A Pimlico rejtélyes története
A szavak történetének kutatása igen nagy körültekintést kíván. A nevek, köztük a helynevek történetének kutatása azonban még a szokásosnál is nagyobb elővigyázatosságot igényel. Anélkül, hogy vészmadárkodni akarnánk, elmesélünk egy történetet.
R. L. Trask Why Do Languages Change? c. kötetét olvasva sorozatunk előző részeiben azt vizsgálhattuk, hogyan változnak a nyelvek, e változás miért állandó és honnan is jönnek a szavak. Az alábbiakban egy (Trask professzor által bemutatott) konkrét példán keresztül eljutunk néhány általánosabb következtetésig, melyek talán hozzásegíthetnek az etimológiai kutatások szabályainak jobb megértéséhez.
Az első amerikai név Angliában
A The Gentleman’s Magazine című, 1731–1922 közt megjelenő sajtótermék egyik 1842-es számában az alábbi kérdés hangzik el: ki fejtette már meg a Pimlico név eredetét?
Pimlico egy London központjában elterülő kis városrész neve, és ma ugyanitt van egy Pimlico nevű metróállomás is. Sőt: számos más Pimlico nevű hely található szerte Nagy-Britanniában és Írországban is. A 16. század végét megelőzően azonban ilyen név nem bukkan fel az írott dokumentumokban a Brit-szigeteken. Honnan a név?
E néven először 1626-ban nevezik a mai Victoria Station és a Temze közti területet, ám az akkori London északi részén levő Hoxtonban a név már korábban is előfordul. Hoxton a 17. század elején kocsmáiról és színházairól is ismert – így nem meglepő, hogy Ben Johnson (1572–1637) 1610-ben keletkezett The Alchemist (Az alkimista) című szatírájában is előfordul a Pimlico név: itt minden bizonnyal egy, a maga korában népszerű kocsma tulajdonosára (és azonos nevű kocsmájára) utal a szerző. Egyes források 1598-ból még azt is felfedik előttünk, hogy ezt a bizonyos kocsmatulajdonost úgy hívták: Ben Pimlico. A gond csak az, hogy ilyen családnevet sehol máshol korábban a Brit-szigetek történetében nem jegyeztek fel.
Ennél a pontnál Trask felidézi kollégája, Richard Coats a név kapcsán végzett kutatásának történetét. Coats felfedezi, hogy egyrészt a Pimlico a korai forrásokban előfordul Pemlico alakban is, másrészt azt, hogy Észak-Karolinában van egy Pamlico nevű folyó (és lagúna). Pamlico egy helyi nyelvből származik – és ez nagyon hasonlít a Pimlico névre. (Sajnos azt nem tudjuk, abban a nyelvben a szó eredetileg mit jelenthetett.) Formai szempontból könnyen azt mondhatnánk: megvan a megoldás. Hasonló szóalakra azonban – elvben – szerte a világban találhatnánk.
Coats azonban nem áll meg ennél a pontnál. Kérdése továbbra is az: van-e köze a londoni Pimlico névnek az észak-karolinai Pamlicóhoz? A hasonlóság önmagában kevés az azonosság kimondásához – jól tudta ezt Coats is.
Elsőre azonban úgy fest, problémák vannak az időbeli elhatárolással: az első állandó angol telep Észak-Amerikában Jamestown volt, melyet 1607-ben alapítottak – a Pimlico első említse Londonban viszont 1598-ból való. De Coats nem hagyta annyiban a kutatást.
Sir Walter Raleigh 1585–1587 közt sikertelen kísérletet tett arra, hogy Észak-Amerikában, nem messze a Pamlico torkolatától, Roanoke néven angol kolóniát létesítsen. Coats arra figyelt fel, hogy a telepesek közt szerepelt egy Bennett Chappell és egy Bennett Harrye nevű egyén is. Coats azt feltételezte, hogy egyikőjük afféle becenévként hozta magával a Pamlico ~ Pemlico ~ Pimlico folyó nevét Londonba, ahol kocsmája is lett. Kettejük közül valamelyik így akár a fent említett Ben Pimlico is lehetett.
Ezt a feltételezést látszott alátámasztani az is, hogy egy másik korabeli forrás szerint az 1620-1630-as években a pemblico (a forrásban: pimplicoe) nevet egy tengeri madár is megkapta az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékén: az Audubon-vészmadár. Erről a madárról az említett forrás azt mondja, hogy a madár e nevét hangjáról kapta: a madár hangja a hajósokat, akik London kocsmakedvelői közül kerültek ki, egy bizonyos kocsma (és tulajdonosa) nevére emlékeztette.
