megint csak nyelvészi értetlenkedés:
"Egyrészt a játék kártya, játék pénz, játék katona stb. esetében a játék-ot jelzőnek kell tartanunk, ami egy kicsit furcsa: „milyen kártya?” – „játék”. "
Pontosan erről van szó. Miért lenne ez furcsa? A játék ez esetben melléknév és nem főnév. Igazából *játéki lenne, de ilyen nem létezik.
A "játékkártya" mint 'játékhoz való kártya' vagy egy birtokos, vagy egy célhatározói alárendelő szóösszetétel, úgy mint a "játékautomata" (játék céljára szolgáló automata -- ellenben a "játék automata" olyan automata lenne, ami játék).