0:05
Főoldal | Rénhírek

Honnan jön az ihlet?

Honnan származik az „ihlet”? Van-e, volt-e „ihel” vagy „ihlik” ige? A kérdések megválaszolásához nem kell a Múzsa csókjára várnunk, elég fellapozni a TESz.-t, amely bizonytalan a származtatást illetően, így két izgalmas lehetséges eredetmagyarázatot is ajánl.

nyest.hu | 2013. június 8.

Nemrégiben Kosztolányi Dezsőnek az ihletről szóló kis írása kapcsán azt a kritikát kaptuk, hogy a cikk nem elég nyelvészeti, nincs elég köze a nyelvhez. Az ihlet azonban tartogat nyelvészeti érdekességet is! Honnan származik ez a furcsa, képzettnek tűnő főnév, amelynek az igei tövét sehogyan sem találjuk?

Miért tűnik igéből képzett szónak az ihlet? – Mert első látásra elég hasonló az ötlethez, amely az ötöl, kiötöl igéből van képezve: ha valaki kiötöl valamit, az az ötlet. Ilyen még például a főzt, főzet is és még sok más. De van-e ihl(ik) vagy ihel ige? Egy biztos, ha volt is régebben, ma már nem használatos. Van azonban megihlet ige, amelyben látszólag az ihlet főnevet vélhetjük felfedezni, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a megihlet ugyanúgy a rejtélyes ihl-/ihel igéből származik -at/-et műveltetőképzővel… Lássuk tehát az igazságot az ihlet származásával kapcsolatosan!

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) az ihlet szónál fellapozva az ihel igéhez irányít minket! – Tehát valóban van, jobban mondva volt ihel ige; első fennmaradt írásos előfordulása a 14. századból származik, de még a 20. század első harmadából is van adat az ihlik, illetve az ihleni alakokra. A szótár tanúsága szerint az ihel, ihl ige vitatott eredetű; a TESz. két lehetséges származási utat vázol fel.

Az egyik feltételezés szerint az ihl, ihel hangutánzó eredetű, és a leheléssel, a lihegéssel függ össze. A lehel, liheg és a régies leh (’lehel, lélegzik’) igék tehát rokonai az ihl, ihel igének. Az átvitt értelmű jelentés pedig abból a képből származhat, hogy amikor a Múzsa rálehel a költőre, éppen az az ihlet. Magyarul ezt az átvitt jelentést éppen a latin inspirare (’rálehel, belefúj, inspirál, megihlet’) fordításaként kezdték el használni – olvashatjuk a TESz.-ben.

A Múzsa rálehel
A Múzsa rálehel
(Forrás: Wikimedia Commons / Oliver Abels / GNU-FDL 1.2)

 

A másik feltételezés az ihlet eredetére vonatkozóan talán még izgalmasabb. E szerint a régies jonh ’belső rész, szív, kebel’ szó ih, éh alakváltozataiból származik: ezekből lett képezve az -l igeképzővel, mint a szóból a szól, a nyelvből a nyelvel. Így tehát a jelentés úgy vezethető le, hogy ’belsőleg, lelkileg hat rá’. Ha ez a származtatás a helyes, akkor az ihlet az éhséggel rokon. A nyelvtudósok azért tartják ezt az utóbbi származtatást valószínűbbnek, mert az ihlet szó ’ráfúj, rálehel’ jelentésben nem szerepel semmilyen fennmaradt szövegben, csupán az „átvitt” jelentésében.

És ahogyan feltételeztük az elején, az ihlet főnév valóban az ihl, ihel igéből származik a -t névszóképzővel. Az ihl, ihel ige eltűnt az idők folyamán, de az ihlet főnév megmaradt, illetve a (meg)ihlet ige is, amely szintén az ihl, ihel igéből jön mozzanatos vagy műveltető -(a/e)t képzővel. (Ugyanez a képző található a szeret, a tilt és a félt alakokban is.)