A történet szerint tehát az őshonos amerikai folyónév egy korai, Roanoke kolóniát megjárt angol telepes beceneveként és egy kocsma neveként kerül Angliába, ahonnan a kocsmakedvelő törzsközönség viszi vissza a nevet Amerika partjaihoz néhány évtizeddel később, s adja azt egy madárnak.
Tanulságok
Trask az eset kapcsán az alábbiakat emeli ki, örök tanulságként azok számára, akik etimológiával foglalkoznak. Egy szó eredetének vizsgálata során
-
kutassunk fel és vizsgáljunk meg minden fellelhető dokumentumot, különösen a legrégebbieket;
-
vegyünk figyelembe minden információt, ne csupán azokat, melyek nekünk tetszenek;
-
bizonyosodjunk meg arról, hogy az általunk használt nyelvi adatok megfelelnek annak a történelmi kornak, melyből – úgy véljük – származnak;
-
bizonyosodjunk meg arról, hogy adataink időben egyeznek: a szavak visszafelé nem utaznak az időben;
-
törekedjünk arra, hogy egy adott szó és feltételezett eredete között egyértelműen kimutatható kapcsolatra bukkanjunk;
-
vegyünk figyelembe más lehetőségeket is azokhoz képest, melyeket valószínűnek tartunk;
-
győződjünk meg forrásaink megbízhatóságáról.
Trask végső konklúzióként arra hívja fel a figyelmet a nevek vizsgálata, az etimológia és általában a nyelvek tanulmányozása kapcsán, hogy bizonyosság hiányában csak a találgatás marad. A puszta találgatás viszont nagyon téves következtetésekre vezethet.
Források
R. L. Trask: Why Do Languages Change? Cambridge University Press. New York, 2010
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (19):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@ViktorK:
-A ti kőkemény, írásbeliségen alapuló szóeredet vizsgálatok valljon hogyan működik pl. olyan nyelvek esetén, amik pl. távoli, elszigetelt kis helyeken léteznek, amikről nincs korábbról írott adat?
Létrehozzátok gondolom a térség többé kevésbé megbízható "alap nyelvét", és azzal "operáltok", ami szerintem akkor sikeres, ha konkrét, vagy ismert (pl. mondákban, legendákban előforduló) korábbi élethelyzetekre illeszthető. Ez lehet kontrol..
-Úgy gondolom, hogy az "egy mérés nem mérés" műszaki elvhez hasonlóan, a más módszerrel meghatározott eredeztetéseknek közel ugyanarra az eredményre kéne vezetni..
-Alternatív "méréseknek" tekinthetők szerintem a társ tudományok (néprajz, régészet) eredményei, mert a valamikori "szituációkhoz" nyújtanak támpontot..
-Problémás szerintem akkor az eredeztetés, ha döntően írásos adatokra hagyatkozik, és legtöbbször valakinek a nevéből eredeztet egy szót, amely névnek az eredetéről végül semmi sem derül ki..:)
-Általában egy szó eredetének meghatározása ma úg vélem, hogy nem más, mint a vizsgálandó szó utolsó, vagy esetleg néhány korábbi "átadás-átvételi" útvonalának meghatározása többé kevésbé megbízható írásos anyagok vizsgálata és/vagy a szintén inkább csak feltételezhetően valaha létező adott alapnyelvhez való hangtani illeszkedése alapján, hacsak nem kiterjedt rokonsága van az előre meghatározott nyelvcsaládban, mert akkor látszólag könnyebb a helyzet (a társtudományokkal szerintem akkor is egyeztetésre szorul).
-"Fordított irányú" lehetett a hangtani változások alkalmazása az alapnyelvek kidolgozásakor (ez a tipusú megközelítés a műszaki életben kisebb pontosságot igénylő vizsgálatokhoz használható és működik, bár nem hitelesíthető..).
-Az indulatok (baromság?!) mellőzésével, miért ne vehetnénk alapul mai ismeretlen eredetű szótöveket és azok változásának eredményeként létrejött szóbokrot olyan nyelvből amiben ma még léteznek (pl. a magyarból).
