Iskolai körzethatárok New Yorkban
Április elejéig több kisiskolás korú gyerekkel rendelkező család jelentkezett be más címre, mint ahol valójában laknak – csak azért, hogy a gyerekük bekerüljön egy kiszemelt, jó általános iskolába. Aki azt hiszi, hogy a jelenség tipikusan magyar: téved. Cikkünkből kiderül, hogy New Yorkban a szülők akár gyermekük megszületése előtt aszerint választanak lakóhelyet, hogy milyen minőségű a körzeti iskola...
Idén az életbe lépő új köznevelési törvény rendelkezései miatt Magyarországon némi zavart okozott, hogy az eddigi éveknél több első osztályost kellett beiskolázni. Ahogyan korábban beszámoltunk róla, szinte a beiratkozások lezárultáig nem lehetett pontosan tudni, hogy hány elsős is lesz az idén, és hogy a törvény módosítása nélkül megoldható lesz-e a diákok elhelyezése. Olvasónk személyes beszámolójából az is kiderült, milyen konkrét nehézségekkel szembesült idén sok szülő és iskola. Ezúttal pedig kitekintünk a nagyvilágba, és a The New York Times összeállítása alapján megtudhatjuk, hogy hasonló problémákkal küzdenek New Yorkban azok a szülők, akik állami iskolába akarják íratni gyermekeiket.
Akárcsak Magyarországon, New Yorkban sem egyforma az állami iskolák színvonala: vannak jobb és kevésbé jó iskolák. A legtöbb szülő persze igyekszik saját csemetéjét a legjobb helyre íratni. Ennek az az eredménye, hogy a „jóként” elhíresült helyeken túljelentkezés alakul ki, a kevésbé jó iskolák pedig nem működnek száz százalékos kihasználtsággal. Annak érdekében, hogy gyerekeik egy megfelelő színvonalú iskolába kerüljenek, a New York-i szülők – akár a gyerek iskoláskora előtt évekkel – igyekeznek olyan lakóhelyet választani, amely olyan körzetbe tartozik, amelynek jó hírű az általános iskolája.
New Yorkban ugyanis – akárcsak Magyarországon – körzetes az iskolarendszer, azaz az iskolák a körzetbe tartozó gyerekeket kötelesek felvenni. Mivel azonban a körzetek és az iskolák között nagy különbségek lehetnek, vannak olyan intézmények, amelyekben rendszeres a túljelentkezés, nagyobb létszámúak az osztályok. Ennek kiküszöbölésére olykor előfordul, hogy a közoktatás irányítói átrajzolják a körzethatárokat – keresztbe húzva ezzel sok szülő – akár évekkel korábbi – számítását.
Nem ritka ugyanis, hogy a fiatal párok aszerint választanak lakóhelyet maguknak – akár még gyermekük csecsemőkorában –, hogy milyen a környék, és milyen a környék iskolája. Világos számukra, hogy a gyerekek további előremenetelét, jövőjét döntően befolyásolja az általános iskolai oktatás és képességfejlesztés. Az iskolákat minősítő hivatalos adatokon túl nyilvánvalóan sokat számít a közbeszéd az iskola megítélésében. Van olyan család, amelyben a szülők azért vállalják akár azt is, hogy kisebb lakásban éljenek, mert a lakás egy jobb helyen, egy jobb környéken van, amelynek jobb az iskolája. Ezt amolyan befektetésként fogják fel: esetleg vehetnének nagyobb, komfortosabb lakást egy kevésbé jó helyen, de inkább választják a jó környéken a drágább ingatlant – elsősorban a gyerekeik jövőbeni iskoláztatása miatt. Nem csoda tehát, ha felháborodás övezi a körzethatárok módosítását. Akár évekkel korábban megtervezett és meghozott döntések válhatnak ezzel értelmetlenné.
(Forrás: Wikimedia Commons / Bidgee / CC BY-Sa 3.0)
Mit tehetnek a szülők egy ilyen helyzetben? – Újabb költségeket és kényelmetlenségeket vállalva elköltözhetnek egy másik körzetbe – akár úgy is, hogy ott bérelnek egy lakást. Szóba jöhet egy kevésbé jó körzetbe tartozó magániskola is. Sokszor ugyanis ez csak első látásra drágább: a jobb környék drágább ingatlanainak fenntartási költségei összemérhetőek egy kevésbé jó környék olcsóbb ingatlanáraival és a tandíjjal. Vannak tehát, akik eleve úgy számolnak, hogy egy kevésbé jó környéken olcsóbban jutnak lakhatáshoz, viszont fizetnek a magániskoláért, amely bizonyos garanciát jelent a minőségre nézve. De megoldás lehet akár az is, hogy egy kevésbé jó környékből az oda betelepülők aktív részvételével jó környék válik, és ehhez a közoktatási intézmény is kénytelen alkalmazkodni.
Több tényezőtől függ ugyanis egy intézmény színvonala. Az iskolavezetés rátermettsége és elképzelései elsődlegesek: ha egy iskolának jók a vezetői, csak idő kérdése, hogy jó intézménnyé váljon – függetlenül az oda járó gyerekek szociokulturális hátterétől. Ha egy iskolába évről évre többen szeretnének bekerülni, mindenképpen azt mutatja, hogy az iskola jó. Ez a jelenség azonban egy ellentmondást is rejt magában: bizonyos osztálylétszámok fölött egyszerűen nem lehet olyan eredményes munkát végezni, így a túl nagy csoportok akár lefelé is vihetik az iskola színvonalát. Fontosak persze a diákok sztenderd teszteken, méréseken elért eredményei is, ezek azonban csak bizonyos életkor után érhetőek el, és ezek nem feltétlenül mondanak sokat a korábbi évfolyamok fejlesztéséről. A kézzelfogható adatokon kívül nem mindegy az sem, hogy egy iskola milyen hangulatú, milyen a berendezése, mikkel vannak tele a falai, milyen környezetbe járnak a gyerekek. (Az iskolák nyelvi tájképéről szóló sorozatunk éppen ezeket a sajátságokat járja körül – magyar környezetben.) Végül, de nem utolsó sorban az oda járó gyerekek szülei maguk is alakíthatják az iskolát, és a benne folyó munka minőségét. A szülők összefogva igenis képesek lehetnek hatni arra, hogy egy „kevésbé jó”-nak titulált intézmény „jó” lehessen.
Forrás
Egy nem elhanyagolható különbség azért van a két eset között. New Yorkban átköltöznek, Magyarországon meg átjelentkeznek. Azaz csalnak. Ez nem mindegy.
Hát ez nem csak a cikkből derül ki, úgymond valaki a szerkesztőségben megint feltalálta a kereket meg a spanyolviaszt.
Köztudott jelenség, amerikai filmekben is rendszeresen előjön: szülők házat néznek, gyerek már nincs, de már az az egyik legfontosabb szempont, hogy a környéken milyen az iskola.
Bezzeg, ha eljönnének Magyarországra, gyorsan leszoknának róla, mikor látnák, hogy szinte az összes egyformán színvonaltalan.