Melyik belső rész adja az ihletet?
Melyik belső rész adja az ihletet?
(Forrás: Wikimedia Commons / Biswarup Ganguly / GNU-FDL 1.2)

 

Egy csavar azonban még mindig van a történetben: a 20. századi ihlik alak minden bizonnyal nem függ össze az eredeti, akkorra már kiveszett ihl, ihel igével, hanem az ihlet főnévből következtették vissza viccesen. Valahogy ők is ráérezhettek arra, hogy az ihlet főnév képzett szó, bár a tövét már nem használjuk.

Forrás

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (6):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
6 éve 2013. június 11. 08:52
6 Diczkó

@Sigmoid:

Közös jelentésük 'belső parancs', úgy mint pl. ÉH-.

"Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,

Éhe a Szépnek hajt titeket.

Nagyobb igaza sohse volt népnek,

Hitványabb Nérók még seholse éltek.

Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap... "

/Ady Endre: Csák Máték földjén/

6 éve 2013. június 11. 06:11
5 Krizsa

@Sigmoid: A hozzászólás tetszett, mert valódi kétséget tartalmaz.. Az XH gyök (az X bármilyen magánhangzó), ami a feltehetően 5000 éves akkád-hébenél is ősibb, a magyarban még alig fejlődött ki (118. oldal, Gyöknyelvészet).

A magyar XH gyök csak a lágy H-val létezik (pedig a háromféle H létezik), és az egyetlen értelme az ÓHAJ. A kétséget most nem fogjuk eloszlatni, de a gyöknyelvészet nagy falat. Index fórom, Összehasonlító gyöknyelvészet - mindenkit szerettel várunk.

6 éve 2013. június 11. 05:10
4 Sigmoid

@Krizsa: Aztán mi köze van az óhajnak az ihlethez?

Semmi, maximum annyi hogy a költő ÓHAJTJA az IHLETET. Ez a kétségbeesett rokonítási kísérlet még a szokásos gyöknyelvészeti színvonalhoz képest is gyenge volt.

6 éve 2013. június 9. 09:56
3 Diczkó

"Az ihl, ihel ige eltűnt az idők folyamán..."

- (a levéltárból :-) Kezd gyanússá válni ez a 600 év időkiesés. Lehet, hogy nem tévedett Illig? Most éppen ez ihlik. (-:

6 éve 2013. június 8. 17:04
2 Krizsa

A héber ihul = jókívánság - ÓHAJ!

Ani m'ahel l'chá = én kívánok neked...

Az m'- nyomatékosító előrag, kb. de annál több, a "meg-" igekötő párja). A J a legrégibb, az L mai, kozmopolita igeképző.

6 éve 2013. június 8. 16:38
1 Olman

"Azonkezben úristen szívében íhlé az vén remetének, hogy megkérdené őtet." (Sz. Katalin prózai legendája)

"Gyakorta jevendőket megismer vala szentléleknek íhléséből." (Carthausi névtelen)

"annyi bizodalmasságot íhlel bé az ő hozzá járulókba"

books.google.hu/books?id=FMJTAAAAcAAJ&pg=PA136

IHL, ÍHL

(ih-l v. ih-el) áth. m. ihl-ětt, htn. ~eni. Gyöke a fuvást, lehelést jelentő gyöngéd ih hang, s am. fínom, gyöngéd, mintegy szellemi lehhel, fuvással érint. Egyezik vele leh, mely mint ige és lehellést jelentő önálló szó eléjön a régieknél, pl. a Carthausi névtelennél: "De mikoron mégis lehne, gerelyekkel általverék őtet." Ihl inkább szellemi értelemben vétetik, s am. lelkesít, szellemi mozgásba vagy működésbe hoz. Isten lelke ihlette a prófétákat. Lelkét mennyei szellem ihli. Isten ihlette belénk a természet örök törvényeit.

v.ö. török ilham (ihlet), ilet (átad, küld); ilâh (Isten), ihlâs (szívbéli szeretet), ihsan (ajándék, adomány, kegy)