Előfordulhat, hogy a "pimlico" egyszerűen csak valamikori, a "gyökerekig visszanyúló (a magyarban még visszaható is az "ige", amiből főnéviesült, hát ez vicces:))) szleng" szóból maradt fenn, ami az akkori helyzetnek tökéletesen megfelelt.
"könnyen pimpósodott az étel és ital a hűtőgép feltalálása előtt.." :)
Angol-latin-héber - magyar megfelelőkkel. Ez egy könyv lesz, de egyelőre csak 400 angol szó van fent összehasonlitva:(kb. a hússzorosát tervezem):
gyoknyelveszet.gportal.hu/gindex.php?pg=36589081
@ViktorK: Épp akartam kérdezni, hogy duplavé té eff :D
Bocsánat, az előző nem Kormosnak, hanem mederinek szólt...
@Kormos:
Bezzeg a te következtetéseid kőkemény tényeken alapulnak.
Kíváncsi vagyok, mikor veszi már észre a két gyöknyelvész zseni, hogy csak közröhej tárgyát képezik az oldalon, és normális ember max. akkor olvassa el az agymenéseiket, ha rosszkedvéből szeretne kicsit felderülni.
@Kormos:
A cikkel az a "logikai" gondom, hogy eleinte feltételezéseket sorol fel, majd egy halvány "bizonyos forrásokat" említ, végül tényként "A történet szerint tehát.."-al elfogadja a "kikövetkeztetett történetet".. :)
-Részletezve:
-feltételezések:
1./
"Coats azt feltételezte, hogy egyikőjük afféle becenévként hozta magával a Pamlico ~ Pemlico ~ Pimlico folyó nevét Londonba, ahol kocsmája is lett." (A kiinduló (elő-)feltételezés ..)
2./
"Ezt a feltételezést látszott alátámasztani " (Látszott?)
a./.."..pimplicoe) nevet egy tengeri madár is megkapta".. Tovább idézve:.."a madár hangja a hajósokat, akik London kocsmakedvelői közül kerültek ki, egy bizonyos kocsma (és tulajdonosa) nevére emlékeztette." (Szerintem az "emlékeztette", után egy hajós tényszerű feljegyzését mint forrást erről fel kéne mutatni!)
-A cikk elején "egyes források" (ez nagyon tág fogalom!), amik szerint
"1598-ból még azt is felfedik előttünk, hogy ezt a bizonyos kocsmatulajdonost úgy hívták: Ben Pimlico.", ugyan tényként jelenik meg, de a fentiek miatt a cikkből ez nem derül ki.. :)
@Pierre de La Croix: Persze, elég szembeötlő, hogy mekkora ívben kerülnek el minden olyan területet, ami leleplezné, hogy mekkora baromságokat beszélnek :D
@Kormos: Áh, nem érted Krizsa módszerét: őt a hangzás (pontosabban olvasás, mert sok szankszrit és finn szöveget szerintem élőben keveset hallhatott még) érdekli, nem az írott történelemből rendelkezésre álló források (vajon az összes délibábos álnyelvészt miért az írott források előtti korszak érdekli és nem mondjuk, hogy a 15 és a 16. sz. között hogyan változott mondjuk a búzatermesztéshez kapcsolód szókincs azt én fel nem tudom fogni. :))) )
@Krizsa: "De ki és mikor?..." - Erre oda sem figyeltem. Nos, esetleg ha felemelnéd a kényes kis "sajáttudománythoztamlétre" popódat, elvonszolnád egy könyvtárig, és azt csinálnád, amit a puritán kis hülye "modernnyelvészek", és elkezdenéd átbújni az ÖSSZES angol nyelvállapotot mostantól az első írásos óangol nyelvemlékig visszamenőleg, akkor látnád, hogy bizony természetes nyelv, ami természetes úton jött létre, mert akkor véletlenül látnád a valós idejű dokumentációját annak, hogy hogyan kerültek abba a nyelvbe a jövevényszavak skandináv nyelvekből, franciából, stb-ből, és hogy alakult ki az, amire te most, hűha, rácsodálkozol, egy németszerű nyelvből "betűszerintlatin" szavakat még simán nélkülöző nyelvből.
Nem menyétet, bocs, görényt. Mindig keverem a menyétféléket.
