Hogyan lett 6:3?
A senki által be nem tartott nevének gondoltunk utána. Vigyázat, relációs jelek a szövegben!
Mindennapi helyesírás című sorozatunk egyik tanulságaként azt kellett megállapítanunk, hogy az egyik leggyakoribb helyesírási hiba a 6:3-as szabály megsértése. A 6:3-as szabály kifejezést a legnagyobb természetességgel használják azok, akik ismerik a helyesírási szabályzatot. De vizsgáljuk meg közelebbről, honnan is jön az elnevezés!
Hat szótagig egybeírjuk, hat szótag fölött kötőjellel a kettőnél több tagból álló összetételeket.
Világos, nem? De nézzük meg még egyszer a definiciót! Két szám szerepel benne: a hat (6) és a kettő (2). Ha megpróbáljuk átírni képletszerűen, és x-szel jelöljük a szótagok, y-nal az összetételi tagok számát, akkor így írhatjuk fel a szabályt:
Ha x > 6 és y > 2, akkor a szót kötőjellel írjuk.
Persze tudjuk, hogy a 3 úgy kerül ide, hogy akkor használunk kötőjelet, ha a szó legalább három összetételi tagból áll. Csakhogy ekkor azt kellene mondanunk, hogy a másik feltétel, hogy legalább hét szótagú legyen:
Ha x >= 7 és y >= 3, akkor a szót kötőjellel írjuk.
Valójában tehát 6:2-es vagy 7:3-as szabályról kellene beszélnünk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Clément Bucco-Lechat / GNU-FDL 1.2)
A 6:3-as szabály elnevezés alapján képletekkel így kellene felírnunk:
Ha x > 6 és y >= 3, akkor a szót kötőjellel írjuk.
Ez a következetlenség elsősorban azért jelent problémát, mert a 6:3-as szabály elnevezés a szabály felidézését szolgálja. amúgy is meg kell jegyeznünk, hogy szótagokat és összetételi tagokat kell számolnunk, de így még azt is meg kell jegyeznünk, hogy az egyik szám esetében az érték azt mutatja, hogy meddig még nem, a másik érték azt, hogy mikortól igen. (Ehhez persze még hozzájön sok egyéb: hogy mely szótagokat kell számolni, hogy mikor számít összetételi tagnak az igekötő stb.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Clément Bucco-Lechat / GNU-FDL 1.2)
Persze van, amiben ez az elnevezés következetesen igazodik a helyesírási szabályzathoz. Abban, hogy pontosan annyira önkényes és következetlen, mint maga a szabályzat.
@LvT: Arkhimédész törvényének általad leírt átfogalmazását még én is tudom, bár valószínűleg a nagyszüleidnél sokkal fiatalabb vagyok. :) Igaz, a már akkor is borzalmasan anakronisztikusnak ható "kisangyalom" nélkül, és mondókaként. Nem mintha egy ilyen egyszerű dologhoz kéne memóriamankó. :)
A cikk kifutását nem nagyon értem. Az AkH. maga nem „6:3-as szabály”-nak hívja a 138. pontban, hanem „szótagszámlálás”-nak. A „6:3” teljesen informális, hogy ne mondjam, népi elnevezés, amely egy ismert mnemotechnikai gyakorlaton* alapul: a megjegyzendő dolgot egy már mélyen beágyazott információhoz kell kötni. A fejszámolók, a kártyaszámlálók stb. is ugyanezt aknázzák ki: önkényesen és következetlenül (mert ilyen az agyi neuronháló alapstruktúrája), de erős asszociációs kapcsolattal valami máshoz kötik a számokat, a kártyalapokat.
És minthogy a magyar futballválogatott híres, köztudatba igen erősen beágyazott angliai győzelme 6:3, és nem 6:2 vagy 7:3 arányú volt, így az utóbbiakhoz nem is lehet új információt kötni. Az is világos, mivel ez az elnevezés nem az AkH sajátja, hanem is az ott megfogalmazott szövegváltozatot van hivatva felidézni, hanem izomorfikusan átalakítottat: „A 6 szótagnál hosszabb, legalább 3 tagú összetételeket …”.
Megjegyzem az AkH. 138. se a cikkben idézett megfogalmazással él, mert a definícióban a „többszörös összetétel” szerepel, és nem „kettőnél több tagból álló”. A „többszörös” kifejezés 2-höz történő viszonyítása ugyanolyan önkényes, mint a 3-hoz való.
.
* Egy másik mnemotechnikai segítség miatt tanulta a nagyszüleim korosztálya még nótaformában azt, hogy „Minden vízbe mártott test, kisangyalom, a súlyából annyit veszt, kisangyalom, amennyi az általa kiszorított víz súlya, kisangyalom.” Ez a gyakorlat sem vezethető vissza Archimédészre, ahogy a „6:3” megjelölés sem a szabályzatra.