@Krizsa: "A külvilág kb. 2-3oo hangzatainak utánzásából" - Ha ez így működne, akkor az állíti kommunikációk tartalmas jelzései miért nem utánozó jellegűek. A tyúk miért hívja a menyétet poppoppoppoppoppoppopooooooooooooooooooooo-nak, amikor a menyét nem csinál ilyet, a cerkóf miért hívja a kígyót kkkkkkk-nak, amikor a kígyót minimum ssssssssssssz-nek kellene hívnia ilyen alapon. Ha az ember nem csettintésre jelent meg, vagy a káposztaföldön termett, akkor az általad említett korra már rég 100-300 jelzésből álló szókincse kellett volna hogy legyen, amelyek NEM utánozó jellegűek. Többek között azért nem tekintünk érdemi vitapartnernek, mert minden állításod igazolhatatlan, sőt, épp az ellenkezője figyelhető meg. A tudományod kocsmai agyalgatásnak menne el maximum.
@mederi:
Nehogy az jöjjön ez után, hogy "mert a magyarból jön minden".. :)-Gondolom "ősgyökök", amiknek sokszor nem is tudjuk az eredeti értelmét, a legváltozatosabb szóképződményekké fejlődtek hasonló szótővel (számos nyelvben), de néha (vagy gyakran?) van közük egymáshoz, illetve helyzetekhez..
pl. b=p és magánhangzó váltások:
"bim(-m)-bam(-m)" / "pim-asz",
"bam(-ba)" / "pam(-pog)",
"bom(-ól/ -lik valami, valaki után)" / "pom(-pa, -pás)", stb..
A (toldalékoló) magyar nyelvben sok ismeretlen eredetű szótő van (többnyire jobbról balra "dagad" és nem nagyon változik), ami bármelyik más nyelvben is előfordulhat, hiszen "ősi"..
Ősgyökösen:
"pim-"<---->"bim-"
bim-bó--->(bim-lik(-ó(s)))/ bom-lik(-ó(s))
analógiájára:
pim-pó--->pim-lik(ó)/ pom-lik(ó)
(A romlásnak induló étel, ital tetején megjelenik, "bimbózik" a pimpó.. A pimpót közelebbről megnézve, láthatók a kis bimbóknak látszó spórafejek..)
Szituációhelyesen:
"pimliko"
-Egy megletősen dohos nedves városrész, vagy ko(r)csma neve, ami Angliában nem lehetett ritka, hiszen nedves, esős, vacak időjárású a hely, ahol könnyen pimpósodott az étel és ital a hűtőgép feltalálása előtt.. :)
@lcsaszar: Előbb egy kis hangulatfestés: Havazást vártunk már napok óta. Északon biztosan van is, meg Jeruzsálemben (hegyen van). Én dombvidékem lakom, de itt is volt már hó (2O év alatt kétszer:-). Hát épp most érkezett, a gépet ugyan negyedóránként lecsapják a villámlások... de itt sajnos, csak jégeső lett belőle. Mert odakint mindössze +12 fok van.
A tárgyra: Mind a kettő, szájnyílás, pumacsapda, meg hasonlók. Világos. Az ember eleinte nem konkrét fogalmakkal beszélt, hanem amolyan, általában jellemző tulajdonságokat mondott, leginkább hangutánzás alapon - szófajok nuku. A mondatszerkesztés is úgy kezdődött, hogy ilyen "szavakat" tett egymásután - saccolok, kb.: dörög, prr-prr (piros) = agyoncsapta a villám. A p'-p'm a bekapás, a lk-lk csobbanás-ütögetés hang.
A külvilág kb. 2-3oo hangzatainak utánzásából keletkezett tőszavak ma is megvannak a gyöknyelvekben. Szinte hiánytalanul. Nincs koruk, hogy mióta és nem is "vesznek el" soha.
A kreol / keverék (vagyis a nem gyöknyelvekben) azonban már sokkal kevésbé ismerhetők fel... de azért ott is. Most vizsgálom át az orosz és az angol nyelvet (mindig a teljes szótáranyagot!)
Hát a nagy meglepetésem most az, hogy az angol nemcsak hogy keverék, hanem talán 5o%-ban is mesterséges nyelv (mert a fele, szinte betű szerint, latin). Dehát a latin meg biztos, hogy mesterséges - "irodalmi" - nyelv volt. Szóval ilyen, mint az angol, természetes nyelvfejlődéssel nem is alakulhatott ki. (A valódi eredet a sokféle kelta nyelvváltozat volt.) De ki és mikor?...
@Krizsa: Ja nem, pumacsapda.